lásd az el.gitárral kapcsolatos fenntartásaimat. Egy Led Zeppelinnek nagyon oké, egy Ghymesnek nagyon nem.), sem nem olyan dinamikus (persze, erre meg lehet válasz, hogy ők sem lesznek fiatalabbak.) Éppen azért szívom a fogam, mert attól a Ghymestől, aki pl. egy Johann-ban megmutatta, mit lehet művelni egy hegedűvel, egy Üzenetben megmutatta, mit lehet művelni egy cimbalommal, és ezt a sort szinte a végtelenségig folytatva: stb., vagy aki csak úgy nagy általánosságban olyan számokat tett le az asztalra, mint a Tánc a hóban, a Bazsarózsa, vagy a (szerintem méltatlanul hanyagolt) Bárka, de, hogy újabbakból is merítsek, ott van az Életvíz - na, egy ilyen Ghymestől nem ez az a CD, amit vártam. Hazudnék, ha azt állítanám, a műveiken végigtekintve nem volt "logikus lépés" ez az album, és az sincs kizárva, hogy az én ízlésem maradt egészségtelenül kozervatív, egyszerűen, nekem ez valahogy nem stimmel. Már, ahhoz viszonyítva, amennyire széttépték az embert a korábbi alkotások.
@akmarilla: Akár még irigyelhetnélek is, elképzelhető akkor, hogy a legjava még hátra van Neked.
Mostanság koncertre én sem fogok eljutni, még nyáron is hótt' esélytelen lesz valószínűleg - egyébként sem gondolnám, hogy bármit megváltanék (Azért Szarka Tamást nem úgy ismerem interjúkból, innen-onnan, mint aki magáért ne állna ki ), másfelől pedig, nem is akarok. Művészek, szabadok, nekem az jutott, hogy eldönthessem, meghallgatom-e őket, avagy tetszik-e, amit csinálnak. 
Hetente bizonyosan hallgatom őket, és eddig minden más előadó "jött és ment" nálam. Most hallgatom újra szinte az egész Ghymes életművet. 
Legalább mégegyszer ekkora alkotói erőt kívánok Nekik a hátralévőkre.
