Varázsszövő blogja

A Harmadik Háború - Negyedik rész (Második szakasz)

Varázsszövő | 2010.09.09. 10:08 | kategória: Játék, könyv

Íme a negyedik rész folytatása :) Jó olvasást!

Az Andorhalba vezető hídon

Düh. Elkeseredettség. Harag. Utálat. Megszégyenülés. Arthasban megszámlálhatatlan érzelem váltotta egymást. Felfoghatatlan volt számára, mit tett egyetlen ember a népével. A napokig tartó menetelés során több százan csatlakoztak hozzájuk a környező helyőrségekből. Kezdte megérteni, hogy ez nem egy újabb támadás a király ellen, itt sokkal komolyabb dologról van szó. Háború készül…
Pörölyével egy újabb élőholttá vált földművest szabadított meg az öntudatlan szenvedéstől. Arcát verejtékcseppek pettyezték és marták a szemét. Látta, hogy az egyik füstölgő romhalmaz mögül újabb két zombi csatlakozik a küzdelemhez. Az élő hullák már körbevették őket.
- Fény, tisztítsd meg őket! Ish deti dalurah vanerg! - kiáltotta el magát. Az ősi imákon az elfek finomítottak sok-sok évvel ezelőtt. Arthas várt, majd elégedetten figyelte, ahogy egy hatalmas fénycsóva csapódik be az élőholtak közé elporlasztva a teremtményeket. Átkozott testük nem bírta elviselni a Szent Fény erejét. Előrelendült a sétáló hullák tömege felé, emberei hűségesen követték. Lecsapott az egyik förtelem lábára, fegyvere inakat szaggatott szét és csontokat zúzott porrá. Az élőholt hátrahőkölt, a paplovag ezt kihasználva rácsapott az ocsmány koponyára. Vér és agyvelő záporozott a közelben állókra.
A harc még sokáig elhúzódott, majd lassan lecsendesült. A katonák elégették az összes holttestet, átkutatták az összes épületet. A faluban élők felgyújtották az épületek nagy részét elkeseredettségükben, mielőtt mind átváltoztak volna. Ezzel sikerült megakadályozniuk a fertőzés továbbterjedését. Arthasnak nem voltak kétségei afelől, hogy ez csak ideiglenes megoldás és még rengeteg élőholt szolgálja a titokzatos halottidézőt.
Megtisztították a híd környékét, majd a déli piac területét. Ha Jaina-nak igaza volt, akkor a halottidézőnek itt kell valahol lennie a közelben. Amikor először hallott az északon dúló járványról, a Lordaeroni Nemesek Tanácsához hasonlóan nem érezte át a helyzet súlyát. Álmában sem gondolta volna, hogy idáig fajulhat a helyzet. A pestis már elérte a középső tartományokat, hamarosan pedig az egész országban jelen lesz. Az elmúlt hónapokban megugrott a halálkultisták száma is, kezdetben őket is alábecsülte. Nem sokkal azután, hogy elhagyták Brillt, összefutottak egy kultistákból álló karavánnal, melynek kísérői halálukig harcoltak. Ma reggel ugyanolyan ruhába öltözött alakokkal találkoztak egy régi aranybányánál. Valamilyen szertartást végeztek, mintha mágiával akarták volna kinyírni az ércet a föld mélyéről.
Aztán itt van ez a halottidéző az élőholt seregével együtt. Kifosztották a vidéket és megtámadták a független falvakat, városokat és az erődöket. Találkozásukkor a sötét varázsló elmenekült undorító bérenceire hagyva a harcot. Cyrus, az elf úgy gondolja, hogy a halottidézőnek köze van a pestis terjedéséhez. Arthas eltökélte, hogy végez a gonosz mágussal, hátha ezzel véget vethet a szörnyű járványnak, mielőtt még több ember belehal.
Korábban a nap folyamán találkozott a helyi erők néhány tisztjével, akik kitartottak, míg meg nem érkezett a felmentő sereg.
- Az élőholtak elözönlötték az északi tartományokat és a számuk egyre nő. Ha megenged egy észrevételt, uram, szerintem nem véletlen, hogy ahol felüti a fejét a pestis, ott idővel megjelenik egy kisebb hullasereg is – mondta akkor a kapitány, miközben a térképen mutatta a fontosabb helyeket. Arthasnak nem kellett a ránéznie a pergamenre, már rég fejébe véste szülőföldjének minden egyes apró szegletét.
A csata után összehívott egy tanácskozást, melyen részt vettek az erősítés parancsnokai is. Victor Kane tábornok és Laywright kapitány kiváló katonák voltak, több csatában bizonyítottak már. A megbeszélésen nem volt nyugodt a légkör, mert tudták, hogy ezalatt is folyamatosan nő az élőholtak száma. Minden jel arra mutatott, hogy az Andorhalból küldött gabonaszállítmányokkal terjedt szét a fertőzés. Útjuk során a kisebb falvakban megsemmisítették az összes gabonát, hogy elejét vegyék a fertőzésnek.
Miután a haditanács véget ért Arthas felhajtotta a sátor egyik lapját és sétálni indult. Sírás, sikoltozás és a menetelő katonák dobogása hallatszódott a távolból. Andorhal felett egy hatalmas füstfelhő emelkedett az ég felé. Túl késő… már nem menthetik meg a falut. Leült a híd szélére és visszagondolt a két nappal azelőtti éjszakára, a kérdésekre, melyekre megpróbálta kicsikarni a választ a foglyul ejtett kultistából. Tudta, hogy elragadtatta magát és nem cselekedett helyesen.
- Légy átkozott! – kiáltotta és újabb ütést mért a véres arcra. – Ki adta parancsba, hogy fertőzzétek meg a gabonát? Ki a mestered? Mi a célotok?
Hiába tette fel kérdéseit, néhány talányos válaszon kívül nem tudott mást kihúzni a fogolyból.
- Hamarosan az élet utolsó szikrája is kihuny azokból, akik nem követik a Kárhozottak Szektáját – mormolta a kultista.
Arthas megragadott egy izzó fémrudat és beledöfte a fogoly kezébe, majd lassan húzni kezdte végig a karján. A perzselő meleg és saját, égett húsának bűze sem törte meg a szekta tagját, továbbra is hallgatott. Az ifjú herceg belenézett a fájdalomtól üveges tekintetve és megdöbbent a felismeréstől. Az előtte ülő férfi is csak egy ember, aki rossz döntést hozott. A maga boldogulását kereste, de nem érdekelte, hogy emiatt ezreket taszíthat a halálba.
- A hamu hamuvá lesz, egyszer minden elbukik – suttogta a kultista. Arthason a düh és a tehetetlenség érzése suhant át, miközben nézte, hogy a férfi mosollyal az arcán kileheli a lelkét. Ellenállt a kínzásnak. Magával vitte a titkot a sírba. Semmit sem ért el ezzel…
Szörnyen megkínozta a kultistát, akit Brillben ejtettek foglyul Jaina-val. Elvesztette a józan ítélőképességét, nem paplovaghoz méltón cselekedett.
Egy villanás kíséretében a kimerült Jaina jelent meg mellette az elf pap, Cyrus társaságában. Úgy álltak egymás mellett, mint mester és tanítványa. A visszahúzódó elf hatalmas erőt birtokolt. A lány aggódó pillantást vetett rá, majd megszólalt:
- Arthas, sikerült kiűznünk az élőholtakat a város déli részéből. De valami szörnyűséget éreztem ott. Több helyen mágiát használtak, de nem a megszokott módon. Ez valamiféle torz, megváltoztatott, elkorcsosult varázslat lehetett. Úgy gondolom, hogy az emberünk műve. Még utolérhetjük, szerintem a gabonaraktárak közelében lehet.
Arthas lehajtotta a fejét.
- Elkapjuk a szörnyeteget, akárhová is bújt. Menjünk – szólt, mintha észre sem vette volna az elfet. Cyrus csendesen követte őket a távolból. Miközben áthaladtak a város utcáin megszemlélték a rombolást, a hullahegyeket. Több helyen még mindig égett a tűz. Szürke felhők gyülekeztek felettük, majd eleredt az eső, mintha az ég is az elesetteket siratná. Átkeltek a város főterén, majd beértek egy kis udvarra, ahol egy megsárgult koponyákból rakott halom állt. Az ellenálló parasztok holttesteit a kultisták karókra tűzték, az élőholtak így lakmároztak belőlük. A macskakövekre rászáradt a vér, a levegőben a halál szaga terjengett. Tovább haladtak a gabonatároló felé. Odaérve elszörnyedve látták, hogy a zombik elvonszoltak néhány holttestet a csatatérről, majd szétszaggatták őket. Két élőholt még mindig a testeket marcangolta. Mögöttük az árnyékban egy sötét alak állt, ruhájának sárgaréz gombjai néha megcsillantak. Megfordult és lehúzta a csuklyáját. Ugyanannak a megfáradt öregembernek az arca tekintett rájuk, mint pár napja Brillben.
Arthast elöntötte a gyűlölet és megragadta pörölyét. Jaina nyugodtan állt, miközben a férfi arcát tanulmányozta. Valamiért ismerős volt neki.
- Üdvözöllek, gyermekem. A nevem Kel’thuzad – szólalt meg a mágus- szakálla között mosolyra húzódott a szája. Jaina nem tudta leplezni megrökönyödését. Ez a mágus hagyta ott Dalarant, hogy a sötét, tiltott művészeteknek hódoljon. Miért nem gondoltak erre a lehetőségre? - Ugyanazt tudom mondani, mint múltkor. A kíváncsiságod fogja okozni a veszted.
- Te állsz a pestis mögött? A szektád felelős mindenért? – üvöltötte Arthas.
Villám csapott le nem mesze tőlük, a várost valami beteges, zöld fény lepte el.
- Igen, én rendeltem el, hogy osszák szét a fertőzött gabonát, de az érdem nem egyedül az enyém.
- Ezt hogy érted? – csattant fel Jaina.
- Mal’Ganist, a rémurat szolgálom. Ő irányítja a Falkát, amely megtisztítja a földet és elhozza az örök sötétség paradicsomát – kiáltotta lángoló tekintettel Kel’thuzad. Az eső egyre jobban esett, a szél viharossá fokozódott.
- És mitől tisztítja meg ez a Falka a földet? – tette fel az újabb kérdést a paplovag,
- Mindentől… ami él, természetesen – felelt vigyorogva a halottidéző. – Már mindent eltervezett. Stratholme-ban megtalálhatjátok, ha annyira kíváncsiak vagytok.
A két élőholt hirtelen megindult feléjük, miközben Kel’thuzad behátrált a sötétségbe.
- Azt már nem! Nem fogsz még egyszer meglógni! – kiáltotta bele Arthas az alaktalan ködbe.
- Arthas, vigyázz! – sikoltott fel Jaina. Az egyik zombi ráugrott az ifjúra és a földre döntötte. A lány egy tűzgolyót hajított a másik lényre, ami azonnal szénné égette. A földhöz szögezett paplovag megpróbálta megragadni a pörölyét, de a szörny fogai már egészen közel csattogtak az arcához. Már kezdte megadni magát, amikor vakító fény villant és a rém lerepült róla. Oldalra nézett és meglátta az elf papot, amint előlép egy ház mögül.
- Felétek ilyen egy romantikus séta? – kérdezte mosolyogva Cyrus.
- Nagyon vicces – vágott vissza Arthas. – Kel’thuzad után megyünk és végre igazságot szolgáltatunk. Ha a felderítők nem tévedtek, egy másik élőholt sereg állomásozik a várostól északra. Valószínűleg ott megtaláljuk. És amint végeztem vele, felkutatom azt a rémurat, Mal’Ganist. Nem hagyom, hogy pusztulásba taszítsák a földemet!
Odarohant a tároló ajtajához és feltépte. Odabent szörnyű látvány és bűz fogadta. Legyekkel borított szétmarcangolt hullák mindenhol, de a helyiség ettől eltekintve üres volt.
- Az összes gabonát elszállították… elkéstünk – suttogta maga elé döbbenten.
Jaina lesütötte a tekintetét és várta, hogy a férfi összeszedje magát. Majd visszatértek a táborba és felkészítették a csapatokat, hogy összecsapjanak Kel’thuzad erőivel. Eljött a visszavágás ideje.

A Harmadik Háború - Negyedik rész (Első szakasz)

Varázsszövő | 2010.09.08. 10:47 | kategória: Játék, könyv

Hosszú kihagyás után sikerült folytatnom a regényem, vissza kell még rázódnom, kicsit nehezebben ment a fogalmazás :) Azért remélem tetszeni fog nektek. Ebben a szakaszban direkt nem a harc bemutatására mentem, kicsit inkább Valdar lélektanára gyúrtam rá :D

4. rész – Az ellenség arca

Másnap, Andorhal határában

- Riadó! Fegyverbe! Az élőholtak már a nyakunkon vannak! Roham! – harsantak a kiáltások, miközben megszólaltak a kürtök. A lovasezred felhúzott zászlókkal indult meg az ellenség felé. Közel száz bátor férfi nehézpáncélzatban, lovaik acéllal díszítve. Lándzsáikat leeresztették, most mind előre néztek, várván, hogy végre húsba marhassanak.
Valdar Justaxe alig látott ki a sisakja mögül, de megpróbált minden részletet szemmel tartani. Az ezred, amiben szolgált, csatlakozott Arthas herceg erőihez. Lovagok voltak, ez volt a kötelességük. Ilyenkor nem számított, hogy ki honnan jött, kinek milyen élete volt eddig. Csak a jelenre koncentráltak.
Az alakzat hátsó részében helyezkedett el, biztos kézzel irányította lovát, Constance-t. Csontjaiban érezte a föld rezdüléseit, ahogy hátasának patái hozzáverődtek a kemény kőzetekhez. Ő maga még nem találkozott sose élőholtakkal, de az idősebb katonák eleget meséltek róluk, hogy kialakíthasson egy képet magában. A katonák maguk között a fertőzést Pestisnek, az élőholt seregeket Csapásnak hívták. Úgy vélték, hogy a Nagy Sötétségből érkezett a veszedelem, hogy elnyelje a földet. Hallgatta a frontvonal elejéről érkező hangokat. Kiáltások, sikolyok, kardpengés, hörgés. Ahogy az ezred egyre közelebb ért, a talaj egyre feketébb lett a lovak lába alatt. A levegő bűzzel telt meg, a katonák öklendezni kezdtek. Az eső is eleredt, amikor a sereg előtt felbukkantak Andorhal házainak sziluettjei. A herceggel érkezők közül többektől hallotta, hogy egész éjjel meneteltek, csak egy órára álltak meg, hogy kifújják magukat. Valami fontos dolog lehet a faluban. Megszólaltak a kürtök, hogy gyorsabb haladásra ösztökéljék a lovasokat. Egyre közelebbről hallották a pajzsokhoz csapódó kardok hangját, a sebesült férfiak jajveszékelését. Valdar mellkasában szétáradt a hideg, amikor arra gondolt, hogy pár percen belül ő is a haláltusájukat vívó szerencsétlenek között feküdhet a földön.
Remegő kézzel irányította a lovát előre. Sziszegő hangokat hallott, majd nyílzápor zúdult a nyakukba. Látta, ahogy régi barátjának, Thorek Gentnek a fejéről leesik a sisak, szeméből egy tollas nyílvesző állt ki. Pánikba esett. Vajon ő lesz a következő? Úrrá lett rajta a félelem, elöntötte a rettegés, amikor a holttest üres szemébe nézett. Borzalmasan érezte magát, megszédült és majdnem lezuhant a földre. Meg akart fordulni, el akart vágtatni innen, de nem tudta megtenni.
- Futamodjak meg? Meneküljek el, mint egy gyáva féreg? – suttogta halkan, hangját elfújta a szél.
Úgy érezte magát, mint amikor először találkozott az orkokkal Strahnbradnál. A hatalmas, aranyozott kürt újra megszólalt… eljött az ő ideje. Társaival együtt előrenyomult, körülöttük záporoztak a nyilak. Hirtelen felbukkant előttük a csatatér, borzadó kiáltások hangzottak fel a sisakok alól. A hatalmas élőholt sereg a látóhatárig nyúlt, megszámlálhatatlan sokaságuk úgy hullámzott, mint a végtelen óceán felszíne. Az élőholtak nem alkottak csatarendet, fejetlenül támadtak Arthas katonáira, akik kihasználva ezt könnyen levágták őket. Valdar a feketeség között több helyen is megcsillanó foltokat látott felbukkanni, a katonák már áttörték az élőholt vonalakat.
- Ne féljetek! Sokan vannak, de semmit sem érnek! – kiáltotta az ezredparancsnok. – Előre a hídig! Utat kell nyitnunk a gyalogság számára.
A lovasság rendezett sorban megindult előre, előttük a lándzsák erdeje, felettük a szélben lengő zászlók tengere. Miért tettem? töprengett Valdar, miközben iszonyodva hallgatta, hogy lovának patája alatt az elesettek csontjai hangos reccsenéssel törnek darabokra. Miért csatlakoztam a hadsereghez? Ez borzalmas! Látta, hogy a falu felől egy új élőholt csapat közeledik feléjük. Egy gyalogos osztag kivált a főseregből és megindult, hogy feltartóztassa őket. Jobban megnézte az ellenséges erősítést, majd hátrahőkölt a nyeregben. Mind a falusiak ruháját viselték, a szakadt rongyok között előbukkantak a csontok és a húsfoszlányok.
Az élőholtak körbevették a lángoló faluba vezető hidat, egy csapatnyi lovag már harcba bocsátkozott velük. Egy kis darab a seregből… Egy aprócska szelet, ami megpróbál kitartani. A háborúban ennyi jut a katonáknak. Nem többek, mint apró pontok a térképen. Valdar megértette, hogy élete a felettesei szemében nem jelent semmit, a nemeseket és tábornokokat nem érdekli, mi történik vele. Az életben maradásáról saját magának kell gondoskodnia. Miért nem figyelt jobban? Miért nem hallgatott apjára, amikor a Második Háború borzalmairól mesélt?
Ahogy közelebb értek az élőholtakhoz, Valdar tisztán láthatta fakó bőrüket, amely lazán lógott arcukon, szemeik nem tükröztek érzelmeket. De az arcok… az arcok megörökítették az utolsó gondolatokat. Borzalom, fájdalom, félelem látszódott a hullák ábrázatán, ez még félelmetesebbé tette őket. A testüket borító rongyok kosztól feketéllettek, kezeiket és fegyvereiket a rászáradt vér festette vörösre. Nehéz volt elhinni, hogy alig egy hete még a földjeiken szántottak, esténként együtt vacsoráztak a családtagjaikkal és boldogan, békességben éltek. Az ifjú lovag alig tudta visszatartani kikívánkozó reggelijét.
A jobb karjában tartott lándzsa hirtelen visszarúgott, keze azonnal elzsibbadt. A fából készült, acélhegyű fegyver felnyársalta az elé ugró élőholtat. Még fel sem eszmélhetett, és egy újabb hulla támadt rá. Bárdjával rácsapott a lándzsára, amely azonnal kettétört. Lova felágaskodott és mellső lábával szétzúzta a vigyorgó koponyát. A lovagok egyre előrébb haladtak, eltiporták az átváltoztatott falusiakat. Egy idő után azonban megrekedtek, a hátasok nem tudtak áthatolni ekkora tömegen. Ezt kihasználva az élőholtak lerángatták őket lovaikról és különféle szerszámokkal támadtak rájuk. Az egyik újonc sikoltva zuhant le lováról, amikor egy vasvilla a nyakába szúródott. Hamarosan hátasa is követte, az egyik rettenet egy mészároskéssel vágta szét a fájdalmasan nyerítő állat hátsó lábán az izmokat.
Valdar lovát is elérte az őrület, megbokrosodott és ledobta magáról gazdáját. A fiú nyekkenve ért földet egy pocsolyában. Felüvöltött, amikor egy zombi ráugrott és megpróbálta leszúrni. A látszólag gyenge lényben természetfeletti erő munkálkodott, minden erejére szükség volt, hogy távol tartsa a kést tartó kezet a páncél illesztéseitől. Lerúgta magáról és egy suhintással kettészelte a undorító teremtményt Egy lovag zuhant le mellé a földre eszméletét vesztve. Egy rémség azonnal ráugrott és ocsmány morgás közepette kitépte a karját, majd folytatta a többi végtagjával. Valdar lelökte a hullagyalázót a testről majd egy jól irányzott döféssel kivégezte.
Sok katona az erdő felé futott, megpróbáltak távol kerülni a horrortól. Az ifjú kirántotta kardját a testből, majd hátát egy fának támasztva megállapította, hogy mellvértje szinte használhatatlanná vált. Látta, hogy a lovagok egyre távolabb kerülnek tőle, ahogy visszaszorítják az ellenséget. Morgást hallott maga mögött, majd az utolsó pillanatban sikerült lebuknia. A feje felett egy hatalmas fejsze jelent meg és hasította ketté a fa vékony törzsét. Elesett, szilánkok záporoztak rá és fúródtak a bőrébe. Felemelte fegyverét és hárította a lény csapását, majd elkaszálta a lábait. Vért köhögött fel, majd odébb botladozott. Valami lecsapott rá és a földre taszította, szeme előtt összefolyt a világ. Érezte, hogy itt a vég.
Mikor magához tért, csodálkozva konstatálta, hogy még életben van. Felült és körbenézett. Egy szekéren feküdt, ami a sebesülteket szállította vissza a táborba. Visszanézett a híd felé és látta, hogy a lovagok megtisztították az utat és a hidat biztosították a gyalogosok. Megkönnyebbülten felsóhajtott, levette a sisakját, majd újra elájult.

Vér István kalandjai - Volume II.

Varázsszövő | 2010.08.05. 08:51 | kategória: Humor

Próbáltam odafigyelni arra, hogy ne csak rókabőr legyen, a színvonalon is emelni szeretnék, de gyakorlat teszi a mestert ugyebár! Remélem azért páran még élvezni fogják :) Holnap regényfolytatás várható!

3. nap

6 óra 19 perc: Anyu sikolyára ébredtem. Fenébe, este a wc-ben felejtettem az Elfboy újságomat?

6 óra 20 perc: Mégsem, az ágyam alatt volt.

6 óra 21 perc: Követtem a sikolyokat, a sufnihoz vezettek. Apám megint részegen jött haza a Northshire Night Club-ból és valahogy beleesett a kardomba. Lehet, hogy nem függőlegesen, felfelé néző heggyel kellett volna a falhoz támasztanom?
6 óra 25 perc: Még mindig arra várunk, hogy apa feltámadjon. Nem lehet annyira másnapos, hogy nem talál vissza a hullájához.

6 óra 35 perc: Magához tért a vén szivar! És újra elaludt.

7 óra 00 perc: Úgy döntöttem, hogy pihenek még egy kicsit. Bebújtam a paplanom alá, elővettem az újságot, izgatottan kinyitottam… és döbbentem vettem észre, hogy valaki meztelen kobold kislányok képeit ragasztotta az elfek képeire. De egye fene…

7 óra 12 perc: Annyira nem is csúnyák a kobold lányok.

8 óra 41 perc: Elbóbiskolhattam. A ház üres. Anyu sehol. Apa horkolásától nem lehet normálisan reggelizni, folyamatosan remeg az asztalon a tányér. Most már értem, miért száműzte anya a fáskunyhóba.

9 óra 19 perc: Jól laktam. Még most is jól lakok. Szeretek itt lakni.

9 óra 24 perc: Találtam egy üzenetet az ágyamra szúrva. Ez volt benne: Té gyuláztad mög máj hongám, níszten lápben kípit. Eszírt műg möglaksz! (Kobold írás, nyers fordításban: Csúnya dolgot műveltél a húgom képeivel. Kinyírlak!) Sajnos nem értem, mi áll benne.

9 óra 51 perc: Anya is hagyott egy üzenetet. Ezt is alig tudtam elolvasni, mert nagyon csúnyán ír. Mondjuk, csak az én írásom olvasható a környéken. Három órakor jelentkeznem kell a helyi katonai megbízottnál az apátság mellett. Megkapom az első feladatom.

10 óra 12 perc: Kirángattam a kardot apa alól, majd gyakoroltam egy kicsit. Bizonyítani akarok a katonáknak, hogy én máris jobb vagyok náluk.

10 óra 58 perc: Egész szép mintákat rajzoltam a földre a fegyverrel. Kard távolsága a földtől - 5 mm.

11 óra 59 perc: Ideje ebédelni. Kardot otthagytam.

12 óra 24 perc: Folytatom a gyakorlást. Hm, valaki egy vérengző kék koboldfejet rajzolt a mintáim mellé a földre. Mellette egy felirat: I see you! I kill you!

12 óra 54 perc: Rövid töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy valaki berágott rám. Mindegy, úgyis én vagyok a legügyesebb kardforgató a vidéken.

12 óra 56 perc: Eddig is ilyen rohadt nehéz volt ez a kard? Vagy csak a teli gyomor teszi?
12 óra 59 perc: Leültem egy fa tövébe pihenni.

13 óra 11 perc: Valaki viaszt csöpögtetett a fejemre és lesimította a hajam. Nem is rossz, most úgy nézek ki, mint az a cuki elf énekes.

13 óra 49 perc: Kard távolsága a földtől – 10 mm. Véletlenül lefejeztem két nyuszit. Megvan a mai vacsora.

14 óra 20 perc: Még 40 perc!

14 óra 21 perc: Még 39 perc!

14 óra 22 perc: Még 38 perc!

15 óra 10 perc: A fenébe! Elaludtam!

15 óra 25 perc: Találkoztam a megbízottal, Depici Villámmal. Én csak Elektropukknak hívom. Villámgyorsan beszél és villámgyorsan pofán tud csapni, ha nem figyelsz. Még megkeserüli. Parasztgyereknek szólított. Paraszt az anyja! Holnap érkezik Mekdonald Mekcsipp marsall az apátságba. Valami ellenőrzést tart az apácák között, hogy betartják-e a cölibátust. Vele kell majd beszélnem a továbbiakról. Ő dönt a besorozásomról.

16 óra 32 perc: Elmondtam anyunak a fejleményeket. Büszke volt rám. Szerintem egész Northshire büszke rám. Sőt, az egész Elwynn-erdő. Holnap pedig egész Azeroth büszke lesz rám!!!

18 óra 30 perc: Megvacsoráztam és lefeküdtem.

18 óra 40 perc: A konyhaasztal nem kényelmes, a kajamaradékok nyomják az oldalam. Irány az ágyikóm!

19 óra 12 perc: Anyu felkeltett. Apu lelépett. Csatlakozott egy csapathoz, akik Outlandre indultak, hogy meggazdagodjanak. Nem különösebben érdekelt. Szerintem az erdő határáig se jutott el. Én hamarabb fogok eljutni oda, mint ő.

20 óra 01 perc: Újra az ágyban. Elképzeltem a találkozást Mekdonaldsszal. Amint meglát letérdel előttem, kezet és egyebet csókol, majd hálaimát rebeg az úrnak, hogy jelentkeztem. Majd leveszi a jelvényeket tartalmazó egyenruháját és nekem adja. Bládpityu marsall… nem is hangzik rosszul. Első dolgom az apácák újbóli leellenőrzése lesz…

Vér István kalandjai

Varázsszövő | 2010.08.04. 08:18 | kategória: Humor

Nos, az Arthasos sikerén felbuzdulva egy kicsit más formában fogom megörökíteni ifjú héroszunk, Vér István kalandjait. Ha egy napon belül többször is lesz időm még írni hozzá, akkor az adott napi blogbejegyzést szerkesztem mindig, szóval aki elolvassa annak is megéri többször ránézni! Remélem ez is elnyeri majd a tetszésetek!

1. nap

Kedves Naplóm!

Úgy döntöttem, hogy ezentúl nem csak zsebkendőnek és vécépapírnak használlak, hanem rendkívüli kalandjaimat is beléd vetem. 12 éves lettem, mostantól vár rám a nagyvilág és téged, te kis buta papírhalmaz, mindenhová magammal foglak hurcolni. Mivel csodálatos egyéniség vagyok, és semmi nem állhat az utamba, ezért semmi bajod nem eshet! Én, Vér István (szüleimnek Vér Pistike), ezennel megfogadom, hogy vándorlásaim során senkire sem fogok hallgatni, mindenkit le fogok oltani és azonnal megölöm, aki kritizálja fantasztikus énemet.

Most hirtelen ennyi jut eszembe, majd holnap folyt… basszus, nem kellett volna annyi pörköltet ennem. Gyere naplóm, irány a WC!


2. nap

7 óra 50 perc: Rosszul aludtam. Azt álmodtam, hogy egy kobold bujkál az ágyam alatt és a gyertyájával átégeti a matracom.

7 óra 52: Tényleg volt egy kobold az ágyam alatt. Hogy a francba került ide? Első ijedtségem után másodjára is megijedtem, végül lehúztam a WC-n.

9 óra 00 perc: Kimentem a sufniba, hogy felébresszem apámat. Megígérte, hogy vesz nekem egy kardot. Már alig várom, hogy a kezemben érezzem, gyengéden végigsimítsak rajta, számba vegyem a vég… vagyis hogy kaszaboljak vele.

9 óra 45 perc: Arra eszméltem, hogy egyedül fekszem a sufniban. Annyira emlékszem, hogy 20 perc lökdösés után sikerült felkeltenem aput. Amikor kinyitotta a száját, megcsapott az alkoholszag. Jó erőset csaphatott, még mindig sajog a tarkóm.

10 óra 15 perc: Elindultunk a kovácshoz! Végre! Kár, hogy messze lakik.

10 óra 16 perc: Megvan a kard! Igaz, hogy magam mögött húzom, mert még nem tudom felemelni, de irtó jó érzés. A kovács strébernek nevezett, mert egyfolytában a könyvet bújom. Áthúztam a kardot a lábfején. Nem örült neki.

11 óra 30 perc: Sikerült hazavonszolnom a fegyvert.

14 óra 12 perc: Hm, elaludhattam ebéd után. Valami feltűnően dudorodik a paplanom alatt, szépeket álmodhattam…

14 óra 13 perc: Rohadt kobold bebújt az ágyneműmbe. Majdnem felfalta a gyíkot.

15 óra 10 perc: Ideje gyakorolni. Leemeltem a kardot a szekrényről, ahová apa tette, majd a földön fekve elmerengtem róla, hogy miért csinálják ilyen nehézre őket. De rajtam nem fog ki!

16 óra 00 perc: Már fél órája súlyzózok két döglött mókussal. Lassan, de biztosan izmosodom. Már 1 mm-re eltávolodott a kard a földtől.

16 óra 15 perc: A mókusok hozzátartozói nemtetszésüket nyilvánították ki és lehugyoztak a fáról. Felfűztem őket egy karóra és fekve nyomtam őket, vagyis velük.

18 óra 30 perc: Szerintem ennyi gyakorlás elég volt mára. A földön kúszva bevonszoltam magam a házba, a kardot kint hagytam a sufniban.

19 óra 21 perc: Jó volt ez a mókuspástétom. Ritkán eszik ilyet az ember. Picit izzadtság ízük és szaguk volt, nem tudom miért. Sokat stresszelhettek…

21 óra 00 perc: Anyu elküldött aludni. Tájékoztattam róla, hogy már nem vagyok kisgyerek, erre bezárt a szobámba.

21 óra 05 perc: Két kobold mínusz. Egyre szemtelenebbek. Egyikük a sminkkészletemet birizgálta.

21 óra 17 perc: Fura hangokat hallok a sufni felől. Koppanások, majd el elfojtott kiáltás.

Arthas szupertitkos naplója

Varázsszövő | 2010.08.03. 11:01 | kategória: Humor

Mi történt valójában a Warcraft 3-ban? Most megtudjátok a kíméletlen igazságot! (Figyelmeztetés: 1-2 durva szó is előfordul benne.)

1. nap:
Rossz hírek. Az orkok lázadnak, északon pestis dúl. Apu elküldött Utherrel Strahnbradba, hogy állítsuk meg az ork támadásokat. Holnap indulunk. Remélem, hogy Uther magával hozza a szép fényes pörölyét.

Kíváncsi vagyok, milyen lenne, ha én lennék király.

3. nap:
Megöltem egy fekete sárkányt és kitéptem a szívét. Megy ez nekem! Odaadtam egy csinos törpnek, hátha tetszik neki. Hülye törp. Köszönetképpen nekem adta a tűzgolyóbisát. Még egy puszit se kaptam. A törpöknek nincs érzékük a romantikához.

Valószínűleg velem aludt volna, ha én vagyok a király.

4. nap:
Felgyújtottam pár orkot a golyóbissal. Egy kicsit jobban érzem magam.

5. nap:
Jaina Proudmeore és Valonforth kapitány is megérkezett. Elmondták, hogy az emberek sorban halnak meg a fertőzéstől. Egy picit megijedtem.
Jaina könnyűvérű nőcskének tűnik. Kíváncsi vagyok érdekelné-e a pörölyöm.

Később…

Megvolt.

8. nap:
Találkoztam egy kedves sráccal Brillben. Humoros, bájos, de kicsit furcsa szaga van. Megkérdeztem tőle, hogy velem vacsorázna-e, mert Jaina ma Uther pörölyével lesz elfoglalva.

Kel'Thuzadnak hívják.

9. nap:
Rossz hír. Úgy tűnik, hogy Kel áll az élőhalott támadások mögött. Összetörte a szívem. Meg fogom ölni.

Ez nem történhetett volna meg, ha én lennék király.

12. nap:
Megtaláltam Kelt Andorhalban. Megöltem, de halála előtt bevallotta, hogy elküldte az este készült videónkat tartalmazó kazettát egy démonnak Stratholme-ba. Vissza kell szereznem.

Jaina-t is magammal viszem, hátha jó lesz még valamire.

15. nap:
Megálltunk Hearthglenben, mert van ott egy menő topless bár. Aztán kiderült, hogy élőholtak közelítenek a város felé. Szomorú voltam, mert félbeszakították a táncot.

Jaina elmenekült a táncosokkal. Ribanc.

16 nap:
A gabonától a városlakók élőholtak lettek. Hirtelen csaptak le. Próbáltam harcolni velük, de sokan voltak. Egyszerre öten próbálták meg bedugni a kezüket a nadrágomba. Aztán megérkezett Uther.

Bárcsak késett volna pár percet...

17 nap:
Még mindig duzzogok. Uther mérges rám, mert nem fényeztem ki a pörölyét. A fejéhez vágtam, hogy az anyja is a táncosok között volt. Most már ő is duzzog.

Bárcsak én lennék a király. Akkor letérdeltetném Uthert és elfenekelném.

18 nap:
Találkoztam egy fura madáremberrel. Medivhnek hívják. Azt mondta, hogy Lordaeronnak befellegzett és utazzunk el Kalimdorra. Szerintem ő akar lenni a király. Meg amúgy is! Az ott élő taurenek erősebbek, az árnyelfek meg szebbek, mint én. Elküldtem az anyjába.

Jaina folyamatosan kérdésekkel bombáz a taurenek szarvméretéről. Igyekszem nem meghallani.

21 nap:
Nem hiszem el, hogy amit Medivh mondott a taurenek szarváról, az igaz. Lazulni akartam, de Stratholme lakosai nem akartak kényeztetni. Úgy döntöttem, hogy elpusztítom a várost. Uther és Jaina elvonultak egy bokorba, nem érnek rá segíteni.

Bárcsak én lennék a király.

22. nap:
Stratholme lángol. Találkoztam Mal’Ganissal. Nagyon szép démon. Meg akart hívni egy italra, de a kocsma is égett. Félretettük az udvariaskodást és kerestünk egy szimpatikus bokrot.

23 nap:
Mal'Ganis elment. Hagyott egy üzenetet, hogy szörnyű volt az éjjel és elküldi a kazettát apukámnak. Megint összetörték a szívem. Kérdezősködtem kicsit a környéken és kiderítettem, hogy Northrenden lakik. Úgy döntöttem, hogy utána megyek, mielőtt botrány tör ki a felvétel miatt.

42 nap:
Még mindig a tengeren vagyunk. Hogyan lehetséges az, hogy a gnómok már feltalálták a videó felvevőt, de a penicilint még nem? Átkozott középkori fantázia környezet! Mostanában nem fényeztem a pörölyöm. Majd megkérem a legénységet.

54 nap:
Megérkeztünk Northrendre. Sokkal hidegebb van, mint gondoltam. Találkoztam a régi mentorommal, Muradinnal. Nagyon meglepődtem. Boldog voltam, hogy többé nem kell a tapasztalatlan matrózokkal éjszakáznom.

Még mindig király akarok lenni.

57 nap:
Felbukkant Valonforth kapitány és azt mondta, hogy menjek haza. Közöltem vele, hogy nem megyek el innen, amíg Mal’Ganist le nem rendeztem! Különben is, a tuskarrok csinos jószágoknak tűnnek.

Felgyújtottam a hajókat. Másokra fogtam. De ügyes vagyok!

Most már jöhetnek a tuskarrok!

60 nap:
Ahogy az várható volt, Draktharon tele van trollokkal. Néhányan randira hívtak, de csúnyák voltak. Megöltük őket. Rábukkantam egy Frostmourne nevű mágikus kardra. A kard őre nagyon szexi volt, de nem akart csatlakozni hozzám. Megöltem őt is. Muradin elolvasta a kard feliratát és azt mondta, hogy meg van átkozva. Azért is elvettem a kardot, majd megöltem őt is. Azt hiszem. Eléggé vérzett. A katonáim kezdenek megőrülni. Valamiért félnek tőlem.

A gonosz hangocska a fejemben azt mondta, hogy öljek meg mindenkit. Örülök, hogy én nem vagyok bolond, mint a katonák.

61. nap:
Végre megtaláltam Mal'Ganist. A gonosz hang azt mondta, hogy öljem meg. Így tettem. Kerestem egy ép hajót és elindultam a katonák nélkül. Nem bántam, úgyis őrültek voltak.

Gondolkodtam. Miért ne lehetnék én a király?

95. nap:
Hazaértem. Hatalmas partyt rendeztek a tiszteletemre. Sokat ittunk és meztelen lányok táncoltak.

Valaki virágszirmokat hullajtott a szemembe. Ezért megöltem mindenkit.

Jó dolog királynak lenni.

96. nap:
Rossz hírek. Az emberek mérgesek, mert megöltem aput. Nem akarják, hogy én legyek a király.
Rendben! Ők akarták! Akkor keresek valaki mást!

116. nap:
Vandermarban összefutottam egy démonnal. Tichondrius a neve. Irtó jól néz ki. Majdnem, mint Mal’Ganis, de szerinte igenis jó vagyok az ágyban. Úgy döntöttem, hogy őt nem ölöm meg.

120. nap:
Szerveztem egy bulit, meghívtam a Kárhozottak Szektájának tagjait. Nekik tetszik, hogy én vagyok a király.

121. nap:
Nem tudom miért, de mostanában egyre jobban hiányzik Kel. Igaz, hogy elárult, de Tich agyarai összekarcolják a pörölyömet. Úgy döntöttem, hogy ellopom a holttestét és felélesztem. Ezután örökké szeretni fog.

125. nap:
Kel hálás volt, ahogy reméltem. Nem bízik Tichben. Azt mondta, hogy a démonok törik össze leggyakrabban az emberek szívét. Meg amúgy is bibircsókos.

130. nap:
Hoppá. Kellyből csak por maradt, valaki csúnyán megégette. Tich nagyon féltékeny, de azért elmondta, hogy a Sunwellnél újraéleszthetjük. Egy speciális urna kell hozzá, de az Uthernél van. Nem akarok találkozni Utherrel, de úgy hallottam, az elf férfiak nagyon tüzesek.

Irány Quel'Thalas!

133. nap:
Kínos találkozás Utherrel. Megkérdezte, hogy vagyok, mondtam, hogy jól. Jainaról érdeklődtem, de éppen az elf hercegek botjait polírozta. Szerintük is ribanc. Megöltem Uthert és megszereztem az urnát. Kiderült, hogy ebben tartotta papa maradványait.

Apu sokkal szürkébb és parányibb, mint amikor utoljára láttam.

154. nap:
Elértük Quel'Thalast. Szórakozásból szétszórtuk a szemetet a táborban, majd megjelent egy elf. Fél órán át szidott minket, majd megbírságolta az embereimet szemetelés miatt. Száz arany ezért? Ez rablás!

Megöltem, megkínoztam, majd bansheeként feltámasztottam. Nem örült neki.

Kár! Nyald ki, Sylvanas!

157. nap:
Elfoglaltuk Quel'Thalast. Az elfek tényleg olyan melegek, mint ahogy a pletykákban hallani, de elmenekültek, mielőtt elkaphattuk volna őket. Csalódott voltam, mert nagyon formás hátsójuk van.

Megtöltöttem a Sunwellt epres tusfürdővel és beleültem. Kelly is csatlakozott hozzám. Igen hosszú ideig képes visszatartani a lélegzetét a víz alatt. Itt le is telepedhetnénk.

158. nap:
Rossz hírek. Tich fel akarja támasztani Archimonde-ot, de kell neki valami Dalaranból. El kell mennünk a mágusok városába és a körmükre kell néznünk. Nagyon szomorú lettem. Szívesen játszottam volna még a „Találd meg a pörölyt” játékot.

165. nap:
Megérkeztem Daralanba. Kérdezősködtem Jaina felől. Megtudtam, hogy elment Kalimdorba egy Thrall nevű orkkal. Meg akartam mutatni nekik, hogy nélküle is boldog vagyok. Ezért megöltem mindenkit.

166. nap:
Megtaláltam Medivh könyvét. Belelapoztam. A madárember rengeteget tudott a pörölyfényezésről. Tich elvette a könyvet tőlem és megvizsgálta. Majd nyittatott Kellel valami kaput és megidézték Archimonde-ot.

A démonok sokkal nagyobbak, mint gondoltam.

167. nap:
Kellynek és nekem lőttek. A démonok szemetek. Elhagytuk őket és elindultunk, hogy keressünk egy helyet, ahol király lehetek. Archimonde még megfizet ezért!

192. nap:
Találkoztam egy fura árnyelffel, akit Illidannak hívnak. Piálni hívott, de megsértődött a bunkója, amikor kikosaraztam. Elmondtam neki, hogy hol található a mágikus koponya, amit keres, cserébe megígérte, hogy megöli az a szemét Tichet.

Valamiért hiányzik az otthonom.

214. nap:
Hazatértem Lordaeronba. Betolakodókkal találkoztam, megöltem őket. Sylvanas mostanában igen ingerlékeny. Megengedtem neki, hogy kifényezze a pörölyöm, de nem lett vidámabb tőle.

Nők…

215. nap:
Sylvanas megpróbált megölni. Kurva. Kelly megmentett. Az én Kellym! Mégse jó itt királykodni. Megint hallom a gonosz hangot. Northrendre hívott vakációzni. Kelly segített a pakolásban, édes volt nagyon.

245. nap:
Northrend nem változott. Az elf herceg, akit Jaina leápolt, megtámadott. Elmondta, hogy az elfek utálják az eper illatát. Nagyon mérges volt. Megöltem az embereit, de elfutott, mielőtt nekieshettem volna. Igen bunkó volt, de tetszett, hogy olyan kemény.

247. nap:
Találtam egy halott sárkányt és felélesztettem.

Miért? Miért ne?

250. nap:
Találkoztam egy nagy pókkal, Anub'arakkal. Azt akarta, hogy találkozzam a szüleivel. Rossz ötlet. A Pók Királyság nagyon sötét és félelmetes. A fenébe! Nem hoztam magammal tiszta nacit.

251. nap:
Névtelen borzalmak követik minden lépésünket. Csak állnak a sötétben rejtőzködve és borzalmas dolgokat suttognak a levegőbe.

"Már készül a második Szex és Orgrimmar film!"
"Ez a páncél kövérít."
"A fogyókúrás Dr. Pepper íze ugyanolyan, mint a rendes Dr. Pepperé!"

A gonosz hang azt mondta, hogy öljek meg mindenkit, aki nem normális.

253. nap:
Visszatértünk a felszínre. Ezazzz!
Illidan, az elf herceg és a kígyóhölgy meg akarnak ölni. Kis izék!
Illidan még mindig dühös a visszautasítás miatt, az elfet az eper illata zavarja, a kígyóhölgynek meg nem tetszik a frizurám.

Megölném őket, de a szívem valamiért ellenzi.

254. nap:
Illidan folyton azt ordibálja, hogy nem vagyok felkészülve. Felbosszantott, ezért felkaptam és ledobtam egy szikláról.

A gonosz hang azt mondta, hogy menjek fel a lépcsőn, vegyem fel a sisakot és üljek a trónra. Megtettem. A sisak nagyon elegáns.

255. nap:
Egy lettem Ner'zhullal. Nem olyan jó, mint vártam. Senki sem vett részt az ünnepségen, és ezután már adókedvezményt sem kapunk, mert házasok vagyunk. Azért adok neki egy esélyt!
A trón nagyon kényelmetlen. A fenekem folyton lezsibbad a hideg miatt. Megkértem Nerzit, hogy helyezzük át a székhelyünket valami trópusi helyre. Úgy hallottam, hogy Undermine igazán csodás ebben az évszakban.

Vajon korai még a válásra gondolni?

A Harmadik Háború - 3. rész (Utolsó szakasz)

Varázsszövő | 2010.07.30. 08:16 | kategória: Játék, könyv

És elkészült a 3. fejezet vége is :) Jó olvasást!

A Királyok Útja, Alterac

Arthas rég nem érezte ilyen felszabadultnak magát, a lány kisugárzása, szépsége olyan érzelmeket csaltak elő lényének mélyéről, melyekre már nem is emlékezett. Jaina Proudmoore, aki egykor szeretője volt, de most már csak hű barátja. Szomorúan gondolt vissza azokra az időkre, amikor még élvezhették egymás közelségét. De kapcsolatukra fény derült, kitört a botrány és el kellett búcsúzniuk egymástól. Tudta, hogy helyesen cselekedtek, de már soha többé nem lehetnek együtt. A lány észrevette, hogy őt nézi és rávillantotta ragyogó mosolyát. Visszamosolygott, majd elfordult és az út távolba vesző vége felé nézett.
Hiába volt mellette a lány, nem tudta elnyomni a zsigereit mardosó félelmet. Naponta érkeztek jelentések újabb fertőzött falvakról. A helyzetet kihasználva ork fosztogatók és banditák bukkantak fel, mindennaposak lettek a támadások és eltűnések. Többfelé élőholtak bukkantak fel, először kisebb, majd nagyobb csoportokban, elzárták az utakat és megtámadták a kisebb településeket. Meg akarta találni a fertőzés forrását minél hamarabb. Paplovagként és leendő királyként kötelessége volt megvédeni Lordaeron népét. Míg Uther délen harcolt a megmaradt ork erőkkel, addig Arthas képviselte az Ezüst Kezet az északi területeken, neki kellett lelket öntenie a csüggedt lakosokba.
Félresöpörte szőke haját arca elől, majd nyugat felé fordult, ahol az út beletorkollott Brillbe. Kerülő úton kellett megközelíteniük a falut, mert a híd egy nappal ezelőtt rejtélyes módon megsemmisült. A híd maradványainál katonákba botlottak, akik tájékoztatták őket a település megfertőződéséről, valamint szorult helyzetükről. Elmondta, hogy az élőholtak megtámadták őket. A holttestek, csontvázak és más hátborzongató lények egy éjszaka lefolyása alatt káoszba taszították a falut. Együtt megállapították, hogy a fertőzés kiindulópontja a közeli magtár volt. A hadnagy megemlített egy elf különítményt, akik reggel hatoltak be a városba és azóta nem jelentkeztek. A környéken élő farmerek mutattak neki egy gázlót délen, ahol biztonságban átkelhettek a folyón. Végre egy biztató esemény…
Több településen áthaladtak a fertőzés eredetét kutatva, de eddig semmire sem jutottak. A Kirin Tor több csapatot kiküldött Lordaeron szerte, hogy fontos információk után kutassanak. Arthas észrevette, hogy a katonák morgolódnak amiatt, hogy egy nő parancsait kell követniük, és vele együtt kell harcolniuk a csatatéren. Nem érdekelte különösebben a dolog, tisztában volt vele, hogy Jaina törékeny testében hatalmas erő lakozik.
Amikor átkeltek a folyón és megpillantották a várost, azonnal meghallották a csatazajt. Meggyorsították lépteiket, mind vágytak rá, hogy elpusztítsák a veszély forrását. A város helyőrségének ablakából néhány életben maradt gyalogos folyamatosan tűz alatt tartotta az erdő szélét, tüzes rakétákkal és nyilakkal borítva be a fákat. Arthas döbbenten látta, hogy a fák között árnyak mozognak. Legalább száz élőhalott közelített a helyőrség felé, a katonáknak semmi esélyük sem volt. Az élőholtakat oldalba kapták az ifjú paplovag emberei, pengék villantak, végtagok zuhantak a földre. Jaina elszántan szórta a varázslatokat, egyszer tűzgolyókkal porlasztotta szét a holtakat, máskor jégcsóvákat szórt az ellenségre. Végül sikerült legyűrniük az élőholtakat.
- Szerinted mi irányítja ezeket a lényeket? – kérdezte Arthas, miközben az egyik mozdulatlan teremtményt vizsgálta.
- Nehéz lenne megmondani. Az élőholtak a megidézőjük nélkül céltalanul ténferegnek és megtámadnak mindenkit, aki az útjukba kerül. Egy erős mágus képes lenne feléleszteni ennyi holtat, de mekkora erő kellhet ahhoz, hogy nagyobb távolságból is így irányítani tudja őket? A Kirin Tor sajnos nem tud választ adni erre a kérdésre, mert nálunk be van tiltva a mágia ezen formája. A Második Háborúban sok boszorkánymester és halottidéző harcolt ellenünk, rengeteg bosszúságot okoztak nekünk kis kedvenceikkel. Ez a dolog kezd ahhoz hasonlítani. Szerintem az északi támadások, a fertőzés, a holtak feltámadása mind-mind kapcsolódnak egymáshoz és sokkal erősebb ellenség áll mögöttük, mint egy mágus vagy egy boszorkánymester. És van itt még egy furcsaság… a környéken nem érzékelek mágikus jelenlétet, mintha a holtakat nem varázslattal keltették volna életre – felelte a lány fojtott hangon és a férfire nézett.
- Lehet, hogy valamelyik halálkultusz áll az egész mögött – töprengett Arthas. Voltak társaságok, akik képesek lettek volna ilyen cselekedetre, de nem tartotta valószínűnek.
Jaina nem válaszolt, az eget nézve koncentrált valamire.
- Sietnünk kellene, ha meg akarjuk menteni azt, ami a városból maradt. Talán vannak még más túlélők – mondta a férfi és tovább indult.
- Várj! – kiáltotta Jaina és egy kis tisztás felé mutatott. – Van ott valami!
Ahogy közelebb mentek, egy hatalmas gabonatároló bukkant elő a fák közül. Az oldalára egy táblát függesztettek, melyen a falu neve volt olvasható, mellette annak a városnak a neve, ahonnan a szállítmány érkezett. A talaj és a növényzet a raktár mellett megfeketedett, a pusztulás undorító bűze lengte be a levegőt.
- A magtár körül minden elpusztult – állapította meg Jaina.
Most már minden világos volt. A pestis a gabonán keresztül fertőzte meg az embereket. A ládákra Andorhal pecsétjét nyomták, tehát a szállítmány onnan érkezett.
- Felgyújtani! – kiáltotta haragosan Arthas. – Fel kell gyújtani, mielőtt másokat is megfertőz!
Elvette a fáklyát a mellette álló katonától és behajította a siló ablakán. Hamarosan már az egész épület lángokban állt, felette fekete füst emelkedett a magasba.
- Uram – érkezett egy gyalogos hátulról és mélyen meghajolt a férfi előtt. Arthas elmosolyodott és intett neki, hogy felegyenesedhet. – Uram, a fő gabonaelosztó a falu északi részén van, azt is meg kellene néznie.
- Köszönöm, őrmester – bólintott Arthas. – Az összes gabonát el kell pusztítanunk a térségben, mielőtt tovább terjedhetne délre. Ez most a legfőbb feladatunk!
Mikor Arthas csapata benyomult a városközpontba nyilvánvalóvá vált számukra, hogy nem maradt semmi, amit megmenthetnének. Az épületek kiégtek, az utakon szénné égett holttestek hevertek a törmelékek között. Harcra utaló jelekre is bukkantak, talán a városi őrök próbálták meg feltartóztatni az élőholt áradatot. A város déli részén álló őrtornyok ledőltek, körülöttük ostromgépek maradványai feküdtek a földön. Arthas magához intette egyik katonáját.
- Őrmester! Néhány emberrel menjen az északi és keleti tornyokhoz. Derítsék fel a környéket, de ne csapjanak túl nagy zajt.
Az őrmester bólintott, majd futásnak eredt a macskaköves utcán. Arthas úgy döntött, hogy amíg a katonák felderítik a falut, addig körülnéz a polgármester egykori otthonában. Átvágott a téren, félrelökte a törmeléket az ajtó elől, majd belépett. A harcok az épületre is kiterjedtek, ezt bizonyították a védők holttestei… vagyis ami megmaradt belőlük. A helységben mindenfele leszakadt végtagok és belső szervek hevertek, egy test sem maradt épségben. A látottak émelygéssel töltötték el, de beljebb nyomult és megpillantotta a polgármester maradványait. Fejét letépték, mellkasát felszakították, lábait kicsavarták. Keze fél méterrel arrébb feküdt a földön, ujjai között egy naplóval.
Az ifjú felvette a kis könyvecskét és olvasni kezdte a kapkodva írt sorokat:
A fekete csuklyás férfi még mindig a faluban van. Körülvették az épületet. Páran megpróbáltak szembeszállni az élőholtakkal, de hiába. Hallom a sikolyokat, a vér befolyt az ajtó alatt, orromban érzem a halál bűzét. Megölnek mindenkit… nem lehet megállítani őket. Fény, bocsásd meg bűneinket…
A szövegnek hirtelen vége szakadt, a többit eltakarta a rákenődött vér. Az asztalon megtalálta a szállítókönyvet. Sejtése beigazolódott, a legutolsó gabonaszállítmány Andorhalból érkezett.
- Ezért a faluért már nem tehetsz semmit – szólalt meg egy halk hang mögötte.
Arthas megpördült, előrántotta pörölyét és védekező testtartást vett fel. A sötét ajtóban egy elf arca körvonalazódott.
- Jöjj, ifjú herceg, van miről beszélgetnünk. Cyrus Faim’las vagyok. A király és a Kirin Tor megbízásából vagyok itt, a fertőzés után kutatok.
A paplovag megkönnyebbülten sóhajtott, majd leeresztette fegyverét.
- Áh, szóval te vagy a katonák által említett elfek vezetője. Hálával tartozunk nektek. Mit keresel ebben az épületben?
- Ugyanazt, mint te, fiatalember… válaszokat. Van itt valami, amit látnod kell – mutatott kívülre Cyrus.
Elhagyták az épületet és elindultak, amikor az Arthas által elküldött őrmester futott oda hozzájuk.
- Uram! Megpillantottuk az élőholt sereget keleten. Úgy tűnik, hogy északra mennek, Andorhalba.
Az elf bólintott, majd így szólt:
- Mi is találkoztunk velük. Nem tudom, honnan jöttek, de rengetegen vannak. Nem hinném el, ha nem a saját szememmel látom őket.
- Őrmester, Ön szerint mennyien lehetnek? – kérdezte Arthas.
- Több ezren, és egyre többen lesznek – válaszolta lihegve a katona.
- És a Királyok Útján vonulnak?
A katona bólintott, majd megtámaszkodott a térdén.
- Őrmester! Szerezzen valahonnan egy lovat és menjen azonnal Lordegarde-be. A közelben állomásozó seregek legyenek holnap Andorhal határában. Ha útközben szövetséges katonákba botlik, akkor őket is tájékoztassa a helyzetről. Mondja meg nekik, hogy maga a trónörökös áll a hadsereg élén. És végül, de nem utolsó sorban figyelmeztesse apámat is! – parancsolta az ifjú a katonának.
Az őrmester tisztelgett, majd elment, hogy lovat szerezzen magának. Fény villant és megjelent mellettük Jaina.
- Megvizsgáltam a gabonát. Olyan nekromanta mágiával fertőzték meg, ami megöli áldozatát, majd pár órával később élőholtként feltámasztja.
- Halasszuk a magyarázatokat későbbre, Jaina. Most azonnal észak felé indulunk. A felfedezéseidet megoszthatod Faim’las úrral – intett az elf felé, aki megkövülten hallgatta a beszélgetést. – Az élőholtak mozgásba lendültek és csoportosultak. Le akarják rohanni az északi településeket, hogy még nagyobb erőt gyűjtsenek.
Arthas gyülekezőt fújt, majd a csapatok elindultak. Öt perc gyaloglás után megpillantották az út mentén a fő gabonaraktárt, mely körül szintén elfeketedett a talaj. A ház előtt néhány fekete köpenyes ember a gabonás rekeszeket pakolgatta. Egyikük nem dolgozott, hanem a többieket nézte. Fejére egy kecske koponyáját tűzte, ami arcának nagy részét eltakarta. Arthas meg mert volna esküdni rá, hogy egy mosolyt látott felvillanni a koponya alatt. A fekete köpenyes varázsló intett az embereinek, hogy elmehetnek, majd az érkezők felé fordult.
- Áh, forró nyomon vagytok, drága barátaim – szólalt meg, kezét párhuzamosan a talaj felett tartotta. Képfeje zölden fénylett, majd a föld felé intett. A talaj megrepedt és csontvázak emelkedtek ki belőle, majd indultak el a szövetséges katonák felé. – Sajnálom, de nincs időm a bájcsevejre, hív a kötelesség. Be kell teljesítenem a sorsotokat. Ha többet szeretnél megtudni, ifjú herceg, akkor találkozzunk Andorhalban. Azonban figyelmeztetlek, a kíváncsiság fogja okozni a veszted.
A mágus felnevetett, majd vakító fény kíséretében köddé vált. Szolgái a katonákra támadtak, akik rettegve nézték a kékesen izzó rémségeket. Az egyik csontváz ráugrott Arthasra, aki az utolsó pillanatban még látta, hogy a mellette álló katonát az élőhalottak egyike emberfeletti erővel kettészakította. Megfogatta pörölyét feje körül, majd lecsapta az élőholt fejét. A kék izzás elmúlt, ahogy a lény a földre rogyott.
Nem telt sok időbe, míg legyőzték a holtakat. Miután felgyújtották ezt a raktárt is, Arthas megkereste Jaina-t.
- Ki lehetett ez a fekete köpenyes ember? – kérdezte.
- Egy mágus. Pontosabban halottidéző, aki a halál sötét művészetével foglalkozik. Biztos vagyok benne, hogy ő áll az elmúlt hetek eseményei mögött – felelte a lány.
- Akkor folytatjuk az utunkat Andorhalba. Nem hagyhatom, hogy ez az őrült szabadon garázdálkodjon – kiáltotta az ifjú hevesen.
- Légy óvatos, fiatal herceg. Több minden vár rád, mint ez a mágus és a szolgái – szólt titokzatosan Cyrus, szemei bölcsen csillogtak.
- Megteszek bármit, hogy megmentsem a népem, elf – csattant fel Arthas, majd elnézett észak felé, Andorhal irányába, ahol a titokzatos varázsló várt rá.

Elwynn Forest élőlények - kicsit másképp

Varázsszövő | 2010.07.27. 14:29 | kategória: Humor

Igazából ez a bejegyzés azoknak fog mondani valamit, akik már játszottak a WoW-val és volt human karakterük :) De remélem azért lesz 1-2 ember, aki értékeli!

1. Kobold Vermin

Előfordulása: istentagadók, csak templomok közelében találjuk meg őket. Céljuk az összes vallási hely lerombolása.

Kinézete: a koboldok közül a legkisebbek, ha 20 cm magas fűben járkálsz, akkor már észrevétlenül lábikrán haraphatnak („Ne menjetek a magas fűbe”). Jól illik rájuk a „töpörödött törp ördög” kifejezés. Piszkosfehér (itt már az Ariel sem használ) szakállukat legnagyobb rajongójuk, a Mikulás ihlette. Sosem veszik le uzsonnás táskájukat a hátukról, még alvás közben sem. Éjszaka a legkönnyebben észrevehetők, ugyanis fejük búbján egy zöldes színű ocsmány gyertya világít. Van egy olyan érzésem, hogy folytonos bosszúságukat a szemükbe csöpögő viasz okozza…

Életmódja: a lopakodás nem erényük, amint meglátnak, gepárdot megszégyenítő sprintet levágva esnek neked. Apró méretük miatt elnyomás alatt élnek. Az idősebb, termetesebb koboldok hátának megmosását, a szemét kivitelét, a bevásárlást is ők intézik.

Kommunikáció: Szókincsük igen kicsi, egy mondatra korlátozódik: „Nem fogod elvenni a gyertyám kisköcs”.

Táplálkozás: maradékokat, kukacokat és egyéb nyalánkságokat fogyasztanak, de nem vetik meg az emberi bokát sem.

Szaporodása: még nem sikerült meghatározni, de valószínűleg ők is b…k, mint a nyulak, vagy osztódással szaporodnak, mert percről percre egyre többen vannak.

Érdekességek:

http://www.darklegacycomics.com/136.html
http://www.darklegacycomics.com/151.html
http://www.darklegacycomics.com/241.html

A faj védelme: nincs, nem volt és nem is lesz sose!

Összegzés: száz szónak is egy a vége, nem lesz belőlük házi kedvenc, mondjuk ki az az őrült, aki tartana?! Ha találkoznál velük, akkor egy jól irányzott fenéken billentéssel Föld körüli pályára állíthatod őket.


2. Kobold Worker

Előfordulása: a verminekhez hasonlóan vallásos helyek közelében, de fa legyen a közelben.

Kinézete: közepes méretűek, tömzsibb termetüket valószínűleg a verminek táskáiból kilopkodott szendvicseknek köszönhetik. Hátuk mindig ragyogóan tiszta. A verminektől csak a méretbeli különbségek alapján különböztethetők meg, valamint közelükben átható faszag terjeng.

Életmódja: a kobold munkásosztály tagjai, életüket a favágás teszi ki. Hozzájuk még a 15. ipari forradalom se jutott el, ezért kőkori szerszámokkal dolgoznak. Kutatások kimutatták, hogy a brazíliai erdőirtásokért is ők a felelősek. Muzikális lények, néhányan közülük megalapították a Favágók együttest, jelenleg is tart nyári turnéjuk a környék kobold táboraiban. (Jegyek a NoTakeCandle jegyirodában kaphatók.).

Kommunikáció: műveltségük már megközelíti egy marék döglött giliszta értelmi szintjét, de még van hova fejlődniük. Slágereikben általában a következő szavak váltják egymást: te, gyertya, elvesz, nem, gyertya, nem, elvesz, grr, mrrr, gyertya.

Táplálkozás: fakérget és harkályokat esznek, utóbbiak csőrét fogpiszkálónak is használják.

Szaporodása: lassabban nő a populációjuk, mint a vermineknek, a koncerteken való megjelenés minden szabaidejüket elveszi.

Érdekességek: második lemezük, a Somebody take my candle a napokban a slágerlisták élére került, megelőzve az eddigi éllovast, a Candle Shop című dalt.

A faj védelme: a Kobold Zenekarok Védegylete próbálja kicsikarni védelembe helyezésüket, eddig sikertelenül.

Összegzés: IQ-ban és szinte minden másban is verik a vermineket (ha nagyon unatkoznak, akkor ténylegesen is ütlegelik őket)..


3. Kobold Laborer

Előfordulása: mond meg a Józsinak, hogy a fiúk, akarom mondani a laborerek a bányában dolgoznak.

Kinézete: a workerekhez hasonló termetűek, az idősebb korosztály képviselői. A fejükön lévő gyertya bányászlámpaként szolgál. Csákányukat mindig maguknál hordják, napi tevékenységeikhez is felhasználják őket (fürdéskor fülmosáshoz; orrpiszkáláshoz). Rondaságuk megkönnyíti a kitermelést, ha lemennek a bányába feljön a réz.

Életmódja: a 16 tonna sárgaréz bányászegyesület tagjai, a tagsági díjat a verminektől elcsent apróból fizetik ki. Amióta megnézték a Gyertya Moziban az Alkonyat című filmet (koboldvámpírokról koboldpalántáknak), azóta nem mernek kilépni a napra, valamint kerülik a fokhagymát és a feszületet is. Azóta még jobban fellángolt egyházellenességük is.

Kommunikáció: egymás között morzejeleket használnak, valamint különös röfögő szavaik a bányajáratokban kiválóan visszhangoznak .

Táplálkozás: a bányában élő apróbb csúszómászókkal, szűkösebb időkben egymással táplálkoznak. Ekkor nagyon barátságosak és mindig egymás kezéből esznek.

Szaporodása: a bányagázok gátolják a megtermékenyedést, ami nem is gond annak fényében, hogy a bányászkoboldok mind hímneműek…

Érdekességek: egy különc bányászcsemete felrúgva a szabályokat nemrég elhagyta a bányát és felfedezőútra indult. Szóbeszédek terjednek arról, hogy megkapta az egyik mellékszerepet az Alkonyat – Gyertyafogyatkozás című szuperprodukcióban.

A faj védelme: nem tudunk ilyenről.

Összegzés: egyre kevesebben állnak be a laborerek közé a közelmúltban történt terrorakciók miatt. Az Al-Koboldka terrorszervezet több robbantásos merényletet követett el a bányában, megritkítva ezzel az állományt.

A Harmadik Háború - 3. rész (2. szakasz)

Varázsszövő | 2010.07.26. 11:49 | kategória: Játék, könyv

Mostanában nagyon kevés időm van az írásra, elnézést a késésért, itt a következő szakasz!

Brill határában, 3 nap múlva

Cyrus Faim’las dühös volt. Bosszantotta, hogy nem tudja megfejteni a járvány rejtélyét, ezért folytatta a kutatást. A fertőzés megrontotta ezeket a földeket, őt küldték Quel’thalasból, hogy segítsen a megtisztításában. Amikor megérkezett Brillbe nem talált túlélőket, a falut ellepték az élőholtak. A falutól délre, a strahnbradi útkereszteződésnél lordaeroni katonákra bukkant, akik az élőholt pestist próbálták visszatartani. Az egykori épületek kiégtek, a környéket beterítette a füst, Cyrus egyre nagyobb iramot diktált, kísérői alig tudtak lépést tartani vele. Tizenöt elf utazott el vele Quel’thalasból, papok és mágusok. Útközben csatlakozott hozzájuk néhány dalarani varázstudó is, köztük a Mágusok Céhének vezetőjével, Enura Stoutword úrnővel. A Királyok útját követték nyugat felé, közben információkat gyűjtöttek a pestisről. A Kirin Tor varázslóinak segítségével megállapították, hogy a fertőzés nem az ő világukról ered, a gonosz egy új, ismeretlen fajtájával állnak szemben. Cyrus nem fordult vissza, követte eddig, azonban amit itt felfedezett, attól megrémült.
A pestis pár óra alatt megöli áldozatát, majd a holttestek felélednek, alapvető életfunkcióik visszatérnek, és csak a gyilkolás, a fertőzés terjesztése élteti őket. Ami azonban igazán megrémítette, az a járvány terjedésének gyorsasága volt. Most már biztos volt benne, hogy nem természetes eredetű. Pontosan nem tudta, hogy kapják el az emberek a pestist, de voltak már elméletei. Észak-Lordaeronban karavánok hordták szét a havi ellátmányt, kenyeret, zabot és más élelmiszereket, de közvetlenül a járvány elindulása előtt több karavánnak nyoma veszett. Eddig csak a kisebb falvakat érte a járvány, de Cyrus sejtette, hogy ez nem fog így maradni. Ennek ellenére Lordaeron katonai és civil vezetői, valamint az alterac-i kormányzat nem volt hajlandó karanténba vonni a fertőzött területeket, csak elszigetelt eseteknek tartották őket.
- Először az ork lázadások, majd ez. Sötét idők elé nézünk – suttogta halkan Cyrus, miközben gondolataiba mélyedve baktatott az úton. De meg fog változni minden. Hamarosan a királynak is el kell majd ismernie, hogy eddig homokba dugta a fejét. A gonosz le fog csapni rájuk.
A falvakban, amelyeken áthaladtak, különféle pletykákat hallott élőholtakról, fekete csuklyás alakokról és groteszk, rémisztő teremtményekről, melyek mintha több élőlényből lennének összevarrva. Mindennek a tetejébe a parasztok közében kitört a pánik, rettegnek a pestistől. Cyrus nem akarta elhinni, hogy egész Lordaeronban csak neki tűnt fel, hogy a halottidézőknek és az élőholtaknak közük van egymáshoz. Ez egy zseniális, de ördögi terv része lehet, hatalmasabb, mint amire bárki gondolni merne.
Félretette gondolatait és elindult lefelé az úton az apró katonai tábor felé, amit a város mellett állítottak fel. A katonák kimerültnek tűntek, páncélzatuk megkopott, több helyen rászáradt a vér. Az emberek csüggedten üldögéltek a földön, de hárman azonnal felugrottak, amikor Cyrus a közelükbe ért. Odamentek az elfekhez és megállították őket.
- Mi dolgotok ezen a földön? – kérdezte a rangidős tiszt.
- Cyrus Faim’las vagyok, a Naptűz-apátság papja Quel’thalasból. Számtalan éven át őriztem hazám határát a rúnakövekkel, tanúja voltam királyságotok tündöklésének és bukásának. Azért jöttünk, hogy megtisztítsuk a földet a fertőzéstől – felelte az elfek vezére, majd körülnézett a táborban. – Itt meg mi történt?
Az őr lassan levette sisakját, alóla egy fiatalember piszkos arca bukkant elő.
- Minden olyan zavaros, uram. Hallottunk a brilli eseményekről, az én egységem kapta azt a feladatot, hogy nézzen körül a faluban. Először azt hittük, hogy lázadás tört ki, mert amikor ideértünk a falusiak megtámadtak minket. A lakosok mind megőrültek, élőholtak lettek! A következő dolog, amire emlékszem, hogy több hullámban támadtak ránk. Volt még két táborunk ezen kívül a falu másik oldalán, de ma reggel az élőholt katapultok elpusztították őket.
- Szóval élőholtak rontottak rátok. Friss hullák voltak, vagy már régebbi tetemek? – tért azonnal a lényegre Cyrus.
- Sokan úgy néztek ki, mintha még élnének, ezért is tévesztettek meg minket. Csak páran jöttek a temető felől.
- Értem. Kaptak jelentést a városból, vagy volt valami jele, hogy ide is elért a fertőzés? – kérdezte az elf pap.
- Nos, uram, az utolsó dolog, amit hallottam, hogy ide is elért a járvány és sokan megbetegedtek. Karantént akartunk vonni a falu köré, de csak holtakat és élőholtakat találtunk itt – válaszolt a fiatal katona, majd kételkedve folytatta. – Ugye nem gondolja azt, hogy a pestis segítségével növelik az élőholtak számát?
- De pontosan erre gondolok. Hol van a parancsnok?
- Én vagyok, uram. Az előző parancsnokot megölték az éjjel. Elégettük a holttestét és felgyújtottuk a város épségben maradt részeit, nehogy tovább terjedjen ez a borzalom.
Cyrus letette a kezében tartott, kékes fénnyel világító lámpást, majd intett embereinek, hogy vegyék kezelésbe a sebesülteket, mielőtt tovább haladnának. Észrevette, hogy nem csak az emberek sebződtek meg, de a föld is beteg volt. A fák és a cserjék elfeketedtek és valamilyen penészes anyag borította be ágaikat. A távolban piramisszerű építményeket látott, nem emberi alkotásokat. Mintha valahol már látott volna ilyeneket, de nem jutott eszébe a válasz.
Arrébb sétált, egy kis tisztásra bukkant, ahol új, eddig sosem látott növényekre bukkant. Furcsa gombák, tüskékkel borított virágok voltak mindenütt, mintha a halott talaj táplálta volna őket. Körülöttük minden más elszáradt. Letérdelt egy fonnyadt vadtulipán mellé és elmormolt egy varázsigét. A halott növénybe visszatért az élet, levelei zöldesen csillogtak, szirmai újra sárga színben pompáztak. Cyrus elmosolyodott, majd felállt és visszatért a táborba. A Kirin Tornak igaza volt. A fertőzés északról származik és nagyon gyorsan terjed.
- Hadnagy! – intett a fiatal katonának. – Szükségem van három emberre, hogy elkísérjenek. Szerintem tudom, mitől fertőződtek meg a lakosok a faluban.
- Természetesen, uram, akármit megteszünk azért, hogy megállítsuk a fertőzést. Ez őrület!
- Mint egy háború – szólt halkan Cyrus, miközben a hadnagy odahívta három emberét.
Olyan gyorsan, ahogy érkeztek, tovább is indultak a falu északi végében fekvő magtár felé.
- Ezek megőrültek? Csak ennyien mennek? – futott oda egy katona a hadnagyhoz, aki a távolodó csoportot nézte.
- Tudják, mire vállalkoztak. Ez a Cyrus nem ostoba – felelte nyugodtan.
Hirtelen robajló hang hallatszott, ahogy a folyó felett átívelő híd összeomlott, amikor az utolsó elf pap is átkelt rajta. Már nincs visszaút, szembe kell nézniük az élőholtak seregével.

Neverwinter Nights 2 kiegészítők magyarul

Varázsszövő | 2010.07.20. 00:05 | kategória: Fordítás

Igen, jól látjátok. Hosszú idő után újra van remény rá, hogy magyarul élvezhessétek a NwN2 kiegészítőit. Találtam egy editort, amivel a TLK fájlt meg tudom nyitni és át tudom írni az angol szöveget magyarra. Teszteltük, működik ékezetekkel mindennel :)
Mivel az alapjáték jelenlegi fordítása nem kompatibilis a kiegészítőkkel és a legújabb patchekkel, ez lesz az első, amit megcsinálok majd. Kicsit macerás, ugyanis 4950 Word oldalnyi szöveg van összesen (ebbe még 2 kiegészítő nincs benne), igaz sok üres oldal is van, de a már lefordított részeket külön külön be kell tenni az új dialog.tlk fájlba. De legalább közben átnézem.

Weboldalunk: http://rocsikteam.co.cc

Forróság

Varázsszövő | 2010.07.15. 10:34 | kategória: Elmélkedések

Július 15. - hármasfokozatú hőségriasztás - dögmeleg.

Itt ülök a munkahelyi irodában, legalább 40 fok van idebent, a túlélési esélyek jelentősen romlottak... Mégis milyen dolog az, hogy a polgármesteri hivatal titkári helységében még egy klíma sincs?? De nem csak itt, a polgármester és a jegyző irodájában se, csak fent az emeleten van egy, ami az utolsókat rúgja. Ez ilyen dolog, a kánikulát nem érdekli a válság, ő jön, lát és győz. Most még a regényt folytatni sincs kedvem, pedig munka is alig van, lenne időm. Legszívesebben strandon lennék, vagy legalábbis vízközelben. És a főnökök sem mutatnak hajlandóságot arra, hogy hazaküldjenek minket, pedig volt már rá példa.

Na mindegy, befejeztem a kesergést, szemeim előtt feldereng barátnőmék medencéje, de azonnal eloszlik az ábránd, amint eszembe jut, hogy még legalább 6 óra, amíg használatba vehetem.

Summa summárum, kitartást mindenkinek, strandoljatok, élvezzétek a hűsítő vizet helyettem is :)

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.