Szerintem ami még sokkal inkább kultikus sorozatnak számít, az a Yu-Gi-Oh! The Abridged Series. Már csak rögtön azért is, mert ez tulajdonképpen a műfaj megteremtője, ez volt a legelső ilyen újraszinkronizált fanmade parody. A többi hasonló sorozat: Naruto Abridged, Dragon Ball Z Abridged stb. mind ezt másolták, illetve másolják azóta is, több-kevesebb sikerrel. A dolog azért is különösen nagy szó, mert a Yu-Gi-Oh! Abridged igazából egyetlen ember, Martin Billany ötlete és alkotása, olyan szinten, hogy nemcsak a videók szerkesztése fűződik az ő nevéhez, hanem az elején éveken át az összes szereplő szinkronhangját (a nőkét is beleértve) is ő szolgáltatta egyedül. Persze most már vannak segítői, és az egész sokkal professzionálisabb, mint a legelején, 15 évvel ezelőtt, de a poénok szerintem ugyanolyan színvonalúak végig, illetve a részben általad is említett jellegzetességek, azaz például hogy a karakterek jelleme erősen el van torzítva az eredetihez képest, vagy hogy a sorozat következetlenségeit (hiszen lássuk be, az egész alapvetően arról szól, hogy egy kártyajátékon múlik folyamatosan a világ sorsa) nem megmagyarázni próbálja, hanem inkább meglovagolni, itt is megvannak kezdettől fogva. Emellett rengeteg a visszatérő elem, running gag, szinte minden karakternek van valami catchphrase-e, amelyek közül a leghíresebbek ("Screw the rules, I have money!") konkrétan önálló internetes mémekké váltak azóta, a popkulturális utalások száma pedig egyenesen megszámlálhatatlan. Martin továbbá rendszeresen kifigurázza az amerikai dubot is, amiben csomó mindent átírtak, átrajzoltak, hogy a sorozatot ezáltal "gyerekbarátabbá" tegyék, viszont ezáltal a dolgok jelentős része nevetségessé vagy egyenesen értelmetlenné vált.
A sorozat egyébként még mindig tart, épp egy hónapja jött ki az utolsó évad feldolgozásának első része. Előtte volt egy hosszabb, több éves szünet Martin betegsége, illetve egyéb munkái miatt, igazából én már nem is nagyon számítottam rá, hogy befejezi majd egyszer, ezért aztán nagyon kellemes meglepetés volt. Fel is lángolt bennem újra a lelkesedés teljesen, az elmúlt hónapban az új részen túl is csomó Yu-Gi-Oh!-s tartalmat és videót néztem YouTube-on.
Persze tisztában vagyok vele, attól is függ minden, hogy az alapanyagot ki mennyire ismeri, illetve hogyan viszonyul hozzá. Én például a Narutót vagy a Dragon Ballt sosem, gyerekként sem szerettem különösebben, nem is láttam igazából sok részt egyikből sem. A Yu-Gi-Oh! viszont nagy kedvencem volt, főleg ilyen 18-21 éves koromban, amikor többek között az eredeti, 224 részes sorozatot, amiből ugye az abridged paródia készül, végig is néztem teljesen. Mondjuk már akkoriban is éreztem, hogy nem ez a műfaj csúcsa, kicsit mindig ilyen bűnös élvezetként tekintettem rá az értelmesebb meg igényesebb animék mellett, ennek ellenére őszintén szerettem és élveztem. Úgyhogy el lehet képzelni, mekkora örömöt jelentett, amikor mindezek után rátaláltam a szinte pontosan akkor, 2006-ban induló abridged változatra. Na meg hogy hányszor láttam a kezdeti részeket...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
