Baldur's Gate III

Megnéztem, és nem tévedsz. Forrás, Wikipedia: "He was later one of the lead writers and planners on Jade Empire [...]".

A rengeteg remake között egy valódi, nem a mai szellemben készült Jade Empire remake-et vagy folytatást már nagyon régóta szeretnék. Pl. a Sifu-t is figyelembe véve ma elképesztő játékmechanikát is tudnának alá rakni.

______________

A lentiekkel részben egyetértek.

Még megjelenés előtt nemsokkal is a Larian maga promótálta (bejegyzésben, az élő videós paneljükön pl.), hogy a felső város is bejárható lesz, de ez "valamiért" dobóbott. Ezért is érezhető szerintem, hogy az Act III jobban szétesik és annak ellenére, hogy jelentős játékidővel rendelkezik ez a rész is, mégis érződik, hogy a vége össze lett kapkodva. Ahogy egyszer gothmog írta vagy pl. CohhCarnage (ha jól emlékszem), a világ interaktivitása és összekötődése és társak reakciói jelentősen visszább esnek.

Ettől függetlenül nekem az utóbbi évek egyik legnagyobb élménye volt szerepjáték szinten (és ha már DAO, igenis érződik rajta annak öröksége), főleg a Witcher 3 után, azzal majdnem egy szinten. Teljesen más tónus a kettő, mégis a "grandiózus izgalom" érzését mindkettő szállította. Ilyennek kell egy nagy közönséget megszólító modern szerepjáték két pólusának (cRPG - ARPG) lennie, mert számomra kisebb hibáitól eltekintve sokkal inkább képviseli a DAO (ami szerintem ez első valódi kísérlet volt, hogy a cRPG-t fogyaszthatóbb verzióként tálalják a szélesebb játékostársadalom számára az érdeklődéskeltés érdekében a műfaj iránt) örökségét, mint pl. a most ellentmondásos értékelésekkel terhelt DA:Veilguard.

Ha azonban az egyedi ízvilágot nézem, a különlegességet, akkor messze a legkreatívabb a Disco Elysium és a Pentiment volt és ezen a téren ez a kettő meghaladja az előbbi kettőt. Ezeket bárkinek jó szívvel ajánlom, aki nem a fő irányvonalakat keresi.

Talán KotOR az amiben van egy nagy csavar...

Csak lábjegyzet gyanánt, de a Bioaware alkotások közül a Jade Empire volt még az a játék, ahol abszolút pozitív értelemben véve iszonyat nagy, igazi "aztak*rvaanyázós" csavar volt a történetben (kb. 75-80%-a táján). Egyébként nagyon jó játék volt szerintem, bár kicsit el szokott felejtődni, amikor Bioware címek kerülnek szóba. Egyszerűbb volt, lineárisabb, akciójátékosabb mentalitású (egyik sem baj egyébként, csak sokan szerintem nem ilyesmit vártak a Bioware-től). A története viszont mestermunka. (Igen, egy cetlin az is elférne alapból, de a kibontás módjával, a csavarral, illetve a végén a zárással - egyszerűen mestermunka volt szerintem.) Ugyan nem ő volt a fő történetíró a Jade Empire esetén, de nem lennék meglepve, hogy az igazán emlékezetes és áll-leejtős dolgok ott is Drew Karpyshyn tollából származtak volna. (A KotOR1-nél és az ME1-2 esetében ugye már ő volt a fő ember a sztori vonalon.)

Ha valaki amúgy keresi azt a fajta "hangulatot", történetmesélést, akkor érdemes rálesni erre az Exodus trailerre. (Ex-Bioware arcok csinálják, köztük Drew Karpyshyn - ő fő történetíróként.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ha már a játék anakronisztikus szutyokkal szét lesz offolva, legalább a topik ne legyen, így inkább ide írom!

@Aribeth Mi a baj a történettel, illetve mi lenne jó példa a jó történetre? Mármint DAO, KotOR, ME történetei mind egy cetlire elférnének. Talán KotOR az amiben van egy nagy csavar, az meg most hogy belegondolok elég hasonló, hogy Origins-ben hogy lehet kinyírni a főgonoszt, illetve BG3ban is milyen áldozat kell hozzá.

Az Isobel és Dame Aylin dolgot aláírom, biztos másként látnám, ha Ismáel és Mister Aylin lett volna.

Man literally too angry to die