Megnéztem.
TL, DR verzió: felemás élmény, egy része beszippantott, és nagyon tetszett, egy része unalmas, egy része pedig olyan, mint egy rossz Star Wars paródia.
Voltak benne elemek, amik nagyon tetszettek, és szívesen újranézem őket. A túlságosan is elnyújtott játékidő, filler történetszál és a felesleges poénkodások ellenére is volt egy jó lendülete a filmnek. Szerettem Poe, Rey és Kylo történetét. Szerintem Finn és Rose is szerethetőek voltak, csak a sztorijuk lett gagyin és felületesen megírva. Leia is bejött. Luke az előzetes várakozásaimmal ellentétben kevésbé, de ezzel nem azt mondom, hogy rossz lett volna, elfogadom, hogy a többség szerette.
De hogy a film intelligensnek nézi a közönséget, és hogy nem tolja a pofánkba a nosztalgiát? Ugyanazt néztük? Időnként vissza kellett fognom magam, hogy ne sírjak fel hangosan a nézőtéren.
SPOILERAz eddigi SW filmek nagy részében jelentős szerepet kapott a hipertérben való ide-oda ugrálás, és ugyan a TFA-t valamilyen szinten már töröltem a memóriámból, de abban nem volt egy Falconnal beugrás a pajzsok mögé szál? Mindegy, a lényeg az, hogy én elviselem Leia űrsétáját, az űrben terjedő hangot és a gravitációnak engedelmeskedő bombákat, de ez a film a saját univerzumának mond ellent azzal, hogy az Első Rend hajói NEM KÉPESEK AZ ELLENÁLLÁS HAJÓI ELÉ UGRANI. Azok után, hogy a cutting edge technology szinten tudják őket még a hipertérben is követni, nem tudják kiszámítani az ugrásra képtelen flotta útját? Miért nem találtak ki valami kevésbé ostoba indokot, ami a film fő megoldandó problémáját képezhetné?
És egy mini Halálcsillag, a negyedik, hát az agyam leteszem. Szakadjanak már le erről a nyüves témáról.
Nincs nosztalgia? És a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér jeleneteinek újraforgatása micsoda? A Hoth bolygó meg a lépegetők megidézése? A Rey, Kylo, Snoke jelenetsor, ami kísértetiesen a Jedi visszatért idézte? Segítsen, Obi-Wan Kenobi, ön az utolsó reményem? Luke a Falconon? Yoda? Köszönöm, nem is kell a válasz, kitalálom: ezeknek mind funkciója volt, ez nem nosztalgiafacsarás, én nem érem fel ésszel a filmművészetet.
Mondom ezt úgy, hogy amúgy amikor Rey és Kylo Snoke előtt álltak a szőnyeg szélén, majd együtt küzdöttek a vörös gyökerekkel, az baromira bejött (meg az egész Force bond, ami Snoke halála után is fennmaradt), a Yodás jelenet is szépen összeállt a végére, meg a Hoth2 vérvörös sója kurva jól nézett ki, szóval tetszettek ezek, de na, nevezzük már nevén a gyereket.
Számomra a kiképzés és az Erővel kapcsolatos részek valahogy felemásak voltak, nem tudom, talán több kifejtést elviseltem volna, de lehet, hogy egy újranézés kell csak. Kylo törekvése, mely szerint vesszen az egész, kezdjük elölről, szintén tetszett, de tartok attól, hogy ez sem kapja majd meg a kellő mélységet a harmadik részben.
Phasma szánalom, Gwendoline Christie teljes elpazarlása, ezért kár volt visszahozni. Holdo jó is lehetne, de kár, hogy a Leiával fennálló kurva nagy barátságát külön regényekből kell megismerni, mert a filmbe szokás szerint nem fértek be ilyen karakterépítő pillanatok. Az tetszett viszont, amikor elnéző szeretettel nézte a kiütött Poe-t, hogy jól van, hülyegyerek vagy, de kedvelünk, és rögtön utána ajánlkozott, hogy feláldozza magát a többiekért, ott azért felsejlett halványan valami érdekes karakterkezdemény.
Az is nagy probléma, hogy szemlátomást nincs egy egységes koncepció, és az egyik rendező levagdoshatja a másik rendező által indított szálakat. Amikor még csak a semmiből alakult ez a sorozat az OT idején, akkor rendben volt, hogy közben masszírozták a sztorit, de negyven évnyi örökség után nem feltétlenül jó, hogy a különféle rendezők egymást szopatva dobálják ide-oda a labdát.
SPOILERViszont ha már a JJ által belengetett szálakról van szó, akkor leszögezem, hogy nekem az égvilágon semmi bajom nincs azzal, hogy Rey egy utolsó senki. Szerintem jó ez így.
Snoke gyors kiiktatását pedig csak azért sajnálom, mert tetszett a karakter, és szívesen megtudtam volna többet is róla.
