"Röviden":
Részben egyetértek. Karlach még csak egy küldetésig volt elérhető a korai hozzáférésben, így nem tudok nyilatkozni róla, de ő és Lae'zel tényleg sokkal dominánsabbak a többieknél. Annak tűnmnek. Amit a legutóbbi bemutatón láttam Karlachból, lehet őt indítanám első origin karakterként, nem Wyllt.
Ettől függetlenül Wyll-t nem mondanám nyüzüge és lányos férfinak sem, sőt, az egyik kedvenc csapattársam. Karlach mellett ő lenne a tipikus fénylő hős toposz, nem onnan, ahonnan indul, hanem alaptermészetét tekintve (hevesen reagál, néha előbb cselekszik, mint gondolkodik, de jó lelkű, a közösségért szeret tevékenykedni, kedveli a gyerekeket és szót is ért velük), már a kapott neve is ezt jelzi,
Blade of Frontiers, ugyanakkor ki is forgatják ezt a klisét majd, a története passzol a karakterosztályához, amivé vált. Nagyon várom, merre viszik el a természetét.
Gale, mint kifinomult varázsló, ő is egy alap D&D szereplő, engem leginkább egy anti-Raistlin (Sárkánydárda) figurára emlékeztet ambíciók tekintetében (minden idők legnagyobb varázslója, mit cél). Nekem ő volt a másik csapattagom.
Lae'zel - az ő története érdekel leginkább, és ha sikerül feloldani a románc opciót, bizony őt választom.
Határozott elvek, morális kódex szerint él, bár lenézi és alsóbbrendűnek tartja Faerûn népeit, ugyanakkor nem gonosz, alapvetően igazságoságra törekszik (legalábbis nem akar ártani, de a céljai érdekében nem kötik a szokásos erkölcsi faerûni megkötések).
Sajnos Shadowheart annyira Yennefer érzetet keltett bennem (Triss-párti vagyok
), hogy eddig mellőztem, amennyire lehet, nem volt szimpatikus.
Ahogy nagyon Astarion sem, de az Act I. vége felé már megnyílt valamennyire és ő története is érdekes lesz szerintem ez alapján, itt egy kicsit változott a véleményem.
A másik két új társ, társfunkcióban még nem elérhetőek, róluk nem tudok nyilatkozni, Minsc és Jaheira pedig majd később oldódnak fel.
Szóval, szerintem jó szereplők lettek választva, még akkor is, ha ezt egy kicsit a mai korhoz igazították, de a D&D is rengeteget változott a nyolcvanas és kilencvenes évek óta, más közönséghez is szól (elsősorban?), nemcsak az eredetikkel játszókhoz.
