Baldur's Gate III

Loremolyoló, ez nagyon jó.

(De azért lehet, hogy legközelebb megmondom a kutyámnak, hogy bokára menjen. )

Gothmognak igaza van, ha az eredeti, klasszikus BG1/2 vagy ID1/2 élményre vágysz, akkor a Pathfinder plusz a Pillars of Eternity két-két része remek választás lehet.

Ugyanakkor, ahogy Aribeth is írja, egy-két ember ne tántorítson el, mert nekik nem tetszett (hozzátenném, annak ellenére, hogy vannak jogos pontjai [pl. a társak talán nem olyan erősek, mint más játékokban, de szerintem ettől függetlenül nagyon jól megírtak], egyrészt szerintem igazságtalan a játék történetével kapcsolatban [úgy vélem a történetszálak végigfutnak az első fejezettől a végéig, csak hangulatukban más, mint a korábbiak], másrészt ez a játék nem annyira a terepe a "loremolyolónak" [nem magyaráz a világról különösebben, egy ilyen régi, több évtizedes világ esetében ez nem feltétlen probléma szerintem, a játék képes lehet úgy belevonni, hogy ez nem okoz akadást], harmadrészt az írás, a dialógusok kapcsán is a másik oldalon állok: úgy gondolom, hogy kimagasló minőségű, egyenletes, szerk. még akkor is, ha nem egy Disco Elysium szinten).

Mivel itt elég ellentétes vélemények állnak, érdemes lehet CohhCarnage pár perces végső összefoglaló gondolatait meghallgatni (itt a kezdeti is, mert hivatkozik rá), plusz a játék mellett szólhat, hogy olyan embereket is elragadott, akik korábban ilyen típusú játék nem érdekelt, jogosan elképesztő kritikai siker, a játékosok szerint is. Nem tudom, mennyire zavar, de megemlítem, ez már modern játék, az identitáspolitika itt is megjelenik, talán még nem túl zavaró mértékben, de látható módon (pl. azonos nemű házastársak).

Egyébként a két hét kevés erre a játékra, az első bekezdésben ajánlottakra is, a CP2077 szintén egy jó döntés.

Éppen tervezgetem, hogy mire pocsékoljam a decemberi 2 hét szabimat!

De így inkább CP2077 lesz ebből! Hiába annyira kedvencem a BG1-2 nekem is! Itt a topikból én azt raktam össze (és főleg most ez a hozzászólás is megerősít), hogy nem nekem készült!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

A BG3 története túl sokat akar markolni: Bhaal és a másik kettő jómadár, githek, mindflayerek, Ketheric, thieflingek megpróbáltatásai, Raphael, az Absolute szekta, és biztos kihagytam pár fontos szálat még.

Mindegyikbe belekap, de nincs egy jól összefogott koncepció, így a legtöbb szál egy-egy teátrálisan és egysíkúan gonosz ellenféllel való összeütközésbe torkollik. Egy katyvasz az egész.

A régi BG-k emelkedettebb világát felváltotta a modernebb, vicceskedő Marvel stílus (itt hozzáteszem, hogy imádtam a D&D filmet, ami hasonló volt), viszont időnként eszükbe jut, hogy kellenének tétek is, és akkor bedobnak némi szenvedéspornót. Majd megy megint tovább a modern fórumokra illő poénkodás.

A társaknál ugyanez a probléma, úgy alkották meg őket, hogy főszereplőként is helyt álljanak, amit egy-egy, a főszálakhoz köthető traumával oldanak meg, ami teljesen korrekt, jó irány (igaz, ezek a traumák kísértetiesen hasonlóak). Mellékszereplőként viszont ez úgy néz ki, hogy az idejük nagy részében jópofa, hihihi, nézd milyen különleges, quirky karakter vagyok megszólalásaik vannak, majd egy picit picsognak a problémájukon, majd megint Marveleskednek, aztán ismét szomorúak két percre, majd kezdik elölről.

Egyikük sem egy olyan karakter, akivel mélyebben szeretnék elbeszélgetni, mert érdekel, hogy az írók milyen személyiséget találtak ki nekik, vagy hogy mi a véleményük a dolgokról. Egy Witcher 3, CP2077 karaktert, Kreiát stb. végtelen hosszan kifaggatok, minden szavukra kíváncsi vagyok, mert tudnak újat, elgondolkodtatót mondani.

A mindflayerek és maga a Mélysötét valaha hátborzongató lovecrafti horrorok kellékei voltak, most a csáposok minden misztikumukat elvesztett n+1-edik semmilyen fajjá váltak, és hé, még a tentacle porn is kipróbálható velük, jeeeeee.

Összefoglalva, egy játékkal sem találkoztam még, aminek tökéletes lett volna a története, mert 1. ez nem az a platform, ahol erre szükség lenne, 2. ha vannak is jó ötletek, a development hell általában keresztül húzza azokat. De igenis felismerhető, hogy mi az, amit igyekeztek nagyon alaposan átgondolni, mélységgel ellátni (vagy épp szándékosan nagyon könnyedre venni), és mi az, ami se füle, se farka egymásra dobált ötletekből áll, és a BG3 esetében ez utóbbit érzem.

Alaposan átgondolt darab pl. a GoW és a DAO.

Ha már a játék anakronisztikus szutyokkal szét lesz offolva, legalább a topik ne legyen, így inkább ide írom!

@Aribeth Mi a baj a történettel, illetve mi lenne jó példa a jó történetre? Mármint DAO, KotOR, ME történetei mind egy cetlire elférnének. Talán KotOR az amiben van egy nagy csavar, az meg most hogy belegondolok elég hasonló, hogy Origins-ben hogy lehet kinyírni a főgonoszt, illetve BG3ban is milyen áldozat kell hozzá.

Az Isobel és Dame Aylin dolgot aláírom, biztos másként látnám, ha Ismáel és Mister Aylin lett volna.

Man literally too angry to die