Érdekes, sok embernél olvasom, hogy 30+ életkorral elkezdte nyomasztani őket, hogy szeretnének gyereket, mert azt látják mindenhol maguk körül, hogy a hasonló korúaknak már van.
Szerintem ebbe eléggé félelmetes belegondolni, hogy azért szeretnék valamit, mert láttam a másiknál, és akkor legyen nekem is. Egy egy telefonnál vagy autónál még talán elmenne (bár ott sem szerencsés és nyilván fájdalmasan sekélyes), de egy másik emberi életnél azért meredek.
Ez amúgy eléggé OFF itt, de talán idefér
Szóval azért ha az emberek körülnéznek, vajon hány igazán jó, előremutató és mindenki számára boldog családot látnak? Mármint NEM facebookon, mert ott mindig minden fasza, hanem a környezetükben hány olyan család van, ahol alapvetően (természetesen nem a hét hét napján) minden rendben van és nem éppen új emberi roncsok vannak születőben?
Én amúgy nem vagyok család- vagy gyerekellenes, csak úgy gondolom, hogy mind a házasság, mind a szülővé válás olyan kaliberű dolog (kellene, hogy legyen), amibe nem kezdek anélkül bele, hogy legalább a sejtésem meglegyen arról, mit kéne másképpen csinálni, mint mások.
Elég ránézni a válások arányára: ha ma összeházasodtok a pároddal, ~70% az esélye, hogy elváltok. Vagy mondom úgy: 10 idén nősülő haverodból 7 el fog válni. A maradék 3 pedig nem a boldog házasságok száma, ahol egészséges környezetben felnevelkednek majd a gyerekek, hanem azokból kerül ki minden családon belüli erőszak, félrekefélés, meg a többi szar.
Ez most így lehet, hogy nagyon negatív, de számokon alapszik és tényeken, meg egy egyszerű elméleten, miszerint ennek az egésznek már lejárt az ideje. Lehet, hogy éppen olvassa ezt néhány boldog, családos ember, akit egy szerető feleség és két tökéletes gyerek vár otthon, de a nagy számok törvénye alapján ennek így is kell lennie.
Csak azt akartam ezzel az egésszel kinyögni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek házasodnia kell, meg gyereket csinálni. Bennem amúgy pont idén fordult meg a dolog. Nem éreztem sosem, hogy szeretnék gyereket, aztán év közepén vége lett egy 6 éves kapcsolatnak. Néhány hónappal később volt egy rövid viszonyom egy egyedülálló anyukával, akinek van egy 6 éves kisfia, és akkor kapott el az érzés, hogy jó lenne egyszer nekem is. De valószínűleg nem lesz
33 éves vagyok, és a legfrissebb tapasztalatom az, hogy már maga a párkapcsolat is egy hazug és arrogáns intézmény, legalábbis ebben a mai világban. Kőkemény éveknek kellene eltelnie bárki mellett, hogy azt tudjam mondani neki őszintén: igen, gyereket szeretnék tőled. Ehhez pedig nem ártana már a láthatáron lennie ennek a nőnek, de nincs. Talán azért, mert nem is létezik, ami nem feltétlenül tragédia, sőt
Úgyhogy nem olyan nagy világvége, ha valaki videójátékozik hétvégente, meg szilveszterkor. Az ilyenkor fellépő szorongás jókora része abból ered, hogy az egész világ vetít folyamatosan, összeállít egy képet, hogy milyennek kéne lenned, és rohadtul nem olyan vagy. Erre pedig nem kéne gyereket vállalnia senkinek, de még egy kutyát sem.
Respect is not given. It's taken.
