Szóval én nekem mindig is kedvelt műfajom volt a hip-hop, szerettem a rapet is, rockot is, aztán mostanában csak a zúzósabb hip-hop, trip-hop, d&b érdekelt és érdekel, mégis azonban EMINEM valami olyat csinált második lemezén, ami - nehéz kimondani - tetszik. Én EMINEM "személyiségét" lenézem, túl egyszerű, túl mesterséges, túlságosan magáról (a mesterséges magáról) szólnak a számai, és a 95%-nak úgy adta el a lemezét, hogy beletette a bűvös neveket, mint Spears, Aguilera, Lopez vagy Ricky, de van benne még Clinton is. Szóval ez, meg Dre-ék adták el a többségnek, mégis volt olyan réteg, aki egyszerűen a zenéjéért (amit nem ő csinál) és a fantasztikus előadásmódjátért vette meg. Én is ilyen vagyok: hihetetlenül jó hallgatni a hangját, a zenét pedig mégjobban. Olyan dolgokat kever bele, ami valahogy megfogja az embert, teljesen profi a hangszerelés és minden ütem, és zene és szöveg egybeforr, jó hallgatni. (a Marshall Mathersről beszélek). Én Dre-éket (Snoop, D12 stb.) nem szeretem, mondjuk Still Dre elmegy, de csak ritka kivételek vannak a zúzós hip-hopos világom alól, ilyen a Marshall Mathers album, és magyarok közt pl. Máté Szabi, akinek a szövegei nagyon jók és zenéje is elfogadható, amikor nyugalomra vágyom.
Eminem albumán minden összejött egy jó lemezhez: profi készítők profin készítették, jó a zenéje, jó Eminemet hallgatni, de magát Eminemet, mint showbálványt utálom. Furcsa kettősség, de sztem érhető.
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
