Na így "lehiggadva", racionálisan átgondolva igazából fogalmam sincs, hogy mit érzek.
Az "első látásra" túlzás volt, mivel egy kolléganőmről van szó, aki 3 hónapja dolgozik ott, ahol én. 1,5 hónapig nem is foglalkoztam vele, míg múlt hónapban egyszer rá nem írtam facebookon, aztán kapásból 3 órát beszéltünk. Aztán eltelt pár nap, pár beszélgetés, meg egyik pénteken egy "baráti találkozó" és múlt hét óta minden nap együtt ebédelünk. Ennek ellenére még mindig nem tudom, hogy be vagyok-e skatulyázva "friend zone"-ba vagy félsz van benne. Annak ellenére, hogy csütörtökön együtt jöttünk haza (3 percre lakunk egymástól), amit ő kezdeményezett, pénteken meg együtt mentünk melózni, facebook-on ha dumálunk, mindig én kezdeményezem a beszélgetést (igaz van céges internal chat is, ott felváltva irogatunk, ott sokszor ő kezdeményez) és ha kérdezek, ugyan beszédes, de nem igazán kérdez vissza.
Abban 100%-ig biztos vagyok, hogy nem vagyok neki közömbös, de nem tudom belőni, hogy hogy vagyok "elkönyvelve" nála.
Azt tudni kell, hogy már fél Európát bejárta és pont ez a spontaneitás tetszik benne talán a legjobban -azon kívül, hogy gyönyörű-, de ez azzal is járhat, hogy sokkal könnyebben ismerkedik/barátkozik, ergo nem tudom, hogy többet nyújtok-e neki, mint az "átlag" vagy csak egy jó span vagyok. Mert utóbbi esetben kb. baszhatom.
Kicsit átmegyek most "leszarom"-ba, még ha nehéz is lesz kibírni, hogy ne írjak rá vagy ne kezdjek el érdeklődni a napja felől, de kíváncsi vagyok, hogy zavarni fogja-e, mert ha nem, akkor egyértelmű, hogy csak barátok lehetünk. Nagyon elbaszott taktika?
