Valentin nap jön a Tomb Raider IV-VI Remastered [hozzászólások]

Nekem a 4. rész volt az első, onnantól kapcsolódtam be a sorozatba. Ez valami brutál grandiózus élmény volt, bár ma már ezt a pepecselős, kicentizgetős irányítást nem tudnám tolni (persze ezt is felújítják benne). A másik, hogy baromira el lehetett veszni a játékban az egyes helyszínek között bolyongva, a Citadel-be való bejutás még guide-dal sem ment (akkoriban a PC Guru, Gamestar stb. újságokból fénymásoltuk ki a még nem létező youtube walkthrough-k helyett) és egy haveromnak kellett átjönnie, hogy megmutassa, mit, hol és milyen sorrendben kell csinálni, hogy végül pályát építsünk a motornak, amivel a tetőkön, slope-okon keresztül be lehet ugratni az épületbe. Kíváncsi vagyok, ehhez adnak-e támpontokat könnyítésként, mert egy mai fiatal ennél a pontnál biztos az uninstallra fog menni (bár valószínűleg már korábban fel fogja adni Alexandria útvesztőiben).

Az 5. rész említésre sem méltó, nem igazán tekinthető önálló résznek sztem, simán a 4. rész DLC-je lenne ez már csak manapság. Viszont a végjáték, a helikopter előli menekülés a felhőkarcolóban, nah az fire volt (és bugos is persze).

A 6. rész nagyon bejött nekem is, tetszett a nyomozós szál és az NPC-kkel beszélgetés az elején, a Louvre alatti ősi katakombák hozták az original Tomb Raider hangulatot, a második fejezet pedig annak ellenére, hogy összecsapott volt, egy teljesen újfajta játékstílust hozott és talán az egyetlen olyan pillanatot a Tomb Raider játékok életében (leszámítva az izometrikus spin-offokat), amikor Larán kívül más karaktert is irányíthattunk. Szegény srácnak pont a legidegesítőbb bosst adták be mutáns Boaz személyében...

A 7. rész átment nagyon lineárisba és rövid is volt, viszont volt hangulata és inkább a filmszerű történet volt a cél. A 2013-as rebootig aztán ugyanez a játékmenet ment további 2 részben (Anniversary, Underworld), aztán 2013-ban valami olyan történt, hogy még most is az állam keresem a földön. Számomra a legjobb Tomb Raider rész, még akkor is, ha a sírrabláshoz ennek a résznek köze nincs.

A Rise-t még élveztem az elnyújtottsága ellenére, a szovjet bázis pl. rendkívül hangulatos volt, azonban a Shadow átment nagyon vontatottba, ahol túl lett tolva az open world játékmenet a végére. Hetekig időztem az utolsó helyszínen a 100%-os teljesítés érdekében és a milliomodk side-quest már nagyon kizökkentett a történetből, főleg, hogy a sztoriba beékelt DLC-kkel együttesen játszottam. Emlékezetes momentum a horrorlényekkel teli barlang volt, nah az hozott egyfajta para faktort. Viszont a bosst nagyon elcseszték a Shadow-ban, semmi kihívás nem volt benne, elsőre meg lehetett ölni gond nélkül, míg a korábbi Tomb Raider részek végső bossfight-jai mind sokkal emlékezetesebbek voltak, jóval nagyobb kihívást adva. Kíváncsi leszek az újabb rebootra, vajon milyen irányba mozdulnak el.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Örülök a 4-nek is, de leginkább az Angel of Darknessnek. Az egyik kedvenc Tomb Raider epizódom volt. Nem érdemelte meg azt a gyűlöletet, amit kapott. Itt először próbálták meg földközelivé és sebezhetővé tenni Larát, végre először személyiséget is kapott, az egész sztori is sokkal átélhetőbb és érdekesebb volt, mint a korábbi részeknél. A Louvre-ban való rendetlenkedés meg simán van olyan érdekes, mint bármelyik piramisban bolyongás. Kár, hogy a játék második felét összecsapták, de anno így is kellemes meglepetés volt. Sok mindent nem tudtak úgy kivitelezni, ahogy szerettek volna, de látni benne az ambíciót.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”