Davkar kérésére ide is.
________________________
Star Wars - Episode WIII - Az utolsó Jedik
Az előző részre, főleg Rey * útja miatt hét pontot adtam, de amúgy egy hatos volt számomra. Nincs kedvem részleteiben idecitálni az akkori teljes véleményemet, amit a fő hibájának tartottam, az röviden annyi, hogy képtelen volt eldönteni, hogy ez az új generációhoz szóló Star Wars egy young adult- vagy egy kalandfilm legyen. A nyolcadik rész számomra jobban sikeredett egy rövid fokkal az előző résznél, viszont ha erre mondjuk szintén
nagyon jóindulattal egy hetest adok (a spoilerben leírom melyik ötletért, ha ez nem lenne, akkor hatost kapna), akkor az előző részt vissza kell pontoznom ötösre.
Számomra azonban továbbra is a
Rogue One a legjobb Star Wars film a
Birodalom visszavág óta, és nem, nem a nosztalgiafaktor, a CGI-al felélesztett szereplők, a látványos csata meg Vader betoldása végett, hanem azért, mert hibái ellenére (a japán misztikusnak láttatott csávót ki kellett volna hagyni, ahogy az áttért birodalmi tisztet is elmélyíthették volna jobban, de még így is jobb Finnél) a szememben valódi univerzumbővítést eszközölt és megadta azt az érzést, hogy a háttérben az előtérben lévő "hősök" mellett mások is léteznek, sőt, le is merte darálni az összeset, ezzel jobban háborús ízt adott az egésznek.
[[* Aki Rey előző és e részbeli hirtelen változásai felett csodálkozik, azoknak azt mondanám, hogy nem értik a spekulatív fikció egy igen lényeges alapjegyét, még pedig a Hős Útját, ami a népmeséktől kezdve a mítoszokon át a modern történetekig jelen van a fantasztikus irodalomban, művészetben és filmekben. Tőlem sokkal jobban megfogalmazta a Delta Vision műhelyének egyik tagja:
"
A mitikus léptékű karakterek a mítosz törvényszerűségei szerint fejlődnek – vagyis hirtelen, átütő erejű metamorfózisokban, nem pedig lassú, fokozatos átmenetben, mint a polgári fejlődésregények hősei. Ez éppúgy igaz Gulliver Foyle-ra, mint Paul Atreidesre a Dűnében vagy Aton Ötre a Khtonban (és a fiára, Arlóra a Fthorban)."
Szerintem ez a gondolat abszolút megállja a helyét és ha ezen a klisén, toposzon bárki fordítani akar, azért az alapszabályait teljesen nem rúghatja fel. Csak azért, hogy közelebbi példát hozzak, Patrick Rothfuss Királygyilkos-trilógiájában Kvothenak is vannak nehézségei, ugyanakkor van egy egyenes "fejlődése" úgy, hogy közben már eleve jóval kimagaslóbb képességei vannak a mágiában, sőt már eleve így indítják el (itt a klisé megfordítása abban leleledzik, hogy a Hős elbukik, és a bukása történetét meséli; ezen még szerintem a lassan íródó harmadik kötetben még csavarni fog egyet, de roppant érdekes lesz, hogy ez az első olyan sorozat, amiben a középső kötet a múlt boldog pontjával végződik [újabb új szemszög!], ritka az, ha egy történet főszereplőit nem legnagyobb kulimászban hagyjuk ott).
A Star Wars fő epizódbeli történetei (attól eltekintve, hogy nem is annyira sci-fik, hanem inkább space fantasynek mondhatóak) még mindig nem grimdark jegyeket hordoznak magukon és ebben az új trilógia is azonos az előző kettővel. Luke, Anakin és Rey már a legelső pillanattól fogva a Hős archetípusai, így "fejlődésük", még ha buktatókat is tesznek az alkotók eléjük, nagy léptékű változások fogják kísérni az útjukat.]]
SPOILERKezdem azzal, amit tetszett:
- A történet legjobb eleme továbbra is Rey útja. Az előzetesek azt sugallták, hogy megkísérti a sötét oldal, holott a szememben semmi ilyen nem történt. A Luke által érzett sötétség inkább a nem ismert múltjából érzett frusztráció és bánat volt, nem pedig az, hogy megragadta volna bármi is. Ám a lány ennek ellenére megmaradt Hősnek, aki lelkiismeretes, dacolni akar mindenkivel, jószándék vezérli. Sőt, a szembesülés a félelmeivel érdekes, lehet, hogy öntudatlan beleépítés volt a történetbe, de a régi, valódi spirituális iskolákban (keresztényeknél és szufinál is megjelenik) a tükörszimbólum lényeges tanítás. Pl. a Dűne Káptalanházban is megjelenik a Tükrök Csarnoka: ez az elme a kezdeteknél, itt szembesülhetsz az éned látszólagos végtelen permutációival, aminek a végén ott a énen (éneken!) túli Én. Noha Rey nem ment el eddig (és a készítők sem mentek bele jobban) és a fájdalma sem oszlott el teljesen, ám mindezek ellenére nem torzult el a jelleme. Ez a film nem a Hős bukásáról szól, azt már meglépték, még akkor is, ha félresikerült.
- A kiképzésben és a megfáradt mester képében mindaddig semmi izgalmasat nem találtam, amíg fel derült a múlt, hogy Lukeban egy kósza gondolat erejéig megfordult, hogy megöli az unokaöccsét, és az, hogy ez mennyire nem illik magához a Jedi mítoszhoz és felfogáshoz, és hogy Jedik története bizonyos szempontból a kudarcok, arrogancia és a bukások története. Tetszett, hogy megmutatták a másik nézőpontot is, Kylon Renét, hogy élte meg ezt az egészet. Sőt az, hogy már eleve fiatalként tombolt benne a pusztító szenvedély, még érdekesebbé teszi Luke karakterét, főleg azt, hogy noha Jedi volt látszólag, nem tudott mihez kezdeni ezzel az erővel ő sem (elsősorban saját magára értem, nem Benére).
Ez a része a nyolcadik résznek szerintem rohadt zseniális. Talán a legszemélyesebb részlete az egész szériának. Ha ezt a vonalat erősítették volna az egész részben, sőt, ebből építenék a EU-val eltörölt, egyfajta grey Jedi vonulatot, ami már fel-fel villant Qui-Gon Jinn karakterében a fősodorban, akkor elégedettebben bólintanék.
Kevésbé tetszett, de nem ítélem meg olyan vészesen:
- Poe Dameron karaktere az előző részben eléggé parkolópályán lebegett, igazából most sem bővítették a karakterét, de azt kell mondjam a motivációi és jelleme alapján a tettei rendben vannak, az ábrázolásuk is, hogy mit mikor miért tesz. Nem a cselekményszálára gondolok, pl. a film elejei egymagam kiállok egy egész Birodalmi Flotta ellenre, hanem arra, hogy önmagában egy ilyen karakternek van helye az új hármasban, mivel szerintem egy nagyszájú, "impulzív", a szíve a helyén van szereplő illik a kalandfilmes, csatározós közegbe, akikkel a fiatalabbak azonosulni is tudnak. Nem túlságosan Han Solos, szóval ő még rendben is van...
- Rey megmenti az Ellenállókat. Finn halálával ez így ütős lehetett volna (erről lentebb). Ezért a részért nem haragudtam, belefér a Hős útjába, meg volt ugye jeladó is (magyarázat), meg már akkor odaér, amikor még le se szállnak a bolygóra, tehát nem az utolsó pillanatban jön elő semmiből. Ez a fénypontja a szériának, mármint a hős szála, meglepő, hogy nem cseszték el.
Nagyon nem tetszett:
- Sokakkal ellentétben nekem abszolút nem tetszett Leia egész filmbéli jelenléte (méltó búcsúnak sem tekintem, bár örültem, hogy láttam). Míg Luke szálán többnyire adtak lehetőséget Mark Hamillnek, hogy árnyalni tudja Luke karakterét, sajnos Carrie Fishernek ezt nem adták meg ezt - az egy kikelek az ágyból, lelövöm az engedetlen tisztet jeleneten kívül inkább olyan szereplő volt, mint Xavier a Loganben. Ott sem használták ki a megöregedett szereplőben rejlő lehetőségeket, inkább csak kötelező elemek és elmondandó szövegek szócsövének sajnálatos filmes eleme lett. Így szerintem az elsütött humoron kívül nem volt pozitívnak ítélhető a testvérével való találkozása sem, olyan gyenge és erőtlen lett, mint a Hanéval való "összefutás".
Az űrből való visszarepülése meg nekem volt kínos.
- Kylon Ren karakterén sikerült valamit javítani, és noha egy kallódó hős archetípusát próbálták volna megjeleníteni, nem sikerült tökéletesen (nem Adam Driveren múlik, mert rohadt jól játszik). Ez a karakter sokkal jobban működne, ha az előző részbeli legelső jelenetét kihagyják. Egy belül a saját dühével és múltjával küzdő, frusztrációkkal terhes, az egyik oldal mellé állni nem képes személyiségben nincs meg azt a fókuszáló képesség, amit ott (megtartja a lézerlövedéket és közben mást is cselekszik) és a Snoke-al való jelenetében megírtak neki (a mestere hatalma ellenére sem látja a valódi gondolatait), és ez szememben nem írói és újító lelemény, hanem az elemi karakterépítés és aszemélyiségtípusok nem ismerése. Ez utóbbit meg el tudnám fogadni akkor, ha ezt az árulást -ami nem új a Sötét oldalon, hisz a legtöbb "sötét" oldalra állt korábbi tanítvány is elárulta a mesterét- követően a sóbolygón nem ugyanazt a frusztrált egyént látnánk újra, még Luke ellen is, hisz egy lényegi fordulópont lenne ez a döntés, a hatalom átvétele.
Két kurva rész óta lebegtetik, hogy Kylo Renben/Ben Soloban valami erő/szándék leledzik, kétszer pufogtatják el Vader örököseként, ő saját maga is egy harmadik utat kínálna fel Reynek szavakban, csak ezekből semmi nem látszik, pedig épp most zárult a második rész. Legalább erre a pontra eljutva lehetne látni ebből valamit, ha tényleg szeretnének ezzel kezdeni valamit, hogy ne bénán fusson ki a harmadikban: vagy úgy, hogy mégiscsak megmenekül vagy úgy, hogy egy dühös és sérült milyen pusztításra képes (ez a kérdéskört szerintem kisebb hibákkal, de 'Az erő krónikájá'-ban sokkal jobban körbejárták).
Itt, ezen a ponton lett volna lehetőség, ebben a részben, hogy Kylo Renből valamilyen harmadik utat csináljanak az Erő értelmezésében, amivel
valóban megkísértheti Reyt és a nézőket is (hogy ne az Ellenállásnak szurkoljanak), Ren karakterépítésében benne lehetett volna ez, hisz nem öli meg az anyját, innen lehet fejlődni a karakternek és adhattak volna valami érdemibb magyarázatot arra, hogy miért is ölte meg az apját.
Így azonban a Reyel való "kapcsolata", beszélgetése is visszásnak hat, és gyengének, Snoke "csapdája" is durván gyenge fordulat. Már gyerekkora óta a sötétséggel küzd, de van benne jó? Reyen kívül is láttatni kellett volna vele olyan tetteket, amiknek hatására elgondolkodik, hogy van benne más is a sötétségen kívül.
- Finn karakterélt továbbra is totál feleslegesnek éreztem
ebben a formában, túlságosan háttérszereplő, akkor is, ha küldetésekben vesz részt. Pedig ott volt lehetőség! Az elvett áldozata ütős lehetett volna, sokat emelhetett volna az útján, mert az íróknak tudni kell, mikor kell feláldozni és megölni a hőseiket. Ez egy remek pillanat lehetett volna, sőt, azt kell mondjam, EZ lett volna az igazi újítás a Star Warsban. Legyőzi az ellenfelét, Phasmát, feláldozza magát a barátaiért, és mindezt szeretetből (az én olvasatomban nem gyűlöletből tette, de hát kellett az az oda nem illő mondat...). Róla még ejtek szót lentebb.
- A porkok? Az ewokoknak és a gunganoknak legalább volt szerepük. Eladható plüssökért kár volt őket beletenni, a Jedi szigetének gondnokai is minek?
- Yoda megjelenése? Számomra itt egy kötelező SW-elem felirat villogott, ráadásul sokkal hatásosabbra is sikeredhetett volna, mert így csak megint az jött át, hogy a Jedik mégiscsak kellenek... Ha már Luke is felismerte, hogy volt egyfajta arrogancia a Jedikben, ami folyton bukáshoz vezet, Yodán keresztül tovább vihették volna azt gondolatot szerintem. Elismerni, hogy ez az út a jövőben is hiba lenne, másképp állni az élethez, a képzéshez, az Erőhöz (mekkora újítás lehetett volna, hogy egy több száz évet élt lény elismeri ezt, aki az univerzum ikonikus figurája!). A "mágia" (itt egy spirituális erő) evolúciója/devolúciója amúgy sem idegen a spekulatív fikciótól.
- Nincs univerzumbővítés. Lehet, hogy az eredeti trilógiában sem ismertük meg az univerzumot, de azóta eltelt negyven év. Még az eltörölt és Legends-szériává átváltott Expanded Universe ellenére is van egy lélegző világegyetem, és nem könyvekből, összefoglaló cikkekből akarom megtudni, hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet, mert az, hogy van egy kis csapat, akik épp egy helyen vannak MIND, és majd ebből lesz ismét Köztársaság. Ez így továbbra is gyenge másolat, gyerekként az eredeti trilógiában valahogy mégiscsak éreztem, hogy van egy univerzum, itt meg azt, hogy van az univerzumnak egy kis szeglete, ahol két csapat torzsalkodik. A végső gyerkőcös jelenetnél majdnem fogtam a fejem a fejemben.
Nem három évtizeddel ezelőtt vagyunk, és a sokak által lesajnált előzmény-trilógia
legalább ezen a téren jól teljesített. Ezt itt már KEVÉS számomra.
- A kaszinóbolygó a lehető legrosszabb pontja a filmnek, az áruló hackerrel együtt (semmi új nincs benne, ahogy abban sem lett volna, ha nem árulja el). Ráadásul ők lazán elugranak ide, de az Első Rend meg képtelen eléjük, feléjük ugrani...Áááááá.....
Az egész küldetés alapja: ott mostam fel, ismerem ám a helyet, csak be kéne jutni - Finn ahhoz képest, hogy egy rohamosztagos, nagyon jól ismeri a birodalmi védelmi rendszert. Egy ilyen személynek az átállásából sokkal többet ki lehetett volna hozni, főleg, ha nem az előző rész elején lépik meg rögtön. Így a kihagyott zicceres halálának atomnagy súlya lehetett volna! És nem a Luke kiáll a birodalmi, bocsánat, rendbeli lövöldébe-nek. Mekkora súlya lenne, ha gyerekek nem a klisés, menő Jedi karakterét tekintenék példának, nem azzal játszanának, hanem az lenne a példa, hogy a rend egyik, volt lényegi embere feláldozza magát (akinek a személytelen kód volt a neve csak), hogy az ellenállás fennmaradjon! Pedig ez mind ott volt a karakterben! A karakterépítés, kérem, karakterépítés (el sem hiszem, hogy ez az a Disney, aki felépítette a Tony-Steve-Bucky-szálat, talán az baj, hogy túl hamar akart nagyot markolni)! Ez a pont rohadtul fájó!
Basszus, ez mekkora újítás lehetett volna! Az egyik lényegi főszereplő meghal. Ezzel már lehet azonosulni. Abszolút megértem jawiska és davkar csalódott hangnemét.
- Visszatérve a kaszinó vonulatra, maga az egész film, ami egy ŰRBEN való üldözésre épül, nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen egy kis ŰRhajóflottát lehetetlen, hogy ne érjen be egy olyan flottamonstrum, aminek a korábbi részekhez képest már olyan technológia is a rendelkezésére áll, ami képes bemérni, hová ugranak egyes hajók, sőt, mivel nem a teljes flotta van itt, nyugodtan beugorhatnának eléjük. Nem a kurva tengeren vagyunk.
A korábbi részeknek is az űrbéli tér kezelése egy kurva nagy hibája volt, a Birodalom visszavágban is arra szálltak ki a hajók a bolygóról, amerre a birodalmi erők voltak. Itt is. Nem hiszem el, hogy a készítők nem olvasták el a főbb hibapontokat, amiket felhoztak a régi részekkel kapcsolatban. Az ultra gáz, hogy erre képesek voltak egy egész részt felhúzni. Nekem ez nem újítás a blockbusterek sorában, hanem továbbra is az, hogy Hollywood továbbra is hülyének nézi a nézőket - persze a legtöbbeknek a pörgés, az akciók, a humor elviszik a hátán ezt a mozit. A szórakoztató faktor megvan, ezt elismerem.
- Luke szellemharca, halála - ezt inkább nem is minősítem. Szép, szép, Obi-Wan Kenobit idéző a halála. Ha jól emlékszem, a színész sem nyilatkozott teljesen pozitívan a sorsával kapcsolatban, sőt, az előzmény trilógiát eredetibbnek tartja az előző résznél.
Szóval jobb lett, mint az előző rész. Ám messze nem látom annyira jónak, mint a többség.
Korántsem azért, mert kurva nagyok lennének az elvárásaim, mert elvakult fan lennének, a teóriákat is csak érdekességképp olvasom el, nem tartom mérvadónak. Inkább a kihagyott lehetőségeket sajnálom, és azt, hogy milyen ordító ostobaságokat léptek meg helyette, meg a karakterépítések gyengeségeit.
Imádom a klisék kiforgatását, az újszerű szemszöget, nem véletlen imádom az új vonalas fantasy szerzőket, akik remek világépítők is pl. Sanderson, Lawrence, Abercrombie (!). Ám itt nem látok túl sok újítást. Nem mondom, hogy a műfaj, a zsáner kiváló ismerője lennék, pedig szinte csak ebben a műfajban (sci-fi, fantasy) olvasok, ezekről írt cikkeket olvasok, nézem, hogy ki mit ír molyon még meg nem jelent könyvekről (és szerencsére jövőre remek évünk lesz), mégis "személyes ügyemnek" érzem, ha valami nem jól sikerül, pedig ott volt lehetőség benne.
Így inkább a csalódott hangúakhoz tartozom, mert én ezt az újító szándékot nem látom. Ettől még másoknak lehet orbitális, asztamekkroa élmény, nem kívánom ezt senkitől elvitatni. A fentiek az én saját élményem, és ebben LiT-el értek egyet, semmi érdemi vita nem fogja túlságosan pozitívabb irányba eltolni, ahogy neki sem a negatívba. Még az em mondom, hogy nekem van igazam.
Nem rossz film, és nem is tekintem két pontosnak, de az ő nézőpontjukat is megértem (és az a két pont is igazából ÖT, mert SW-filmként tekinti kettőnek a tízből) és elfogadhatóbbnak tartom az ő nézőpontjukat a magam szemszöge számára.