Az, remélem, megvan mindenkinek, milyen szép kis botrány bontakozott ki az elmúlt napokban a játék körül. Kronológiai sorrendben a fontosabb cikkek a következők, belinkelem mindet. Az első közülük nagyjából a problémafelvetés, az utolsóban pedig már tisztázódik minden, de érdemes az összeset végigolvasni, ha valakinek van elég ideje, és érdekli a téma.
Vagy a köztévé, vagy az oroszok, de valaki hazudik
Hazugságok határok nélkül?
Gundel Takács Gábor szerint a magyarok nyerték a Játék határok nélkült
Határtalanul változtatható játékok
Nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek. Ezek után aligha lehet komolyan venni a sorozatot. Bár a koncepció valahol magában hordozza a visszásságokat, amik ellen nem nagyon lehet tenni. Kezdve attól, hogy nincs egy erős és független, nemzetközi szervezet, amely szervezné az egészet, hanem tulajdonképpen a résztvevő országok koprodukciójában kerül sor a rendezésre mindig. Odáig, hogy a korai olimpiákhoz hasonlóan ez egy alapvetően amatőröknek szánt vetélkedés, de nincs igazán hatékony módszer annak kiszűrésére vagy szankcionálására, ha valaki profi sportolókat csempész a versenyzők közé. Mindazonáltal az biztosan nem jó megoldás, hogy verseny közben módosítanak a szabályokon. Ezzel csak nevetségessé teszik saját magukat a nézők előtt. Illetve veszélyes precedenst teremtenek a jövő évadokra nézve. Arról nem is beszélve, hogy ilyen hozzáállás mellett a közvetítőtársaságok is teljes joggal érezhetik magukat felhatalmazva arra, hogy megvágják a felvételeket, és a saját ízlésüknek megfelelőbb kimenetelt mutassák be a tévében.
Végül hozzátenném, hogy a fent említett problémák szinte kivétel nélkül a régi évadoknál is megvoltak valamilyen szinten, csak akkoriban még internet, vagy akár más, a közszolgálatitól különböző tévécsatornák hiányában ez nem derülhetett ki. A mostani és még a korábbi blogbejegyzések hozzászólásait olvasgatva azért bennem egy ideje ez már kikristályosodott. Ott is össze-vissza vághatták a felvételeket a nemzeti csatornák, még ha a pontszámokat vagy az eredményt nem is feltétlenül hamisították ilyen nyíltan. Ott is voltak például komolyabb balesetek vagy életveszélyesnek tűnő játékok, mint ahogy az előző évadban a élő bikán akadtak ki például nagyon sokan, de ott egyszerűen ezeket teljes mértékben eltitkolták. Illetve az oroszokhoz hasonló ügyeskedésben egy ideig mi is élen jártunk, ugyanis míg az országok jelentős része tisztán civil foglalkozásúakból álló csapatokat küldött, nálunk valahogy minden város küldöttségében felül voltak reprezentálva a Testnevelési Főiskolát végzettek, vagy oda járó hallgatók. Érdemes visszanézni néhány közvetítést, amikor még pár szóban bemutatták a versenyzőket az adott versenyszám elején. Így azért nem volt olyan nehéz elérni, hogy minden második évadot megnyerjünk, amíg 1993 és 1999 között részt vettünk benne. Bocs, ha ezzel most egyesek gyerekkori élményeit töröm össze...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
