
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Fórum » Nem számítástechnikai témák

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"
De a lényeg az, hogy itt - a töméntelen dráma és moderálnivaló ellenére is - még valamelyest mindig jobb, értelmesebb volt a légkör, mint sok más platformon. Azóta is, kb. bárhova máshova kommenteltem/-ek, előbb-utóbb mindig jött/jön valami kötekedő gyökér (khm, ign
), akinek véletlenül sem a konstruktív vita a szándéka, csak energiavámpírkodik. Illetve egy időben ráfüggtem az akkori gyakorikérdésekre (ne kérdezzétek, minek...), na ott rendre fenomenális privátokat kaptam (valaki részletesen leírta, hogyan tenné magáévá anyukám holttestét. Esküszöm olyan érzésem volt, hogy szerintem ott helyben el is ment a csávó levélírás közben.
Ja igen, valami srácot bíztattam arra, hogy érdemes elvégezni az esti középsulit, vagy valami ehhez hasonló volt, amire jött ez a levél.
).
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Aztán egymást is elkezdtük b*szogatni, gyakorlatilag pár havonta változott, hogy ki kivel utálkozott irl veréssel fenyegetőzve, majd lettek öribarik.
Olyan személyeskedés ment a Dome blogon is néha, hogy csak nah, az alattunk hozzászóló moderátort pl. máig emlékszem, egy szemét tárolására alkalmas eszközzel azonosították egy bejegyzésben.
A hosszabb-rövidebb ban-cunamik pedig mindennaposak voltak, nagyon nem volt könnyű dolga a modiknak ekkortájt, főleg, amennyi savazást kaptak egy-egy jogosnak vagy jogtalannak vélt bannolás után.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"
Szerintem semmivel sem nehezebb telefonon egy rakás szöveget olvasni, mint monitoron (főleg, ha még ékezeteket is használnak 
). Szóval nekem hiányoznak az ilyesfajta tartalmak, még úgy is, hogy a személyesebb (aka esetlenebb), "ma megettem a reggelit"-jellegű blogok egy idő után hamar kifulladtak, és az egész műfaj érezhetően átterelődött egy kevésbé személyes, tematizáltabb, sablonszerűbb, cserébe jóval profeszionálisabb szintre, ahol aztán a kommentekben folytatódott az adott téma boncolása, ment a közösségépítés.
), és bár többször töltöttem éveket read-only módban, ide valahogy mindig hazataláltam. Azt hiszem, különösen a 2008-2010 közötti időszak volt az, amikor tényleg rendesen pörgött a fórum. Ugyanakkor arra is emlékszem, milyen baszakodások és drámák, meg épülő személyi kultuszok és klikkesedések mentek itt.
Szóval ez a része nem hiányzik. Különösen, hogy akkortájt padlón volt a mentális egészségem (és valószínűleg pár másik fórumtársé is
), aminek nem feltétlenül tett jót, ha ítélőszék elé került egy-egy hsz-em, amiben a véleményem nem egyezett az itteni szentírásban foglaltakkal. Igen, hiányzik a pörgés, tök fasza diskurzusok mentek itt. Meg hát voltak jó fej emberkék, akikkel jobban is össze lehetett fórumon kívül is haverkodni, néhánynak még a türelme is megvolt hozzám.
De azért azt is tegyük ilyenkor hozzá, hogy a jó emberek mellett a férgese is megritkult. Csak hát ezért becsapós a nosztalgia, mert a kellemetlenebb részt elfeledteti velünk.
Sajnos ez van, nem lehet mindent egyszerre, valamit valamiért.„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
)
) de arra is igen jo esely van, hogy hasonlo tematika soha nem lessz mar nepszeru. Errol persze mindnyajan tehetunk: legutoljara az elmultnyocevben irhattam ennyire hosszu hozzaszolast, es nem fogadnek ra nagyobb penzosszeget, hogy forumon valaha is fogok hasonlo horderejut bepotyogni. A vilag ettol meg megy tovabb, de ketsegkivul kar ertuk, ertunk 
) és iwiwen, Facebookon nőtt fel. Mostanában meg ugye jönnek, akiknek már a Facebook is öreg/gáz/ciki.
mindenki szép lassan visszamondta.
) Covid volt/van.