Gobiakos blogja

Gobiakos tanárkodik IX.

Gobiakos | 2010.09.25. 14:18 | kategória: Tanárkodás

Ákos „technika tanár” bácsi – három hét után – úgy érzi, hogy kezd egyre otthonosabban mozogni a pedagógusi pályán; ez jó. A szakma minden perce újabb és újabb kihívásokat rejteget számomra, de éppen ettől szép. Semmi monotonitás nincs benne, minden nap más.
Most – az eddigiektől eltérően – nem egy újabb élménybeszámolóval jelentkezek, hanem szíves engedelmetekkel bevezetlek Benneteket a tanári szófordulatok különleges világába.

A tanár szótárában nem létezik a „nem tudom” kifejezés. Ezt ezer és egy féleképpen lehet áthidalni. Majd meglátjátok… ;-)
Most pedig következzék pár gyöngyszem a Nagy Tanári Szinonimaszótár-ból.


”Ne menj ki az udvarra, mert fúj a szél, meg fogsz fázni.” --- Nem menj ki az udvarra, mert baromira nincs kedvem kimenni utánad ilyen szélben.

”Próbáljátok ki a szerszámokat, de csak óvatosan!” ---> Csak nem állítja bele a saját combjába…

”Légy szíves, ne beszélgess, hanem a feladattal foglalkozz!” ---> CSINÁLJAD MÁÁÁÁR!!!

”Úgy érzem, hogy ez nem képezi szerves részét a tanórának.” ---> Ezt majd otthon anyukád/apukád elmagyarázza neked.

”A hetes legyen szíves, mossa ki a szivacsot!” ---> Nem azért jártam főiskolára/egyetemre, hogy még ezt is én csináljam.

”Üljél rendesen!” ---> Fogalmam sincs, hogy mi a válasz a kérdésedre.


A pár soros mosolykeltő(nek szánt) szösszenet után kicsit komolyabb vizekre eveznék, és kicsit mesélnék a munkámról. Arról a munkáról, amit 16 évesen, szinte még tojáshéjjal a seggemen megálmodtam magamnak. Arról a munkáról, amire 5 évet fordítottam, hogy minden csínját-bínját kitanulhassam neves tanároktól. Arról a munkáról, amit ugyan még csak 3 hete csinálok aktív, éles környezetben, mégis minden porcikám azt súgja, hogy jó lehetek ezen a pályán és helyt fogok állni, nem okozok csalódást sem a kollegáimnak sem pedig magamnak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rózsaszín a pedagógiában. Nem. Van jó pár fogcsikorgatós pillanat és olyan szituációk, amikre soha az életben nem lehet felkészülni, csak és kizárólag tapasztalat útján lehet őket feldolgozni és a későbbiekben optimálisan lekezelni. De mint azt már fentebb említettem, ez a mindennapok velejárója és tudni kell őket kezelni.

Hogy a továbbiakban hogyan alakul a pályafutásom, még homályos, de azon leszek, hogy minél jobb pedagógus váljék belőlem és méltán nézzenek fel rám és majdan örömmel gondoljanak vissza a tanóráimra a lurkók.

Gobiakos tanárkodik VIII.

Gobiakos | 2010.06.14. 17:58 | kategória: Tanárkodás

Nos, mit is mondhatnék… A legutolsó „tanárkodós” bejegyzésemben zárszóként elejtett dolog egy kerek évet csúszott, de végül összehoztam és LEDIPLOMÁZTAM!
Hogyan – hogy nem, de összehoztam. A maradék tárgyaimat bepótoltam, a szakdolgozatomat megvédtem 4-esre és a mai nap folyamán a záróvizsgámat is sikerrel teljesítettem. Az eredményekről részletesen nem nagyon írnék (ezzel nem nagyon szeretnék „büszkélkedni”), de a lényeg, hogy 2010. június 14-én Gobiakos sikeres államvizsgát tett és a főiskolán eltöltött éveit a vizsgabizottság végül egy 3-assal jutalmazta (3.00 lett a pontos eredmény).
A nyelvvizsgám eddig elmaradt szóbeli részét is megcsináltam a közelmúltban, úgyhogy július elején végre valahára átvehetem életem első, saját erőből összekuporgatott diplomáját az intézmény rektorától.
Leírhatatlanul boldog vagyok most, épp hogy csak nem ugrom ki a bőrömből! :-)

Hogy ezek után hogyan és merre, arról még nincs elképzelésem sem, de nagyon ínyemre lenne például belekóstolni a mindennapi életben történő tanításba, vagy a másik nagy álmomat megvalósítani: filmes cikkek publikálását, ami reményeim szerint folyamatos lenne és valamennyi pénzt is hozna a konyhára…

Most azonban egyelőre marad a határtalan boldogság, a szabadság érzetének feldolgozása, és a minél több és több utazás, mert az elmúlt időszakban nem nagyon volt módomban kimozdulni otthonról a jegyzetek fölül.

Mindenkinek kívánok nagyon tartalmas nyarat, szép időt, sok új barátot és még több életre szóló élményt! Legyetek jók! ;-)

Gobiakos tanárkodik VII.

Gobiakos | 2009.03.04. 15:06 | kategória: Tanárkodás

Elérkezett ezen sorozatom záró darabjának ideje, hiszen ez a félév volt az utolsó főiskolai kereteken belüli tanításaim időszaka.
Első és legfontosabb dolog: mindent rendben és időre sikerült teljesítenem. Ebből kifolyólag most már nyugodt szívvel ugrok fejest a 2008/09/02 félévnek és ezzel párhuzamosan a szakdolgozatom befejezésének.

De most lássuk mi is történt velem és nem utolsó sorban a kis lurkókkal a padban, akik (az esetek túlnyomó többségében) csillogó szemmel lesték Ákos bácsi minden egyes szavát.

Technika órák

2009. február 18-án szembesültek Ákos bácsival először a Sárszentágotai Általános Iskola (én is itt csücsültem végig életem első 4 általános iskolai évét) 4. osztályos „kis emberei”. A gyalogos és tömegközlekedés témakörét feszegettük több – kevesebb sikerrel, de mindent összevetve nagyon ügyesek és szorgalmasak voltak a kis diákok. Először közösen megnéztünk egy rövid részt a „Bence közlekedik” című „fantasztikus” oktató rajzfilmből, majd együttes erővel próbáltuk felidézni, hogy mik is hangzottak el a filmben és mi miért van úgy, ahogy. Többek között szó esett a járművekről, úttestről, zebráról, járdáról. Nagyon lelkesek voltak, persze ebből kifolyólag született egy - két olyan válasz is az általam feltett kérdésekre, amit jobb lett volna, ha nem is hallok… De mit vár az ember a 10 éves gyerektől, legyen már naprakész a KRESZ minden egyes pici részletével kapcsolatban? Nem, de én próbáltam minél több információt belepréselni a kis kobakokba.
Aranyosak voltak, és az ezt követő napokon ahányszor csak megláttak az iskola folyosóján sikítva, extázisban kitörve rohantak oda hozzám, hogy „Csókolom Ákos bácsi, ugye a jövő héten is maga lesz bent nálunk órán?” Sajnos nem tudtam nekik igent válaszolni, hiszen az azt követő héten, szerdán vissza kellett utaznom Szombathelyre.
Szerdán (február 19.) az unokahúgom osztályában tanítottam a belső égésű motorokat, az is vicces volt, ugyanis a négy ütemű Otto - motorhoz volt egy modell, ami persze nem nagyon volt üzemképes, ergo használhatatlan modellen modelleztem a működést. Na, ez az igazi pedagógia! :-D
Következő nap, csütörtökön a 3. osztályosok örülhettek (?) annak, hogy „Vera technika tanár néni” helyett egy bizonyos Ákos tanár bácsi fog velük foglalkozni. Ezen az órán egy úgynevezett időjós házikót készítettünk, amihez papír, olló, színes ceruzák garmadája és részemről pedig töménytelen mennyiségű segítség szükségeltetett. Végül nem sikerült azon az órán befejezni, de Vera megnyugtatott, hogy mindenki munkája korrektre sikeredett és nagyon élvezték azt a foglalkozást, amit én vezényeltem le nekik.
Ami nekem a technika tanításaim során a legjobban tetszett az az ezt követő 2 tanóra volt, ahol az 1. és 2. osztályosok egyaránt farsangi maszkot készítettek.
Azok a csillogó tekintetek, amiket láttam ott a teremben a gyerekek arcán, mikor az elkészült maszkokat felkötöttem a fejükre a kis fonalakkal, amik a pántot helyettesítették… hát engem azok a tekintetek győztek meg arról, hogy márpedig ez a pálya mindennél szebb!
Volt egy – két olyan gyerkőc, akiket a legjobb indulattal is csak kimosolyogni tudtam, de mindennek ellenére nagyon jól éreztem magam velük. Meg az a rengeteg: „Ákos bácsi, így jó lesz?”, „Ákos bácsi, tessék segíteni!”, „Ákos bácsi így…”, Ákos bácsi úgy…”. Extázis-közeli volt, esküszöm!
A második osztályban az unokaöcsémnek persze sehogy sem állt a szájára az „Ákos bácsi”, de mit is képzeltem, hisz’ 8 éve sülve – főve együtt vagyunk, a közvetlen szomszédunkban lakik és egy földre pottyant ördögfióka.
Mikor otthon a bátyámnak (aki néptáncot oktat neki és a nővéreinek) is eldicsekedett a „Gőbölös ötös”-sel, amit tőlem kapott a maszkra, tesóm mosolyogva jött oda hozzám és csak ennyit mondott: „Most már a mama majdnem minden unokája tanította minden unokáját.”
Vera a tanításaim végeztével egy nagyon részletes és elismerő jellemzést írt rólam és az általam tartott tanórákról, aminek én nagyon örültem, ráadásul összességében a munkámat 5 (Jeles) osztályzattal jutalmazta.
De ami még ezt is megfejelte, az a tanáriban való közös kávézás volt többek között a volt általános iskolai osztályfőnökömmel, aki a könnyeivel küszködött minden egyes alkalommal, mikor meglátott a tanári szobában.
Rettentően jól éreztem magam ezen az órákon, és úgy érzem, hogy sok tapasztalattal gazdagodtam a tanítással kapcsolatosan.

Számítástechnika órák

A számítástechnika óráim legnagyobb része a 6. c osztállyal volt, akiknek MS PowerPointot oktattam. Igen, jól emlékeztek (már aki emlékszik): itt voltak a fura becenevű gyerkőcök a névtábláikkal, a tanár bácsi elméjének milliónyi darabra bontása és a többi finomság.
Február 9-ével kezdődően újabb tanórákon küzdöttem meg eme virgonc brigáddal. A „háborút” végül én nyertem, de ők is gazdagabbak lettek egy nagy adag tudással, amire biztosan merem mondani, hogy tudni fogják használni, hasznosítani.
Az osztály két csoportra bontása minden szempontból jó volt, hiszen így minden kölyök normálisan funkcionáló masina elé tudott ülni, normális tempóban tudott dolgozni és nem utolsó sorban a 24 gyerek helyett egyszerre csak 12 között kellett rendet vágnom, ha arra került a sor. Hál’ Istennek tekintettel voltak rám, és próbáltak velem haladni, nem kellett két percenként rendre rakni őket.
A 14 óra végül szépen sorban lecsordogált, és elérkezett a záró tanításom napja. Előző éjszaka megállás nélkül szakadt a hó, így a gyerekeket csak nagy nehézségek árán sikerült berángatni a terembe a gigantikus hógolyó-csatából. A lányok visítva szaladtak ki, hogy „Nehogy megmosdassatok ám, fiúk!” Naná, hogy ezt akarták! :-D
Magán a tanórán, a mentoromon, a diákokon és rajtam kívül még ott volt a gimnázium igazgatóhelyettese is, aki mellesleg a földrajz tanárom volt.
A záró tanítás során semmi nemű probléma nem lépett fel, az időmet nagyon pöpecül tudtam kihasználni, és úgy összességében is klasszul sikerült.
Miután az óra véget ért és a gyerekek kimentek a teremből, az igazgatóhelyettes a következő szavakkal állt elém: „Ákos, amilyen link voltál az én óráimon anno, most annyira komoly, felelősségteljes és határozott vezető egyéniség vagy! Gratulálok, nagyon ügyes voltál! Sok ilyen ember kellene a pedagógusi pályára, mint te.” Ennél nagyobb elismerés nem is érhetett volna, úgy érzem. Nagyon boldog voltam!
A 15 órás gyakorlatra és a záró tanításra pedig egyaránt 5 (Jeles) osztályzatot kaptam.

Hogy mi lesz velem ezek után? Nem tudom, de szívből remélem, hogy nyáron már diplomás emberként megyek a betervezett fesztiválokra és a Balaton partra butulni…. :-)

Ezúton szeretném megköszönni minden kedves fórumozó társamnak azt, hogy végig figyelemmel követték ezen sorozatomat!

Utolsó módosítás: 2009.07.22. 00:41

Gobiakos tanárkodik VI.

Gobiakos | 2009.02.05. 17:15 | kategória: Tanárkodás

Újra jelentkezem ezzel a sorozatommal, hiszen egy újabb félév küszöbén álldogálok, és a 10-10 órás tanítások után most 15-15 tanóra vár rám számítástechnikából és technikából egyaránt.
Neki is zuhantam, mint etióp gyerekek a segélycsomagnak, mivel ezeket a tanításokat most sovány malac vágtában kell megcsinálni: a 30 órára van egy hónapunk. Nem is tűnik annyira teljesíthetetlennek, de nem egyszerű, no. :-)
Ebben a félévben a számítástechnikát vettem előre a tanítási sorban, mivel ezt (mint előző félévben is) a volt gimnáziumomban csinálom, ugyanazzal a mentorral a hátam mögött, természetesen.

Február 3. - kedd

Február 3. volt az első alkalom, hogy „Ákos bácsi” villantson a gyerekek előtt, hogy mit is tanul ott a híres-neves Szombathelyen. Hát nem voltam rest, nekiveselkedtem, és tudásom minden apró morzsáját összecsipegetve kiálltam a 6. c osztály egyik csoportja elé (12 éves fiúk és kishölgyek), és kiokítottam őket az MS PowerPoint lehetőségeiből, érdekességeiből… természetesen egyszerre csak annyit, ami 45 percbe akkor belefért. Egészen jól haladtunk, csak kisebb fegyelmezésekre volt szükség. Rendes kis brancs a 6. c: szeret(t)em őket, és úgy vettem észre, hogy ők is viszont engem.
Az óra elején csináltattam velük névtáblákat, amivel kapcsolatban annyit kértem: „Mindenki írja rá azt a nevet, amin szeretné, hogy szólítsam!” Hiba volt; szültettek olyan nevek, hogy csuhaj! Egy-két kedvencem: Manusz, Kecske, Regős Bendegúz, és még volt jó pár kacifántos kreálmány.
Evike volt a kedvencem a csoportból; a tej szőke kislány, aki folyton jelentkezik és akarja tudni (és néha tudja is) és jajj! Egy tündér! :-)
Zolika és Szabolcs volt az a két gyerkőc, akiket a végére a hátam közepére nem kívántam, mert iszonyat okos srácok, de folyton tettették a hülyét, és próbáltak minél jobban hátráltatni a saját maguk szórakoztatására. Én annyira nem nevettem. :-S
Jól ment, örültem neki, hogy ismét gyerekek között tudhattam magam és az az érzés, mikor mindenki (?) rád figyel és isszák a szavaidat, szóval no… nagyon klassz érzés!

Február 4. - szerda

A szerdai napom közel egy az egyben a suliban telt. Reggel 8 órai kezdéssel a 12. a osztály örülhetett a társaságomnak, bár a szó szoros értelmében vett tanítás nem történt, csak segítettem nekik az érettségire való felkészülésben. Illetve csak segítettem volna, ugyanis a hálózat beadta a kulcsot és így a központi gépről nem tudták letölteni a megadott feladatokat. Mikor az egyik gépen még az Excel is feladta a harcot (nem csúcskategóriás masinák; P2-3), az egyik srác a leghátsó zugból csak ennyit nyögött be: „Zöld halál!”
Mit lehet mit tenni ilyenkor? Nemes egyszerűséggel mindenki visszanyúlt az old school-hoz: Pasziánsz, Admirális, Flipper (Windows Games FOREVER) illetve egy leleményes srác megtalálni vélte a StarCraft nevű (had ne mutassam már be) stratégiai játékot azon a gépen, ahol ült. No, több se kellett, egyből mindenki hálózat-guru lett és fél órán belül működőképessé tették a hálót. :-) Mivel dupla óra volt, így maradt idő a játékban való teljes elmerülésre. Közben a szomszéd teremből átjött egy másik tanár (szintén informatika tanár, kedves barátom) és csak a következőt reagálta a látottakra: „Na, a StarCraftot felejtsétek el, mert ha belebarmoltok az osztályom mentéseibe, kinyírlak titeket!” Hát én ott helyben padlót fogtam és könnyezve röhögtem!
Szóval a délelőtti két óra javarészt játékkal telt, de azért a mentorom és a másik tanár pár percben azért bemutatták nekem a helyi PLC gépeket. Nagyon fajinak!

Délután a 11. a osztályban voltam bent dupla órán. A szituáció ugyanaz volt, mint délelőtt a náluk eggyel idősebbeknél, csak ők nem az érettségire, hanem az ECDL vizsgára készültek az Excel feladatok nyüstölésével. Itt már mindenki tudott foglalkozni a feladatával (már persze aki akart), én meg csak üldögéltem, felügyeltem és néha, ha kérték, akkor segítettem egy-egy részfeladat megoldásában.
A 6. és a 7. óra van kiírva a 11. a osztály fakultációjának, és e között a két óra között van az ebédszünetük is. Az egyik srácnak épp magyarázom a függvény egybeékelést, mikor Lóri bácsi szól nekik, hogy idő van, menjenek enni és utána jöjjenek vissza. Erre a fiatal úr mellettem megszólal: „Folytasd csak, én elmegyek ebédelni és majd sietek vissza.” Mondom: „Mi van?! Ember, ki van itt kiért?” Azt hittem a pofám leszakad… Én csináljam meg neki azt, amire az óra végén ő kap majd érdemjegyet. Durva!

Nem egyszerűek ezek az emberek ebben a suliban. Mindennek ellenére (vagy éppen ezért?) rettentően élvezem az itt eltöltött időm minden egyes percét.
A jövő héten ugyanez lesz a procedúra, csak akkor még hétfőre is beiktatunk egy 6. c-s PowerPoint órát. Nagyon várom már és remélem, hogy legalább annyira jó lesz az a hét is, mint ez volt.

Utolsó módosítás: 2009.07.22. 00:33

Gobiakos tanárkodik V.

Gobiakos | 2008.12.13. 18:04 | kategória: Tanárkodás

Több szempontból is kilóg a sorból az 5-ös sorszámot viselő „tanárkodós” írásom. Egyfelől, mert ez már a számítástechnika tanításomat mutatja be, másfelől pedig mindösszesen kettő darab 45 perces tanórát tartottam a sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium, SZKI és Kollégium falain belül december 10-én. A válasz is egyszerű: kicsúsztam az időből, és nem tudtam mind a 10 tanórát letanítani. De nem lett gond, „megoldottuk” a mentorommal, Lóri bá’val, aki anno a fizika tanárom volt. Ezzel pedig már el is árultam, hogy jómagam is ezen iskola padjait koptattam 8 éven keresztül, és ezért esett erre az iskolára a választásom.
No de most következzen a lényeg.
A 11. a osztályosok egy részének sajátos vendégszeretetét élvezhettem szerdán a 6. és 7. órában. Mivel egy számítástechnika fakultációs csoportról van szó, így nem meglepő a 7 fős létszám. Az ember azt gondolná, hogy 7 emberrel még egy óvodás is elbírna, de ez a valóságban abszolút nem így van.
Mikor beléptem a gépterembe Lóri bá mögött, egyből értetlen és „ez meg mi a francot keres itt” tekintetek kereszttüzébe kerültem. Aztán bejelentettük, hogy aznap én fogom tartani az órákat, erre mindenkinek felcsillant a szeme, és elkezdtek pasziánszozni, aknakeresőzni és netezni.
Arról volt szó, hogy Excel függvényeket kellett volna tanítanom, de mivel amúgy is a 17 éves embereket vagy nem érdeklik az Excel függvények vagy már tudják őket, így végül az órám témája a webböngészők lett. Beismerem, nem sokat sikerült készülnöm a tanításomra, mivel ezer más dolgom volt, de ahhoz képest nem is lett rossz. Bár volt egy-két emberke, akik miatt nem volt teljesen gördülékeny a folyamat, de hát hol nincsenek ilyenek?
Az egyik ilyen gengszter B. Szabolcs volt. Őt a következőképpen tudnám jellemezni:
130 kg tömény érdektelenség, rosszindulat és egy „nekem te nem taníts semmit, mert hülye vagy, én meg okos” mentalitással bíró figura. Szóval vele megfogtam az Isten lábát… :-S
Egy kis irománnyal nyitottam az órát. Mindenki kapott egy fél A4-es lapot, és arra kellett megválaszolniuk a feltett kérdéseimet. Született egy-két olyan válasz, amitől a hajam az égnek állt. De akkor most szemezgessünk belőlük:

1., Milyen webböngészőt használsz általában?

Az Internet Explorer és a Mozilla Firefox közel ugyanannyiszor szerepelt a lapokon, de az abszolút kedvenc ez volt.
Katinka: „Internet Explorer, néha Friefox” – a hölgyemény feltalált egy új böngészőt, a fázós rókát! :-D

2., Miért szereted?

Katinka: „…és néha gyorsabb, mint más böngészők.” Csak néha gyorsabb?!
Iván: „Vírusokat nem szedi össze olyan gyorsan.” :-D
Alex: „ …és nem foglal sok helyet a tálcán.” …mert a többi tálcára tett ikon tudniillik sokkal nagyobb! X-D

3., Melyik funkciókat részesíted előnyben?

Na, itt először is el kellett magyaráznom a „funkció” szó jelentését, de utána érdekes módon mindenki értelmesen tudott válaszolni.

4., Milyen funkciókat hiányolsz belőle?

Sokan hiányolták a stílustémák és színtémák megváltoztatását, amit szerintem ma már minden böngésző tud. Hmmm…

Alex: „Írja meg helyettem a leckét!” A tipikus „hátnyilván” kategóriás válasz.
B. Szabolcs: „… lehessen ingyenes oldalak elérése!!” Azt a mindenit! Csuklóból buktatnám a srácot már csak a fogalmazás miatt is, de amúgy meg: az ingyenes oldalakat nem ingyen éred el?!

Miután összegyűjtöttem az írásaikat, közösen estünk neki a kielemzésüknek. Sok okos gondolat volt, de sok volt a blőd, gagyi és értelmetlen „beböfögés” is. Ezek 99%-a B. Szabolcs szájából származtak természetesen, aki néha kinézett két pasziánsz leosztás között, és megörvendeztetett minket a csodás megnyilvánulásaival. De mit is várhat az ember 22 éves fejjel a 17 évesek között, akik ekkor élik ki a lázadó korszakukat? Semmit! Szóval király volt… :-S
Az óra további részében még a youtube-ról való „zenelopást” szerettem volna nekik megmutatni, de visszanyalt a fagyi, mivel ők egymást leüvöltve "dobálták rám" a különböző webcímeket, hogy honnan, hogyan, milyen gyorsan, stb. A befőtt eltette a nagyit! De ilyen is előfordul néha. :-)
Ezután elengedtük őket ebédelni és mi is hasonlóképp tettünk Lóri bá’val.
A második óra még inkább katasztrófa közeli volt. Senki sem figyelt és már nem volt aduász a kezemben, amivel meg tudtam volna ragadni valamelyest is a figyelmüket. Így maradt a „majd csináljátok meg otthon ezt és ezt a feladatot”, de persze rám se bagóztak… ellenben Gerti (Gertrúd) sex-tesztje óriási érdeklődést váltott ki a többiekből. Ahh… Mit tudtam volna csinálni? Semmit, sajnos, így végighallgattam a Gerti vs többiek diskurzusokat.

„Gyertek már, a Gerti sex-tesztel! :-D” - Alex
„Ne legyél már frigid, bazze Gerti! Jelöld be az anált is!” – B. Szabolcs
„Alex, ne fogdosd már állandóan a seggem, mert kinyírlak!” – Gerti
„14 éves korodig tényleg 25 pasival voltál? Ez kamu!” – B. Szabolcs

És végül a legdurvább durva:
„Mi ez? Na küldjétek át a linket nekem is!” – Lóri bá’

Szóval így telt a számítástechnika 10 órás gyakorlatom 2 tanórába sűrítve. De nem különösebben zavart, hogy nem kellett eltöltenem köztük több időt, és a 5 (Jeles) osztályzat így is rákerült az igazoló lapra.

Utolsó módosítás: 2009.07.22. 00:25

Gobiakos tanárkodik IV.

Gobiakos | 2008.11.19. 14:46 | kategória: Tanárkodás

Nos, ma volt az utolsó napom a Reguly Antal Általános Iskola falai között, mint „kistanár”.
Nagyon élveztem a mai nap eseményeit is, bár a maira kevesebb vicces, megmosolyogtató történés jutott, mint az eddigi alkalmakkor. A 8. a osztály szokásához hűen ma is olyan volt, mint egy csapat zombi, akiknek csak az (evés helyett) alvás jár a fejében. De mit is várok tőlük, hisz én is épp annyira vágytam/vágyok haza, mint ők.
Alex azért nem volt semmi! Ő volt a legzombibb zombi. Akármikor felszólítottam, a válasz minden esetben a következő volt: „Mi?” Ah, mondom nem „mi”, hanem „tessék”! Mikor a tananyagban az operációs rendszerekhez értünk, ő bőszen kezdte el sorolni: ’95, ’98, 2000… Mondom ácsi, ezek nem operációs rendszerek! Hát dehogynem – jött a felháborodott válasz. Mondom NEM! Ezek évszámok, nem pedig operációs rendszerek. Ekkor leesett neki, hogy mi is a dörgés, és mosollyal nyugtázta, hogy vette a lapot. Bocsánatot kért, majd elkezdte újból, immár „Microsoft Windows” előtaggal ellátva sorolni a szoftvereket.
Nelli ma is sok okos gondolatot fogalmazott meg, örültem neki, hogy legalább ő úgy tesz, mintha érdekelné a tanóra.
De volt egy dolog, ami ennél is fontosabb. Ez pedig nem más, mint hogy a kétheti kemény (?) munkámat 5 (jeles)-re értékelte az igazgató úr! Ez annyira nagy boldogsággal töltött el, hogy majd’ ki ugrottam a bőrömből! Igazán jó érzés, mikor (sajnos csak) 8 tanóra után azt mondják neked, hogy igen, ez már valami, gratulálok!
Sok apróság volt ugyan, amiket kicsit felszínesen csináltam meg (pl.: óravázlatok kidolgozottsága), de összességében úgy látta a mentorom, hogy van bennem valami, ami alkalmassá tesz/tehet a pedagógusi pályára. „Tíz év múlva magából kiváló pedagógus lesz, Ákos, de addig sokat kell még tapasztalnia!” Nekem régen estek ennyire jól szavak, mint most az övéi.
Most kicsi pihenő fog következni, aztán 1-2 hét múlva elkezdem a számítástechnika részét is a tanításomnak. Azt Sárbogárdon fogom csinálni a volt gimnáziumomban. De addig is órákra járás következik, mert sok helyről hallottam, hogy ejnye-bejnye Ákos, nem lesz ez így jó… Szóval fenyegetnek a tanárok, hogy megvágnak félévkor, mert nem járok be az óráikra.
Nagyon boldog vagyok most, nehéz lenne elrontani a kedvem, pláne, hogy ma még technikás szakestünk is lesz, plusz két (szigorúan csak barát) barátnőmnek lesz a szülinapi mulatsága!

Utolsó módosítás: 2009.07.22. 00:19

Gobiakos tanárkodik III.

Gobiakos | 2008.11.17. 16:57 | kategória: Tanárkodás

A szombathelyi Reguly Antal Általános Iskola 8. c osztálya ma sem úszhatta meg a technika órát Ákos tanár bácsi nélkül. :-D
A mai napon is kettő tanórát tartottam, az osztály ugyanúgy két részre volt bontva, pont mint előző héten (de érdekes… :-D).
A mai napra szánt okosság, amit a kis kobakokba próbáltam beletömni: A számítógépek a technikai folyamatok irányításában. Hát én – mivel a másik szakom a technika mellett a számítástechnika – egy komplett informatika órát adtam le a gyerkőcöknek. A tankönyvi anyaggal szinte köszönő viszonyban sem volt az órám, de az igazgató úr, aki a mentorom és az osztály technika tanára is egyben, nagyon megdicsért, hogy ő még ilyen jó órát nem is látott/hallott.
Az első és egyben a mai napom legnagyobb élménye, hogy ma már nekem jelentett a hetes: „Tanár bácsinak tisztelettel jelentem, hogy a csoport létszáma 12, hiányzik 1 fő.” Uh, mekkora jó érzés volt már, el sem tudom mondani! :-)
A diákok - mivel múlt hétről már ismerős volt az arcom – ma már jóval nyíltabbak voltak, mint annak előtte, és próbáltak a maguk sajátos módján felülmúlni engem a számítástechnika kérdéskörén belül. Hát érdekes megnyilvánulásoknak lehettem ma fültanúja! Az egyik (ha nem a fő-) kedvencem Évike száját hagyta el, mikor épp az operációs rendszerekről volt szó: „Nekünk otthon nem Windows-unk van, hanem XP-nk!” Annyira aranyos volt, hogy szinte nem is volt szívem kijavítani, de a pedagógusi kötelesség ugye egyértelműen mást diktált. Persze a bátyja, Ádámka - engem is megelőzve - egyből leüvöltötte a haját, hogy: „Ne legyél már ostoba!”
Ekkor már csak annyit tudtam mondani, hogy: „Évike, majd a szünetben a bátyád elmagyarázza, jó? Lépjünk tovább!” Az igazgató úr meg csak mosolygott a leghátsó padban, nem is szólt egy szót sem, hagyta, hogy úgy csináljam a dolgokat, ahogy én akarom.
Balázska ma is hozta a szokásos formáját: se könyv, se füzet, se értelmes megnyilvánulás… Ah, nem egyszerű a srác! A mai legjobbja az egyik eldöntendő kérdésemre adott válasza volt: „Yes!” Mondom: „Tessék? Magyarul már nem is megy? Ha már cuccot nem hozol, azt hiszem evidens, hogy legalább értelmesen nyilvánulsz meg az órámon, nem?” Erre Cintike: „Tanár bácsi, mi az, hogy evidens?” Tíz másodperces rögtönzött nyelvtanóra után folytattuk a tananyag feldolgozását.
Ontottam rájuk a különböző szakkifejezéseket, mikor is a semmiből Matyi a következőt üvöltötte be: „Tanár bácsi, én letöröltem otthon az NVIDIA könyvtárat a gépünkről!” Hmm… Erre most mit lehet reagálni? Mindegy, lépjünk tovább. Folyatattam a mondókámat, és Matyi felfogván, hogy velem egyetemben senki sem vett róla tudomást, a következő eget rengető hírrel szolgált a magam és osztálytársai részére: „Tanár bácsi, lehet kapni 4Gb-os pendrive-ot 2500Ft-ért!” „Jól van Matyi, vegyél sokat!” Ekkor már nem csak az osztály röhögött fennhangon, hanem a hátsó padban az igazgató úr is. Mondom, oké, akkor nincs para. ;-)
Mindkét órám a mai nap folyamán fantasztikus hangulatban telt, nagyon jól éreztem magam, és ahogy észrevettem az osztály is hasonlóképpen.
A szerdai napon ugyanezt a tananyagot fogom tanítani a 8. a osztálynak, remélem ott sem lesz gond, és jó lesz ez az egész tanítósdi. Eddig nagyon élvezem!

Utolsó módosítás: 2009.07.22. 00:15

Gobiakos tanárkodik II.

Gobiakos | 2008.11.12. 16:10 | kategória: Tanárkodás

No, végeztem ma is a diákokkal az iskolában (nem, nem öltem meg őket…). Ma is - mint a hétfői nap folyamán – 2-szer 45 percet okítottam a fiatalabb korosztály fiait és lányait. Ezen a borongósan induló, de végül szépen kivilágosodó szerdai napon a 8. a osztály élvezhette a társaságomat. Ugyanaz volt a szituáció, mint tegnap előtt: 1 osztály 2 csoportra bontva. A tananyag is ugyanaz volt, de tanulván a hétfői hibáimból, ma már máshogy csináltam sok mindent. Például a tanóráim más bevezetőt kaptak a lurkók. Ezzel nagyon jól le tudtam kötni a figyelmüket, hiszen az információ fogalmát boncolgattuk illetve az Internet és a GPS rendszerek is szóba kerültek.
Örömmel konstatáltam, hogy mai „gyerekeim” tudnak olvasni (vagy csak torpedó módjára pont beletrafáltam abba a három emberkébe /Andi, Botond, Nelli/, akik képesek voltak eme megmérettetésnek eleget tenni)! :-D
Ma is volt sok intenzíven jelentkező és okos gyerek, de mára is jutott egy-két „Balázska”. Itt van például Bálint. Sokat jelentkezett ugyan, de mikor felszólítottam, csak értelmetlen dolgok dőltek belőle. Mikor pedig ezt kitapasztaltam és nem szólítottam fel, akkor magtól üvöltötte be a sok általa értelmesnek vélt mondatot. De mint tudjuk: nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik.
A mai másik kedvenc (semmi extra, de a neve megmosolyogtató volt) Christopher! Hát kérdem én, hogy lehet ilyen nevet adni egy gyereknek? Akkor legyen Kristóf vagy bármi más, de miért pont Christopher?!
Dalma is kemény volt ma. Ő volt az, aki a lehető legszélsőségesebb válaszokat adta a kérdéseimre. Aranyos kis csajszi.
Ferikét pedig már csak azért szólítottam fel az óra utolsó 10 percében, mert nem lett volna szíven végignézni, hogy alvás közben kiesik a padból… :-D
Szóval a mai nap is élmény-dúsra sikeredett! Remélem a jövő hét is ilyen jó hangulatban fog eltelni. A csapat adott mindkét osztályban, a tananyag kicsit talán érdekes lesz, bár nem az igazi. Majd meglátjuk.
Addig is legyetek türelemmel, a jövő heti történéseket, élményeket is megírom majd! ;-)

Utolsó módosítás: 2009.07.22. 00:11

Gobiakos tanárkodik I.

Gobiakos | 2008.11.10. 16:03 | kategória: Tanárkodás

Három és (lassan) fél év után ma végre megvolt az első éles bevetésem a tanári katedrán! A szombathelyi Reguly Antal Általános Iskola 8. c osztályában tanítottam technika órát, mindjárt kettőt is, hiszen az osztály 2 csoportra lett bontva. Az egyik csoportnak 9:30-tól "adtam át a tudást", míg a másiknak 12:30-tól kellett 45 kellemes (?) percet velem töltenie.
A aktuális témám, amit tanítanom kellett, a tankönyvben 2 anyagrész: Az irányítás problémái és feladatai illetve A szabályozás és vezérlés.
A mentorom amúgy egyben az intézmény igazgatója is, szóval jól fel kellett kötni a gatyát, hogy megfeleljek az elvárásainak. Azt hiszem sikerült. Bár mind a két esetben alulterveztem az órámat (értsd: előbb befejeztem a mondókámat, mint 45 perc), de azt mondta Gyuri bácsi, hogy első alkalommal ez nem olyan egetverő nagy hiba. De szerdára azért majd szedjem össze magam… Mondom: hát jó! ;-)
Első nekifutásra megkaptam a két végletet köszönés szempontjából:
„Szevasz” illetve „Csókolom”. Ebben csak az a durva, hogy mindkettő fiú szájából hangzott el.
Mindkét csoportban diktáltam is és fel is olvastattam részeket a tankönyvből, és elborzadva vettem tudomásul, hogy a mai 13-14 éves gyerekek nem tudnak folyékonyan olvasni! A diktálásnál még nem is volt gond (bár az is sok időt elvett a tanórából a lassúságuk miatt), de a felolvasás egyszerűen katasztrófa-közeli volt. Törték a szavakat, félreolvastak, sort tévesztettek… szóval minden megvolt, ami csak kell a helytelen olvasáshoz. :-S
A gyerkőcök egy része igen aktív volt a tanórákon (Cintike /Cintia/, Dórika, Adrián), de bőven akadt olyan gyerek is, aki finoman fogalmazva máshova kívánt, mint az éppen aktuális tanterembe. Ilyen szájkatarés király volt Balázska is. Na, ő volt az, aki folyton bekurjantotta az éppen aktuális gondolatait. Nekem sem kellett több, helyre tettem a kiscsávót (ugyan csak szavakkal), amin a mentorom is jókat mosolygott, szóval nem volt belőle probléma.
A másik kedvencem Kinga volt, aki valahol Álomország határán lovagolt képzeletbeli hercege mögött a szárnyas paripáján. No, nekem sem kellett több, fel is szólítottam: „Kinga, felolvasnád nekünk ezt a részt a tankönyvből?” Erre csak ennyi volt a reakció a szétpukkasztott álombuborékok közül: „Mi?!” Ekkor nekem egyből Kiss Ádám Showder klubos története ugrott be, mikoris „Ricsárdka” sétált az aluljáróban az anyja előtt, aki folyton szólítgatta, mire a gyerek visszafordult: „Mi?!” Erre az anyja: „Nem mi, hanem mi van!!” Na, nekem is majdnem kiszaladt a számon, de aztán csak mosolyogtam magamban egy nagyot, és megmondtam neki, hogy 1.: „Nem mi, hanem tessék!” 2.: Melyik részt kellene felolvasnia a könyvből. Lassan ugyan, de felfogta, hogy mit is szeretnék tőle, és miért szólítottam fel.
Legközelebb szerdán megyek tanítani, majd akkor is leírom az aktuális tapasztalatokat, akkor már a 8. b-ről.
Nehéz kenyér a pedagógia, de van 3 nyomós érv, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni:
- őszi szünet
- téli szünet
- nyári szünet

Utolsó módosítás: 2009.07.22. 00:08

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.