HBO - A Song of Ice and Fire

A héten több mindent megrágtam magamban meg a netet olvasgatva a szereplők kapcsán. Ezek javarészt annak köszönhetőek, hogy többségében remek a szereplőgárda, és még ezt a zanzásított lezárást is kiemelkedően tudják megjeleníteni. Meg próbáltam a könyvek szellemiségéből közelíteni, kitölteni a "lyukakat", nyilván ezek egy részére ráfogható, hogy belemagyarázás, és nem ad felmentést a "lazy writing" alól.

Jaime karakteríve, ahová kifuttatták, valóban hét évadnyi változás sutba dobásának tűnik, javarészt még most is így látom. Mégis, aztán eszembe jutott Michael Fassbender zseniális alakítása a Shame (A szégyen)-ben, és úgy érzem, párhuzamba állítható részben Jaime sorsával. Fantasztikus film, Brandon Jaimhez hasonlóan megijed a normális kapcsolat kialakításának az ő szemszögéből nézve árnyától, inkább elmenekül, és még jobban belemerül abba a függőségbe, ami a pusztulását hozza el. Szerintem Nikolaj Coster-Waldau az ágy szélén ülve, pusztán az arcjátékával mesterien átadta ezt az érzést, hogy itt lenne előtte egy más élet lehetősége, amellett a nő mellett, akire a lovagi eszménykép megtestesítőjeként feltekint, de mégis képtelen rá. Ez is rohadtul életszagú, amikor változtatni akar valaki, de képtelen rá, és nem képes elfogadni magát jó emberként, nem tudja megtenni ezt a lépést. A végső búcsúja Tyriontól, hogy ő leszarja az embereket, közben meg nem, pszichológiai szempontból passzol a személyiségéhez.

Tyrion vakságát és szándékainak a vesztét pedig részben az okozta, amire az apja számtalanszor felhívta a figyelmét, hogyha nőkről van szó, hajlamos a fától nem látni az erdőt (és van benne egy irónia, hogy az apja vesztét is részben egy nő okozza, Shae jelenléte egy végső lökés volt, hogy az amúgy benne megfogalmazódott és óhajtott tettet véghezvigye). Az ötödik könyv kapcsán is felmerült a kritika, hogy ez a Tyrion már nem a megszokott Tyrion, lényegében nem találja a helyét. Felületesen szemlélve pedig szerintem Daenerys mindent megtestesített számára a sárkányokkal együtt, amiről gyerekkora óta álmodozott, illetve megkapta azt a megbecsülést, amit sem a saját földijeitől, sem a családjától nem kapott meg (főleg, az apjától, akire sok mindenben hasonlított), sőt, az elfogadást, hogy ő kicsoda is valójában, ezért hajlamosabb volt, hogy elkerülje a figyelmét az intőbb jelek sokasodása, de jelleméből adódóan görcsösen próbál mindent megtenni a végső pillanatokban, hogy megmentse azt a várost, amiért már vért izzadott egyszer a megmentéséért, ahol megalázták, ahol a tárgyalásán megígérte, hogy örülne, ha mind meghalnának, mert ezt a várják tőle, hogy ezt mondja.

Stannis azt mondta Jonra, mennyire hasonlít a jelleme a (nevelő)apjáéra, Eddard Starkéra, és ez valahol igaz is rá, ez okozza vesztét, pont az, ami Nednek, a becsületesség, pontosabban az önmagába vetett hit, hogy az igazságosságra törekszik, azzal karöltve, hogy hiába próbálja az életét elvek mentén élni, másokat is erre ösztökélni, de mivel sosem tudta ezt véghez vinni, így mások akarata, vágyai rángatták. A karakter bukása pedig szerintem abban áll, hogy nem képes felmérni, hogy működik a világ a valójában, hogy az embereket mennyire a sajáét vágyai és céljaik k irányítják, hogy ezek mennyire nem tarthatóak kontroll alatt (ahogy azt mindenki megtapasztalhatta, amikor Ned bevallotta "árulását" Baelor Szentélyének lépcsőjén és semmi sem a forgatókönyv szerint zajlott). Ezzel szembesült a város felégetéskor. Valahol egy fricska a gyermeklelkű hősök eszményképe felé, a való világban az idealista hozzáállást sokszor letörik, sőt, valamikor a fekete-fehér világkép eredményeként nagyobb katasztrófát okoz, mintha nem eszerint cselekedett volna (a szívfa előtt esketés a rokonai előtt számára természetesnek hatott, de hát ott van a könyvbeli közmondás: a szó csak szél).

Arya szembesülése a nem a személyes érintettséget magában foglaló halállal, pedig azért lehet érdekes, mert a halál, mint végső isten szolgálata ezzel a tömény, végtelen kínnal szembesülve már nem is olyan egyértelmű.

Nem tudom, beszéltünk-e már róla részleteiben, de Sansa, Cersei és Daenerys útja sok mindenben párhuzamba állítható, pl. abban is, hogy mindhármukat úgy próbálták adni és venni, ahogy az mások érdekei kívánták. Amikor kezdett körvonalazódni, hogy három "erős" női személyiség kezd feljebb emelkedni a horizontra, a sajtó, a média ünnepelt, cikkek szóltak róla, hogy ez igen, ez igen. Ehhez képest itt nagy pofára esések mentek végbe, egy hete még azon is ment a háborgása, hogy mondhat Sansa olyat, hogy az ő ért megpróbáltatások, a megerőszakolása, a kegyetlen és manipulatív férfiak társasága tették erősebb személyiséggé. Igazából ezt szerintem remekül bemutatták, hogy nincs rózsaszín világ, hogy nemektől független a kegyetlenség, a brutalitás, a személyiségtől és az őt ért hatásoktól függ, hogy ki milyen eszközzel él.

Cersei és Daenerys egyaránt elveszették a gyerekeiket (jó, ha a sárkányokat nem nézzük, akkor csak egyet), a számukra fontos egyéneket, mindketten mindent megpróbáltak megtenni azért, hogy a hatalmat megszerezzék vagy megtartsák, bizonyos szempontból minden más sallang valahol csak önáltatás és önigazolás volt, bár Daenerys Cersei-jel szemben elég sokat beáldozott Westerosért, mikor északra ment. Mindkettejüknek van/volt egy képe önmagáról, ami nem biztos, hogy megfelelt a valóságnak. Ha e két karakter sorsát és útját megszeretnénk érteni, szerintem érdemes megnézni a Nocturnal Animals című filmet (itt írtam róla, ha szabad önreklámozni, miért zseniális film), ami nem egyértelműen feleltethető meg neki, de az ő karaktereik is azzal küzdöttek egész életükben, mennyire nem akartak valamivé válni, amikor tudták, hogy vagy a részük vagy más megközelítésből, sosem akartak a félelmeik tárgyává válni, mégis azokká lettek.

Mindkettejükre igaz, hogy megnyerő és elbűvölő személyiségek is tudnak/tudtak lenni, és bár nem szeretnék tömeggyilkosokat, sorozatgyilkosokat vagy ellentmondásos megítélésű történelmi személyiségeket (pl. a francia forradalom résztvevői vagy pl. William Tecumseh Sherman) példának felhozni, de azért már előfordult a történelem során nemegyszer, hogy a bestiális tetteket végrehajtó egyének is tudtak megnyerőek (és ezzel megtévesztőek) lenni vagy olyan tetteket végrehajtani, ami alapján a közösség értéket tudott/tud találni ezekben a tettekben, sőt, maguk ezek a személyek is önigazolást találnak a tetteik helyességére, így látják magukat. Sok gyilkost sokáig a környeztük kedves, segítőkész, barátságos embernek ír le, mert nem tudják, mi lakozik bennük az árnyakban.

Nem olyan távoliak ezek a kartertípusok, mint amennyire hisszük. Erre épül részben a Breaking Bad, szinte teljesen a The Fall (ahol azt is ábrázolják, hogan tud egy sorozatgyilkos egyszerre szerető apa is lenni, rajta van a listámon ez a sorozat is). 'A sötét lovag' is részben arra az ellentmondásra épül, hogy egy jóért küzdő, az emberek szemében nemes lelkű ember beletaszítható-e az őrületbe. Öcsém olvasott egy könyvet, Richard Flanagantől a "Keskeny ​út északra" című regényt, ahol az egyik nézőpont karakter egy japán parancsnok, aki a környezete és családja szerint mennyire egy jámbor ember, aki még egy rovart is kivisz a házból, nehogy ártson neki, de a második háborúban brutális kegyetlenséggel és kínzásokkal vezette a munkatábor a vasúrvonal építésekor. Máig ellentmondásos a náci Németország elleni háborúban Drezda terrorbombázása, vagy a két atombomba bevetésének szükségessége.

Martin egyszer azt mondta, hogy a világában az atombomba megfelelője a sárkány, és ezt az elrettentést megcélzó szándékot láthattuk akkor, amikor Cersei felrobbantotta Baelor Szentélyét, vagy most, hogy Dany felégetett.

Szóval, ha martini szemmel nézzük, és valóban keserédes véget keresünk, az utóbbi évadok írásminőségétől eltekintve ezek a tragédiák, bukások, mind passzolnak az írói eddig ábrázolt világképbe. Martin története a sorozatos bukások története. Az, hogy senki nem azt kapja amire vágyott, sem azt, amire úgy véli ő vagy mások, hogy rendeltetett.

Egyetértek, de a Lost vége után sem tűnt el sem J.J. Abrams vagy Damon Lindelof a süllyesztőben . A showbusiness nagyon nem így működik, megosztó befejezések lesznek nem egyenlőek azzal, hogy a negatív tábornak van igaza és nincsen olyan aspektusa a széria végének, amik érdemessé teszik őket arra, hogy a kezükbe adjanak bármi mást is.

Oké, belőlem is előtört már alkalomadtán a kifingott mackóalsós (kösz McCl@ne a jelzőért ) "kanapéforgatókönyvíró" történetszálak- és/vagy karakterépítések kapcsán, pl. az az új SW-filmek kapcsán, de ezek esetleges kritizálása nem egyenlő azzal, hogy a teljes készítő gárdát nulla hozzáértésűnek degradáljuk és többé semmihez sem engedjük nyúlni őket. David Benioffnak azért ott vannak "Az utolsó éjjel" (ebből film is készült) és a "Tolvajok tele" című regényei, amik, véleményem szerint nagyon jók, az előbbi egyenesen kiemelkedő. Nyilván egy kötetnyi történések végig vitele nem ugyanaz, mint egy komplex fiktív világ komplex karaktereié. Abban egyetértek veled, hogy ennyi idő alatt rá lehetett volna érezni Martin stílusára, a karaktereire, de láthatóan a könyvek jelenetekkel fűszerezése jobban ment, nem könnyű ez mindenkinek, főleg, ha nem ismerik annyira a zsánert - "talán" Brandon Sanderson besegíthetett volna, Robert Jordan a halála előtt őt jelölte ki, hogy fejezze be helyette "Az Idő Kereke" szériát, amiből hamarosan szintén sorozat lesz, és a tizenakárhány téglaméretű kötetével Martinhoz hasonló komplex világ, csak hozzá képest kevésbé grimdark jegyekkel bír, azt sem lesz egyszerű lekezelni (igazából a GoT az egyetlen eddig, ami végigfutott a nagy könyves fantasy szériák megsorozatosításából - Terry Goodkind "Sword of Truth" sorozata is, ami "Legend of the Seeker" címen futott, bedőlt két évad után).

Bár nekem alapvetően a SWE7 sem igazán jött be, de nem temettem előre Rian Johnson-t előre, pedig pl. a sokak által dicsért Looper egyáltalán nem tetszett, ahogy nem temetem az új SW trilógiáját sem neki, sem Đ&Đ-nek.

Továbbra is zseniális húzásnak tartom a Daenerys felégeti a Királyvárat fordulatot. Nem azért, mert élvezet nézni milliónyi ember halálát és ez örömteli dolog, hanem mert ezt a martini világba tökéletesen illeszkedőnek érzem. Nyilván a kivitelezése, a felépítése egy nagy nulla volt, de azért benne volt a karakterben a jó cselekedetei ellenére.

Ott van pl. a Fűszerkirályos jelenet, amit lentebb linkeltem, abban is azt mondja, ha megnőnek a sárkányai, akkor visszajön és rommá éget mindent, ha most nem engedik be, párszor azért elhangzott az "ájviltékvatismájnvidfájörendblád", vagy itt van Tyrion és Jorah jelenése, itt is halálosztás az első reakció, ami a karakter szemszögéből érthető, de kívülről nézve szerintem, nagyon másként hat, akkor ott van a Barristan Selmys jelenet, vagy az, amikor dothraki horda behódol neki, ugyanazokat mondja el, amit Khal Drogo az első évadban, szinte szó szerint ugyanazt az ígéretet teszi.

Egy Facebook-csoportban remek hozzászólásokat olvastam:

Most, hogy a már csak egy epizód maradt hátra a trónok harca című sorozatból, a rajongók petíciót kezdeményeztek. A korábban is használt nem kiszámítható történések egyeseknél teljesen kiverte a biztosítékot és azt kezdeményezik, hogy forgassák újra a teljes 8. évadot. A petíció 1 millió aláírásnál jár.

A sorozat legnagyobb innovációja a karakterek komplexitása és a nem klisé szerű történet mesélés. A történet nem a jó és a rossz harcáról szól, a történetben a méltó király nem arat győzelmet az ork-hadsereg felett és nem tér vissza. Senki sem csak azért gonosz, mert eldöntötte, hogy ő gonosz lesz. Minden karakternek van saját múltja, saját motívumai. Ennek az innovációnak köszönhetően vált a sorozat ilyen népszerűvé. Pont ezért a kedvenc karakterem Cercei, mert minden rossz ellenére amit tett, a motívumai nagyon átélhetők, és egyúttal láthatóan szenved a szelleme attól, ahogyan a tettei által semmi morálja nem maradt. Talán az egyetlen korábban is népszerű színészt a sorozatban, Sean Beant az első évadban lefejezték, pedig a karaktere az igazságosság és becsületesség mintapéldája volt. Egy hagyományos sorozatban a népszerű színész aki egyben főszereplő nem hal meg az első évadban, és főleg nem a becsületessége miatt.

Jó nagy problémát okoz a sorozat most azoknak, akik a gyereküket Daenerysnek vagy Khaleesinek nevezték el. A rabszolgákat felszabadító, sárkányok anyja egyszer csak megőrült. De vajon tényleg olyan hirtelen történt ez? Az ember az érzékszervein keresztül tudja elsősorban értékelni a valóságot. A sorozat a hősies zenei aláfestésekkel és megfelelő kameraállásokkal minden eddig tettét elfogadhatóvá tette. Olyan kis bosszúállásokkal kezdődött a története, mint a rabszolga sorból felszabadított boszorkány máglyán való elégetése. Ez teljesen elfogadható volt a sorozatnéző számára, mert az eddig esetlen kislány aki furcsa vademberek közé került hirtelen elveszítette a nő miatt a férjét és a gyerekét. Utána meg Qarth-ban a sárkányai megölték azt, aki elrabolta őket. Volt még pár ilyen kisebb gyilkosság, de minden esetben kapcsolódott hozzá egyfajta átélhető bosszúvágy. A hatodik évadtól kezdve kezdték el tudatosabban építeni az őrült királynő személyét. A városlakók többször is megkeresik Dany-t, hogy a sárkányai mekkora károkat okoznak. Ha jól emlékszem nem csak kecskék vesztek oda, hanem valakinek még a gyereke is. Emiatt tehát el is zárja két sárkányát Dany, míg a harmadikat nem sikerül irányítania és az vadon repked. Majd amikor a nemesek fellázadnak ellene és majdnem megölik, akkor visszatér a sárkány a beépített hangfalaival hősies zenére elégeti Dany ellenfeleit. Erre az epizódra különösen megnőtt Drogon, és a nézőknek már feltűnhet, hogy mekkora borzalmas sárkánygyík lett belőle. Aztán amikor megérkezik végre Westerosra a 7. évadban és a sárkányaival kivégzi a Dickon Tarley-t és az apját, ekkor már végképp alig van igazságtétel a tettei mögött.

Fel lehet ugyan tenni a kérdést, hogy nem lehetett volna máshogy megírni a karaktert? Igen, lehetett volna, de arra egy közepes író és képes lett volna. Daenerys analógiája Drogon, a sárkánya, és úgy általában a sárkányok. A sárkányok egyszerre gyönyörű hatalmas mágikus lények és borzasztóan pusztító vadállatok. Csak természetes, hogy Dany személyiségében is ez a kettősség jelentkezik. A házának végülis a mottója "Fire & Blood", amire többször a sorozatban is hivatkozik. Kb. a második évadtól folyamatosan mondja, hogy tűzzel és vérrel visszaszerzi azt a nyomorult trónt. Most pedig mindenki meglepődik amikor meg is tette, csak hát nem az egésznek a hősiességét mutatja be a sorozat, hanem a mérhetetlen pusztítást, amit egy darab sárkány képes volt okozni. Daenerys nem őrült meg, mindig is őrült volt. Luxus körülmények között éltek Pentosban, de az nem volt elég. Neki hatalom kellett.

Szerintem ez egy nagyon jó történetmesélés, de sajnos a legtöbb embernek a sorozat ugyanúgy csak egy tömegcikk és várják a más sorozatokhoz/filmekhez hasonlatos befejezést. Ez szerintem nagyon jól reprezentálja, hogy a történelemtől kezdve a bulvármédiáig, minden mennyire szubjektív. Van egy pár fő mítoszunk és hiedelmünk és azokkal akarunk mindent megmagyarázni. A történelem, a politika nem a jók és a rosszak összecsapásáról szól, hanem az emberről. Az ember meg egy nagyon komplex entitás, amelynek a tettei nem determinisztikusak. Milyen is lenne a világ, ha előre beleszületnénk egy narratívába? Megszületünk trón-fosztott királynőnek és már előre tudjuk, hogy a felszabadított rabszolgák és mitikus lények segítségével visszaszerezzük azt, ami a miénk. Milyen tartalmatlan és unalmas lenne az ilyen élet.

Tudom sokaknak a 3. rész volt inkább a problémája. Szerintem az a kritika inkább jogos, de mégis csak "Trónok harca" a sorozat címe, tehát el kellett varrni ezt a szálat valahogy. Én még számítók valamilyen fajta utalásra a végén, hogy mégsem halt meg az összes stb., de szerintem a csalódottság nagy részét az okozza, hogy vége van 8 évadnyi történetnek. Lehet érdemes lett volna tovább építeni a sorozatot, de ez már tényleg az alkotónak a dolga. Egy festményt is tudni kell befejezni.

__________

Az a baj, hogy az, hogy előrevetítik Dany megőrülését és népirtását, az nem egyenlő azzal, hogy a karakterfejlődést ábrázolják. Igen, hét évadon keresztül könyörtelen volt azokkal szemben, akik az útját állták, ezt mindenki látta. De azt is, hogy ártatlanokat nem ölt, és hogy rengeteg elnyomotton is segített. Hét évadon keresztül egy ilyen karakter volt: konfliktusos, hatalommániás, benne volt az őrület, de benne volt az igazság megtestesülése is. Erre most 2-3 rész alatt annyira bepöccen, hogy KIÍRT EGY VÁROST? Szerintem már sokan jól tudták, hogy ez fog történni, de hát hogyan? Mi volt az alapja? Az egész sorozat arról lett híres, hogy komplex, nüanszolt karaktereket mutatnak be, megértjük a motivációjukat, fájdalmaikat, stb. Erre itt mit kapunk? Hogy a tornyon a sárkánnyal fújtatva egyszer csak úgy megőrül?! Amit eddig láttunk belőle, az mondjuk jogosan következett volna, hogy a Red Keepet a porig égeti, de hogy az embereket? Hatalommániás, könyörtelen uralkodóból 1 másodperc alatt Hitler lesz?

__________

Kb senkinek nem Dany megorulese a baj meg nem feltetlenul maguk a tortenesek hanem ahogy kivan vitelezve. Az tenyleg kibaszott gyamoltalan. Ennyire kovetkezetlen sorozat reszeket en meg sosem lattam mint ezek a 8. Evados szutykok. Egyszeruen az egyikbol nem kovetkezik a masik, olyan logikatlan mintha az egyik reszben Tyrion a semmiert ugyan olyan magas lenne mint a tobbiek es a kovi reszben megint torpe es full nem lenne ra magyarazat.
Oruljon meg akarki, haljon meg akarki, gyozzon akarki de azt csinaljak meg igenyesen es kovetkezetesen. Ez a baj.

__________

Nemcsak egyetértek, de kiegészíteni sem nagyon tudom, legfeljebb saját benyomásaimmal. Engem ugyanis a sorozat előrehaladtával egyre inkább riasztott Danerys személye, és még inkább rendkívüli népszerűsége. Míg a többi szereplő csetlett, botlott, vívódott, dolgozott a céljai megvalósításáért, addig a szöszinek ölébe hullott egy lovasnomád horda, három sárkány, egy engedelmes elithadsereg. Előre lényegében gátlástalansága és erőszakossága vitte. Ha bajba is került elég volt összevonni szemöldökét, majd elordítani magát „where are my dragons” – egy ötéves elkényeztetett gyermek viselkedése, de neki ez sikert hozott és emberek tömegeinek vált példaképévé. Kétségtelen azonban, hogy Essoson kifejtett tevékenysége haladó, ahogy Puzsér mondta: lényegében a westerosi feudális civilizáció humanista elvárásait vitte el egy antik rabszolgatartó világba. A westerosi eseményekre nem jellemző fekete-fehér konfliktus azonban a sorozat egyértelműen gyengébb, unalmasabb része volt, ráadásul Danerys (kétségtelenül jó cél érdekében) úgy viselkedett, mint egy balos SJW. Felszabadító tevékenységében is jó adag önimádatot és önigazolást láttam. Mindez kiegészült egy nagy adag személyi kultusszal: Sárkányok Anyja, a Láncok Letörője – honnan is ismerős ez (Népek felszabadítója, Kárpátok géniusza)? Mindezen okok miatt mindig is nagyon bántott a sorozat rendezőinek szándéka, hogy Danerys morális botladozásait igazságosnak, vagy legalábbis megérhetőnek állította be. Tartottam attól, hogy az a kiszámítható vége lesz a sorozatnak, hogy jön a szőke sárkánykirálynő, legyakja a gonosz westerosi házakat, összejön a férfifőhőssel és boldogan élnek míg meg nem halnak. Ezt a félelmemet az évad elején látható közös Jon-Dany bájsárkánylovaglása erősen felerősítette, de az ötödik rész lerombolta. Úgy látszik az írók – a rajongókkal ellentétben – nagyon is tisztában voltak Danerys sötét oldalával. Ez számomra megbocsáthatóvá az utolsó évadok súlyosabb hibáit is. Most már sem bánnám, ha a sorozat úgy végződne, hogy Danerys nem bűnhődik meg, de trónra kerül, likvidálja a Starkokat, bevezeti rémsárkányuralmát, stb. stb. A rajongók többsége bizonyára őrjöngene, de erős erkölcsi tanulság lenne, hogy ha egy megnyerő politikusnak fokozatosan egyre nagyobb és nagyobb erőszakosságokat, gátlástalanságokat nézünk el a „jó cél” érdekében, akkor könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, amit már nem tudunk megfordítani.

Ezen a fekete irónián pedig nevettem egyet, pedig igazából nem is vicces:

Tyrion kiborulása a születésétől számítva cirka 35 év következménye lett, mikor megölte az apját. Daenerys még bájos és szerelmes volt, majd miután meghalt a második sárkánya még belement, hogy ha a város megadja magát, leáll. Majd havas nem baszta meg és bebaszott a borderline.


Azt szeretném kihozni, amennyire igaz, hogy szarul lett az egész kivitelezve, legalább annyira igaz, hogy ez a fordulat igenis benne volt a karakterben (Két kolléganőm is csak néz most, hogyan kezelje ezt a magukra tetovált khaleesi névvel ), és jobb, hogy ide futott ki, mint a cuki királynő és felszabadító ráül a szerelmével a trónra. Nyilván abban is van egy nagy adag klisé, hogy elkövette azt, amit az apja akart, de szerintem sokkal érdekesebb egy olyan karakterív, hogy a sokkal által "szévior"-várományos nem váltja be a reményeket. A könyvekben is annyi mindenki számít arra, hogy a kis terveihez felhasználhatja majd Daeneryst (Doran Martell, Illyrio Mopatis[ő maga mondja, Tyrionnak, hogy a tengeren túlról megváltó érkezik, hogy beközözze Westeros vérző sebeit]-Varys a feltehetően Blackfyre utóddal, Marwyn, Euron-Victarion), a megváltó-várakozás és a megváltó eszményképnek a földre lerángatása pedig pontosan illik Martinhoz.

Szóval, szerintem, de, benne volt a karakterben (mégha a könyvek alapján nem is tűnik még egyértelműnek), és de, az is jelezte, ahogy a testvére halálára reagált. Csak a végén nem jutott idő ezt rendesebben bemutatni a karakterívnek a végét (bár, megjegyzem, Sam-el egyetértve, hogy a háborús foglyok rommá égetése nem épp nemesi cselekedet, ahogy a fentebb linkelt videók is illenek a képbe, szóval, de, mégis vannak bizonyos előzmények). Nem gonosz karakter, rengeteg pozitív aspektusa, cselekedete volt, "gentle heart", de azért, szerintem, amennyire vitt a nyugati szemléletből a keleti részre, legalább annyit elsajátított ő is belőle szerintem. Sőt, olyan elemzéseket is olvastam, hogy igazából nem őrült meg, hanem pusztán csak kegyetlen volt, bár, ártatlanok lemészárlását a magam részéről nem tudom betudni egyszerűen csak kegyetlenségnek.

Nagyon kíváncsian várom, Martin hogyan vitelezi ki ezt -ha tényleg így lesz- a könyvekben. Ráadásul ott is Varys Aegont építi leendő uralkodónak, Kevannak intézett szavai ezt idézik, csak az a különbség, hogy ott Jon és Aegon különböző karakterek, itt meg össze lettek vonva. Szóval, érdekes lesz, Daenerys miként fogadja majd a hírt, egy Targaryen már lobogó bontott Westeroson és bejelentette igényét a trónra. Az utolsó fejezetében a látomásaiban is elhangzik, hogy emlékezzen a sárkány-mivoltára.

A héten néztem vele egy interjút (a YT dobta fel, most nem találom), hogy nem, nem fogja siettetni a történet lezárását, mindenre hagyni fog időt, hogy ki tudja fejteni (szerintem ez egy fricska a készítők felé), nyilván a hét könyv lenne az optimális, ezt szeretné, de ebben burkoltan benne volt, hogy annyi kötete lesz, amit igényel, mert ez igazából egy történet és ez a magnum opusa.

Időközben túllépte az 1 milliót a "remake s08" petíció. Értelemszerűen nem lesz ebből semmi, de bízom benne, hogy a számok legalább jelzésértékűek és arra jó lesz, hogy a SW projectet elvegyék D&D-től. Vagy ha azt nem is (elvégre pont nemrég jelentették be, hogy '22-ben az jön) legalább odaültetnek melléjük valakit, hogy fogja a kezüket. Igaz persze az ep8-at is kiadták egy hozzá nem értő hülyének, de talán az akörüli balhé, a Solo kudarca (+a Battlefront 2 gebasz?) után talán már több időt töltenek a tervezéssel és nem lesz elég csak a "eh, a brand úgyis eladja" hozzáállás.