Agyfasz. Utasítottak már vissza valaha azért, mert rendes srác vagy?? Most kb. ezt érzem. Idézem a szaftosabb részeket:
"Biztos vagyok benne, hogy boldog lennék veled, hogy sok mindent megtennél értem és én azt sosem tudnám olyan mértékben viszonozni"
"Az nyilvánvaló, hogy nagyon kedvellek és vannak olyan dolgok amiben megegyezik a véleményünk az ízlésünk és van amiben nem, ami még jobban összerántana minket. De nem tudom magam elképzelni melletted bármennyire is szeretnám. Én állandóan pörgök, izgek-mozgok nem tudok egy helyben megmaradni. Iszonyatosan rendes,kedves, megertő es imádnivaló vagy, és szerintem az egyik legnagyobb hibám kovetem el azzal, hogy visszautasítalak, de nem akarok úgy összejönni veled, hogy nem szeretlek"
Na most az a kibaszott helyzet, hogy ismerem úgy max egy hónapja, s randira hívtam, nem azt mondtam, hogy jöjjünk össze. Erre azt írta, hogy de akkor egyenesen utam lenne, mert könnyen belémesne. Kérdeztem természetesen, hogy ez miért is baj? Az ő részéről lenne rossz, mert nem tudna nekem annyi mindent megadni, amit elvárunk egy kapcsolattól. Hogy nem tudná viszonozni az érzéseimet... Aztán még írja, hogy az jobb lenne, ha elkezdenénk ismerkedni s utána mondaná, hogy bocs!?
Erre meg ezt írtam idézem:
"nem lenne jobb, csak te olyan kibaszott biztos vagy benne, hogy nekünk még csak véletlen se működne
csak akkor ne tudtam volna h lenne nálad esélyem
...
mert valójában meg nincs
de talán igazad van
ha van valaki aki tisztelne, megbecsülne, megértene, szeretne stb, aki mellett lehetnél önmagad, s neked nincs rá szükséged, akkor nekünk sincs szükségünk egymásra tényleg
naivan azt hittem, erre vágynak a nők, mert mindig ezért sír mindenki, hogy sok a seggfej
de ha van valaki, aki nem az, ő meg nem kell
egyszerű ez..
"
Bullshit. Tényleg olyan gyökerekkel járt eddig, legutóbbi pasija is otthagyta pár hónap után, így nem is kereste már, nem volt hajlandó lejönni hozzá, hogy találkozzanak. És így neki az fura, hogy én romantikus vagyok, meg így tényleg rendes. Meg, hogy elhívtam randira s ezen volt fennakadva, hogy ő fél ettől, mert sosem volt igazi randin. Annyi lett volna bazdmeg az egész, hogy elmegyek hozzá, viszek rózsát, bemegyünk a városba, beülünk valahová inni vagy enni, aztán sétálunk a Tisza-parton és a rózsakertben, aztán max megpróbáltam volna megcsókolni. Tényleg kibaszott félelmetes. Engem az zavar, hogy ez a nulladik esély kategóriája. Mert meg se adja az esélyét annak, hogy randizzunk, vagy megpróbáljuk. Mert ő predesztinálta, hogy nem működne, mert nem tudná viszonozni az érzéseimet, s akkor ez így is van. Csak azt az egyet felejti el, hogy mindenki más. Talán van bennem valami, ami az eddigiekben nem volt... Meg ez milyen buziság már, hogy "nem tudnám viszonozni". Ő maga írta, hogy boldog lenne velem. So what? Mit jelent a viszonzás? Nem szeretünk egyformán, azt amit én megteszek, nem kell neki is. Csak legyen önmaga, s tegye, amit a legjobbnak gondol. És én is azt teszem, s ez tökéletesen elég lenne. De nem, túl kell kombinálni. Nonszensz nálam ez.
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
