Kisfiam az elmúlt 1-2 évben nagyon rákattant a LEGÓ-ra, és miután megtudta, hogy gyerekkoromban animációs filmeket is készítettem, elkezdett ő is kisfilmeket forgatni. Az oviból a járványhelyzet miatt kihagyott időszakot pedig próbáltam vele közösen hasznosan eltölteni, és miután megszületett az ötlet, hogy egy régi számítógépes játékból készülhetne egy filmecske, közösen láttunk neki a tervezésnek és építésnek.
A választott program egy régi Commodore 64-es játék lett, a B.C.'s Quest for Tires (amit gyerekkoromban igazából leginkább úgy hívtunk öcsémmel, hogy „ősember gurul a kövön” :-D ). A tervezéshez először YouTube-on kerestem egy végigjátszást, majd elkezdtük kitalálni, hogyan álljon össze a díszlet és a különböző kellékek, melyik figurák kerüljenek a filmbe, illetve mely részleteket valósítsuk meg. Igazából végül jóval kevesebb került bele, mint szerettük volna (így is háromszor vagy négyszer kezdtük elölről a felvételeket, mert mindig valami hiba a felvételek legvégén derült ki), de ettől függetlenül elégedett vagyok az eredménnyel, még ha tökéletesnek nem is nevezném (a fókuszálási hiba a telefon képernyőjén nem látszott...).
És most pillantsunk egy kicsit a színfalak mögé! Néhány fotó és háttérinformáció következik arról, hogyan épültek a díszletek, köztük néhány olyan képpel, ami még az első tesztek során készültek. Mindenekelőtt lássuk, milyen volt az első elkészült verzió!
A háttérhez egy ősrégi kórházas készletet (231-1) hívtunk segítségül, annak nagy faldarabjaiból gyorsan összeállt a fehér rész, amely fölé/mögé különböző barna elemekből kerültek a hegyek. Az út végül túl hosszúnak bizonyult, a kamerát ugyanis folyamatosan jobbra toltuk előtte, míg a hegyes részt meg balra mögötte (a parallax-effekt érdekében feleolyan sebességgel, mint a kamerát), de így meg a háttérbe kifeszített zöld lepedő „fogyott el” hamarabb, mint szerettük volna. Így inkább kisebb darabokra osztottuk a pályát.
Az első elképzelés szerint bekerült volna a filmbe a hegyen üldögélő madár is (a fennsík szakadékán az repítette volna át főhősünket), de végül erre már nem maradt energiánk/türelmünk. Plusz az emelkedő és a lejtő kivitelezése is túlzottan körülményesnek tűnt.
Kedvenc részünk volt a teknősös hely, ahol különös kihívást jelentett, hogy nagyon oda kellett figyelni, mikor melyik teknőst hova helyezzük, hogy felváltva merüljenek fel és alá. Közben pedig arra is figyelni kellett, hogy ne feledkezzünk meg az ősasszony bunkójának mozgatásáról se.
A fenti képen látható, hogyan zajlott a forgatás, a lentin pedig a „kameraállvány”, amely szintén LEGÓ-ból készült. A díszletet tartalmazó lapokból egy lapos elemet lógattam ki, ahhoz illesztettem mindig az állvány lábát, így a kilógó részt mindig egy bütyökkel arrébbhelyezve lehetett fixen tartani a kamera mozgását. A hegyek pedig fél bütykönként mozogtak, viszont annál is kellett variálni: végül három darabra szedtük szét, és amikor az első kiment a képből bal oldalon, áthelyeztük jobbra.
Kislányom egyik LEGO Friends készlete is hasznosnak bizonyult, onnan vettük a célban integető hölgyet - a lenti képen még egy másik karakter látható, később került elő a játékbeli szereplőhöz hajszínben legalábbis közelebb álló szőke.
A szívet a mozgatáshoz egy hurkapálcára erősítettük egy kis gyurmaragasztóval, aztán még a telefonos appban „satíroztuk ki” a képből. A Stop Motion Studio segítségével forgattunk amúgy - hatalmas kontraszt volt ez ahhoz képest, ahogy gyerekkoromban filmeztünk: akkor egy normál 8-as Lomo Lada kamerát használtunk...
Eredetileg ezzel a kisebbfajta kerékkel filmeztünk, aztán közben találtunk egy nagyobbat, amely jobban passzolt a játékbelihez. Annak használatához viszont magasabbra kellett kerülnie a figurának, amit az ugrásokhoz amúgy is használt átlátszó 1*2-es darabokkal oldottunk meg.
Kényelmes funkciónak bizonyult, hogy a filmezéshez használt appban lehetőség volt a képkocka készítéséhez a fülhallgató hangerőszabályzóját használni, mivel így nem löktük meg véletlenül a telefont.
A fák szerintem igazán jól sikerültek, a farönkökhöz viszont nem találtunk jobb megoldást a rendelkezésre álló legókészletek elemei között. Eredetileg egy bütyökkel hátrébb rögzítettük, de aztán kiderült, hogy úgy nem tud elhaladni az ősember - így is sikerült nem egyszer meglökni ezeket a kilógó, nem túl stabilan álló elemeket.
Mi igazán jót szórakoztunk Ágostonnal a kisfilm elkészítése során, reméljük, nektek is tetszik az eredmény. ;-)
És hogy lesz-e folytatás? Egyelőre biztos, hogy nem, de nem zárnám ki végleg a lehetőséget. Ötletek mindenesetre már vannak arra, mi lehetne a következő „áldozat”.
