- Az egyetlen igazi pozitívum, hogy március hetedike óta nem gyújtottam rá. Azt nem mondom, hogy leszoktam, mert múlt héten is álmodtam vele és állítólag nem is lehet leszokni csak abbahagyni. De akkor is kilenc és fél hónap.
- Tavasszal sikerült magamban helyretenni a dolgokat és rájöttem, hogy nekem egész egyszerűen nem való még a párkapcsolat sem, nem hogy a család. Túlságosan megcsontosodott rutin szerint élek és túlságosan introvertált vagyok, hogy bárkit el tudjak viselni hosszabb távon. Ennek mondjuk vannak egyéb okai is, de a lényeg akkor is ez. És azóta sokkal kiegyensúlyozottabb is vagyok, hogy nem stresszelek azon, hogy van olyan korombeli aki a második gyereket várja (egyébként is utálom a gyerekeket, szóval...). Én meg nem függök senkitől
- Az előző két ok (és más egyebek miatt) is folytattam a teljes (!!) játékgyűjteményem kifehérítését. Január óta közel 400 játék került a steam könyvtáramba. Amikkel előbb-utóbb játszani fogok vagy már játszottam. Az elkövetkező 1-2 évre akkor is elég lesz, ha jövőre nem veszek semmit. Az, hogy ez mennyibe is fájt... Na azt hagyjuk (főleg tavasszal, minden héten megleptem egy játékkal, mert nem gyújtottam rá... Na itt az összefüggés).
- A COVID-nak "hála"* átálltam az autóval való munkába járásra és mivel egyébként se sűrűn mozdultam ki ezzel sikerült közel nullára redukálnom a szociális interakciók számát. Gyakorlatilag jobb napokon csak a munkahelyen találkozok másokkal. Hétvégente van, hogy senkivel
* Hátránya a "pofarongyi"
Helyzetben párszor mérgelődtem miatta. Idegesít, zavar, a szemüvegem is párásodik. Ha muszáj felveszem, de inkább minden helyzetet kerülök, ahol muszáj...
Jövőre megpróbálok többet olvasni, mert azt idén eléggé hanyagoltam (kösz Hyperioni énekek
), kevesebb játékot venni (elég lesz 200 is) és folytatni mindent ugyanígy vagy jobban. Nekem jobban...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
