God of War: Ragnarök teszt – Kratos északi kalandja PC-n is teljessé vált [hozzászólások]

Kinek mi.
Én most jutottam el csak a 2018-as God of War-ig és az atmoszféra, a történetmesélés nálam nagyon betalált, a "You will always be a Monster. I know but I am your monster no longer." jelenethez és az azt követő kaszaboláshoz még csak hasonló sincs a 2013-as TR-ben.
Bár azt végigjátszottam anno, valójában tök unalmas, önismétlő volt (A Rise már sokkal jobb ilyen szempontból).

Elsőre nekem is furcsa volt, hogy nem lehet ugrani és nem enged leesni a cliffeken a játék, de sokszor ez kényelmesebbé teszi, hogy nem kell erre figyelni. Egy nehezebb boss-nál azért fasza lenne, ha egy életcsíknál leesés miatt kellene újrakezdeni. A hegyre menet, Hræzlyr előtt a faliftes harcoknál konkrétan horror lett volna, ha le lehet esni.

Nekem az volt inkább furcsa mechanika, hogy mennyi elérhetetlen hely és legyőzhetetlen ellenség van, amiket/akiket később lehet csak legyűrni és ha túl korán megyek oda, akkor one-hitelnek, pedig level 4 vagyok. Amikor meg lett a piros gránátizé+áramnyíl kombó és a titkos termeket feloldó penge, akkor pláne belelkesültem, de mikor az Valkyr megölt Odin terménél, konstatálnom kellett, hogy még mindig szar vagyok és Muspelheim-be se merek elmenni. Ezek mondjuk az endgame/100% miatt nem rossz dolgok, kíváncsi vagyok, ha vége a sztorinak, akkor szabadon bebarangolható lesz-e a világ vagy teljesen előlről kell kezdeni a 100%-hoz.

Na de ezek miatt leszarozni a játékot, az igen furcsa.