Rég csináltam ilyet, de most úgy hasraütve, inkább csak események, történések szintjén, nem pro-kontra.
- ez volt az első teljes év, hogy egyedül laktam. igaz, csak albérlet, de hát ez a magyar rögvalóság
- az egyetemmel kicsit megcsömörlöttem, de egyelőre még a tervek szerint haladok vele, nem egyszerű ez a levelezősdi
- a háború olyan szinten érintett, hogy a kitörésétől számítva majdnem 2,5 hónapon át minden nap dolgoztam 8-12 órát miatta, kemény időszak volt
- viszont áprilisban előléptettek, a korábbi feladataim mellé így kaptam egy 7 fős csapat közvetlen irányítását, közvetetten pedig kb. 25 másik kolléga munkáját is igyekszem segíteni, szóval van kihívás bőven
- nagy elképzeléseim voltak arról, hogy majd kicsit szerzek vezetési rutint (a jogsi 5 éve megvan), de ebből semmi nem lett, pedig tudom, hogy kellene, egyszerűen nem érdekel, se nem köt le
- a sport abbamaradt júniusban a sok meló miatt, ez meg is látszik rajtam, bár a csúcs októberben volt, azóta már leadtam pár kilót, de messze még a cél
- volt egy fasza 10 napos erdélyi nyaralás
- nehéz évnek nézünk elébe és ez miatt nem annyira vagyok bizakodó most, tudom hogy sokat kell tenni idén is (bár persze ez nem baj alapvetően)
Nem volt rossz 2022 magánemberként, a covid továbbra is nevetségesen elkerülni látszott egészen december elejéig, ott volt 4 napig lázam, orrfolyásom, miegyebem, de teszt nélkül, home officeban kihúztam, a klasszikus covid-tünetek nem jöttek elő, de ki tudja, mi volt ez. A gazdasági nehézségek jobban érintenek nyilván, a sajtról már csak elvi okokból is leszoktam. Megtehetném, de sokszor úgy érzem, hogy a boltba már csak nevetni lehet bemenni, miközben Olaszországban és Németországban is kb. hasonló árak vannak, mint nálunk. Mondjuk Romániában is, csak ott a minőség gyengébb cserébe.
A kibaszás társas játék, sose feledd.
