Baumgartner a Forma 1-ben, avagy mibe kerül nekünk az utolsó hely???

"Akinek nem inge ne vegye magára!"- mondhatnám akár magamra nézve is.
Erős túlzásnak érzem, hogy én gyaláztam volna Baumgartner Zsoltot, a többszörös magyar fiút!

Több nézőpontról lehet megközelíteni. Arra akartam utalni, mindkét félnek, hogy nem szabad mereven elutasítani az egyik véleményt, vagy a sajátodat nem igazolja, ha tudomást sem veszel a másik véleményéről.
Roszz felfogás, hogy amiről nem beszélünk, az nincs.

divide et impera

Bakker! És neked mivel lenne jobb ha tényleg nem lenne egy magyar sem az F1-ben....

Én soha nem sztároltam a Zsoltit, nem is szidtam. Olyan amilyen. Nem fogadom el, hogy bármelyik véglet is lennék. Próbálok józanul gondolkodni.
Lehet, hogy nincs ott helye, de én mégis örülök annak az egy szerencsétlen pontnak.
Ami kiakaszt, az az elvakultság, hogy akkor is, de igen, mert csakis.

Na én befejeztem....
Széllel szemben pisilni nem egy nagy élvezet.

Szerintem át lehet nevezni ezt a topicot:
"Gyalázzuk együtt Baumgartnert"-re
Ha ettől jobban érzitek magatokat...

GB GA-P55A-UD4, Core i5 750, 2x4+2x2GB DDR3 1600, Gigabyte HD5870 1GB, 1TB+3x2TB+750GB SATA2 Samsung, Genius5.1HomeTheater, Logitech G5, Samsung P2770HD, Corsair CX400W

Könnyfátyolos lett a szemem. Komolyan mondom jövőre az 1%-omat a Minardinak fogom felajánlani...
Már várom, hogy a Máltai Szeretetszolgálat és a Vörös Kereszt mikor fog csapatot indítani ebben a szeretet és a kölcsönös megértés szellemében működő sorozatban.

Zseniális PR duma Stoddart részéről, nem gyenge fricska Ecclestone-nak.
Ha megtehetné már rég visszahozta volna a 107%-os szabályt és lenne vagy 16-18 autó egy futamon...

divide et impera

Bemásolok egy-két részletet az a5.hu-n megjelent cikkből, amin érdemes elgondolkodni:

"Ha a Minardi pontot szerez, jóformán az egész Forma-1 ünnepel - és ez nem véletlen. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a kicsik sikerének mindenki örül, hiszen rájuk aztán tényleg senkinek nincs oka irigykedni, másrészt a mezőny állandóan vergődő csapataként a Minardi megtestesít valamit, ami az egész sport számára fontos: a kiolthatatlan küzdőszellemet, és - mindenekelőtt - a túlélést. Amíg a Minardi létezik, a Forma-1 biztos nincs végveszélyben. Paul Stoddart fején találta a szöget, amikor az amerikai verseny után szellemesen azt mondta: "A Minardi szemlátomást mindenki második kedvenc csapata, és nem hiszem, hogy bárki is szomorú lenne, amiért sikerült pontot szereznünk."
---

"Nem áll szándékomban elvakultan fényezni Baumgartnert, mert egyetértek azokkal, akik szerint Indyben semmivel sem nyújtott jobb teljesítményt, mint pl. Monacóban - csakhogy a pontszerzéshez ennyi is elég volt, és ez a lényeg. Az indianapolisi egyetlen pontocska kis lépés a Forma-1-nek, de nagy lépés a Minardinak, és ha lassan is, ezt a lépést Baumgartner tette meg. Természetesen szüksége volt a megfelelő körülményekre, ám ez nem változtat azon, hogy kellett valaki, aki kihasználja azokat, mert magától egy autó sem jut el a célig."

"A nagyobb csapatok persze ezután sem fognak sorban állni Baumgartnerért, kétségkívül visszafogott, de mindenképpen egyenletes, szélsőségmentes teljesítménye azonban vonzóvá teheti őt a költségérzékeny alakulatok számára. A Minardinak pl. pillanatnyilag olyan versenyzőre van szüksége, aki biztonságosan eljuttatja az autóját a célig, hiszen azzal úgyis legfeljebb így lehet pontot szerezni, s Baumgartner ennek a kritériumnak tökéletesen megfelel. Egy Takuma Sato biztosan nagyságrendekkel gyorsabb lenne nála, ám ez maximum abban nyilvánulna meg, hogy három helyett egy körös hátránnyal hozná haza az autót - amikor éppen nem töri össze. A Minardi idén tudatosan mindent a megbízhatóságra épített (lásd a Cosworth motorok példáját), és ebből a szempontból Baumgartner tökéletesen beleillik a terveikbe. Ez egyébként meg is látszik; Gianmaria Bruni vitathatatlanul gyorsabb, követelőző hozzáállása azonban csak rontja a szerelők harci kedvét, és azt eredményezi, hogy ő és a csapat kölcsönösen elégedetlenek egymással.

Hogy hogyan tovább? Ezt a kérdést tulajdonképpen felesleges újra feltenni, mert ugyanaz rá a válasz, mint az USA Nagydíj előtt (ezt egyébként tudja ő is - beszéltem vele, és egyáltalán nem szállt el magától). A versenyzők potenciális munkaadói nem szimplán a pontok számából vonják le a következtetéseiket, ezért Baumgartner indianapolisi sikere - amely kétségbevonhatatlanul siker - egyelőre nem sokat nyom a latban. A rajtrácsnak azon a végén, ahova a Minardi is tartozik, a pénz beszél, viszont nem abban az egyszerű formában, hogy aki többet fizet, máris jöhet. A kis csapatok főnökei kénytelenek mérlegelni a várható kárköltségeket is, mert egy gazdag szponzori háttérrel rendelkező notórius autótörő alkalmasint rosszabb egy szegényebb, de megbízható versenyzőnél."

"Dilisek ezek a rómaiak...!"