Csajozás!!!:) - csajok és pasik

kifutottam a szerkből: elég a poénkodásból: alapjában véve úgy gondolom, hogy az ilyen emberek mihamarabbi szaksegítséget igényelnek, legfőképp a saját védelmük érdekében.

Eddig azt hittem egy buta konteós vagy, de most nagyot nőttél a szememben Alufóliacsákós, jól szóltál. ON: Ha az öreg McClane-nek igaza van, akkor ketten az orvossal jobb belátásra bírjátok. Ha nincs igaza, akkor meg az elvesztésedtől való félelemből megkésel téged is, aztán magát. Láttunk már ilyet. Szerintem válts személyazonosságot.

Ez így nagyon komoly.
Outsider?
- És ki/kik tehetnek arról, h így érezzen, így gondolkodjon ( 'Mek is ezt kérdezi, mert az eredőt kell tudni, különben nonce help, te sem tudsz mit tenni ).
"Az életét nézve ez egyáltalán nem meglepő".
Mi lehet az a kemény, embert/életet(?) próbáló helyzet ( akár folyamatában ), úúgy, h ott voltál, ott vagy vele és amit nyilván érez, h te segíteni akarsz és ennek ellenére! Csak zárójelben, ezzel téged is lehúz a mélybe minden szinten.
"Senkire nem számíthatok"..
- Ezen nem csodálkozok, hiszen úgy summába: a zsarnokság, a kisajátítás mint tulajdonság nem egy megtartó 'erény'. Itt is tapintható a tyúk v a tojás.
Súlyos depresszív állapot, egyfajta személyiségzavar, amin - végül is kiderült, h te ( és nem a te hibádból ) nem, hanem sztem csak agyturkász tudna kezdeni vmit. Te tudod/sejtheted az okot/okokat, amiről érthető, h nem akarsz itt beszélni.
Itt csak találgatok/unk, pl messze nem biztos, h halni akar, hanem egyszerűen csak másképpen élni, egy segélykiáltás, egy figyelemfelhívás. Bár ezt rögtön már én megcáfolom, hiszen ott vagy neki és ennek ellenére ismét előjön a téma.
Nehéz lesz ebből kilépni, kell a pszichiáter.

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Nagyon outsidernek érzi magát, a szokottnál jóval őszintébb ember, ezért kevesen tűrik meg maguk mellett. Alapvetően jó ember, csak semmi mást nem fogad el, csak azt, amit ő jónak lát. Ebből adódóan teljesen meg akar változtatni, mindenbe beleszól az életemben, és ez nekem már sok.

Sem családra, sem barátokra nem számíthat, és mindig akad 1-2 kis dolog, ami hozzájön a szar kedvhez. Tényleg nem szeretnék leírni mindent, elsősorban ez a "senkire nem számíthatok"-érzés az, ami nagyon leviszi. Ha én is ott hagynám egyik napról a másikra, nem tudom, mit váltana ki belőle.

Biztosan nem akarsz megosztani minden részletet, de nem ártana tudni, hogy miért akar öngyilkos lenni és mi az, amiért nem működik a kapcsolatotok.

Respect is not given. It's taken.

3 hozzászólással később újra itt vagyok, de már nem olyan vidám a téma...

Egy nagyon jól indult kapcsolat szinte teljesen félresiklott, mert a rózsaszín köd után kiderült, hogy egyáltalán nem illünk össze. Normális esetben ezt meg lehet beszélni, és szépen, csendben elválni egymástól. Ehhez képest...

Szeptemberben éreztük, hogy valami nem oké, és abban maradtunk, hogy október elejéig meglátjuk, ha nem megy jól, akkor over, ha igen, akkor összeköltözünk. Nem ment jól, és én ezt szeptember közepén ki is jelentettem, szakítottunk. Ez mindössze két napig tartott, ekkor felhívott, és még valamiért úgy éreztem, adnom kell egy esélyt a dolognak, szóval visszamentem, és október elsején össze is cuccoltunk. Ezzel túl sok dolog nem változott, addig is szinte ott laktam nála, csak most már ott vannak a cuccaim is, és beszállok az albiba, közösen vesszük a kaját, meg minden.

De továbbra sem jó a dolog, ez teljesen egyértelmű, és szeretnék kiszállni a kapcsolatból. Egy bökkenő van...

Már nyáron, a rózsaszín köd alatt kiderült, hogy a lánynak öngyilkos gondolatai vannak. Az életét nézve ez egyáltalán nem meglepő, és ez nem csak egy hiszti, amit félre lehet tenni. De akkor úgy voltam vele, hogy majd én kirángatom ebből, aminek végül az lett a vége, hogy én vagyok az egyetlen kapaszkodója, és hiába érzi magát ő is rosszul a kapcsolatban, kijelentette, hogy nem fog elhagyni. Tegnap ez tetőzött, újra előkerült az öngyilkos téma, pedig nyárhoz képest az életében valamelyest javult a helyzet. Sajnos le vagyok blokkolva, mert nem akarom menteni a kapcsolatot, elvégre tényleg ki szeretnék szállni belőle, de egyszerűen úgy érzem, nem tehetem meg, hogy csak úgy elhagyom, mert tényleg nagyon komoly veszélyét érzem, hogy tényleg megteszi. Tegnap megpróbáltam előhozni a témát, hogy beszéljünk arról a lehetőségről, hogy vége lesz egyszer, de nem akar róla hallani.

Sajnos rajtam kívül egyedül az anyjára számíthat, aki az ország másik felében lakik, így komolyan egyedül maradna.

Volt már valaki hasonló helyzetben?