Ez volt 2022

Mért reméled? Ha LM lenne, akkor legalább el tudnád küldeni a kurva anyjába
Sajnos erősen kétlem, hogy ő az

I wish I could have known about the view from halfway down

Régóta keresem ki írja az Origo piros fejléces, RENDKÍVÜLI híreinek felelős szerkesztőét, hogy elküldhessem a kurva anyjába. Remélem nem te vagy az.

Szerencsére ez ebben a formában nem igaz, mindegyik kollégám tud valamiben többet, vagy jobban, mint én, én is tanulok tőlük mindig valamit. De értem a lényegét a mondanivalódnak. Tegnapelőtt hallgattam meg egy állásajánlatot, sajnos lényegesen jobb pénzért... de minden más rosszabb lenne, és bár tényleg lenne helye, vissza fogom utasítani.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Egyszer olvastam, hogy ha olyan helyen dolgozol ahol te vagy a legnagyobb vagy a legkisebb hal akkor érdemes elgondolkodni a váltáson. Persze menő mindent tudó svájci bicskának lenni (egy ideig legalábbis ).

Média. Az első időszakban 24 órás hírügyeletet tartottunk, és a nyelvtudás+politika és gazdasági értelmezés+technikai tudás a factcheckhez halmazában kvázi csak én voltam.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Miért nőtt meg a háború miatt a munkaterhelésed? Milyen területen dolgozol?

Jaja, necces. Monoton volt nagyon csak a kamion utánfutóját nézni már hosszú ideje.

Ez annyira pillanatnyi alvás, hogy a szemedet le sem tudod csukni ennyi idő alatt, az agy hamarabb kapcsol ki. Mondjuk inkább monoton úton szokott előfordulni. Nekem is volt, hogy kikapcsolt az agyam és arra eszméltem, hogy az egyik kerék letért az útról. Autópályán, a belsőben, tehát előzés közben...szerencsére szépen lassan visszakormányoztam, nem hirtelen mozdulattal, és így nem csúszott meg a fűben. De közel volt a korlát.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Az anyós ülésen ülő barátom és párom is mondta, hogy végig nyitva volt a szemem. Én is mintha érzékeltem volna, hogy megy jobbra a kocsi csak nem tudott mit kezdeni az infóval az agyam. Abszolút nem voltam fáradt. Mind1, akárhogy is volt, legalább ép bőrrel megúsztuk. Sajnos nincs vezetési rutinom itthon, így megterhelő tud lenni a kinti 1800-2000 km 4-5 nap leforgása alatt.

Ez pedig a pillanatnyi elalvás tipikus esete, egyszer én is jártam így, hogy a sávelhagyás figyelmeztető rezgette meg a kormányt és nem emlékszem, hogy lecsuktam volna a szemem/kiesett volna idő. Ijesztő tud lenni.
jó, hogy ennyivel megúsztátok.

Meg a fene se gondolta, hogy baj lesz. 2019-ben is bérelt autóval csapattam Svájcban, mindig nagyon szépen ment a vezetés. És mivel volt rajta biztosítás, nem is néztem a részleteket. De a szélvédő és abroncs biztosítást direkt kifizettem pluszba. Nem elaludtam, hanem valószínű bebambultam. Már jó ideje követtem egy utánfutós kamiont hegyoldalon szerpentinen és nyitva volt a szemem végig. Mikor rám kiabáltak az anyósról, hogy mit csinálok, mert megy a kocsi jobbra a szalagkorlát irányába, akkor már késő volt és fél pillanatra végighúztam a kocsi teljes jobb oldalát és lepattantunk róla. Megállni nem volt lehetőség, mert 80 körül haladtunk és mögöttünk végig jött a sor. Jó pár km-el arrébb tudtunk lehajtani egy kis faluba kiszállni és megnézni. Szerencsére az összes létező elem és mindkét felni sérült.

Személyi sérülés ne legyen, az a lényeg! A pénz az meg jön és megy....főleg megy.

Itt talán az egyetlen negatívum a váltásnál, az hogy távolabb van. 80 perc helyett így nagyjából 2 óra megy el naponta tömegközlekedéssel. Pozitívum emiatt, hogy többet olvasok. De egészen más, hogy itt minden van. Ha nincs, akkor szólok és már rendelik is. Karácsonyi buli is 3 napos volt külföldön. Mindent fizetnek, a kinti költésedet is. Eddig teljesen szimpi. Ha lejár a próbaidőm február 2-vel, akkor pedig végre jön a maxos cafeteria is, novemberig visszamenőleg. Meglátjuk mit hoz a jövő és hogy jó döntés volt-e.

Elhiszem, hogy nagyon nehéz most Nektek. Hatalmas erőre és kitartásra lesz szükség, muszáj lesz erősnek maradnod!!!

Nem csodálom, hogy napi 30 frankért nem akartál biztosítani, az sem gyenge összeg. Mobility-vel asszem 250 az éves.

I wish I could have known about the view from halfway down

Nekem most van itthon autójavítás (jobb első ajtó csere lesz, tegnapi baleset). Az a lényeg, hogy személyi sérülés nincs.

Azért még egy kis plusz, hogy jobban nézzen ki:

- 2021-ben két munkahelyet nyomtam egész évben, most augusztusban leadtam a mellékest, nem volt már rá idő, és a kata kinyírása miatt nem is érte meg tovább csinálni
- szintén 21-ben nem figyeltem tudatosan, olyan szeptemberben tűnt fel, hogy a napi 10 ezer lépés meglehet év végére. végül akkor nem sikerült, így 22-ben ezt tudatosan műveltem. közel 13 ezer lépés/nap lett az átlag, 3619 kilométert tettem meg lábon, ebből 173 kilométer futás volt - nagyjából ezek miatt nem híztam el súlyos mértékben
- voltunk csomó jó koncerten (főleg Lord), voltak jó kocsmázások is

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Én ugye 20+ év versenyszférából mentem államiba. Mondjuk ugyanannál a cégnél voltam 20+ évig, szóval annyira nem mérvadó, de kezdetben az államit fejlettebbnek éreztem. Van HR, kommunikáció, sportklub, vállalatirányítási rendszer, teljesítmény-értékelés, stb. Éreztem, hogy figyelnek rám, ami igaz most is.

Aztán nem kellett sok, hogy szembesüljek a korlátokkal. Itt azonnal nincs semmi, ha kell valami, egy merő szívás elintézni. Ha el lehet egyáltalán. Meg bármi baromságot kitalál a kormány, egyből át kell venni nekünk is. Most például, hogy nincs több home office. Jelen élethelyzetünkben ez kurva jól jött, de szerencsére a főnököm nagyon jó fej, azt mondta, hogy megoldjuk. De, hogy szinte mindenben visszafelé fejlesztik az országot... nem kell nyelvvizsga, nem lehet kibukni az egyetemről... egyértelmű persze, hogy arra megy ki a játék, hogy ne menjenek el az emberek külföldre. Csak így még több hülyének lesz felsőfokú végzettsége. De elkanyarodtam a témától.

Szóval mindenki teszi a dolgát, ki-ki a munkaideje kitöltésének megfelelő arányban, de nem igazi a közösség. Bár többször voltam én is rendezvényen, de csak olyanon, ami ingyenes és itthoni. Egy nyamvadt közösségépítő karácsonyi vacsorára nem futotta. Nem kell megszakadni, ez az előnye, de úgy egyébként...

Egy börtön. De bárhova mennék, már ezt érezném. Lejárt az ideje a 8:00-16:00 közti robotnak, a munkába ingázásnak, el van qrva az egész világ. Robotolsz éhbérért, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek, miközben rojtosra szopatnak mindenféle adóval, parkolási kényelmi díjjal meg ilyen fordított faszságokkal. Kórházba is 500 Ft-ért járunk óránként, és persze minden MEGKEZDETT óra számít, ha 5 perccel lépem túl, akkor is. De úgy egyébként is hobbiból jár oda az ember, miért ne fizetne még azért is. Megint elkanyarodtam.

Ez az év sem lesz vidámabb, mint az előző. Még egy kutyát nem fogunk eltemetni, mert nem is vállalhatunk a feleségem betegsége miatt. Ez kikészít. Most jár hozzánk egy macska (szegény kutyánknak már a szaga sincs a területen), lányom tök jól eljátszik vele. Biztosan jót tenne neki is egy kutya, de idén szinte biztosan nem lehet. Ez a végeláthatatlan állapot, a börtön itthon is, egy átok. Egy wellness hétvégére nem tudunk elmenni, 2 naponta kezelése van az asszonynak.

Ez bizony másfajta mindent átjáró depresszió, mint amit te leírtál, de már híreket sem merek nézni, mert onnan is csak a tragédia árad.

Dark Archon

Eléggé be**optam a brokit, igen. 3400 Frank volt a javítás és 2500 volt az önrész. Europcar alap biztosítás, ami a kocsibérléshez kötelezően jár. Azt mondta a nő, hogy ha a napi 30 Frankos premium biztosítást fizettem volna, akkor 350 Frank lett volna az önrész. Kötöttem persze szélvédő és abroncs biztosítást pluszban mellé, de azzal nem mentem semmire. Ez volt a tanulópénz.

Mondjuk az jó szar biztosítás volt Minden biztosításból a legolcsóbbat veszem, pár száz franknál sosem több az önrész így sem. A car sharinges kocsival amikor meghúztam az oszlopot, az is csak 400 frank (160k) volt nekem.

I wish I could have known about the view from halfway down

Én is írok, mert akkora változás történt az életemben, amire senki nem számított. Én végképp nem! Majd 13 év állami alkalmazás után novemberben átigazoltam a versenyszférába. Valami elképesztő a szakadék a kettő között. Egyelőre nagyon örülök, hogy megléptem. Végre ismét van motiváció, hogy képezzem magam. Eddig is bőven lett volna rá időm és lehetőségem, de totálisan belepunnyadtam a középszerbe és nem tettem azért, hogy jobb legyen számunkra. Ezt azért sajnálom, de kár a múlton keseregni. 38 vagyok, szerettem volna még időben lépni. Meglátjuk mit hoz a jövő, egyelőre még kicsit félelmetes, hogy nincs többé biztos nyugdíjas állásom. De mindenki nagyon kedves és támogató, már kétszer kinn voltam külföldön is a két hónap alatt. Jó lesz ez!
3 év után ismét kijutottunk egy jó kis svájci nyaralásra, azt nagyon éltem! Igaz, sikerült fél másodperc alatt leamortizálni a bérelt autó jobb oldalát egy szalagkorláttal és kicsivel több, mint 1 milliónk bánta (alap biztosítással). De legalább nem sérült meg senki és élünk.
Januárban meghiúsult egy költözési kísérletünk, az utolsó pillanatban feljebb vitte az eladási árat az eladó, így kénytelenek voltunk búcsút inteni neki. És mivel ilyen remekül alakult az év és a hitelek brutálisan elszálltak, így jó időre el is temettük a költözés projektet, marad sajnos a panel gettó.
Februárban eltávolították a 3,6 centis epekövemet hólyaggal együtt. Ráadásul államiban! Ez hatalmas megkönnyebbülés volt, mert már nagyon komoly gondokat és brutál fájdalmat okozott. Viszont először arra hivatkozva maradt abba az edzés és testmozgás, hogy gyógyulnia kell a sebeknek. Aztán annyira jól sikerült a gyógyulás, hogy 10 hónap elteltével se tértem vissza a kondizáshoz. Ez sajnos meg is látszik. Most pedig a versenyszférás melóval minden szabadidőmet a párommal vagy játékkal szeretném tölteni. Pedig nagyon vissza kéne térni az egészségesebb életmódhoz!!!
Bizakodó is vagyok az idei évvel kapcsolatban meg nem is. Fizetés tekintetében előrelépés várható 1-2 hónapon belül és esélyesen tavasszal ismét. Viszont ha tovább folytatódik a drágulás és a mindent átjáró depresszió, akkor nem sokkal leszünk előrébb.

Rég csináltam ilyet, de most úgy hasraütve, inkább csak események, történések szintjén, nem pro-kontra.

- ez volt az első teljes év, hogy egyedül laktam. igaz, csak albérlet, de hát ez a magyar rögvalóság
- az egyetemmel kicsit megcsömörlöttem, de egyelőre még a tervek szerint haladok vele, nem egyszerű ez a levelezősdi
- a háború olyan szinten érintett, hogy a kitörésétől számítva majdnem 2,5 hónapon át minden nap dolgoztam 8-12 órát miatta, kemény időszak volt
- viszont áprilisban előléptettek, a korábbi feladataim mellé így kaptam egy 7 fős csapat közvetlen irányítását, közvetetten pedig kb. 25 másik kolléga munkáját is igyekszem segíteni, szóval van kihívás bőven
- nagy elképzeléseim voltak arról, hogy majd kicsit szerzek vezetési rutint (a jogsi 5 éve megvan), de ebből semmi nem lett, pedig tudom, hogy kellene, egyszerűen nem érdekel, se nem köt le
- a sport abbamaradt júniusban a sok meló miatt, ez meg is látszik rajtam, bár a csúcs októberben volt, azóta már leadtam pár kilót, de messze még a cél
- volt egy fasza 10 napos erdélyi nyaralás
- nehéz évnek nézünk elébe és ez miatt nem annyira vagyok bizakodó most, tudom hogy sokat kell tenni idén is (bár persze ez nem baj alapvetően)

Nem volt rossz 2022 magánemberként, a covid továbbra is nevetségesen elkerülni látszott egészen december elejéig, ott volt 4 napig lázam, orrfolyásom, miegyebem, de teszt nélkül, home officeban kihúztam, a klasszikus covid-tünetek nem jöttek elő, de ki tudja, mi volt ez. A gazdasági nehézségek jobban érintenek nyilván, a sajtról már csak elvi okokból is leszoktam. Megtehetném, de sokszor úgy érzem, hogy a boltba már csak nevetni lehet bemenni, miközben Olaszországban és Németországban is kb. hasonló árak vannak, mint nálunk. Mondjuk Romániában is, csak ott a minőség gyengébb cserébe.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Különszedném, hogy mit várok 2023-ra:
Új kocsit akarunk venni asszonynak, mert a régi 16 éves és nem feltétlenül üti meg a mai biztonsági sztenderdeket.
Munkahelyen legyen végre nyugalom, fejeződjön be az átalakítás és ne úgy, hogy megszűnik a cég. Nagyon sok munkám van benne.
Gyerek kezdi az ovit, reméljük zökkenőmentes lesz. Szeretnénk még egy csöppséget, meglátjuk 2023 lesz-e az az év. Ha igen, akkor 2023 a túlélés éve lesz

Szenvedély nélkül a foci halott.

Összességeben az előző évekhez képest (költözés, gyerek) nyugisabb év volt ez nekem.
Munkahelyemen egy elég mérgező beosztottam szerencsére felmondott (szakmailag túl jó volt, hogy elküldjem), jött helyette két új tündéri kiscsaj, szóval ebben az idegeim kisimultak.
Persze közben kormány átalakítása miatt rengeteget szoptunk, de talán 23ban ez elmúlik.
Gyerek megkezdte a bölcsit, nagyon szereti. Mondjuk azóta folyamatosan betegek vagyunk.
Voltam meccsen Lipcsében, Cesenában és Pozsonyban, mindegyik fasza volt.
Én lettem a házban az szvb alelnök, költségvetést nagyjából helyreraktam, sok idő ment el ezzel is, de jó irányba mozdoltunk. Közben építjük a közösséget, ami tök jó. Szerencse, hogy van még ilyen szomszédi összetartás, nem idegenedtek el az emberek egymástól teljesen.
Vegignyomtam az évet két kispályás csapatban, ennyi mozgás fért bele, de ez is elég volt.
Csinositjuk a lakást, már csak a fürdő van hátra.
Egyik legjobb barátom tavasszal súlyos műtéten esett át, nagyon agresszív rák támadta meg, de már jól van, lekopogom. Azért az az időszak elég megterhelő volt és újfent ráébresztett, hogy bármikor történhet velünk bármi. Minden percet ki kell használni.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Tavaly óta sok változás nem volt...
- Steam könyvtáram jelenleg 1075 játékot számlál. Direkt visszanéztem, tavaly még csak 754 volt az év végén. Amikor rossz kedvem van hörcsögözni szoktam, ebből lehet következtetni...
- Szociális érintkezés maradt a nulla közelében. Ha csak az IRL-t számítom akkor csak és kizárólag a munkára és minimálisan a családra korlátozódik, egyébként néha online aktív vagyok... Mármint van egy streamer ahol a közösség hajlandó elviselni, én sem értem miért... De ott is van, hogy egész hónapban még beköszönni sincs erőm... De már a boltba menetelre is napokig készülök.
- Családi téren csak rosszabb lett a helyzet, apum decemberben stroke-ot kapott, egy hét alatt a zseniális egészségügy rájött, hogy ez csak következmény, a kiváltó ok egy rosszindulatú daganat... Én az egészről csak bő egy hét késéssel hallottam, ez szerintem mutatja azt is milyen jó a kapcsolatom a család ezen részével. Mondjuk az is igaz, hogy mai napig nem tudom mit is érezzek ezzel kapcsolatban... Másfél éve nem beszéltünk egyébként sem...
- De talán pozitívum, hogy lassan két és fél éve nem cigizek, még ha nem is egészen elfogadható okok miatt is és még mindig nem csináltam semmi visszafordíthatatlant... Néhány csík meg senkinek nem számít...

Szóval legyünk optimisták, talán itt leszek még egy év múlva is...

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Idén sem választanám külön pro és kontrákra a dolgot, valahogy nem mindig egyértelmű , inkább csak pontokba szedném.

- A 2,5 éve megszerzett munkahelyem köszöni szépen, megvan. Még soha nem voltam ilyen megbecsült egy munkahelyen sem, anno nagyon sokat dolgoztam, mindezt szarért-hugyért, mellette tovább tanultam, hogy rendes munkahelyem legyen. Most meg… hát, ez összejött. Dolgozni nem sokat kell, van pár hajtósabb időszak, de aztán hetekig ilyen napi 1-2 óra munkám van, vagy még annyi se. Főleg, hogy ennyi idő után már megtanultam, hogyan lehet 10-20 perc alatt letudni azt, amivel anno fél napot elvoltam. Mindezt home office-ban, és mellé még szépen meg is fizetnek, ha nagy ritkán bejárok, a kollégák jófejek stb. Csak hát a szakmai kihívás hiányzik, nagyon ellustultam, elkényelmesedtem, szinte meghalok, ha korán reggel 9-kor kezdődik egy meeting. Kéne valamit tanulni munkaidőben, de már ahhoz is lusta vagyok.

- Nem mozgok, nem sportolok, ez ellen is tenni kell valamit. Szinte egész nap képernyő előtt vagyok, még amikor este simracingelek (mozgok ), akkor is.

- A közélet még soha nem volt ennyire elkeserìtő. Kilépek az utcára, mindenki búval baszott, befásult, kiégett vagy szimplán csak hülye, miközben mindenütt a propanda zúdul a nyakamba. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ebben az agymosott, agyhalott, lezüllesztett, szétlopott és összehányt országban bárki is őszintén jól érzi magát. Végtelen messze vagyunk attól, hogy itt valaha is változás legyen.

- Annak azért örülök, hogy párszor így is kimozdultam, a céges bulik jók voltak, egy csomót elvoltam gokartozni is, szerelem is volt. Covid sem volt idén, bár utólag tényleg gáz, hogy bemondásra jöttek-mentek a hullámok. Lustaság ide vagy oda, személyiségfejlesztésbe is belekezdtem, bár sokszor ez is megerőltető. Egyedül moziba nem mentem idén, a Batman érdekelt volna, de túl sötét hangulatú volt a trailere és nem mertem bevállalni, egyszerűen már évek óta nem bírom az ilyet.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Pro:
- Rendszeres sport edzőteremben tavaly november óta, heti 3 alkalom min.
- Új munkahelyre kerültem augusztusban, ahol egy komolyabb munkakörben próbálhatom ki magamat (érzésem szerint sikerült beilleszkedni, és a feladatok ellátásában is elégedett velem a főnököm) és természetesen ez financiálisan is jobb, mint az előző helyem.
- A héten sikerült lefoglalóznom a leendő új(abb) kocsimat, aminek az átvétele sajnos átcsúszik január elejére, de már nagyon várom.
- Újra felfedeztem magamnak a gaming világát! Idén a korábbi magamhoz képest egészen sokat játszottam.
- Idén is sikerült két alkalommal összehozni a gyerekekkori legjobb két barátommal a Kéktúra hétvégéket. Ez nagy szó, mivel hármunk közül egyikünk külföldi és viszonylag ritkán látogat csak haza.

Kontra:
- Hiányoznak az előző munkahelyemről a kollégáim/barátaim. Habár rövid időn belül sikerült egészen jó kapcsolatot kialakítani az újakkal, de azért az előző helyen a 4 év az mégis csak 4 év...
- Ritkultak, szinte 0-ra redukálódtak a fútós edzéseim és versenyeim. Idén a Kékes Csúcsfutás volt az egyetlen megmérettetés, habár arra tisztességgel összeszedtem magam és teljesítettem is.
- A pedagógusok jelenlegi helyzete végtelenül elkeserít, írom ezt volt pedagógusként és olyan emberként, akinek nem egy pedagógus jó barátja van.
- Az új Batman film nálam totál kiverte a biztosítékot, ráadásul a DCEU-t is egy az egyben elkaszálták.

Nekem pont fordítva, brutál eseménydús év volt.

Pro:
- Összeköltöztünk barátnőmmel
- Egy hónapja meg tudtam venni a 2 éve vágyott autót, amit imádok (Honda Civic Type-R FN2 )
- "Expertise" váltás Cloud -Azure- irányba, ennek nyomán egy szerencsés munkahely, illetve pozícióváltás összehasonlíthatatlanul jobb körülményekkel és fizetésért
- Több -elsőre- sikeres szakmai vizsga, szám szerint 4 db, de még egyet a két ünnep között szeretnék abszolválni
- Ennek nyomán nagyon lelkes vagyok a szakmai lehetőségeimet, jövőmet illetően
- Ennek nyomán azt érzem, hogy bármit képes vagyok megtanulni, 2025 végéig tervet készítettem, hogy mikor milyen tananyagot/vizsgát szeretnék letudni.
- A COVID óta idén volt az első időszak, amikor rendszeresen elkezdtem újra sportolni és most már látom, hogy a jövő évben sikerülhet túlszárnyalni a 4-5 évvel ezelőtti önmagam minden téren.

Contra:
- A barátaimmal egyre kevesebbet találkozom és bár online tartjuk a kapcsolatot egy jó részével, ez nem ugyanaz. Többen közülük megházasodtak + gyerek jött, ezért nekik más a prioritás, illetve a távolság is ellenünk dolgozik. Azért szerencsére vannak új arcok is -volt kollegák-, akikkel viszont kibővült a kör.
- En bloc egyre kevesebb időm van "lazulni", mindig van valami, amire elmegy a szabadidő, ház körüli teendők, önfejlesztés, rokonlátogatás. Sokszor azt érzem, hogy jó lenne úgy két hét szabira menni, hogy addig ne hívjon senki, tegyen úgy mindenki, mintha nem is léteznék, hogy végigkockulhassam.
- Sajnos egyre elkeserítőbb az itthoni politikai helyzet, úgyhogy nálunk is 1-2 havonta szóba kerül, hogy néhány éven belül esetleg elhagyjuk az országot. Én jól keresek itthon is és szép lassan meg fogunk tudni valósítani mindent, amit szeretnénk, de egyszerűen elfog a keserűség és a csalódottság, ha belegondolok, hogy a majdani gyerekeimnek itt kell felnőniük.
- Az új munkahelyemen mindenki nagyon profi, ami motiváló és jó érzés, de egyben hatalmas kihívás. Már jó néhány éve olyan közegben dolgoztam, ahol azt éreztem, hogy minimum a középmezőnybe tartozom és bizonyos dolgokban mindenki hozzám fordul. Jelenleg azt érzem, hogy mindenki messze van tőlem és nekem még legalább fél - 1 év, mire azt tudom mondani, hogy rutinos leszek -és ez is extra önfejlesztést/időt kíván tőlem-, ez egyelőre frusztrál, bár már közel sem annyira, mint mondjuk a próbaidőm elején.

szerk, ha lenne:
Contra: karriertemető munkahely, de kényelmes, és mint mondtam, ellustultam. Váltanom kellene, de nehéz feladni a kényelmet.

I wish I could have known about the view from halfway down

Ha valakit még érdekel ez a tradíció.
Nekem viszonylag eseménytelen év volt.

Pro:
Vettem egy Suzuki SV650 motort
Sok év kihagyás után (10?) újra eljutottam tengerpartra (Mallorca)
Általános boldogság. Szerelem, Svájc, életszínvonal

Contra:
Lokális barátaim száma továbbra is 0
Nem tudok normálisan aludni az isten tudja miért. Már méregdrága párnám, ágyam van. Jógázok, sztressztelenítek, de semmi nem akar igazán segíteni.
Ellustultam home officeban, keveset sportoltam, olvastam, gitároztam

I wish I could have known about the view from halfway down