ABal blogja

POST - Eltűntek

ABal | 2008.12.31. 00:41 | kategória: Személyes

POST – Eltűntek

Van a világ térképén egy misztikus kis birodalom, ahol a legabszurdabb dolgok fordulhatnak elő. Aki idetéved, hamar megtanulja, hogy ezen a helyen a világ számos törvénye és máshol egyértelmű mechanizmusai teljesen eltorzítva vagy egyáltalán nem működnek. Eltekintve a politikai és gazdasági anomáliáktól, még mindig hosszasan lehetne sorolni, hogy mi nem, vagy nem úgy működik, mint kéne.
Például a POST, amely egy üzenetek célba juttatására szakosodott fizetős szolgáltatást takar. A mobilkommunikáció korszakában is - eléggé el nem ítélhető módon, - több évszázados, elavult hírközlési csatornát használni szándékozó naiv helyi lakosokat időnként durva kijózanításban részesíti a POST: a fizetség ellenében vállalt kézbesítés közben nyoma vész a küldeménynek.
Mi történhetett? Mivel a POST bonyolult űrtechnikát alkalmaz a küldemények célba juttatására, néha becsúszik egy-egy gikszer. Az ily módon a párhuzamos világban rekedt küldemények pedig egy ideig keringenek, majd a dimenziók közötti térátrendeződés során végül mégiscsak célba érnek valahogy. Valahova.

Na jó, nem akarok senkit fárasztani ezzel az erőltetett stílussal. Mivel nincs különösebb írói vénám, inkább megmaradok a tényközlés száraz stílusánál.

Szóval, most, hogy az ünnepek alatt egy csomagra vártam, eszembe jutott néhány dolog a postával kapcsolatosan. Nem lesz csattanó, tanulság vagy katarzis. Inkább csak kiírom magamból a frusztrációmat.

Az alábbiak mind az utóbbi két évben velem megtörtént esetek:

• Az elsőbbségiként feladott levél 6 nap alatt ért oda hozzám. (Csak a tisztán látás kedvéért: a posta 1 napos kézbesítést garantál az elsőbbségivel kézbesített küldeményekre, [ahogy az oldalukon olvasható: „tíz esetből legalább kilencszer”] és ebben a konkrét esetben a levélnek egyik budapesti kerületből a másikba kellett eljutnia ezen idő alatt. Ezek szerint az enyém volt a tizedik. Ezt a távot jómagam gyalog simán tudtam volna teljesíteni)
• Szintén elsőbbségi küldemény, ezúttal egy DVD, amelynek röpke 13 nap alatt sikerült teljesítenie egy szintén Budapesten belüli távolságot. (Később ez – az üzletmenetét postai kézbesítésekre alapozó - cég tönkrement. Talán nem olvasták azon webes áruházak és csomagküldők honlapjait, akik már megszüntették a postai kiszállítás lehetőségét, mert nem akartak hasonló sorsra jutni)
• Az eltűnt csomag esete: amerikai ismerősöm ajándéknak szánt PC szoftvere soha nem érkezett meg, és nem is tudtuk kinyomozni, hogy hova tűnhetett. (Később egy másikat kaptam tőle, de akkor már ő sem a postára bízta a kézbesítést)
• A frissen megnyert magazin előfizetés után két hónapig nem kaptuk kézhez a magazin egy példányát sem. A harmadik hónap elején felhívtuk a kiadót, ahol elmondták, hogy ők időben és rendszeresen kiküldték a példányokat, kérdezzünk rá a postánál. Megtettük, de nem csak kérdőhangsúlyt használtunk. Pár nap múlva a postaládánkban volt három magazin: az elmaradt kettő, és az éppen esedékes harmadik is. Tehát, nem vesztek el, csak várakoztak valahol.
• A tesóm nevére kért, ajánlottan feladott számla eltűnt. Kivártam a két hetet (csak ennyi idő elteltével indítanak keresést), és kerestetni kezdtem. 3-4 nap múlva a tesóm felhívott, hogy állítsam le a keresést, mert a postás ott sír neki, hogy vele fogják kifizettetni az eltűnt levelet. (A keresés megállapította, hogy a levelet kézbesítették POSTALÁDA ÚTJÁN. Vagyis a tesóm nem írta alá a kézhezvételt, de a postás aláírta a kézbesítést. Ha rajtam múlott volna, nem szálltam volna le az ügyről, de a tesóm megkönyörült. Bukta a számlát, de ő tudja.)
• És ha már a számláknál tartunk: az egyik budapesti fordítóirodának kiállított számlámnak szintén nyoma veszett. Amikor kapcsolatba léptem velük, hogy miért nem fizetnek, kiderült, hogy nem kapták meg a számlát. A beszélgetés során az is kiderült, hogy ennek oka valószínűleg pont az ajánlott feladás volt. Az irodavezető elmondta, hogy a postásuk nem szeret a bonyolultabb küldeményekkel bíbelődni, ezért azok simán a postaládába kerülnek, vagy meg sem érkeznek, ezért azt tanácsolta, hogy sima levélként küldjem el nekik a másolatot. Így is tettem. Három nap múlva írt, hogy megkapták a számlát és küldik a pénzt. (Persze, lehet, hogy kamuzott)
• A postások furcsa szokásaihoz szintén van egy-két történetem. Nálunk rendszeresen előfordul, hogy annak ellenére, hogy otthon vagyunk, csak egy értesítőt találunk a postaládában (arról, hogy nem voltunk otthon, ezért a küldeményt átvehetjük magunk a postán). Ez különösen bosszantó akkor, ha az ember éppen azért marad otthon, hogy átvehesse, de a postás értesítőt ír, ahelyett, hogy kézbesítené. Számtalan alkalommal fordult ez elő. Volt olyan eset, hogy szemtanúja voltam, amint bejött a kapunkon, majd a ház udvarán megírta az értesítőt és távozott. Meg sem próbált becsöngetni vagy bejönni a lépcsőházba. A legkirívóbb eset mégiscsak az volt, amikor egy küldeményre várva otthon dekkoltam, de az csak nem akart megérkezni. Végül nem várhattam tovább, el kellett mennem, de ahogy kinyitottam az ajtót ott találtam a postást, aki éppen az értesítőt írta a sikertelen kézbesítésről. Teljesen abszurd helyzet volt. Le a kalappal a lélekjelenléte előtt, mert egyetlen mozdulattal a zsebébe gyűrte a papírt, és átadta a levelet. A szeme se rebbent. Én viszont máig nem értem, hogy mi értelme volt, hogy eljött az ajtónkig, de meg sem kísérelt becsöngetni.
• Ott vannak még azok az esetek, amikor nyilvánvalóan más címre küldött levelet mi kapunk meg. Ezt sem tudom hova tenni, hiszen a címzett, de néha az utca neve sem egyezik, mégis hozzánk dobják be. Sokszor csak egy házzal vagy utcával van odébb a helyes cím, mégsem viszik ki. Ki érti ezt? (Ezeket a leveleket mi magunk szoktuk kézbesíteni…)
• De ennek az ellentéte is megtörtént. Egy alkalommal kicsi lányunk nevére érkezett valamilyen babacuccos levél, amely a postaládák tetején landolt. A postás nem tudott mit kezdeni vele, mert csak a családnév egyezett, a keresztnév nem, és ez persze óriási kihívás elé állította.
• Azt már végképp nem értettem, amikor az én nevemre érkezett levél (az én nevem szerepel a postaládánkon) szintén a postaláda tetején landolt. Nem benne, a tetején. Míg az előző esetben valószínűleg csak egy enyhén visszamaradott kézbesítő lehetett, a második melót már valószínűleg az írás-olvasásképtelen műszak egyik oszlopos tagja próbálta meg célba juttatni. (Ha így volt, akkor tulajdonképpen dicséret illeti)
• A csomagkézbesítés az ajánlott levélnél leírt forgatókönyvet követi, vagyis, röviden: otthon várjuk a csomagot, értesítő érkezik, mehetünk a postára átvenni. Ha az embernél megvan a küldeményazonosító, akkor simán le lehet követni a csomag (és a levél) útját is. Ebből aztán egész érdekes történetek tudnak kikerekedni. Például legutóbb egy meg nem érkezett küldemény után érdeklődtünk a posta központi tájékoztatási osztályán, ahol kiderült, hogy a küldemény már visszakerült a postára sikertelen kézbesítés címszóval. Ez kb. délután kettő után volt. Mondanom sem kell, hogy semmilyen kézbesítési kísérlet nem volt. Sőt! Ebben az esetben még értesítőt sem kaptunk. Szerintem a kézbesítő felénk sem nézett. Az azonosító alapján azonban tudtunk intézkedni, és még aznap átvettük a csomagot. A vicc a dologban az volt, hogy napokkal később egyszer csak találtunk egy értesítőt a postaládánkban erről a csomagról.

Ide a végére akartam még írni eredetileg egy igazán durva esetet, de hosszas mérlegelés után inkább nem teszem, mert nem akarok senkit bajba keverni.

Most ott tartunk, hogy amiért csak tudunk, személyesen megyünk el, vagy futár hozza ki.
Elgondolkodtam, hogy ezek alapján postás-átokkal sújtott környéknek minősülünk-e vagy ez még simán belül van a statisztikai hibaszázalékon? Esetleg csak túlreagálom ezt az egészet?

De hogy némi pozitív fordulatról is beszámoljak, a fent már említett ügyfélszolgálat jól használható, és hatékony segítség, valamint, némi borravalóval jelentősen tudtuk javítani a nekünk címzett levelek célba jutási esélyeit a kézbesítőknél. (Ugyanis nem ugyanaz az ember hozza ki a leveleket, aki a csomagokat, vagy aki az újságokat)
Ma pedig megkaptam egy tegnap feladott elsőbbségi csomagot, és a postás még Boldog Új Évet is kívánt.

Szóval, a helyzet nem reménytelen, csak kissé kiszámíthatatlan.

Utolsó módosítás: 2008.12.31. 00:43

Fültanúja voltam

ABal | 2008.09.25. 16:04 | kategória: No comment

Az egyik nagy nemzetközi cég ügyfélszolgálatára tett látogatásom alatt voltam fültanúja egy beszélgetés végkifejletének.

A pontosan mögöttem található asztalnál angolul folyt a beszélgetés az ügyfélszolgálatos és az ügyfél között, de az már az elején feltűnt, hogy nem mehet minden rendben, mert hallhatóan kissé emelt hangerővel társalogtak, és úgy hallottam, hogy a csaj küzd az angol nyelv kihívásaival. Hátrafordultam, hogy lássam, mi történik.

Az ügyfél éppen a papírjait kotorta össze az asztalról, de közben odabökte a csajnak:

- Does anybody speak English here?
- No, this is Hungary – érkezett a gyors válasz.

Ekkorra az illető összeszedte a papírjait és felállt az asztaltól. Azt nem hallottam, hogy mit mondott, vagy, hogy szólt-e valamit egyáltalán, de az ügyfélszolgálatos félreérthetetlenül a tudomására hozta, hogy ő mit gondol:

- Viszontlátásra! Fuck you!

No comment

Ez ám az üzlet!

ABal | 2008.09.14. 01:13 | kategória: Leleplezek

Vettem egy új, kártyafüggetlen telefont. Előtte mindig „hűséges” voltam, de ezúttal szeretett szolgáltatóm kínálatában nem szerepelt az áhított mobil, így kénytelen voltam nagyobb kört futni a tervezettnél. Szóval, meg lett az új teló, és elkezdődtek az ügyfélszolgálat hívásai is, amelyekben arról tájékoztattak, hogy észrevették, hogy lejárt a szerződésem, és nagyszerű ajánlataik vannak a számomra – természetesen hűségnyilatkozat aláírása ellenében. Egy ideig csak leráztam őket, aztán amikor nem akart szűnni a lelkesedésük, elárultam, hogy már van egy kártyafüggetlen mobilom. Ez után jött az az ajánlat, amelyet nem is tudom hogyan utasíthattam vissza, annyira jó üzlet lehetett volna… a szolgáltatónak.
Szóval, adva van egy eredeti árán 60 ezer forintos független telefon, amelyet ők bevennének (nagy kegyesen) 10 ezerért, és még segítenének is a számomra megfelelő telefon kiválasztásában. (Csak emlékeztetőül: azért van független telefonom, mert a kínálatban a mai napig nem szerepel az a telefon, amelyet szerettem volna) Ezek után a segítőkész hölgy megtalálta nekem az ideális telefont, amely 90%-ban megegyezik az én mostani készülékemmel (valóban, hiszen testvérmodellek, némi különbséggel), amelyet 50 ezer forintos vételáron a magaménak mondhatnék, természetesen az elmaradhatatlan hűségnyilatkozat mellett.
Tehát, összefoglalom: lemondok a kártyafüggetlen telómról 10k-ért, majd ráfizetek még 50-et, - vagyis összességében, az eredeti telefonra kidobott 60 ezret is beszámítva, már 100 ezret költök el /Köszönet Ericnek, hogy kisegített matekból :)/- és máris van az igényeimnek szinte megfelelő készülékem, ráadásul még alá is írtam egy hűségnyilatkozatot.
Mekkora üzlet! Csak nem nekem.

Hülyék jelentkezését továbbra is várják.

Utolsó módosítás: 2008.09.14. 10:56

Jack Keane, avagy a félrefordítás anatómiája

ABal | 2008.08.05. 20:34 | kategória: Vélemény

„Let your hair down” (Lazíts!) mondja Jack vigasztalóan a történetben szereplő szomorú indiai menyasszonynak, aki éppen amnéziás vőlegénye miatt szenved. Amikor azonban lepillantok a magyar fordításra, ott ez áll: „Vágassa le a haját!” Hát, mit mondjak, ez elég durva félrefordítás.
Már egy ideje fontolgattam egy ilyen témájú cikk megírását, amelyben több kalandjátékkal szerzett tapasztalatomat írom le, de végül a Jack Keane végigjátszása közben fogalmazódtak meg bennem az alább következő gondolatok:

Miért van az, hogy ha arról hallok, hogy egy kalandjátékot magyar felirattal adnak ki, már előre biztos lehetek abban, hogy egy rakatnyi hiba lesz a fordításban?

Előre bocsátom, hogy mivel nekem az angol nyelv ismerete a szakmám és a szenvedélyem, elképzelhető, hogy ilyen mélységben nem sokakat foglalkoztat ez az egész, de abban talán mindenki egyetért velem, hogy ha már egy honosított szoftverre hónapokat kell várni, akkor legalább a játék eredeti szövegének valós és hibátlan magyar verzióját kéne kapnunk a pénzünkért. (A netről letölthető magyarításokról nem tudok véleményt mondani, mert egyet sem próbáltam ki)

Persze, bizonyára vannak pozitív példák, nem is akarom azt állítani, hogy átfogó képet vázolok itt fel, csak azokra a játékokra alapoztam ezt az írást, amelyek elém kerültek, a felsorolt példák pedig a Jack Keane-ből valók. Ezenkívül, csak olyan hibákkal foglalkozom, amelyekben konkrétan tetten érhetőek a fordítási tévedések, azzal nem, hogy például egy nevet célszerű-e megtartani eredetiben vagy jobb, ha keresünk neki egy magyar megfelelőt.
A hibák általában két fő okból fordulhatnak elő egy játék lefordítása során:

1. a játék nem ismeretéből, vagy
2. nyelvi hiányosságokból fakadóan.

Mindkettő rosszul hangzik, de igazán ütős egyveleget a kettő együtt alkot.

Az első eset valódi kihívás, ember legyen a talpán, aki a játék kézbevétele nélkül képes az eredetihez hű, pontos fordítást készíteni! Gyakorlatilag garantált, hogy hibás lesz a fordítás, hiszen bármely lefordítandó szöveg esetében alap, hogy előttem van a szöveg, és azt folyamatosan ellenőrizve, a már leírtakkal összefésülve haladok előre a fordítással. Egy játék esetében azonban nem elég csak a szöveggel rendelkezni: a pontos fordításhoz maga a játék is kell. Bizony, végig kell játszani! Gyanítom, hogy éppen ez az, ahol a magyarítások már hátránnyal indulnak, vagyis, hogy a fordító csak a párbeszédek és utasítások átiratát kapja kézhez, nem pedig magát a játékot. Ez pedig súlyos hiba, mert a helyzetfelismerésre épülő (kaland)játékok esetében maga a helyzet az alap, ami eligazít, nem pedig a szöveg.
Vajon attól félnek a kiadók, hogy a játék még a megjelenés előtt felkerül a netre? Nem bíznak meg ennyire sem a fordítóban? Vagy odaadják a megbízást a legolcsóbb ajánlatot tevőnek, és inkább bevállalják, hogy pontatlan – vagy néhol egy baromság – lesz a szöveg? Furcsállom ezt a hozzáállást, ha valóban így van.

A második csoportba az angol nyelvi hibák tartoznak. Feltételezve, hogy a szöveget egy hozzáértő ülteti át magyarra, már néhány előfordulás is kínos. Arról nem is beszélve, hogy elméletileg pontosan ezek elkerülése végett kéne a munkát az adott területen tapasztalatot szerzett fordítónak adni. Egyáltalán milyen szakmai-tapasztalati követelményt támasztanak a kiadók a fordítóval szemben, mielőtt kiadják neki a munkát?

Amíg az első csoport esetében a fordító aligha hibáztatható, - mivel, ha nem ismeri a szövegkörnyezetet, gondjai támadhatnak egy adott szerkezet pontos jelentésének megállapításával - addig az ebbe a csoportba tartozó példák esetében ez nem lehet ok. Ide a fordító nyelvi hiányosságaiból fakadó hibák tartoznak. Elméletileg ez elő sem fordulhatna, a Jack Keaneben mégis hemzsegnek az ilyen típusú félrefordítások. Ez már csak azért is nagyon gáz, mert a legtöbbjüket egy átlagos szótárban is meg lehet találni…
Néhány példa az említett két fajta hibára: első helyen a játékbeli fordítás / mögötte pedig a valós jelentés. Látható, hogy nem mindegy.

figurehead – fej / orrdísz hajón
Ah! Now I get it! – Végre megkaptam! / Most már értem!
Rats! – patkányok / A fenébe is!
I could say Lord knows what – A jó ég tudja mi legyen / Beszélhetek én itt bármit.
Make yourself right at home – Tegye rendbe magát otthon! / Érezze otthon magát!
She’s beside herself – És ő vele van. / Magánkívül van.
Perhaps I’d just need to sleep on it – Talán azon kéne aludnom / Talán aludnom kéne rá egyet.
Beat it! – Üsd meg! / Húzz innen!
Porter – portás / teherhordó
Good for nothing – semmire sem jó / semmirekellő, mihaszna
Unload – töltse ki / pakolja ki, rakodja ki
Blown fuse – elégett kanóc / kiégett biztosíték
Beam – sugár / gerenda
Good day to you! – jó napja van / Jó napot (kívánok)!
What was I supposed to get for Luigi? – Mit kaphattam Luigiért? / Mit is kellett szereznem Luiginak?
He has passed – Eltávozott / Átment a vizsgán
Take this – Tedd ezt le! / Ezt vidd; fogd!
There’s a skeleton in my closet – Csontváz van a vécémben / Csontváz van a szekrényemben – Ez a kifejezés a „szennyest”, takargatnivalót jelenti, - tehát nem szó szerint értendő - de a játékban valóban konkrétan egy csontváz is utalt rá. Természetesen véletlenül sem a vécében…
I’ve had it! – Nálam van / Elegem van, betelt a pohár!
You can’t be serious – Nem tudsz komoly lenni / Na, ne mondd! Te viccelsz!
Elevator – lift / magassági kormány

… és így tovább. A lista még korántsem teljes. Akinek több türelme van, bogarássza végig, mert ez lehet a Jack Keane magyar változatának extra bónusz feladata: megtalálni a hibát, majd kideríteni, hogy mi volt az eredeti. Én ezért biztosan nem adnék ki pénzt egy magyar változatra.

Számomra az a különösen bosszantó, hogy a fenti lista legtöbb eleme egyáltalán nem is illik bele az éppen zajló jelenetbe, vagyis tökéletesen értelmetlen az adott szövegkörnyezetben. Ez pedig annyit jelent, hogy az angol eredetihez képest egy tapodtat sincs előbbre az, aki ezek alapján próbál játszani. Ugyanúgy találgat, próbálja összeilleszteni a képet a felirattal. A kiadóban senkinek nem tűnt fel, hogy a kettő köszönőviszonyban sincs egymással? Mi is akkor a honosítás célja?

A felsorolt hibák nagy részét egyszerűen el lehetett volna kerülni, ha a fordító összeveti a szöveget a szituációval. Ez nyilvánvalóan nem történt meg. Jól mutatják ezt a „beam – sugár” és társai típusú hibák, ahol a játékból világosan kiderül, hogy ha egy gerendára viszem a kurzort, és a játék a „beam” szót jeleníti meg, akkor az gerenda, nem pedig sugár. Ennél nyilvánvalóbb nem is lehetne. Vajon csak azon múlt, hogy a szótár a „sugár” szót hozta fel elsőnek? Ez vicc!
Az „elevator” szó pedig egy kezdetleges kétfedeles gép alkatrészei között szerepel, tehát lehetetlen, hogy liftet jelentsen, mégsem vették a fáradságot, hogy egy ennyire nyilvánvaló dolognak utánanézzenek, és megtalálják a szó odaillő jelentését. Sorolhatnám még, de nincs értelme, mert a lista minden egyes eleméhez további magyarázatot kéne fűznöm, és a végén regénnyé nőne ez a bejegyzés. Aki játszott a játékkal, úgyis be tudja lőni, hogy mi miért azt jelenti, amit, még ha a listából most nem is derül ki egyértelműen.
Külön furcsaság, hogy az utasítások és a párbeszédek feliratai sincsenek helyenként összhangban: vagyis ugyanazon szóra értve, az utasításban szereplő megnevezés és a párbeszédben elhangzó fordítás nem egyezik.

A Jack Keane-ben előfordult néhány egyéb baki is pl.: rosszul ragozott magyar ikes igék, vagy furcsa utasítások, pl.:

Lépj be: gereblye az útban (Ez mi lehetett eredetileg?)
Lépj be: IACTOR_VILLAGE_JUNGLE_LEAVETO_CLIFF_DESCNAME (Ez talán nem is a magyar változatban került bele)

Ezek azonban nem sok vizet zavarnak, legfeljebb bosszantóak.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az általam szóvá tett hibák a játéknak csak kb. 20%-át teszik ki, tehát a fennmaradó 80% rendben van. Sőt, egész szép megoldásokkal is lehet találkozni benne. A talány számomra az, hogy miként maradhattak meg hibásan olyan részek, amelyek gyakran sokkal alacsonyabb szintű nyelv(tan)i tudást igényelnek, miközben időnként náluk sokkal összetettebb kifejezéseket sikerült magyarosan és érthetően átültetni. Talán szoros volt a határidő? Több fordító összefésületlen munkáját adták ki? Persze az is érdekes, hogy mindezekre a lektorálás folyamán se figyelt fel senki. (Feltételezem, hogy lektor is átnézte a szöveget a véglegesítés előtt, de lehet, hogy nagyon naiv vagyok)

Tudom, mindenki siet, a terméknek minél előbb a polcokon kell lennie, ehhez a szemponthoz képest a minőség valahol a lista alján foglal helyet. Hosszútávon azonban mégiscsak jobb lenne odafigyelni a minőségre is, mert egy adott kiadó termékeinek elbírálásánál a vásárlói tapasztalatok nagyon is számítanak. Nálam mindenképpen. Ahhoz, hogy ne a fent kiemelt kérdésben megfogalmazott elvárások társuljanak egy magyar verziójú játék megjelenéséhez vagy egy adott kiadó nevéhez, nem is kell olyan sokat tenni. De azt a keveset most már végre ideje lenne!

Utóirat:
Tisztelt Kiadó!
Szívesen vállalom a következő kalandjátékának hibátlan magyarítását. Komolyan.

Utolsó módosítás: 2008.08.05. 20:36

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.