Suikoden & Xenogears

Yuber: gyönyörű történet volt Én általában berakom a cd-t oszt kész

"I belong to the warrior in whom the old ways have joined the new"

Nálam a következőképp történt a Suikodennel való találkozás. A történet '96-ban kezdődik, akkor kaptam meg a PS-emet. Előtte is nyomtam mindenféle stuffokat Nintendora (sárga kazis) meg Commodore 64-re, számtalan játékot végignyomtam. Na szóval megvolt a PS-em, volt rá egy demo, azzal nyomultam sokáig. Aztán elkezdtem vásárolni az 576 Konzolt, hogy egy kis segítséget nyújtson a játék választásban. Ekkor láttam meg a Final Fantasy VII-et! 100% az értékelőben! Na mondom ezt mindenféleképpen be kell szereznem, pedig akkor még azt sem tudtam mi az hogy RPG. Meglett a játék, betettem, és elcsodálkoztam. Előszőr fogalmam sem volt mit kell csinálni, azt sem tudtam hogy kell harcolni. Annyira nem ment a játék, hogy egy időre félre is tettem, de aztán egy délután csak úgy elővettem. Szép lassan elkezdtem megérteni mindent, és egyre jobban ragadott magával a játék. Itt szerettem meg az RPG-t!
Aztán egyre másra vettem a különböző Rpg-ket, és magával ragadott ez a stílus. Amúgy a Star Ocean 2-nél jöttem rá arra, hogy a grafika az nem minden a játéknál, az mellé még kell egy magávalragadó sztori is. Ettől a játéktól kezdve nem is néztem, hogy egy játéknak milyen a grafikája. De mégis a Suikoden sorozat megismerésének az FFVII-et köszönhetem, meg a Star Ocean 2-őt!
És hogy jön ide ez a két játék? Az FFVII-ben amikor már végigvittem, volt pár dolog amit nem tudtam, ezért írtam egy levelet az 576 Konzol számára Veres Miki kollégának. Ő meg is válaszolta a kérdéseimet, majd a Star Ocean 2-vel akadtak problémáim, és megint föladtam egy levelet tele kérdésekkel az ő számára. Ekkor az általa küldött levélben megadta a telefonszámát, mondva hogy szóban sokkal könnyebb megbeszélni a problémáimat. Fölhívtam, majd mondta ugorjak át hozzá, hisz mint kiderűlt egy köpésre lakok tőle. Átmentem, megismerkedtünk, megbeszéltük a problémáimat, elbeszélgettünk mindenről. Egy alkalommal, amikor átugortam hozzá épp a Suikoden II-őt nyomta, én meg kérdezősködtem róla mindenfélét. Igaz ekkor még nem nagyon értettem a történetéből semmit, meg hiába mondta nekem, hogy Highland meg State háború, csak néztem magam elé. Majd mondta, hogy kölcsönadja az első részt, én természetesen elfogadtam. És innen már nem volt megállás, belevetettem magam a történetbe, rettentően megtetszett, és magával ragadott. És örültem hogy van kivel beszélgetni a játékról.
Szóval ha nem ismerkedtem volna meg Veres Mikivel, akkor lehet hogy még most sem találtam volna rá erre a nagyszerű játékra, és most nem lennék itt! Tehát nekem ez a kis történet fűződik a Suikoden megismeréséhez. És most itt vagyok!

Csalást én sem szoktam használni, első végigjátszásra megpróbálok mindenre magamtól rájönni. Aztán megnézek különböző FAQ-kat, fórumokat, hogy miket hagytam ki, és ezeket másodszorra csinálom meg. A Suikoden III-mal is mivel előszőr játszom, ezért sem akarok mindenféle FAQ-kat megnézni, nehogy meglássak valami olyat, amit nem kellett volna. Ezért is kérdezlek téged.

Mondjuk arra nem lehet fogni a III könnyüségét, hogy azért könnyű mert sokat tápolosz, mert a Suikoden részekben nem lehet tápolni. Egy bizonyos helyen ha leállsz harcolni, akkor egy-két harcon belűl felnőlsz az ideális szinre, majd nem fejlődsz tovább. Szóval erre nem hiszem, hogy lehetne fogni.

Na most megyek, mert már késő van, és holnap(vagy inkább ma) suli.
Eikéről meg a többiekről majd később leírom a véleményemet, de most már késő van.

"Sometimes justice is just a word, but sometimes justice is also three feet of sharp steel smashing in your face."