Ez volt 2021

Én szoktam magam ilyenekkel vigasztalni, mert igazából a fasz se tudja, mi lesz később, aztán a mi kis fejlett tudatunknak, így az enyémnek is megnyugtató arra gondolni, hogy talán nincs még vége.
Mondjuk azzal a lendülettel az is beugrik, hogy a világ jó 80 százalékára, illetve a családok legalább 70 százalékába nem szeretnék újraszületni sem emberként, sem állatként.

Apropó, jómúltkorjában azon morogtam magamban az időnként felmerülő "egy rossz vicc az élet" hangulataimban, hogy az egész élővilágunk arra épül, hogy a növények, emberek, állatok egymást irtják az életért, hogy legyen mit enni, legyen hol élni, hogy kinek az utódai maradjanak meg, ám ehhez kifejlődött sok fajban egy olyan idegrendszer, ami érzésekre képes, az emberek esetében nagyon mély empátiára is, ami pluszban szarrá teszi ennek a rendszernek az elviselését.

De mint mondtam, szerencsés ember vagyok, mert ezekkel a negatív érzésekkel szemben épp elég jót fel tudok vonultatni. Persze ilyenkor próbálok nem belegondolni abba, hogy elég lenne felborítani a hormonrendszerem ahhoz, hogy az agyam bedobja a törölközőt.

Bezzeg ugye ha elfogadnátok, hogy a halállal semmi nem ér véget és igen is mindenkinek van feladata az életeiben... De ez már egész más téma és rengetegen el is határolódnak még a gondolattól is.

Nincs végcél, nincs semmi magasztosság, egyszerűen túlfejlett az emberi tudat, és nem hajlandó feldolgozni, hogy nem vagyunk különlegesek, és nincs küldetésünk itt.

Az én tudatom teljesen feldolgozta. Nyomasztó, hogy meg fogok halni, meg mindenki más is akit ismerek, azt volt nincs, de hát attól még élni kurva jó. Anyukám babgulyása miatt már megérte megszületni

Arányjavítás: rendkívül jó szüleim voltak, nekik mindkettejüknek elég rosszak. (Alkoholizmus, öngyilkosság etc).
Nekem sosem merült fel a gondolat, csak amikor már olyan részeg voltam, hogy az agyam 96%-a leállt és beképzelt problémákon szomorkodtam.

I wish I could have known about the view from halfway down

Jah amúgy én semmit nem vettem magamra, nekem se tűnt fel, hogy lehülyéznél bármelyik ponton. Pedig már két konzolom is van.

Azt mondjuk nem értem, hogy az indokomat miért tartod hülyeségnek. Rettenetesen frusztrál engem, hogy erről az egészről én soha nem dönhettem, "rám erőltették" a létezést és a tudatot. Nekem ez nem kell. Mégis mekkora pszichopata kretén kéne legyek, hogy ezt én is megtegyem valakivel, miközben évekig küzdöttem ennek a súlyával?

Mit mondjak egy gyereknek, amikor eljut egy olyan pontra, hogy a létezés értelmét firtatja, miközben szilárd meggyőződésem, hogy egyszerűen nincs? Nincs végcél, nincs semmi magasztosság, egyszerűen túlfejlett az emberi tudat, és nem hajlandó feldolgozni, hogy nem vagyunk különlegesek, és nincs küldetésünk itt. Hát nem, ezt én nem kívánom másnak, épp elég volt saját magamban helyretenni.

Szóval én tartom, hogy teljesen valid az indokom, és éppen ebből következik az alkalmatlanságom is. Rengeteg potenciális fájdalom, értetlenség, frusztráció okozását kerülöm el azzal, hogy egyszerűen nincs kinek okozni.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Mindjá' elmesélem, figyelj: elég nagyban fel kell adnod magad egy gyerekhez, tehát, önzőség nem tovább adni az életet. Nem írtam, hogy ezért szemét, azt már te költötted hozzá. Nincs semmi baj az önzőséggel, a gyerek mellett is vannak dolgok, amikről nem vagyok hajlandó lemondani.

Amiért nem akar gyereket, az a hülyeség. Szerintem. Ha valaki úgy érzi, hogy nem alkalmas rá, megint más kérdés.

Komprende?

Dark Archon

Büdös életben nem értem meg azt, aki - miután másik fél érvekkel alátámasztja, hogy miért nem akar gyereket - leönzőzi (miért is, de tényleg?!), lehülyézi, aztán jön, hogy jobb is, hogy nem akarsz gyereket.
Döntsék már el, könyörgöm, hogy most akkor azért vagyok önző és szemét, mert mérlegelve ezer dolgot nem akarok gyereket, vagy rohadjak meg és ne is szaporodjak.