Barthezz blogja

Retro-disco, avagy a 90-es évek slágerzenéi (5. rész)

Barthezz | 2008.09.13. 15:38 | kategória: retro

Bár már elvileg 2-szer is lezártam retro sorozatomat, a bejegyzések sikerének és az engem azóta is teljesen hatása alá kerítő retro hangulatnak köszönhetően egy újabb kis visszatekintővel jelentkeznék a sorozatból, melynek keretében összeállítottam még egy válogatást az előző kompozícióból kimaradt, ámde a videok során előzőleg megemlített és kielemzett slágerekből!

Mielőtt azonban rátérnék magára a válogatásra, egy gyors gondolati kitérőt tennék egy olyan témára, amit az előző bejegyzésekben még nem nagyon feszengettem, de pár sort mindenképpen megérdemel a kérdés taglalása. A kérdés pedig az, hogy vajon mitől jobbak, mitől "feelingesebbek", mitől jobban szerethetőek a 90-es évek zenéi a mai pop és dance slágereknél?

A válasz szerintem abban keresendő, hogy akkoriban még az egyes előadóknál a zene volt a középpontban, s nem pedig a minél nagyobb sztárságra való törekvés. Nézzünk csak végig az akkori előadókon, szinte kivétel nélkül együttesekről van szó, szóló énekest alig találunk közöttük. Nem az volt a téma a bulvár hírekben, hogy XY énekes éppen kivel jött össze, kinek szült gyereket, hova ment nyaralni, mit evett reggelire, hány gomb volt az ingjén az előző heti bálon, hanem magukra az együttesekre fókuszált mindenki, s az egyénekből alkotott csapat volt az, ami számított.

Ezekből a csapatokból léptek ki az előtérbe mostanában az "egyének", s kezdett sorra minden régi és új énekes szólókarrierbe, hogy ezentúl csak ő lehessen a középpontban. Így pedig sok esetben a színvonal az énekes egojával szemben teljesen háttérbe szorul, sajnos...

Ez persze csak egy általam kigondolt teória, s nyilván ezer más oka is lehet a jelenségnek, mindenesetre szerintem ez a tény is jelentősen közrejátszik abban, hogy manapság szinte nem hallani egyetlen szerethető, hangulatos pop vagy dance slágert sem.


Ennyi kis elmélkedés után következzen azonban maga a bejegyzés apropója, az újabb retro válogatás, ami az alábbi linken hallgatható meg:

Retro-Disco (The 90's) 2

Valamint a tracklist:

01 - Backstreet Boys - Everybody
02 - Spice Girls - Wannabe
03 - Ace Of Base - Happy Nation
04 - Rednex - Cotton Eyed Joe
05 - La Bouche - Sweet Dreams
06 - Ace Of Base - Beautiful Life
07 - Mr. President - Give A Little Love
08 - Aqua - Barbie Girl
09 - Captain Jack - Drill Instructor
10 - Captain Jack - Little Boy
11 - E-Rotic - Max Don't Have Sex With Your Ex
12 - 2 Unlimited - No Limit
13 - Fatboy Slim - Funk Soul Brother
14 - Sash! feat. Tina Cousins - Mysterious Times
15 - Sash! - Stay
16 - Scooter - No Fate
17 - Scooter - Fire
18 - Scooter - The Age Of Love
19 - Dune - Hardcore Vibes
20 - Blümchen - Bicycle Race


Kellemes szórakozást hozzá mindenkinek!

Retro-disco, avagy a 90-es évek slágerzenéi (4., bónusz rész)

Barthezz | 2008.08.31. 19:47 | kategória: retro

Bár a 90-es évek zenéit bemutató retro-disco sorozatom befejeződött, úgy döntöttem, a bejegyzések sikerére és népszerűségére való tekintettel még egy bónusz résszel megörvendeztetlek Benneteket. Ezúttal azonban nem videoklipeket fogok linkelgetni, hanem a Zenei összefoglaló sorozathoz hasonlóan összeállítottam egy 80 perc terjedelmű válogatást a 10-15 évvel ezelőtti zenei kínálatból. Így már nem kell senkinek sem egyesével a videokat nézegetnie, hanem akár egyben végighallgathat egy szeletet ezen idők slágereiből, ha egy kis nosztalgiázásra vágyik.

A válogatás tehát egyfajta összegzése a Retro-disco sorozatnak, azonban szándékosan nem az ott fellelhető zenék ismétlését tűztem ki célul. Így a már bemutatott slágerek mellett jónéhány olyan zene is felkerült az összeállításra, amiket akkor elfelejtettem megemlíteni, vagy a bőség híján kimaradt videoklipjük bemutatása.

A fő irányvonal ezúttal a dance-esebb és discosabb zenék, s a válogatás ad hoc jellegéből adódóan lehet, hogy holnap összeállítva teljesen más zenék kerültek volna fel. (Ezt a mondatot többek között azért is írtam, hogy senki ne reklamáljon, hogy ez meg az lemaradt :-P ) Kevésbé igényes szintet képviselő dance-slágerek és komolyabb, nagyobb zenei tudást igénylő trackek egyaránt megtalálhatóak tehát, egy dolog azonban közös bennük: Mindegyikük hangulata képes tökéletesen felidézni újra a 90-es éveket!

Nem is kertelnék tovább feleslegesen, mert minden szónál többet mondanak maguk a zenék!

A válogatás meghallgatása az alábbi linken tehető meg:

Retro Disco (The 90’s)

És a tracklist:

01 - Dr. Alban - It's My Life.
02 - Mr. President - Coco Jamboo
03 - Ace Of Base - All That She Wants
04 - Ace Of Base - The Sign
05 - Captain Jack - Soldier Soldier
06 - Captain Jack - Captain Jack
07 - Aqua - Dr. Jones
08 - Aqua - Lollipop (Candyman)
09 - Culture Beat - Mr. Vain
10 - La Bouche - Be My Lover
11 - La Bouche - Tonight Is A Night
12 - Snap! - Rhythm Is A Dancer
13 - Fatboy Slim - Right Here, Right Now
14 - Music Instructor - Get Freaky
15 - Vengaboys - Up & Down
16 - Space Frog - Lost In Space
17 - Scooter - How Much Is The Fish?
18 - The Chemical Brothers - Hey Boy, Hey Girl
19 - The Prodigy - No Good (Start the Dance)

Kellemes szórakozást hozzá!

Utolsó módosítás: 2008.12.15. 16:19

Retro-disco, avagy a 90-es évek slágerzenéi (3. rész)

Barthezz | 2008.08.16. 01:11 | kategória: retro

Elérkeztünk retro sorozatunk harmadik, befejező részéhez. A kisebb csúszásért mindenki elnézését kérném, ami részben szándékos is volt azonban, ugyanis nem akartam a Dark Knight bemutató és a vele kapcsolatos temérdek blogbejegyzés közepette kidobni ezt az írást, hiszen mindenki figyelme a TDK-ra vagy pedig a szintén akkor esedékes olimpiai megnyitóra irányult. Nem is kertelnék azonban feleslegesen, folytassuk inkább az időutazást a 90-es években, melynek utolsó állomásán a legpörgősebb disco-zenéket venném sorra!


A 90-es évek elektronikus zenéjének egyik meghatározó együttese volt a Music Instructor, így a mai nap első kiszemeltjei ők lesznek! A német együttes 2 teljesen különféle stílusvilággal képviseltette magát a 90-es évek folyamán: első felbukkanásuk 1995-ben volt a Hymn című rave-sláger révén, s ekkor még a Scooter-höz hasonlóan ők is rave és happy hardcore zenét játszottak. 1998-ban következett a nagy váltás, amikor is kialakult az együttest ma is jellemző sajátos elektro/hip-hop/dance egyveleg stílusa, s a Get Freaky, az Electric City, a Rock Your Body és az ezután következő számtalan slágerük révén igencsak jelentős rajongótáborra tettek szert, miközben végig megőrizték egyedi zenei stílusvilágukat is.
A Get Feaky videoklipjére egyébként bizonyára mindannyian emlékszünk, hiszen a nagy sikerű Oddworld című számítógépes játékot, s annak Abe nevű főhősét vették alapul a kliphez, rajongókat gyűjtve ezáltal a számítógépező generáció tagjai közül is!

Tekintsük meg a Get Freaky és a Hymn videoklipjét is, szemléltetve ezzel egyben a kontrasztot az együttes régi és új stílusa között!






Visszatekintésünk második szereplője a német nemzetiségű Blümchen, aki a rave-happy hardcore frontot erősítvén szintén jelentős szereplője volt a kor disco-világának. 1996-ban. Blümchen neve egyébként Jasmin Wagner énekesnőt, illetve a mögötte meghúzódó erőteljes zenei produceri munkatársakat takarja.
Az együttes első színrelépése 1996-ban történt meg a Herz an Herz című szerzeményükkel, mely villámgyorsan meghódította az európai slágerlistákat. Ezt követték még abban az évben a Boomerang, a Du und Ich, vagy a Queen Bicycle című klasszikusát feldolgozó Bicycle Race című slágerek. Blümchen sajátossága volt, hogy a trenddel ellentétben nem angol nyelven énekelték fel zenéiket, hanem minden szerzemény német nyelven íródott. Magukkal a zenék szövegével, s a színes, jelmezes klipvilágukkal pedig nemcsak a tinik, hanem a fiatalabb gyerekek körében is igen nagy népszerűségre tettek szert.
A 90-es évek végefelé a rave zene szép lassan hanyatlásnak indult, helyét a lassabb bpm-ű house stílus vette át a discokban, így a Blümchen is fokozatosan kivonult a zenei életből.

Tekintsük meg most egyik legismertebb slágerük, a már említett Queen-feldolgozás, a Bicycle Race videoklipjét!




Mai főszereplőink a rave zenének köszönhetően a stílusnak otthont adó németek lesznek, így haramadikként is újabb germán együttes, az RMB kerül górcső alá. A csapat 1993-ban alakult, első nagy, hírnevet jelentő slágerüket, a Redemption-t pedig 1994-ben jegyezték, melyet aztán egészen 1996-ig olyan további rave-himnuszok követtek, mint az Experience, a Spring, vagy a Reality, melyeknek azóta is számtalan feldolgozásuk készült már. A 90-es évek végefelé a rave stílushoz és a többi német együtteshez hasonlóan (a Scooter kivételével) azonban ők is szépen lassan eltűntek a felkapottabb zenei előadók közül.

Most pedig a felidézés gyanánt tekintsük meg egyik nagy slágerük, az Experience videoklipjét!




A rave/happy hardcore visszatekintő végére tartogattam a korszak 2 nagyágyúját, a német Dune és Scooter együtteseket, melyek közül előbbivel kezdeném a visszatekintést!
A Dune (nem összekeverendő a hasonló nevet viselő számítógépes játékkal :-) ) 4 taggal - köztük az együttes frontemberének számító Verena énekesnővel - 1995-ben alakult meg, s Hardcore Vibes című induló slágerükkel egyenesen letarolták az európai toplistákat. Az együttes szekere rohamsebességgel indult meg ezután, s felsorolni is nehéz, a következő 2 év folyamán mennyi hatalmas slágerük született: jött a Rainbow To The Stars, a Can’t Stop Raving, a Hand In Hand, a Million Miles Away From Home, az Are You Ready To Fly?, vagy az egyetlen lassú számuk, az 1996-ban debütált Queen-feldolgozás, a Who Wants To Live Forever.
A happy hardcore és happy rave zenére összpontosító együttes sikere a Blümchen-hez hasonlóan itt is abban rejlett, hogy szövegileg és dallamilag is fülbemászó zenéikkel nemcsak a tini korosztályt, de az egész gyerek közönséget igyekeztek megnyerni maguknak, melyet klipjeik koreográfijával is megerősítettek (a Hand in Hand videoklipjének története szerint pl. az együttes énekesnője egy gyerek-hadsereggel karöltve szabadítja ki a rabszolgasorba taszított többi gyereket a gonosz nagyúr fogságából).
A 90-es évek végére aztán a Dune is szépen lassan eltűnt, akkori zenéik már nem arattak átütő sikereket. Utoljára 2003-ban jelentkeztek a Rainbow To The Stars feldolgozott változatával, azóta pedig nincs hír róluk.

2 videoklipet is beválogattam a Dune-től a felidézendő zenék listájába, így tehát nézzük meg induló slágerük, a Hardcore Vibes, majd pedig a már említett Hand In Hand videoklipjét!






Miután kinosztalgiáztuk magunkat a Dune-nel, következzen a 90-es évek rave zenéjének legmeghatározóbb, legismertebb, s még ma is hatalmas népszerűségnek örvendő együttese, a Scooter!
H.P. Baxxter, Rick és Ferris már a 80-as évek végén összeálltak kisebb projektek erejére - mérsékeltebb sikerekkel -, az áttörést azonban az 1994-es esztendő hozta meg számukra, mikor is hárman megalapították a Scooter nevű formációt. Az ezen a néven jegyzett első slágerük, a Hyper Hyper meglepetészerű, minden várakozást felülmúló sikert aratott, s egész Európában ismert lett a nevük. A siker pedig nem állt meg, hamarosan megjelentették "...And The Beat Goes On" címet viselő első albumukat, melyről a Move Your Ass, a Friends és az Endless Summer is páratlan népszerűséget értek el, utóbbi 2 zene refrénjében pedig megjelent az együttes egyik egyedi sajátosságának számító úgynevezett high-pitched voice (a Scooter terén kevésbé járatosak számára lefordítva a hélium lufis hang ;-) )
A nagy menetelés pedig nem állt meg, 1996-ban következett az Our Happy Hardcore című nagylemez, s róla a Back In The UK, a Rebell Yell és a Let Me Be Your Valentine című slágerek.
Még ugyanebben az évben megjelent Wicked! címet viselő 3. albumuk is, ahol némileg visszavett az együttes a zakatoló tempóból, s jött a Walking In Memphis című régi sláger feldolgozása, az I'm Raving, valamint az első lassú Scooter szám, a Break It Up.
1997-ben megjelent az együttes 4. nagylemeze is Age Of Love címmel, róla a hasonló nevet viselő slágerrel (mely nem mellesleg a Terminator főcímzenéjét dolgozta fel), valamint a Fire című még nagyobb sikerű szerzeménnyel, mellyel új színt, a gitárhangot vitték bele az elektronikus zenék hangzásvilágába, s ezzel újfent stílust teremtettek.
Jött ezután egy összefoglaló album, s róla új számként a No Fate című sláger, majd 1998-ban Ferris kivált a csapatból, s Axel Coon vette át a helyét. Következett a Chapter Two az együttes életében, s ismét egy hatalmas slágerrel tértek vissza: a How Much Is The Fish? című szerzemény révén megint uralták a slágerlistákat. Ezzel egyidőben kiadták 6. albumukat is No Time To Chill címmel, amiről további új slágerek, a Music Instructor stílusának mintájára készült We Are The Greatest, a Kiss együttes slágerének rave feldolgozása, az I Was Made For Loving You és a keményebb hangzású Call Me Manana következtek. 1999-ben új stílussal jelentkezett a csapat, s a rave helyett a dübörgő, jóval monotonabb house track-ek vették át a főszerepet Back To The Heavyweight Jam címet viselő 7. albumukon, s az együttes szekere tovább robogott a FasterHarderScooter és a Fuck The Millenium című szerzemények révén.
El is érkeztünk 2000-hez, úgyhogy innentől kezdve nem folytatnám az együttes pályafutásának ismertetését, hiszen a bejegyzés a 90-es évek zenéinek visszatekintéséről szól. Mindenesetre annyi röviden elmondható, hogy a Scooter népszerűségét egészen a mai napig megőrizte, s jelenleg már a Chapter Four-nál tartanak. Zeneileg a 2000 utáni években már nem sok újat alkottak, s a kommersz eurodance előadók közé vették be inkább ők is magukat, így már egyideje sajnos nem hallgatom őket. Az viszont tény, hogy a 90-es években igen jelentős zenéket tettek le az asztalra, stílust teremtettek, s számtalan követőjük/utánzójuk akadt szerte Európában (hazánkban a Kozmix volt ugyebár kiköpött másuk, azzal a különbséggel, hogy 3 helyett 2 tagú volt az együttes ;-) ).

Nehéz választanom tehát, mely klipet mutassam be a Scooter-től. Döntésem végül a korai rave/happy hardcore stílusukat igen jól tükröző Let Me Be Your Valentine, valamint a már újabb zenei hangzást képviselő 1998-as megaslágerük, a Fire mellé esett. Előbbi zene videoklipje egyébként önmagában is érdekes, hiszen a Vérbeli hajsza című filmhez hasonló történetre épül, s egy mini űrhajóval kalandozgat az együttes egy lány véráramában, hogy meggyógyítsák a kiszemelt hölgyemény szívét.






Visszatekintésünk zárásaként pedig távolodjunk el kicsit a bejegyzés magját adó rave-zenéktől, s még egy olyan együttesről ejtsünk szót, aki a korszakban mind egyedi, kissé elvont elektronikus zenéjével, mind pedig polgárpukkasztó stílusával meghatározó szerepet töltött be. Nem másról van szó természetesen, mint a The Prodigy-ről.
A 3 tagú együttes 1991-ben alakult, első áttörő sikereiket pedig 1992-ben érték el a Fire és az Out Of Space című slágerek révén. Már itt észlelhető volt, hogy teljesen egyedi stílusjegyeket magában foglaló alternatív elektronikus zenével rukkoltak elő, második albumuk megjelenéséig azonban zenéjük még jobban kiforrott, s ekkor teljesedett ki a polgárpukkasztás és a botránykeltés is videoklipjeikben, melyek közül Európa országaiban többet be is tiltottak (a Smack My Bitch Up-ot hazánkban is csak este 10 után adhatták le a televíziók, a klip egyes szám első személy nézőpontból mutatta be egy szétdrogozott ember útját az éjszakában, kocsmákon és bordélyházakon keresztül). Itt már magukra a videoklipekre is jóval több pénz jutott a kezdeti sikereknek köszönhetően, így első videoklipjeikkel ellentétben már minden elképzelésüket meg tudták valósítani, amit meg szerettek volna. Olyan slágerek jellemezték ekkor nevüket, mint a No Good (Start The Dance), a Breath, a Voodoo People, a Firestarter, vagy a már említett Smack My Bitch Up.
Ezután kisebb pihenőre vonultak, majd 2002-ben újra jelentkeztek Baby’s Got a Temper című zenéjükkel, s azóta is folyamatosan jelen vannak az elektronikus zenei életben. 2005-ben pl. a Voodoo People Pendulum által elkészített remixével ismét hatalmasat taroltak.

Megtekintendő videoklipnek a No Good (Start The Dance)-et választottam, ez a zenéjük éll ugyanis legközelebb a disco világához, s illik így bele leginkább a bejegyzések által megjelölt vonalba. Lássuk tehát a klipet!




Ezzel pedig végetért 3 részes retro sorozatom, így ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a figyelmet, aki elolvasta bejegyzéseimet, s megnézegette a linkelt videoklipeket. Remélem, sikerült átadnom a 90-es évek hangulatát, s elérni, hogy az Olvasó - ha csak egy pár perc erejéig is, de - újra 10 évvel korábban érezhesse magát!

Mivel ma reggel megyek nyaralni, így jövő hét közepéig nem fogok tudni reagálni a hozzászólások között, de természetesen várom szívesen nyaralásom alatt is a kommenteket, észrevételeket, és kérdéseket, s miután hazaértem, szépen sorban mindenre válaszolni fogok!

Retro-disco, avagy a 90-es évek slágerzenéi (2. rész)

Barthezz | 2008.08.05. 07:54 | kategória: retro

Folytatnám hát 90-es évekbe visszatekintő zenei sorozatomat. Előző bejegyzésemben a korszak popzenei világát igyekeztem bemutatni, s a legismertebb - mai füllel meghallgatva is ismerősen csengő - előadók legnagyobb slágereiből szemezgettem. Ezúttal pedig - ahogy ígértem - a 90-es évek eurodance/dance zenéi kerülnek górcső alá, így az előző bejegyzés felvezetése után egy kissé pörgősebb fokozat következik, s megnézzük, mire táncoltak az emberek a 20. század utolsó évtizedének bulijaiban! Folytatódjék tehát az időutazás!


Mai első állomásunk legyen a híres producer-zeneszerző, Sash! A brit előadó 1996-ban tűnt fel Európa és az Egyesült Államok chart-listjeinek első helyein, ekkor jelent meg ugyanis It’s My Life című debütáló albuma (ami nem Dr. Alban előző bejegyzésben bemutatott hasonló címre keresztelt slágerére utal, jóllehet, a brit DJ később remixet készített a zenéhez), s az albumról első kiadott track-ként az Encore Une Fois, amit az Ecuador és a Stay című újabb megaslágerek követtek. Sash! Pedig nem állt le a slágergyártással, 1998-ban megjelentetett Life Goes On albumával a címéhez hűen tovább folytatódott a siker, az előző album house-os/trance-es hangzása helyett azonban most a dance dominált inkább. Ennek jegyében születtek meg a La Primavera és a Tina Cousins-szal közösen elkövetett Mysterious Times című slágerek, melyek szintén igen hamar a rádiók kedvelt számaivá váltak! A 90-es éveket végül a Colour The World című felvétel zárta, melyet a brit producer Dr. Alban-nal együtt készített el. Sash! ezután sem tűnt el a zenei színről, 2000-es Trilenium című albuma és az arról készült felvételek (Adelante, With My Own Eyes), majd a 2002-es S4!Sash! nagylemeze szintén nagy sikereket értek még el, jóllehet az előadó igazi fénykora a 90-es évekbeli első 2 albumának idejére tehető.

Kicsit belemélyedtem Sash! életútjának elemzésébe, úgyhogy szakítsuk meg gyorsan a sorok monotonitását egy videoklippel! A producer legismertebb slágere az Ecuador volt, azonban mivel jelen bejegyzés témája inkább a dance-esebb zenék, így hát a Mysterious Times videoklipje következzen!



Visszatekintésünk második kiszemeltje a német La Bouche együttes. A duó 1994-ben alakult meg Frank Farian producer kezei alatt, s valósággal berobbantak Európa köztudatába Sweet Dreams című induló slágerükkel, melynek sikerét 1995-ben újra megismételték a Be My Lover című szerzeményükkel. Nem túlzás kijelenteni, hogy a La Bouche e 2 slágere teljességgel megőrjítette a rádiókat és a klubok zenei világát is, s nem volt talán ekkoriban ember, aki ne ismerte volna őket. Az együttes sikere azonban múlandó volt, ezután elkészített felvételeik már közel sem váltak ennyire népszerűvé, bár az 1999-es S.O.S. című felvételük figyelemreméltó volt még.

Következzen tehát a La Bouche és a Be My Lover! (De természetesen a Sweet Dreams is hasonlóan megérdemelte volna a kiemelt videoklip szerepét.)




Ha pedig a La Bouche-ról szót ejtettünk, akkor már nem hagyható ki az összeállításból a korszak másik híres német együttese, a Culture Beat sem! A Culture Beat jóval tartósabb sikert könyvelhet el magáénak a La Bouche-énál, 1991 és 2003 között ugyanis összesen 5 albumuk jelent meg, melyekről több igencsak sikeres felvételt is a magukénak tudhatnak. A nagy hírnevet az 1993-es második albumuk, a Serenity, arról pedig a Mr. Vain című felvételük hozta meg, mely gyorsan az európai zenei éra egyik húzószámává vált. Ezt követte 1995-ben az Inside Out és 1998-ban a Metamorphosis című albumuk, majd egy némileg hosszabb csend következett. 2003-ban azonban újra robbantak, elővették 10 éves slágerüket, a Mr. Vain-t, s sokat igazából nem változtatva rajta (csupán a zenei alapokat pofozták fel a kor zenei trendjének megfelelően) a Mr. Vain Recall-al hatalmas sikert értek el a hallgatóság új generációjának tagjai között is.

Következzen tehát a Culture Beat és a „Hívj Mr. Vain-nek”!




Maradjunk még továbbra is Németországnál, a germán nép ugyanis futószalagon gyártotta a korszak európai slágerlistáit uraló együtteseket. Az akkoriban még jóval prűdebbnek számító szexuális kultúrának mutatott fricskát az E-rotic nevű formáció elsőre kicsit bonyolultan hangzó, ám igencsak találóra sikeredett Max Don’t Have Sex With Your Ex című slágerével, melynek rajzfilmszerűen megrajzolt videoklipje is igencsak a szexuális téma köré összpontosult. Az együttes további trackjei már inkább csak Németországban voltak híresek (melyek szövegükben is követték a megkezdett trendet, elég csak megemlíteni pl. a Help Me Mr. Dick, vagy a Fritz Love My Tits című zenéket ;-) ), s úgy látszik, Európának egyszer is elég volt a magyarra fordítva nemes egyszerűséggel „Max, ne dugj az exeddel” szövegű nótákból ;-)

No de lássuk végre a szex-kult-slágernek számító Max Don’t Have Sex With Your Ex videoklipjét!




Még mindig kedvenc németeinknél maradva nem hagyható említés nélkül a Snap! nevű elektronikus zenei formáció sem. Az együttes 1990-ben jelent meg a zenei palettán The Power című felvételével, s a tört ütemű, elektronikus és hip-hop elemeket is magában ötvöző zene azonnal a slágerlistáék élére tört. A sikert pedig 2 évvel később újra megismételték a kissé dance-esebb beütésű Rhythm Is A Dancer megaslágerükkel, melynek számtalan remake-je és feldolgozása készült azóta. További sikereket is az előbb említett 2 sláger újragondolásai alapozták meg, bár született még egy-két jelentősebb felvételük ezeken kívül is, pl. az Exterminate. Érdekesség egyébként, hogy a Snap! slágereiben a híres német rapper, Turbo B. működött közre.
Az együttes 1996 óta már csak elvétve van jelen a zenei életben, de még napjainkban is időnként kiadnak egy-egy újabb single-t, jóllehet - hacsak nem egy újabb Rhythm Is A Dancer feldolgozásról van szó - ezek már kevésbé válnak ismertté.

Tekintsük meg a Rhythm Is A Dancer videoklipjét!




Nos elérkezett már az ideje, hogy végre magunk mögött tudjuk Németországot, s új helyszínre, egyenesen Belgiumba utazzunk, ahol 1991-ben megszületett az akkori zenei életbe teljesen új színt vivő 2 Unlimited! Első slágerük a még ezen évben kiadott Get Ready For This volt, majd olyan nagy, mindenki által ismert zenék következtek, mint pl. az 1992-es Twilight Zone, az 1993-as No Limit és Tribal Dance, vagy az 1994-es Let The Beat Control Your Body.
Az együttes szekere - mérsékeltebb sikerekkel - egészen 1998-ig ment, s ezután már csak 2-szer hallatott magáról a 2 tagú dance formáció: a 2003-as és 2004-es esztendőkben 2 legnagyobb slágerüket, a No Limit-et és a Tribal Dance-et gondolták újra, s helyezték új zenei alapokra őket, megfelelően az akkori trendnek, amikor ugyanis szinte minden nagyobb 90-es évekbeli sláger újrafeldolgozásra került.

Nézzük meg tehát egyik legismertebb zenéjük, a No Limit videoklipjét!




És most… és most… következzen végre az ezen összeállítás-sorozatban egyik legjobban várt formáció, a Captain Jack! ^^ Kevesen tudják csak, hogy az együttesnek nevet adó kubai születésű Franky Gee (alias Jack kapitány) zenei karrierje előtt valóban katona volt, s miután szüleivel az Egyesült Államokba vándorolt, több évet lehúzott az amerikai hadseregben. Ezután helyezte csak át székhelyét Németországba, ahol Sunny nevű énekesnővel megalapította a Captain Jack nevű duót, s az együttes nevét viselő első slágerükkel 1995-ben egycsapásra meghódították egész Európát! „HEY-OH Captain Jack, HEY-OH Captain Jack!” - zúgott szinte kórusban minden ember torkából a rigmus, ha a zene bárhol felcsendült. A slágerek pedig csak jöttek futószalagon, ki ne ismerné pl. a Drill Instructor-t, a Soldier Soldier-t, vagy a Little Boy-t?
Egy sajnálatos hírt is be kell azonban jelentem ezen bejegyzés kapcsán, mely sajnos szinte 0 sajtóvisszhangot kapott akkoriban: 2005-ben elhunyt a mi szeretett Jack kapitányunk, Franky Gee. A híres énekes agyvérzést kapott, kómába esett és sajnos már nem tudták megmenteni az orvosok az életét, így a 90-es évek eurodance-zenéjének egyik legmeghatározóbb tagja, több, mint 7 millió eladott lemez után örökre eltávozott közülünk. RIP Captain Jack.

Tisztelegjünk a soron következő 2 videoklippel Captain Jack emléke előtt! Következzen tehát a Captain Jack és a Little Boy videoja!






Captain Jack után pedig következzen egy újabb olyan együttes, aki zenéjével valósággal megőrjítette a 90-es évek fiatalabb zenei közönségét. Egy 4 tagú dán formációról van szó, akinek mind zenéire, mind videoklipjeire sajátos bájos infantilisség volt jellemző, s pontosan ezen védjegyüknek számító tényezők miatt imádta őket mindenki! Igen, nem másról van tehát szó, mint az Aqua nevű dance-együttesről!
Bár a csapat már 1994-ben megalakult, az áttörést, s a hírnevet az 1997-es Barbie Girl hozta meg számukra, mely zenét azt hiszem nem kell bemutatnom senkinek sem. „Come on Barbie, let’s go party!”, avagy „Gyerünk Barbie, menjünk b***ni!” - ahogy a kevésbé szalonképes magyar átköltés szólt (az eredeti verzió a maga rószaszín színvilágával kissé szolídabb volt ;-) ) A Barbie Girl sikerét pedig újabb fülbemászó slágerek követték: jött a Dr. Jones, majd pedig a Lollipop (Candyman), s a nagy slágereket magába tömörítő Aquarium album 3-szoros platinalemzzé vált. 2000-ben megjelent második albumuk, az Aquarious, de róla a Cartoon Heroes és az Around The World visszatérő számaik már csak mérsékelt sikert hoztak, míg végül 2001-ben, az együttes hölgy és férfitagjának szakításával maga a csapat is felbomlott.

Mivel a Barbie Girl már könnyen a könyökén jöhet ki mindenkinek, így ezúttal másik nagy slágerük, a Dr. Jones videoklipjét tekintsük meg!




Bejegyzésünk végefelé közeledve térjünk át még jobban a 90-es évek végi disco irányába, nem hagyhatjuk ki ugyanis az öszeállításból az akkori klubokban lassan irányadóvá váló house zene egyik legszélesebb körben ismertnek számító slágerét, a Samba de Janeiro-t! A slágert a 3 lányból álló (és persze elég erőteljes produceri háttérmunkával tevékenykedő) német Bellini formáció jegyezte, mely gyakorlatilag ezen zenéjével letudta első és utolsó nagy slágerét is egyben, s így a siker is tiszavirág életűnek bizonyult. A Samba-val azonban tény, hogy hihetetlen mértékű sikert arattak: tömegével tanultak meg az emberek a klip alapján Samba-t táncolni és adták elő ezt - főként a lányok - a különfle suli-bulikon és egyéb rendezvényeken (bizony, akkor még nem afféle jumpstyle, meg techtonik volt a menő, hanem a szamba számított rajnak ;-) )

Lássuk tehát a valószínűleg mindenki által jól ismert Samba de Janeiro videoklipjét, s elevenítsük fel egyben a Samba-tánc elemeit is ;-)




A mai sort pedig zárjuk a 90-es évek végének talán egyik legvegyesebben megítélt együttesével, a Vengaboys-szal, hiszen őket sem lehet csak úgy említés nélkül hagyni ezen korszakból. A 2 lányból és 2 fiúból álló holland együttes 1997-ben alakult, s az előzőleg ismertetett Samba de Janeiro egyenes lekoppintásának szánt Parada da Tettas zenéjükkel indítottak, amit a To Brazil címet viselő, szintén latinos hangulatú felvételük követett. Az igazi ismertséget azonban a gyors stílusváltás után kiadott Up & Down, valamint We Like To Party című sálgereik hozták meg számukra, melyeknek sajátos dallamuk igen hamar a fülébe mászott az embereknek. S ekkor következett még csak igazi robbanásként a slágerlisták élét azonnal kisajátító talán legvitatottabb slágerük, melyet lehetett utálni vagy éppen imádni, a két véglet között köztes megoldás itt sem létezett: a roppant ötletes és tartalmas szövegű, ámbár annál dallamosabb, s fülbemászó Boom Boom Boom Boom. Első albumuk, a Party Album nem is sikeredett végülis rosszra, s az album végefelé 1-2 komolyabb house felvétel is befigyelt már, mint pl. a Superfly Slick.
Az ezután következő második nagylemezükkel azonban már megindult a csapat teljes mélyrepülése, egyedül az erről kiadott legelső track, a - sztem már akkoriban is utragagyinak számító - Kiss tudta még magát megtartani a slágerlistákon.

Nézzük meg tehát legvégül a nagy feltűnést okozó Boom Boom Boom Boom videoklipjét, mely az amszterdami Vörös Negyed egy leszbi bárjába enged betekintést nyújtani!




Ezzel pedig véget is ért 90-es évekbe visszatekintő sorozatom második része, de csüggedésre semmi ok a még nosztalgiázni vágyók között: nemsokára ugyanis érkezik a sorozat 3., befejező darabja, mely a 90-es években igencsak meghatározó rave korszakba fog egy kis betekintést adni!

Utolsó módosítás: 2008.08.16. 01:14

Retro-disco, avagy a 90-es évek slágerzenéi (1. rész)

Barthezz | 2008.08.01. 15:18 | kategória: retro

Új sorozatba kezdenék blogomban, s bár továbbra is megmaradnék a zenei témánál, illetve a nosztalgiázásnál, a Zenei visszatekintők után most kikacsintgatnék más stílusok felé is! Az ötletet padavan kolléga iszonyatosan hangulatosra sikeredett blogbejegyzése adta (aki nem olvasta még volna el, az haladéktalanul pótolja ^^), melyben blog-társam sorra vette a 90-es évek végefelé jellemző legnagyobb magyar slágereket, s bemutatott ezzel egy olyan korszakot, ami teljesen más volt még, mint a mai bulik hangulata, s amire 10-15 évvel ezelőtt jópáran roptuk a táncot: a ma 30 fölöttiek már a discoban, az én korosztályom még csak a suli bulikban, míg a fiatalabb jelenleg tizenéves hallgatóság valószínűleg kimaradt már ezen zenékből, de sebaj, itt az idő nekik is a pótlásra!

Az említett bejegyzésben padavan tehát sorra vette a 90-es évek legnagyobb hazai slágereit, így én ennek komplementereként felvázolnám, mi volt akkoriban jellemző a külföldi zenei trendre, s a magyar slágerek mellett milyen idegen nyelvű dalokat hallhatunk a rádiókban, vagy éppen az aktuális partykban. A szemléltetés leglátványosabb módjaként pedig én is a videoklipek bemutatásának eszközéhez nyúlnék, így nem csak az akkori zenei stílusról, hanem a kor tánckoreográfiájáról, öltözési szokásairól is egy hű keresztmetszetet tudok mutatni. Előre szólok azonban, hogy senki ne lepődjön meg a kissé csicsás színvilágon és a Commodore 64-el elkészített Kung Fu Pandát megszégyenítő animációkon! ^^

Visszatekintésemet 3 részben adagolnám a bemutatni szánt videok nagy száma miatt, így most az első felvonásban a 90-es évekbeli pop-világba nyerhettek egy kis betekintést!

Felkészülni, levegővétel éééééés ... vágjunk hát bele a nagy időutazásba, s repüljünk vissza 10-15 évet az időben!

....

VIŐ VIŐ

(csattttt)

....

Kis nehézségek árán, de végül megérkeztünk a 90-es évekbe! Most már mindenki nyugodtan kinyithatja a szemét, kiszállhatunk az időgépből, s elénk tárul egy mára már lassan teljesen feledésbe merülő világ! Kezdődjön hát a kalandozás!


Első úticélunkként menjünk vissza egészen 1992-ig, s találkozzunk a világ leghíresebb fogorvosával, Dr. Alban-nal! Az orvosi egyetemet elvégzett, s eleinte Svédországban fogorvosként praktizáló nigériai énekes 1990-ben jelentette meg első nagylemezét, ám ekkor még a siker mérsékelt volt. A világhírnevet 1992 és az It's My Life című szerzemény hozta meg számára, mely valósággal tarolt minden európai országban a slágerlistákon! A dalnak rengeteg változata készült, s Dr. Alban ezután már le sem állt a slágerek futószalagon történö termelésével: következett az azóta szintén milliószor feldolgozott Sing Hallelujah, illetve összeállva a brit lemezlovassal, Sash!-el is készült jópár közös szerzemény, pl. a Colour The World.

Tekintsük meg tehát a berobbanó sláger, az It's My Life videoklipjét!




Második célállomásunk legyen 1996 és a Mr. President! Az egy fiú - 2 lány felállású német dance-együttes a 90-es években valósággal megőrjítette Európát, s bár már megjelent egy albumuk 1995-ben is, az áttörő és nevüket ismertté tevő Coco Jamboo című slágerüket 1996-ban követték el, s azután is jópár híres nótát jegyeztek még egészen a 90-es évek végéig, amíg aztán végleg ki nem vonultak a pop-életből.

Meg szerettem volna mutatni az 1998-as Give A Little Love című zenéjük videoklipjét is, azonban sajnos nem sikerült fellelnem youtube-on, így hát következzen a Coco Jamboo!




Az Ace Of Base nevű svéd formáció 1993-ban robbant be Európa köztudatába az All That She Wants és a Happy Nation című megaslágerekkel (a Happy Nation-ös viccet bizonyára ismeritek, mikor a cigányt megkérik, hogy gondoljon egy számra, osszon, szorozzon, stb., s mikor a végén megkérdezik, mi jött ki végeredményül, a válasza 'sön', mert hát a 'heppi nésön'-re gondolt...xD). Eztán következett 1994-ben a The Sign című szintén óriási pop-sláger, majd 1996-ban a kissé gyorsabb, dance-esebb hangvételű Beutiful Life.

Bevallom őszintén, nehéz helyzetben vagyok, mert nem tudom eldönteni, melyik videoklipjüket válasszam ki bemutatásra, mert igazából mind a 4 említett zenéjük megérdemelné. Így hát aztán 2 klipet is belinkelnék, hasraütésszerűen legyen mondjuk tehát az induló sláger All That She Wants és a kissé másfajta hangzást képviselő Beautiful Life!






Ha 90-es évek, akkor nem lehet említés nélkül hagyni az évtized legismertebb lánycsapatát, a Spice Girls nevű formációt sem. Az 5 leányzó 1996-ban jelent meg a köztudatban Wannabe című minden slágerlistát azonnal letaroló szerzeményükkel, s éveken át ontották a tiniket teljes extázisba kergető slágereket (pl. Say You'll Be There, Viva Forever). Geri Halliwell, Posh Spice (a későbbi Miss Beckham), Mel B., Emma Bunton, és Mel C. valósággal stílust teremtett, s sorra jöttek létre az őket utánzó lánycsapatok (melyek közül padavan a már említett bejegyzésében alaposan kielemezte 2 magyar klónjukat, a Bestiákat és a Fresh-t).
A lánycsapat végül a 90-es évek végén elég nagy botrány, egymásra való sárdobásláok közepette széthullott, s mind az 5-en szólókarrierbe kezdtek, az egyéni siker azonban igazán csak Geri Halliwell-nek és Mel C.-nek adatott meg. A csapat végül 2000-ben újra összeállt (Geri nélkül), ám a Holler című visszatérő zenéjükkel már nem tudták megismételni a korábbi sikereket, s csúfos bukás lett a vége.

Tekintsük meg hát legeleső slágerük, a Wannabe videoklipjét!




És ha már Spice Girls, akkor nem hagyhatom ki a felsorolásból fiú-ellenpólusukat, a Backstreet Boys csapatát sem! A floridai fiúcsapat 1996-ban szerzett világhírnevet magának első albumával, melyről pl. a Get Down című slágert jegyezték, majd 1997-ben következett Backstreet's Back című második nagylemezük, s róla is az Everybody című felvétel, mely dallal talán történetük legnagyobb sikerét érték el!
Igazából 2 véglet volt az emberek táborában: akik imádták őket, és akik utálták őket. Köztes megoldás nem létezett. Egy azonban tény: a kissé nyálas imidzsű, a tini csajok meghódítását célként kitűző felállás ellenére Brian, Nick, A.J., Howie és Kevin kultuszt teremtettek, s megalapozták a 90-es évek végének pop-trendjét a fiúcsapatok körében, s sorra alakultak a hozzájuk hasonló együttesek (pl. az N'Sync). Magyarhonban is szépen másolták őket: Shygys, VIP, vagy a Picasso Branch (bővebben lásd őket padavan bejegyzésében), a klónok azonban már messze nem tettek le zeneileg annyit az asztalra, mint a példakép Backstreet Boys, csupán külsőségekben sikerült a lemásolás, úgy azonban tökéletesen...
A Backstreet Boys harmadik fellángolása 1999-2000-ben volt a Millenium című albummal és az I Want It That Way című slágerükkel, majd ezután szépen fokozatosan ők is eltűntek a pop-élet süllyesztőjében.

Nézzük meg tehát legismertebb szerzeményük, az Everybody videoklipjét!




Miután letudtuk a fiú- és lánycsapatok iránti nosztalgiázást, következzen egy egyéni előadó, Scatman John! Azt hiszem, a bajszos-kalapos, rabbi figurára emlékezetető, pörgő nyelvű amerikai előadót nem kell bemutatnom senkinek sem. A jazz énekléssel és zongorázással kezdő énekes 1994-ben vágott bele a pop-élet meghódításába, ekkor jelentette meg ugyanis Scatman (Ski-Ba-Bop-Ba-Dop-Bop) című szerzeményét, mely sajátos szinte már követhetetlenül profi módon hadaró halandzsa szövegével villámgyorsan a slágerlisták élére tört világszerte, akárcsak második nótája, a Scatman's World.

Tekintsük meg az előadó saját nevét viselő Scatman című berobbanó szerzeményének videoklipjét!




Evezzünk megint kicsit másabb vizekre, ugyanis ha 90-es évek, akkor a Rednex neve sem maradhat említés nélkül! A svéd nemzetiségű, zenéiben az elektronikus és a country stílust ügyesen ötvöző együttes igazi vadnyugati hangulatot teremtett slágereiben, ezen egyveleg zenéjükkel pedig teljesen egyedinek számítottak a pop-érában, így a siker nem is maradt el! 1994-ben megjelent Cotton Eye Joe, majd az ez követő Old Pop In An Oak gyakorlatilag fél óránként hallható volt a rádiókból. Nem sokkal rá lírai oldalukat is megmutatva kiadta az együttes a 90-es évek egyik legismertebb suli-bulis lassú számát, a Wish You Were Here-t, melyben az csapat énekesnője is végre megmutathatta igazi tehetségét!
A Rednex első albuma tehát minden sikert felülmúlt, későbbi nagylemezeik és single-jeik azonban már messze nem tudtak ekkora népszerűséget elérni, így a rádiók műsorkínálatából sajnos hamar eltűntek.

Nézzük meg a kultusz-slágernek számító Cotton Eye Joe videoklipjét!




A bejegyzés zárásaként pedig következzen egy hamisítatlan retro-hangulatot idéző sláger, melyhez már a 90-es éveket is el kell hagynunk időutazásunkban, s egészen 1989-ig vissza kell mennünk!
Következzen tehát a Kaoma nevű francia formáció és az örökzöld Lambada!




Zenei visszatekintőm első része ezennel tehát véget ért. Hamarosan érkezik a második rész, mely a kicsit pörgősebb dance zenéket veszi majd mustára a 90-es évekből. Jön tehát nemsokára Jack kapitány és társai, felkészülni tehát a második utazásra! ^^

Utolsó módosítás: 2008.08.16. 01:14

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.