Hát, az árak nem mentek lejjebb, fájdalmas összeget hagytam ott a klinikán a femto hd fantázianevű műtétért, de két év és öt hónap után is azt mondom, hogy maximálisan megérte. A bátorságot az hozta meg, hogy már több olyan ismerősöm is akadt, akinek 15 (az egyiknek 20) éve volt a műtétje, és minden rendben volt velük.
Warning, részletek jönnek.
Megerősíthetem, hogy a reklámanyagok és a valóság nem egészen fedik egymást, nálam a műtét során nem volt probléma (a szemterpeszt azért is tudtam, mert a beavatkozás előtt két nappal összeszűkült gyomorral és ökölbe zárt végbélnyílással műtétes videókat nézegettem a youtube-on), de az azt követő gyógyulás lassú és macerás volt. A femto műtéttípus nem jár fájdalommal, és állítólag biztosabb eredmény tudnak vele garantálni, azonban a szaruhártyát csak fellazítják, körbevágják, felhajták és visszahajtják a lézerezést követően (a gyenge gyomrúaktól elnézést), ami járhat olyan mellékhatással, hogy az így kialakított lebeny nehézkesen gyógyul vissza eleinte, főleg, ha az egész nagyfokú szemszárazsággal is jár. Na, ez volt nálam, a beavatkozás utáni hatodik reggel elszállt a jobb szemem, olyan homályos volt, hogy azt hittem, feladhatom neki az utolsó kenetet, ötven százalékos látásélességet produkált még vagy két hétig, majd az ötödik hét környékén cseréltek a szemeim, a bal kezdettel problémázni, míg a jobb rendbejött. Végül mire eljött a második hónap vége, mindkettő normális lett, és azóta is remekül üzemelnek. A szemszárazság is elmúlt már két éve.
A problémás eseteket a klinikákon nem igazán szeretik, mindenki nagyon kedves, ellátnak, de ez egy futószalag, ha megvolt a műtét, és kifizetted a pénzt, akkor már nincs sok helyed ott. Kaptam pár vállvonogatást, hogy ez van, furi eset, de várjunk még türelemmel. A homály utáni első néhány nap volt rossz lelkileg, de végül kezdtem érezni, hogy már nem annyira pocsék a helyzet, és az orvosok is nyugtatgattak, hogy a legrosszabb esetben leszedik a lebenyt, és akkor a prk műtéttípusnak megfelelően majd visszanő magától a szaruhártya. Kivártam a két hónapot, szorgalmasan locsoltam a szemeimet a műkönnyel, és végül beállt a megfelelő állapot.
Mivel mínusz hatról indultam, nincsenek olyan elvárásaim, hogy vadászpilóta szintű látásom legyen, igazából nem is tudom, hogy most hány százalékosak a szemeim. Azt tudom tesztelni, hogy látom az utca túloldalán a házszámokat, el tudom olvasni a távolabbi plakátokat, és egyáltalán, már nem vagyok egy vakegér.
Hogy később, 40, 50 felett mi lesz, azt nem tudom. Valószínűleg van még tíz évem a középkori pluszos szemromlásig, és hogy az milyen hatással lesz rám, és mit lehet majd kezdeni a helyzettel, majd akkor kiderül. Vannak már olvasószemüveg-műtétek is, ha műthető leszek, és pénzem is lesz rá, akkor hajrá.
(És amióta a szép, egészséges, negyvenes nővérem fél év alatt meghalt agydaganatban, már nem is nagyon gondolkodok ezeken a távolabbi lehetőségeken, ugyanis megint bebizonyosodott, hogy semmi sem garantálja, hogy az ember el is jut addig az életkorig.)
