A Sudden Strike széria még az ezredfordulón született meg, köszönhetően a Fireglow Games stúdiónak, akik aztán a következő két epizódot is elkészítették. Az első és második rész még teljesen 2D-s stratégiák voltak, ahogy akkoriban még a legtöbb. A harmadik dimenziót a 2007-es Sudden Strike 3 hozta el. Talán itt is igaz a régi mondás, miszerint az idő mindent megszépít. Hiszen a veterán rajongók hajlamosak nagy klasszikusként emlegetni az eredeti játékokat, holott anno az első három epizód egyike sem nyújtott kimagaslót, még ha voltak is elvitathatatlan érdemeik. Talán éppen ezért alakult úgy, hogy a 2007-es harmadik rész után hosszú időre feledésbe merült a széria (nem számolva a harmadik rész foltozgatását).
Ezekben az években kerültek a jogok a Kalypso Mediához, akik örömmel kaparintják meg a régi második világháborús játékokat (náluk kötött ki a Commandos franchise is). A kiadó a magyar Kite Games csapatát bízta meg a Sudden Strike 4 elkészítésével, akik 2017-re fejezték be a munkát. A negyedik rész a kor szellemének engedve jobban nyitott a kezdő játékosok felé, mint talán kellett volna, ezért sok elemében jóval egyszerűbb lett, mint a korábbi epizódok, ezt pedig a veterán rajongók nehezen tudták elfogadni. Ráadásul összességében sem nyújtott szinte semmi maradandót. A Kalypso ennek ellenére elégedett lehetett a magyar stúdió teljesítményével, ugyanis őket bízta meg a Sudden Strike 5 fejlesztésével is, amelyet tavaly nyáron jelentettek be, nemrégiben pedig végül meg is jelent.
A játék teljesen egyértelműen az egyszemélyes kampányokra fókuszál, ez rögtön tetten érhető, ha belesünk a skirmish vagy a multiplayer menüpontok mögé. Ott ugyanis mindössze két játékmódot (domination és breakpoint), valamint két pályát (Mercato Square és Rocky Ridge) találunk, illetve pár beállítási lehetőséget. Sajnos a multiplayer mód egyébként is kong az ürességtől. Cserébe viszont a kampány mindjárt három hadjáratot is magába foglal: egyet a németek, egyet az oroszok és egyet a nyugati szövetségesek oldalán. Mindhárom kampány 5–7 küldetésből áll, amelyek szerte Európában játszódnak, köztük néhány ikonikus ütközettel. Megfordulunk Kréta szigetén, a Krím-félszigeten, Monte Cassinónál, illetve Budapest ostroma is kapott küldetést. De részt vehetünk a Barbarossa hadműveletben és az ardenneki offenzívában is. Bár az egyszemélyes kampány a hangsúlyos a játékban, egy picit itt is lehet hiányérzetünk, ugyanis több pálya újrahasznosított: Kréta szigete, az ardenneki offenzíva vagy épp Budapest ostroma is több kampányban helyet kapott, mintha így spóroltak volna a készítők.
Persze, ha a játékmenet kellően összeszedett, megfelelő taktikai mélység van benne és főleg elég szórakoztató, akkor a küldetések száma kevésbé érződhet negatívan. Csakhogy az a gond, hogy a Sudden Strike 5 igazából elég sótlan játék lett. A küldetések elején választhatunk három tábornok közül, akik támadó, védekező vagy taktikus felfogást képviselnek. E tábornokok nyilván mindegyik népnél mások, igazi történelmi alakok. Mindegyikük más bónuszokat kínál annak függvényében, hogy milyen harcmodort képviselnek. A támadó felfogású Patton tábornok például gyorsabb tankokat, nagyobb tűzerőt és páncéltörő képességet nyújt, míg a taktikus Rommel akkor ad hasonló buffokat, ha ügyesen oldalba támadjuk az ellenséget. Ez képes némi extra mélységet adni a küldetéseknek és az újrajátszási faktort is növeli valamelyest.
A küldetéseknek adott egységekkel vágunk neki, de a harctéren nyújtott teljesítményünkért kreditet kapunk, amiért aztán erősítést vásárolhatunk magunknak. Szerencsére az egységek árazása és ereje is egész jól be lett lőve. Gyalogságból, páncélosokból, tüzérségből és támogató egységekből épül fel a kínálat, ezek mindegyikének meg is van a maga szerepe a harcmezőn. A gyalogosok között tankelhárítók, aknavetők, egyszerű tüzérek és mesterlövészek éppúgy vannak, ahogy szanitécek is. Utóbbiak egyébként elvileg automatikusan mentik a csatában megsérült társaikat, de sokszor futottam bele, hogy csak külön noszogatásra, parancsra mentek menteni a menthetőt. A járművek bár modulárisan sebződnek (motor, futómű, lövegtorony), de továbbra is megmaradt az életerőcsíkjuk. Az azért örömteli, hogy a sima gyalogosok puskái nem tesznek kárt benne, illetve bizonyos szögből támadva még a többi tank vagy ágyú lövedékei is simán lepattannak róluk. Vagyis a fizika és ballisztika alapvetően rendben van.
Egy-egy nagyobb ütközetben könnyű elveszni. Az alapvető parancsokon túl, mint a viszonozd a tüzet, feküdj le, támadj egy bizonyos területet, a többit elég nehézkes kiosztani. A gyalogosok még véletlenül sem dobálják meg a páncélosokat tankelhárító gránátokkal maguktól, csak ha erre külön parancsot kapnak. E téren némi könnyebbség, hogy az idő bármikor megállítható, hogy szépen rendezhessük sorainkat, és minden harcoló katonának kioszthassuk a további teendőket. De ez a mikromenedzselés nem ad annyit a taktikai mélységhez, mint amennyi felesleges pepecseléssel jár. A taktikai mélységhez inkább a megfelelő stratégiai pontok elfoglalása, valamint az utánpótlás folyamatos biztosítása ad többet. A páncélosok, ágyúk és a gyalogosok is kifogyhatnak a lőszerből, a gépesített egységek emellett az üzemanyagból is. Ezért ezekről nekünk kell folyamatosan gondoskodni. Ezeken túl a szokásos harctéri eszköztárból tudunk szemezgetni: füstfelhővel álcázhatjuk magunkat, aknákat telepíthetünk, pontonhidakat építhetünk és hasonlók. Bizonyos küldetések során külső támogatásokat is lehívhatunk, így szőnyegbombázást, precíziós bombázást, ejtőernyős alakulatokat, felderítő repülőt és vadászrepülőt is kérhetünk, ha szükségét érezzük.
A Sudden Strike 5 alapvetően nem egy csúnya játék, de különösebben szépnek sem mondható. A gépesített egységek jól felismerhetők, cserébe a gyalogosok szinte már pálcikaemberkék még a legközelebbi nézetben is. Cserébe a különböző vizuális effektek eléggé rendben vannak, szépek a robbanások is. A pályák elég nagyok és némelyik kifejezetten szépen fel lett építve, de vannak elhanyagoltabbak is. Ha az összképet össze kellene hasonlítani a Company of Heroes 3-mal vagy a Men of War II-vel (mint az időben talán legközelebb álló, hasonló tematikájú stratégiákkal), akkor bizony simán alulmarad velük szemben vizuális téren (a játékmenetről nem is beszélve). A hangokra viszont nagy panasz nem lehet, a zene is a szokásos harci indulók és feszültségkeltő dallamok kombinációja.
Az a baj a Sudden Strike 5-tel, hogy sótlan. Nem rossz játék, nem rossz stratégia, csak olyan semmilyen. Vannak benne jól működő ötletek, szépen elkészített részletek, de az összhatás nem több közepesnél. Ami talán a legnagyobb baj, hogy nincs meg benne az a bizonyos „csak még egy küldetést” érzés, ami régen a nagy stratégiákban mindig jelen volt. Nem motivál, hogy tovább haladjak, nem érzem magamban a késztetést, hogy este leüljek elé és az oroszokkal bevegyem Budapestet. Apró bosszúság még a végére: bár a játék kínál magyar feliratokat is (ami azért egy magyar fejlesztésű játéktól nem akkora nagy elvárás), ezek valójában félkészek. Bizonyos dolgok egyszerűen nincsenek lefordítva magyarra, így például a HUD elemei sem. Kíváncsiságból megnéztem, ezek más támogatott nyelvekre sincsenek lefordítva... Mondjuk nem ettől lett volna jobb vagy rosszabb játék a Sudden Strike 5.
