hazafelé

goodboy007 | 2007.09.03. 17:19 | kategória: vallomás

Hmm. LordMathaus blogjának az elolvasása után döntöttem úgy, hogy én is belekezdek, lesz, ami lesz. Első blogom, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Dícséreteket és kritikákat is várok ezerrel :). Nah, de térjünk a tárgyra. Ez lehet nyálasnak fog hangzani, de most jött el a pillanat, most érzem úgy, hogy ezt el kell mondanom, ki kell, hogy adjam magamból. Az az érzés, amit LordMathaus leírt, gyakran rámtör, pláne, mikor a szülőfalumban járok. Decsen éltem 15 évig, ott jártam 8 évet iskolába. Sajnos, szüleim elváltak és anyu a kb. 30km-re lévő Bonyhádon talált magának barátot. Mivel a távolság hatalmas volt, a mindennnapi buszozást nem engedhették meg maguknak, ezért elköltöztünk. Eleinte kínszenvedés volt, naponta többször is arra gondoltam, hogy de jó lenne otthon lenni, de jó lenne, ha bármikor átugorhatnék a barátaimhoz, de jó lenne ismét ismerős környéken mászkálni nap, mint nap. Immár 2 éve, hogy elköltöztünk és most már megszoktam az ittlétet, elfogadom, hogy nem minden úgy történik, ahogy szeretnénk. Szerencsére anyu barátja nagyon jó fej, talán még többet törődött velem ez alatt az idő alatt, mint az igazi apám, egész életem során. A régi házunkat elköltözésünk óta áruljuk, de főleg a 2 rossz szomszédnak köszönhetően (veszekedések, rendezetlen udvar, az egyiknek még kukájuk sincs és elégetik a szemetet) máig nem sikerült eladni. Egyrészt sajnálom, mivel jó lenne végre eladni, hisz a pénzen anyu tudna venni egy lakást, amelyet bérbe adhatna, másrészt örülök, hogy máig nem tudtuk eladni, hisz gondozni kell és 2-3 hetente el szoktunk menni. Ilyenkor el tudok menni a barátokhoz és ilyenkor törnek elő belőlem ugyanazok az érzések, mint LordMathaus-ból. Legalábbis nagyon hasonlóak. Mikor megpillantom a régi sulim, eszembe jutnak a régi évek, hogy fél 2-kor már vége volt a tanításnak, hogy mennyit ökörködtünk a padtársammal (ami most is meg van :) ), hogy napi max 15 perc \"tanulással\" szinte végig kitűnő voltam, hogy reggelente ráértem 7-kor felkelni és az iskolába 7:45-kor elindulni (bicajjal kb. 7-8 perc). Most reggelente 6:10-kor kelek és 7-kor már a buszon vagyok, mely 2. otthonomba visz. Igen, 2. otthonom, szinte napjaim felét ott töltöm a mostanra szinte már családdá vált osztályommal és szeretek is odajárni, de hiányoznak a régi arcok, a régi sulim, a régi életem.

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.