Ez volt 2025

A tavalyi szerintem nekem is kimaradt, de nagy események nem történtek akkor sem, azóta sem. Inkább csak felsorolás jelleggel.
- Továbbra is zéró szociális és magánéletem van, ebből ugyan próbáltam év elején kitörni, de olyan "jól" sikerült, hogy megint visszazuhantam a gödör aljára. És nálam a gödör alja éles.
- Voltam az ilyen jellegű gondjaimmal szakembernél is, nem is egynél. Diagnózisom van, de abban nem tudunk egyetérteni, hogy kell-e nekem gyógyszer és innentől ezt kár is erőltetni...
- Munkahelyen aránylag rendben mennek a dolgok, pár éve kaptam a nyakamba plusz munkát, ami némi anyagi plusszal is járt. Nem egy nagy pénz persze, de itt vidéken nem rossz és a KSH átlag fölött vagyok. Meg aki jár a fórumra az pontosan tudja, hogy úgyis játékra költöm
- Az egyetlen pozitívum (?), hogy augusztus óta nekem is van egy mentett cicám. A munkahelynél dobta ki valaki a testvérével együtt, ő hozzám került, a tesó az egyik irodistához. Néha idegesítő, szerencsétlen és szerintem nem is a legélesebb kés a fiókban, de azért a maga módján aranyos.
- Jövő évre be van tervezve egy gépcsere, bár ilyen eszement alkatrész drágulás mellett nem tudom hogy fogom összehozni. Magamat ismerve valahogy biztosan.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Ahogy nézem a tavalyi kimaradt, úgyhogy most pótolom.

Pozitívumok:

- 2024 nyarán vettem egy lakást, részint mert a párommal közös házvásárlás meghiúsult, én meg sejtettem, hogy ingatlan árrobbanás jön, azóta be is jött a dolog, kb. 30%-kal többet ér már azóta, 57m helyett kb. 75m.

- Szakmailag jó volt mind a két év, idén már "AI", mint buzzword nálunk is erősen jelen lett, a hallucinálós chatGPT sokszor idegesítő, de utánellenőrzéssel elég hasznos tud lenni, több témában is, pl. olyan VBA scriptet dobott nekem össze, amivel kaotikus adathalmazból is szép rendezettet, használhatót tudtam csinálni, amit esélyem se lett volna saját kútfőből összekukázni. Powershell cmdlet-eket rendszeresen kitalál, de alapvetően az egyik leginkább munkát megkönnyítő eszközök ezek, amiket valaha használtam. A Cursor pedig tudatosan használva pláne

- Előléptetés be lett idén év végével ígérve, ez elmaradt, idén alakította át a cég a promóciós folyamatait, kevesebb senior title-t dobálnak, főnököm most ismét beígérte, hogy ennek ellenére jövő nyárig meg lesz ez, de ha enélkül is korrekt lesz a fizuemelés februárban (10% körül), akkor nem izgat annyira.

- Elkezdtem thai boxolni, aminek eredményeképp sokkal kevésbé vagyok izzadós, jobb lett a kondícióm, sikerült fogyni 8 kilót, bár most a karácsony miatt ez erős stagnálásba ment át, az utóbbi napokban vissza is tértem a korábban elért súlyhoz.


Negatívumok:

- A lakásvásárlást azért is foganatosítottam, mert sajnos nem érzem betonbiztosnak a párkapcsolatom, 6 év együttlét után rengeteg probléma látszik, közülük is kiemelkedik, hogy szexuális téren nem vagyunk kompatibilisek, jóval nagyobb az igényem, mint páromnak. Több éves probléma ez, sok megbeszélésen túl vagyunk, úgyhogy hamarosan jön egy "végső elbeszélgetés", ami után, ha továbbra sem változnak a dolgok, akkor sajnos szakítani fogunk.
Rohadt idegesítő, hogy minden ismerős azzal csesztet, hogy miért nem adom ki a lakást, mennyi pénztől elesek így, nyilván azért, mert ha úgy alakul, akkor nem akarok albérletbe menni. Eszköztelennek érzem már egy ideje magam, de nyilván szeretem, úgyhogy amíg azt érzem van remény, addig bele kell tennem mindent.

- Ez sok mindenre rányomja a bélyegét, a munkája miatt nem egy nagy eljárós, nincsenek is barátai, de azt érzem, hogy én sokkal jobban akarnék szocializálódni, amit viszont nem tudok megtenni, mert most távol a barátaimtól lakom.

- Bár az ingatlan, amiben lakunk, saját, nagyon szar az állapota. Nem részletezném, de röviden egy putri és már nem igazán bírom ezt elviselni, úgyhogy már csak ezért is jó lett volna 2 éve váltani, ahogy terveztük, csak akkor ragaszkodott egy elképzelt árhoz, amihez képest persze a kinézett ingatlanok vagy 50%-ot drágultak... Nyilván az első pont miatt most eszemben se lenne közös ingatlanba belevágni, úgyhogy eléggé patthelyzet a mostani.

Összességében örülük, hogy elhatároztam magam, 35 évesen még megengedhetem magamnak, hogy újrakezdjem. Úgyhogy 2026 első fele vízválasztó lesz ilyen szempontból.

- Szeptemberben volt egy elég rendes rosszullétem (ételmérgezés, vagy allergia, who knows…), ami után hetekig nem tudtam rendesen enni, és hát eléggé lesoványodtam. Azóta is próbálok több-kevesebb sikerrel visszahízni, csak az nálam nem olyan egyszerű.

- Ugyanebben az időszakban megpályáztam egy pozíciót a cégen belül. Bíztam magamban, el is jutottam a végső fordulóig (4 körös volt), de nem engem választottak, amit kissé nehezen viseltem. Sajnos 5 év alatt jól kinőttem a jelenlegi pozíciómat, azóta még több munkafolyamat optimalizálódott, dolgozok kb. 10 órát összesen egy átlagos héten. Annak a nagy része is monkey job. A munkahely szuper, de hiányzik a szakmai kihívás.

- Kapcsolatok mentek is, jöttek is - jó volna lassan megállapodni, bár amilyen elvárásaim vannak (childfree életmód, stb.), kicsit nehéz lesz.

- A végére hagytam a pro dolgokat, egyrészt a shinkendót (japán kardművészet) azóta is űzöm; most év végén meg is volt az első tameshigirim, magyarul katanával kaszabolhattam gyékényt. Amúgy lol, mert azóta sincs semmi célom ezzel, csak mozogni akartam valamit, + segít kiereszteni a gőzt.

- Augusztusban lett egy macskám. Igazából a szomszédé ez is, mint ahogy az előző is volt. Egyszer csak belépett a lakásba, és hamar be is lakta magát. De eléggé a szívemhez nőtt, megszerettem, és sokat dolgozok azért, hogy királyi élete legyen.

Összességében olyan 70%-ra értékelem ezt az évet, mert volt egy csomó jó pillanat, szórakoztam eleget, csak közben elég sok minden bizonytalan talajon áll. A jövőtől szorongok, főleg, ha globálisan nézem, nem számítok sok jóra. Nem hiszem, hogy az AI-technológiát jó ötlet volt a mezei emberekre rászabadítani (ld. még a lőfegyvereket, a drónokat és a lime rollereket is), és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, amit most látunk. Maga ez az online tér is olyan, hogy végre mindenki hangja felerősödött, csak közben soha ennyi magányos ember nem is volt. A jövőnket pedig agymosott, kőbuta, ostoba emberek fogják eldönteni. Na sebaj. Amíg látom, hogy felkel a nap és lenyugszik, amíg hozzáférek a Steam könyvtáramhoz, és nem egy gulagban kell hajnali ébresztéssel zoknit heggesztenem, addig el leszek valahogy a kis világomban. Tesék, csak sikerült valami optimista végszót összehoznom.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Pár óra alatt jobb bevásárlólistás appot vibe kódoltam, mint amit egy hét alatt magam írtam Nyilván mindennek megvan a maga helye, komoly alkalmazásba kód nem mehet ellenőrizhetetlenül, ez csak saját használatra volt. De munkahelyen is bőven többet tud nyújtani, mint xml és json-ök barkácsolása.

Itt is az ember a legnagyobb hiba, jó eszköz rossz kezekben nagy kárt tud okozni. Kolléga egy 30 soros nettó AI merge requestre kapott tőlem 25 kommentet, közben kapartam a falat, hogy ezt hogy gondolta… Szerintem viszont érdemes lélekben felkészülni rá, hogy szopni fogunk.

I wish I could have known about the view from halfway down

Én azon tudom néha fogni a fejem amikor medior szintű kolléga elkezdi tolni a vibecoding-ot. (én junior vagyok, de eléggé szkeptikusan állok hozzá a ChatGPT-hez, Copilot-hoz, Geminihez, stb.)
Én AI-t csak nagyméretű, XML vagy JSON fájlokhoz szoktam használni, amúgy inkább a dokumentációra és tudományos oldalakra próbálok hagyatkozni. XML-hez és JSON-höz azért nem olyan nagy probléma az AI mert alapvetően ott csak keres, nem "gondolkodik", így azt gyorsan meg tudja oldani, mert a lényeg nem az hogy pontos legyen, hanem hogy a weboldal tudjon normálisan működni.

Pedig semmi értelme már, de mindegy...

A meló egy része még mindig fizikális jelenlétét igényel. Meglátjuk, hogy meddig marad ez így. Egyre több cégnél szüntetik meg teljesen a lokális IT jelenlétét és oldják meg remote-ból. Persze botrány rosszul működik, de legalább olcsóbb.

Van dolgom néha az AI-al és hát, nincsenek olyan képességei, hogy az embereknek tömegével kéne az állásaikat félteni.
De sok helyen a főnök mégis úgy dönt hogy "na legyen egy kis leépítés, majd az AI megoldja" miközben fingja sincs hogy mi az a Nagy Nyelvi Modell vagy Neurális Háló.

Pedig semmi értelme már, de mindegy...

Durva.. Örülök, hogy sikerült megoldani. Kicsit tartok ettől, mert nekünk itt falun egy opciónk van.

I wish I could have known about the view from halfway down

Egymás csesztetése, alázása a gyerekek részéről (mivel lányokról van szó, ez főleg verbális jellegű volt), amit az óvónők tagadtak, szerintük minden remek, a gyerek meg jól érzi magát. (És biztos csak túloz)
Aztán év közben átvittük máshova, ahol kivirágzott a gyerek teljesen. A legszebb, hogy azóta a régi oviból több gyereket is elvittek már, végre leesett másoknak is, hogy csak a kamuzás megy. Mindez ráadásul magán intézményben...

Szenvedély nélkül a foci halott.

Sose bánd, legalább mertél tanulni és váltani! Én jól beragadtam az IT üzemeltetésbe, mert továbbra sem találtam semmi olyat, ami képes lett volna megragadni. Úgyhogy a fizu itt sem lesz soha kiemelkedő. De legalább a munkám nagy része nem helyettesíthető A.I.-al. Vagy legalábbis ezt remélem.

Mi volt a baj az ovival, azt tudni?

I wish I could have known about the view from halfway down

Szerintem is jó ez a topic, bár most nem szeretném a tavalyit megnézni, fókuszáljunk előre!

Hosszú vívódás után óvodát váltottunk a nagyobbikkal, végre helyrekerült, jobban is érzi magát és így otthon is normálisabb a helyzet. Dührohamok, érzelmi hullámok, minden szar volt korábban.
A kicsi elkezdte (és zökkenőmentesen!) a bölcsit, elkezdtek év elejétől együtt játszani, ez óriási könnyebbség nekünk is.
Feleségem visszatért a munka világába, ami hülyén hangozhat, de hiányzott azért neki.
Decemberben végre előléptettek (9 év munkája van ebben ennél a cégnél), középvezető lettem, 2 osztályt/csapatot viszek, egyelőre fasza minden, mondjuk még csak 1 teljes hét ment le így de sok gratulációt kaptam, ami azért jólesik.
Szóval családilag, munkában is előrelépés volt ez az év. Volt emellett rengeteg élményünk, folyamatos mozgásban vagyunk a gyerekekkel.
Ami egyetlen negatívum, hogy az egészségemmel nem foglalkoztam semmit, jövőre kihasználom a céges egészségbiztosítás nyújtotta vizsgálatokat.
Sikerült idén az orromat is eltörni újra, kb 20 év után

Hogy milyen lesz 2026? Nyugis biztos nem, de szeretjük a kihívásokat.

Szenvedély nélkül a foci halott.

A D vitamin nekem is gyatra. Viszont a svájci eü furán áll a dologhoz (vagy csak az én orvosom), de azt mondta, itt nem javasolnak D vitamin pótlást, csak azt, hogy menjünk napra. (Rendeltem amazonról)

I wish I could have known about the view from halfway down

- Pár éve mentem át informatikai területre, és azután a tornádó után, amit az üzleti oldal most ősszel lenyomott (hetekkel csökkentve az amúgy is kényes fejlesztési időnket), hogy megértek minden olyan játékgyártó céget, amik sok évnyi csúszás után is bughalmazokat adnak ki.
Idén megkínáltak egy jobb fizetésemeléssel (mondjuk szerintem a fórum kétharmada így is körberöhöghetné a bérem, de azt szoktam mondani, hogy szerencsére mindenem megvan/mindent meg tudok venni, amire szükségem van), továbbá az a jó, hogy amikor nem teams meetingeken rohadok, akkor a feladataimat élvezem, és remek a társaság. De ettől függetlenül azért már körvonalazódik bennem egy pár éves "merre lépek majd tovább" forgatókönyv.

- Nézzük csak... idén alaposan megnyomtam a hitel előtörlesztést, így a törlesztő már csak a fizetésem 6%-át teszi ki, a maradék összeget pedig egyelőre hagyom elinflálódni. 11 éve léptem be a lakáshitelesek körébe (közben egy picsányi garzon -> picsányi másfélszobás lakáscserével és még nagyobb kölcsön felvételével), és jólesik, hogy kezdem látni a végét.

- Eü téren most egy rokonomnál voltak problémák, egyből el is vittem (magán) orvoshoz, aki továbbküldte (magán) szűrésekre, a legnagyobb para agydaganatot hála az égnek elkerültük, van helyette agyi érelmeszesedés, de már jó kézben van, úgy érzem. Nekem csak egy izmos D vitamin hiányt sikerült kifejlesztenem a legutóbbi labor szerint, ami nőként nagyon nem vicces - bármerről is nézem, 10-12 éven belül (vagy akár jóval hamarabb, ki tudja) biztos berobban nálam is a menopauza, ami még jobban rásegít a csontritkulásra, úgyhogy elkezdtem nagyon alaposan odafigyelni erre.

- Voltak nagy nehézségek és stressz is, de kábé kinél nincs, nem is részletezem, épp elég, ha néha JIB-t és gothmogot hozom le az életről a beszámolóimmal.

- Apropó, fórumtársak, idén személyesen találkoztam Ricsivel és a feleségével, és gothmoggal és JIB-vel folytattuk a lassan 13 éves hagyományt, hogy évente 1, néha 2 alkalommal összefutunk. Idén arra is rávettek, hogy a libegőre felüljek, ami odafele full halálfélelemmel, visszafele békés Clair Obscur kibeszéléssel telt. Illetve múlt szombaton JIB-vel letoltuk az Avatar 3-at, ha már a 2-t is együtt néztük.

- Fiatalkoromban nagyon sokat utaztunk jobbra-balra, ami nem megszerettette, hanem megutáltatta velem ezt az egészet, így az elmúlt hét évben már nagyon nehezen vettem rá magam bármiféle külföldi vagy belföldi útra. Idén viszont a család kedvéért kétszer is hajlandó voltam nekiindulni külföldre, és mindkét út jó volt, így elkezdtem tervezgetni még pár hasonló kirándulást. Főleg a majdnem 18 éves rokon kölyök miatt, hadd lásson egy kis világot.

- Olyan sok játékot nem vittem végig idén, és emlékeim szerint nem is voltak olyan meghatározó végigjátszásaim, mint pl. 2023-ban a Cyberpunk 2077, 2024-ben az Elden Ring, hacsak nem veszem ide a DLC végét, de meglepő módon a Death Stranding 2 nagyon jólesett a lelkemnek.

Ugye?! Felfoghatatlan sebességgel repült el, pedig mintha tegnap lett volna.

Bazz, még egészen dereng is, mikor először elkezdted barátnődet emlegetni itt a fórumon, meg nem mondtam volna, hogy az egy évtizede volt.

(És jut eszembe erről - jövő nyáron lesz húsz éves ez a user accountom...)

Egyébként az én évem, főleg a vége, egy rakás szar volt, szóval nem részletezném, és húznám le a többiek kezdését...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Szerintem konkrétan az eddigi legjobb évünk volt párommal. Szeptemberben lettünk 10 évesek. Sikerült ismét utazgatni. Hollandia, Észtország, Finnország, Olaszország és még a bakancslistás Plitvicei-tavakhoz is eljutottunk, ahová édesanyámat is el tudtuk vinni. És mindemellé összejött az új lakás vásárlás is, amiről nem is álmodtunk volna még tavasszal. Úgyhogy hála az égnek végre nyugodt körülmények között!!! Párom is otthagyta az államit és idéntől már Ő is a versenyszférában húzza az igát. Pár éve még nem is hittem volna, hogy ennyi mindent elérhetünk. Jót tett a munkahely váltás. Ugye az kicsit lehangoló, hogy én 3 év után is még mindig munkaerő kölcsönző cégen keresztül vagyok, de talán összejöhet az átvétel. Ha nem, akkor meg találok valami mást és úgy folytatjuk. Ez alatt a 10 év alatt már többször bebizonyosodott, hogy bármire képesek vagyunk, ha nagyon akarjuk. Ugyan a lakás miatt elmarad a jövőre tervezett japán út, de kijutunk egyszer!!!

Bár már nem pörög, szerintem jó kis hagyomány ez a topic.

Tartalmas év volt az idei. Így belegondolva kicsit úgy érzem, most kezdők a B oldal, mert "véglegesültek" a dolgok.

Az első fontosabb esemény, hogy eddig outsourcing cégnél dolgoztam, Áprilisban azonban átvett a cég akinek bedolgoztam. Ugyan most turbulens napokat élünk, de alapvetően ez akár egy ilyen végleges, nyugdíjba menős állás is lehetne.
Ezek után nem sokkal bejelentette a főbérlőnk (tudom, helytelen kifejezés), hogy eladja a lakást, pedig egy éve költöztünk be. Először nagyon elkent a dolog, de aztán feltörtem a malacperselyt, és kiderült, hogy meg tudjuk mi venni. Ugyan ez elég lassan futott ki, de végül miénk lett, és amúgy ez egy nagyon frankó lakás, stratégiai pozícióban, szóval ez is lehet akár végleges, de legalábbis a szocotthonig
És mindeközben megszületett a második, egyben utolsónak tervezett gyerek egy hónapja.

Szóval a továbbiakban nincs már nagy drámai változás a menetrenden. Egyrészt örömmel, és büszkeséggel tölt el, hogy mindezt elértem, másrészt kicsit lelombozó, hogy telik az idő.

Na, mindenesetre durván pozitív év volt az idei, kicsit mint amikor a Harry Potter megitta azt a lötyit, amitől mindenben szerencséje lett, én is úgy éreztem magam most. Negatívum kevés volt, kicsit sokat voltam beteg, visszarendeltek 3 napra az irodába (ez cudarul sikerült, 1.5 lett az éves átlagom...), illetve idén sem tanultam meg németül, és nehezen megy itt a barátkozás. Két házaspárral sikerült úgy rendesen összebarátkozni, mindkettő elköltözött másik országba.

Jövőre a cél a túlélés, az első év egy gyerekkel is kemény volt, kettővel aztán nagy móka lesz. Cél még a lakás személyre szabása, és illene most már tényleg németül is megtanulni.

I wish I could have known about the view from halfway down