Hivatalosan is betegség a videojáték-függőség [hozzászólások]

> sosem éreztem függőségnek

Igen, ez általában alaptétel, hogy a függő sosem érzi a függőséget

Egyébként tényleg nem értem, miért kell ennyire felháborodnia/hisztiznie a játékostársadalomnak azon, hogy létezik játékfüggőség. Igenis, aki napi 12-14 órát játszik, emellett elhanyagolja az egyéb kötelező dolgait (család, munka, tanulás stb.), az függő. Ugyanúgy megvannak az elvonási tünetek, ugyanúgy káros az egészségére, mint bármelyik másik drog. Fizikai függőség nincs, pszichikai annál inkább. Mondom ezt úgy, hogy 1995 óta játszom PC-n.

Mert rám is illik/volt hogy illett a definíció, de sosem éreztem függőségnek, egyszereűen jobban élvezem más dolgoknál, akkor meg minek csináljak mást Abban igazat adok, hogy ettől nem kéne kizárnom a függőség lehetőségét. Én elég immunis vagyok az ilyesmikre, csak a cukorra szoktam rá eddig.

I wish I could have known about the view from halfway down

Mindenféle személyeskedés nélkül, tényleg nem értem, miért fáj egyeseknek az, hogy LÉTEZIK olyan, hogy videojáték-függőség, és mint a függőségek 99,99%-át, x évtizednyi kutatás és viták után kimondták, hogy ez betegség. Ha te nem vagy függő, örülj neki és lépj tovább. Ettől még kár lenne tagadni, hogy a kontroll nélküli játék nem egy emberéletet tört már derékba, főleg a mikrotranzakció elterjedése óta. Ahogy azt is kizártnak tartom, hogy a gamer szubkultúra majd emiatt lesz stigmatizálva. Szóval én nem érzem ezt emberiség elleni bűncselekménynek. Szerintem lesz még pár év, amikor majd érezni is lehet ebből valamit, pl. az igazságszolgáltatásban.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”