Baumgartner a Forma 1-ben, avagy mibe kerül nekünk az utolsó hely???

Könnyfátyolos lett a szemem. Komolyan mondom jövőre az 1%-omat a Minardinak fogom felajánlani...
Már várom, hogy a Máltai Szeretetszolgálat és a Vörös Kereszt mikor fog csapatot indítani ebben a szeretet és a kölcsönös megértés szellemében működő sorozatban.

Zseniális PR duma Stoddart részéről, nem gyenge fricska Ecclestone-nak.
Ha megtehetné már rég visszahozta volna a 107%-os szabályt és lenne vagy 16-18 autó egy futamon...

divide et impera

Bemásolok egy-két részletet az a5.hu-n megjelent cikkből, amin érdemes elgondolkodni:

"Ha a Minardi pontot szerez, jóformán az egész Forma-1 ünnepel - és ez nem véletlen. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a kicsik sikerének mindenki örül, hiszen rájuk aztán tényleg senkinek nincs oka irigykedni, másrészt a mezőny állandóan vergődő csapataként a Minardi megtestesít valamit, ami az egész sport számára fontos: a kiolthatatlan küzdőszellemet, és - mindenekelőtt - a túlélést. Amíg a Minardi létezik, a Forma-1 biztos nincs végveszélyben. Paul Stoddart fején találta a szöget, amikor az amerikai verseny után szellemesen azt mondta: "A Minardi szemlátomást mindenki második kedvenc csapata, és nem hiszem, hogy bárki is szomorú lenne, amiért sikerült pontot szereznünk."
---

"Nem áll szándékomban elvakultan fényezni Baumgartnert, mert egyetértek azokkal, akik szerint Indyben semmivel sem nyújtott jobb teljesítményt, mint pl. Monacóban - csakhogy a pontszerzéshez ennyi is elég volt, és ez a lényeg. Az indianapolisi egyetlen pontocska kis lépés a Forma-1-nek, de nagy lépés a Minardinak, és ha lassan is, ezt a lépést Baumgartner tette meg. Természetesen szüksége volt a megfelelő körülményekre, ám ez nem változtat azon, hogy kellett valaki, aki kihasználja azokat, mert magától egy autó sem jut el a célig."

"A nagyobb csapatok persze ezután sem fognak sorban állni Baumgartnerért, kétségkívül visszafogott, de mindenképpen egyenletes, szélsőségmentes teljesítménye azonban vonzóvá teheti őt a költségérzékeny alakulatok számára. A Minardinak pl. pillanatnyilag olyan versenyzőre van szüksége, aki biztonságosan eljuttatja az autóját a célig, hiszen azzal úgyis legfeljebb így lehet pontot szerezni, s Baumgartner ennek a kritériumnak tökéletesen megfelel. Egy Takuma Sato biztosan nagyságrendekkel gyorsabb lenne nála, ám ez maximum abban nyilvánulna meg, hogy három helyett egy körös hátránnyal hozná haza az autót - amikor éppen nem töri össze. A Minardi idén tudatosan mindent a megbízhatóságra épített (lásd a Cosworth motorok példáját), és ebből a szempontból Baumgartner tökéletesen beleillik a terveikbe. Ez egyébként meg is látszik; Gianmaria Bruni vitathatatlanul gyorsabb, követelőző hozzáállása azonban csak rontja a szerelők harci kedvét, és azt eredményezi, hogy ő és a csapat kölcsönösen elégedetlenek egymással.

Hogy hogyan tovább? Ezt a kérdést tulajdonképpen felesleges újra feltenni, mert ugyanaz rá a válasz, mint az USA Nagydíj előtt (ezt egyébként tudja ő is - beszéltem vele, és egyáltalán nem szállt el magától). A versenyzők potenciális munkaadói nem szimplán a pontok számából vonják le a következtetéseiket, ezért Baumgartner indianapolisi sikere - amely kétségbevonhatatlanul siker - egyelőre nem sokat nyom a latban. A rajtrácsnak azon a végén, ahova a Minardi is tartozik, a pénz beszél, viszont nem abban az egyszerű formában, hogy aki többet fizet, máris jöhet. A kis csapatok főnökei kénytelenek mérlegelni a várható kárköltségeket is, mert egy gazdag szponzori háttérrel rendelkező notórius autótörő alkalmasint rosszabb egy szegényebb, de megbízható versenyzőnél."

"Dilisek ezek a rómaiak...!"