Az Alföld (részlet)
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak,ámde nem szeretlek.
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn,ott az én világom,
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
Felröpülök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.
Délibábos ég alatt kolompol
Kiskunságnak száz kövér gulyája,
Deleléskor hosszú gémű kútnál
Széles vályú kettős ága várja.
Ugye hogy nem nehéz?
Egyébként Geco,hol van a te versedben
a rím?
(a fenti verset valójában Petőfi Sándor költötte...)
mindenkinek van egy kis hibája, csak rajtam nem látszik...
