Az eternalos sorcit is félretettem 96. paragonnál, és úgy döntöttem, hogy megnézem magamnak, egyáltalán mit jelent ez a seasonal téma. Egy spiritborn nyert nálam is, és uramég, szénné játszottam magam, 194. szinten, torment 3-nál kezdtem el azt érezni megint, hogy ez kifújt. Egy darabig jó szórakozás a helltide, meg a multis infernal hordes-, Kurast Undercity- és Pit-runok, de ugyanazokat az - ezen a szinten már - szar cuccokat dobják az ellenfelek és a ládák, lila holmival még nem találkoztam, és a maradék spiritbornos paragon tábláktól sem remélek túl sokat, úgyhogy vele már biztos nem jutok el a 7. season szintig.
A spiritbornnál a Rod of Kepeleke azért sokat segített, az, hogy a core skill basicként viselkedik, nem kerül vigorba? Na menjenek a fenébe, ezt imádtam. De nem akarok megint közelharcolni, ezért a kemény 6. szintű, bevezető területeken keringő palám marad a kispadon, nem érzem, hogy őt akarnám tovább fejleszteni.
Még elgondolkodtam azon, hogy esetleg egy rugót megnézek, hátha vele is poén lenne a játék, és valahogy megpróbálok multizva gyorsabban eljutni a paragon szintekig, mert nincs lelkierőm már megint 20 órát baszakodni a nulláról indítással. De aztán lehet, hogy 5 óra múlva ismét letörlöm az egészet.
Apropó, season, amekkora balfasz vagyok, a 110. órában, kb. egy fél Földnyi ellenfél leölését követően szembesültem azzal, hogy Hadriel jutalmakat ad a gyilkolászásért, de csak akkor, ha előtte feloldottam ezt a mellékküldetést.
Összességében viszont így második nekifutásra kifejezetten jó a véleményem a játékélményről.
