Helyzetjelentés

Ilyen felvonós sztorim csak egy van, alapvetően nem rajongok a magas helyekért - bár túrázni pl. imádok, és a mindenféle sziklákra, kiszögellésekre, teraszokra való kimászás, kiülés egyáltalán nem riaszt, viszont ember alkotta dolgoknál zavar. De Albániában, pár éve Tiranában ilyen felvonóizével mentünk egy darabon túrázás után, hegyről lefelé, az jó móka volt, egy darabig. Aztán valamelyikünknek eszébe jutott a pár hete/hónapja történt katasztrófa amikor tizenvalahányan meghaltak egy ilyen felvonós leszakadásnál, akkor azért kicsit elcsendesedtünk, főleg, hogy Ausztria és Albánia között azért van némi "minőségbiztosítási" különbség az élet főbb területein.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Ha már minőségbiztosítás, akkor hadd meséljem el ezt az élményemet:

Nyáron a srácok rábeszéltek, hogy menjünk fel libegőn az Erzsébet-kilátóhoz és vissza. Utoljára talán kisgyerekként utazhattam ilyenen, és semmi emlékem nem maradt róla. Odafele JIB mellett ültem, és fullra be voltam szarva, elfehéredő ujjakkal kapaszkodtam az ülésbe, és azt latolgattam, hogy "ha itt ha itt leesünk, kis szerencsével csak lábtörés", "ha itt leesünk, gerinctörés", "ha itt leesünk, kampec". Erre egyszer csak JIB felnéz a drótkötélre meg az egész tartószerkezetre, és megszólal: azért láthatóak itt-ott az anyagfáradás jelei. Embeeeeeeer!!!

Odafent közöltem, hogy lófaszt szállok fel erre még egyszer, visszafele gyalogolunk, de 2-3 óra múlva lenyugodtam annyira, hogy hajlandó legyek megint felülni rá, és akkor már nem volt gond. Sőt, úgy felbátorodtam, hogy pár hónappal később Szlovéniában a Vogel-hegyi libegőt is kipróbáltuk a családdal. Ott nem volt alkalmam parázni, az unokahúgomat kellett nyugtatni, neki volt új élmény ez az egész, és neki is megtetszett két "úristen, meghalunk" felkiáltás között.
Szóval köszi, hogy rávettetek.

Köszönöm az érdeklődést (mindenkinek)!

Az utóbbi években sajnos hagytam (ez az én hibám is), hogy munkahely rám telepedjen. Sajnos az autóipar és benne a minőségbiztosítás a leghálátlanabb területek egyike, sokan nem is tekintik igazán elvégzett munkának/valós munkakörnek, csak szükséges rossznak. Ugyanez igaz a mérésre, méréstechnikára is, amit sokan egy "zsák búza tömege mennyi" szintjén kezelnek és értenek meg, amit ettől összetettebb azért.

Az első Dunk&Egg évadot sajnos még nem láttam és nem is ígérem meg, hogyha jut rá időm, akkor írok róla, de örülök, hogy sokaknak tetszett.

Remélem mindenki jól van, figyellek és olvaslak titeket! [Szerk.: Még úgyis, hogy most Aribeth szólt, hogy hiányoltok. ]

Köszi az infót!

Man literally too angry to die

Pont a napokban váltottunk pár szót, írtam most neki, hogy hiányolva van! JIB nevében nem nyilatkozhatok, de szerintem leginkább a munka nyírja ki mindenki szabadidejét és energiáját.

A Dunk&Egg nagyon cuki volt, én is ajánlom!

(Ugye, hogy nem ugyanaz az élmény egy JIB elemzés nélkül?)

Fő fremenünkről, JIBről tud valaki valamit? Jól van? Már a Dunk and Egg sorozatot sem kezdtem el a kedvcsináló kosregényei nélkül...
@ Aribeth, gothmog, ti személyesen is ismeritek, ugye? Megvan még?

Man literally too angry to die