Még csak 11.-es volt, szóval 14 hónapom van kivárni, míg kiderül, mi lesz, ha fősulira megy .
De átgondoltam és eldöntöttem, hogy igazából leszarom mi lesz hosszabb távon, az a lényeg, hogy mi lesz ezentúl, mi van most és mi volt eddig. Az örök szerelemben úgysem hiszek, de most Ő kell nekem! Biztos jól elleszünk, amíg mindkettőnk életvitele marad a mostanihoz hasonló (amíg ő ugyanott tanul, én meg ugyanott melózok), aztán meg majd kiderül.
Egyébként én 10 percre lakok a fősulitól, ahova menni akar, ő meg fél órára, szóval még csak nem is arról van szó, hogy 100km-ekre kerülnénk majd egymástól.
Viszont 1 év múlva én mennék BP-re, mert már most is 2x ennyit tudnék keresni, mint itt Pécsen, de ezen már tényleg nem akarok egyelőre agyalni...
Már csak azért sem, mert ma fogunk másodszor kettesben találkozni, úgyhogy nagyon friss a dolog és még ki kell forrja magát.
Abban meg egyetértünk, hogy nincs olyan állapot, hogy "boldogság", mert az nem egy cél, csak egy eszköz, egy mozgatórugó, ami motivál a vágyaink eléréséhez, hogy tegyünk értük és hogy ki tudjuk élvezni az általuk nyújtott örömteli pillanatokat. Régen valóban az volt, hogy "boldog akarok lenni", de már nem hajszolom, egyrészt mert felesleges, másrészt mert a csajozást leszámítva eddig is az voltam minden téren.
Tökre jogos ez is. De hát mit tehetnék, ha ennyire nagyon nem akarok része lenni egy ilyen helyzetnek? (Nappali tagozatos diáklány ~4 évig). Nem tudom ebből hogy lehet rendesen kijönni. Oké sokminden függ attól is, hogy a döntéshozatal pillanatában milyen idős az a kapcsolat. Komoly? Kezdetleges? Én a legelején letisztáztam ezt a kiscsajjal. Nem akar nappali tagozatot, levelezőt akar, dolgozni akar. Szuper, nekem így okés. 29 évesen nem akarok 4 évet várni mire a csaj elkezd dolgozni meg lakásra, gyerekre(?) gyűjteni. Érthető szerintem, hogy ez egy ponton túl már nem vállalható bárkinek. Szerencsére semmi ilyenről szó nincs nálunk, de ha lenne akkor most komoly problémákkal kellene szembenéznem.
Természetesen tiszteletben tartom a hozzáállásod, bár nem értek egyet.
Én is álltam már ezen a ponton, és ezen túl is. Tippem nem volt, hogyan kell ezt egészségesen (nevezzünk bármit is ennek) lereagálni, ma már az eltelt tököm tudja, kábé tíz év távlata ebben azért segít valamelyest. Akkoriban jóval határozottabb(nak hitt) elképzeléseim voltak, minek hogyan kellene működni. Ezeket nem sok minden vette figyelembe. Utóbb én sem.
Ennek ellenére, vagy talán ezért is ugyanúgy elengedném a barátnőmet. Az egyoldalú tiltás, azon túlmenően, hogy egyértelműsíti, hogy nem mellérendelt kapcsolatról beszélünk, tüneti kezelés volna, meg adna némi "befagyott feszültséget", azok meg az idővel csak repedéseket okoznak. De mindenekelőtt úgy hiszem, hogy ha márpedig félre akar szúrni, akkor a negyvenes köracél rács se fogja ebben megakadályozni. A mélyben átívelő, valós probléma pedig tkp. ekkor sem maga a félrek*rás ténye lenne.
Félreértés ne essék, nem akarom a körülmények "kényszerítését" alábecsülni, simán csak ma már inkább úgy vagyok vele, hogy ha valami nem működik, akkor mesterségesen sem fogom tudni működtetni, ha pedig elárulja a bizalmamat, azt remélhetőleg éretten és konzekvensen lereagálom. Innentől pedig csak ketyegjen a gép, oszt' némi túlzással élve lesz, ahogy lesz. Ha viszont valakiben nem bízok, az el sem jut idáig, hogy tiltani kelljen.
De mégegyszer: ez értelemszerűen nem a te döntésed "kritikai bírálata" volt, szimplán egy másik nézőpont.
Persze Igazából egyáltalán semmiféle boldogságot nem kell célnak kitűzni. Képzeld el, ha eléred az állandó, konstans boldogságot, akkor mi lesz? Megszűnik a boldogság fogalma, mert nem lesz nem-boldogság. Ahogy egy egész országot hozzászoktattak a lopáshoz, hiszen mindenki lop, így végülis nem lop senki.
Olyasmi ez, mint az oldalemelés edzésen: kezedben van a súly, könyökben enyhén behajtva, és emelsz. De ha jól akarod csinálni, nem a súlyt próbálod emelni, hanem a könyöködet, így hatékony a gyakorlat. Ha a céljaidat hajtod, és eléred, akkor az boldogságot fog okozni. De valahol tehermentesít téged, ha a boldogság nem maga a cél, hanem a siker következménye.
Az életben a boldog pillanatok azért annyira értékesek, mert körülveszi őket egy csomó középszerű, vagy kimondottan szar dolog. Ha folyamatosan bombázzuk magunkat élményekkel, és mesterségesen állandóan magasabb boldogságszinteket célzunk be, akkor ez a természetes egyensúly fel fog borulni, és minden negatív pillanat sokszoros erővel hat majd. Ne a boldogság legyen a cél, csak ennyi a lényeg szerintem. Az életünk egyensúlyra törekszik, gödörből felfelé, a magaslatról meg lefelé vezet az út, ha haladni akarunk. Nem akarok nagyon ezo irányba elmenni, ezt én egy teljesen természetes rendeződésnek élem meg, de ez a kényszere boldogságkeresés ezzel szembe megy!
Sokszor látok idézeteket facebookon, amik arról szólnak, hogy semmi más nem fontos az életben, csak az, hogy minél több boldog pillanatunk legyen, és, hogy ezeket jól éljük meg! Ennél kevés károsabb baromságot tudnék mondani. Vajon mennyi jóra vezet, ha a boldogtalan pillanatainkat nem éljük meg rendesen?
Nem fejtettem ki a témát részletesebben ,de itt természetesen a bulikáról meg a piázgatásról van szó, a kollégiumi életről. Nekem ez nem hiányzik. Én ezt nem engedem meg a kapcsolatunkban. Ennyi. Ha ő ezt szeretné akkor én kilépek a képből. Ez az én döntésem. Ebben nincs kompromisszum részemről. Nagyon sokat engedek neki, nem tartom rövid pórázon, de vannak számomra elfogadhatatlan dolgok. Nappali tagozatos diáklány nekem nem kell, ebből én réges régen kinőttem és mivel én nem ezt akarom így vállalom, hogy ez a kapcsolat végét is jelentheti. Megértem, ha ő ezt akarja, értse meg ő is, hogy én meg így nem akarom. Érzelmi zsarolás lenne? Akkor az. Felnőtt, dolgozó nőt akarok nem diáklányt. Ha ő nem az akkor nem egymást keressük. Túlgondoljátok ezt pedig csak arról van szó, hogy egzakt elképzelésem van arról mit szeretnék és nem megyek bele túlságosan kétes kimenetelű dolgokba. Valószínűleg a "nem engedném el" megfogalmazás lett túl erős. Fogalmazzak úgy, hogy "ezt a forgatókönyvet én speciel nem vállalom" ? Ha így barátságosabb ám legyen.
Így van, szó sem lehet semmiféle nem engedésről. Abban a pillanatban halott ügy az egész, ez nem kérdés. A "ha tiltással nevelsz, hazudni tanítasz" egy elég erős mondás, nehéz vitatkozni vele.
LM: Nem értem a többesszámot, amit használsz, én nem mondtam, hogy tiltson bármit, vagy szakítson, vagy bármi szélsőségeset csináljon. Az ilyenkor jellemző forgatókönyvre is csak azért hívtam fel a figyelmét, mert szerintem kurva ijesztő, hogy az emberek ennyire egyértelmű "számokkal" nem foglalkozva ismételgetnek nem működő mintákat, és itt főleg a házasságra gondolok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne házasodjanak az emberek, hanem azt, hogy valamit nem ártana újratervezni, mert nagyon egyértelműen látszik, hogy nem működik a rendszer.
Ezzel a kijelentéssel lehet hadakozni, de ez nem az én véleményem, hanem a fasz tudja, a KSH mérése, vagy valamelyiké. Számok, nem érzelmi alapon óbégatás. Az "idősebb csávó fiatal nője egyetemre megy" képlet meg bizonyára nem reménytelen, erre pl. én is jó példa vagyok, zökkenőmentesen vett akadály volt (igaz, bejárós volt a barátnőm, nem koleszos, de nem is vágyott túlzottan a bulikba, sőt, sokszor én győzködtem, hogy menjen már el néhányra), de ettől még a nagy átlag nem ezt mutatja, nem árt felkészülni. A gyakran ismétlődő minták nem jókedvükben következnek be folyton.
"Én nappali tagozaton nem engedném el a csajt" >> kicsit támadó hangúnak fogod érezni ezt a kérdést, de; ki vagy te, hogy megtiltsd neki? Mármint érted, együtt vagytok meg minden, és ha egyszer jön neki egy ilyen, hogy márpedig ő egyetemre akar járni, tanulni akar, végighallgatni az előadásokat?
Értem amit írtok, de azért ez kvázi érzelmi zsarolás, ne menj egyetemre vagy szakítok...
A statisztikákat nem köpöm szembe, persze, ott van ilyesmire esély, de az mennyire lesz hosszabb távon egészséges partnerség és kapcsolat, ami így indul? A végén ugyanaz a mérleg, két ember baszta el a legszebb éveit.
Én és barátnőm között 7 év korkülönbség van szóval hasonló cipő. Nem probléma ez, ha a kiscsaj amúgy felettébb érett és normális értékrendje van. Nálunk is ez a helyzet. A csaj nem is nagyon tud haverkodni a korosztályával. A csajokkal még csak-csak, de a fiukákkal egyáltalán nem, sőt rühelli ezt a generációt. Korán kellett felnőnie ezért 22 éves korára teljesen vállalható lett az életfelfogása, dolgozik, levelezőin akar egyetemet végezni. Ezt csak azért írom le, hogy értsd nem a korkülönbség a lényeg, hanem a csaj életfelfogása. Ha bulika lesz meg piálás akkor már most valszeg keresztet lehet vetni az egésznek mert szinte 100%, hogy ez nem vezet semmi jóra. Én nappali tagozaton nem engedném el a csajt, azon nyomban véget vetnék a kapcsolatnak és ezt neki is megmondtam. Nekem ez az idegbaj nem hiáynzik, hogy minden hétköznap azon aggódjak, hogy épp hányan próbálják befűzni.
Egy érett gondolkodású csajnak erre elvétve vagy épp egyáltalán nincs is szüksége. Ha a csajod felnéz rád és tisztel (mert speciel tegyük fel, hogy van is mire felnéznie) akkor nincs gond. Olyan példát kell mutatnod amitől odáig van meg vissza. A lényeg, hogy érezze a kontrasztot közted és a sutyerák hülyegyerekek között és nyilvánvalóvá váljon számára, hogy itt ki is képviseli az igazi értékeket. Ha ezt sikerül megértenie vagy már most is érti akkor azért nem veszett a fejsze nyele. Bár bevallom őszintén én még így sem vállalnék egy nappali tagozatos barátnőt 29 éves fejjel. Gondolkodj el rajta te is, hogy mire is van szükséged felnőtt létedre. ZH-król napestig panaszkodást hallgatni meg bulikázás miatt aggódni vagy kezdeni egy valamirevaló közös életet egy olyan nővel aki ezeken a szarságokon rég túl van. Én az utóbbit választanám.
Írtam egy kurva hosszú, de nagyon nyomasztó szöveget, de kitöröltem. A legjobb, amit tehetsz, hogy megpróbálod minden helyzetben beleképzelni magad a helyzetébe. Ha tényleg szereted, akkor ez nem fog nagy gondot okozni, de folyamatosan energiát kell ölnöd ebbe, és egyre jobban meg kell ismerned, hogy ezt hatékonyan tudd űzni. Ezzel minimalizálod a veszekedéseket, és nem ér majd meglepetésként, amikor a leginkább valószínű forgatókönyv elkezd életbe lépni. Mert hát azt te is látod, hogy mi fog történni, de nyilván a fennmaradó kb. 1% reménye miatt nem lehet feladni idő előtt. Sérüléseket lehet minimalizálni ilyenkor, ez a legtöbb, amit tehetsz.
Ha kihozod magadból a maximumot, és közben ezt nyújtod neki is, akkor a végén pozitív mérleggel szállhatsz ki az egészből, és hidd el, ez is valami. Nekem például ez maradt, ráadásul úgy, hogy időközben sokszorosára fejlődött az önkritikám is, tehát nem valami kognitív disszonancia mondatja velem, hogy "megtettem mindent", hanem tényleg így gondolom.
De ha jól alakulnak a dolgok, akkor egy jó tanácsot mindenképpen szeretnék adni: ne szarakodjatok! Ha minden oké köztetek, és a lány értelmes annyira, hogy felfogja, egy bizonyos boldogságszintnél kár magasabbra lőni a célokat (sőt, egyáltalán nem is az állandó boldogságot kell hajtani), akkor kérdd meg a kezét, aztán csináljatok gyerekeket! Nem azért, hogy magadhoz kösd (sőt: házassági szerződés, meg minden ilyen biztosíték ajánlott, hiszen minimum 70%, hogy elváltok majd), hanem azért, mert annak, hogy férfi és nő együtt "jár" 10 évig, annak semmi értelme, semmi evolúciós előzménye, funkciója, és néhány év után már sportértéke, szórakozási faktora sincs. Egyszerűen értelmezhetetlen, és ezért működésképtelen.
Nem kell azzal foglalkozni, hogy "örökké". Kell egy cél, például egy gyerek vagy egy közös projekt, vagy valami, és azt kell véghezvinni! Nem az állandó boldogságot kell hajtani, mert kevés annál rosszabb dolog történhet, mintha az bekövetkezik (persze nem fog).
McCl@ne, ha jól emlékszem, neked már volt igen nagy korkülönbséggel barátnőd, de igazából mindenkinek szól a sztori/kérdés, aki volt már hasonló "szituációban":
Nekem most elég jól alakul a dolog és úgy vagyunk, hogy ő 19, én meg 26. Egyébként érett világszemlélet, gondolkodásmód jellemzi, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a korkülönbség később okozhat súrlódásokat, pláne, ha majd elmegy fősulira (nyelvi előkészítő miatt 2 évvel idősebb az osztálytársainál), ahol majd nyilván kapni fogja a megkörnyékezéseket az új környezet miatt (mert szép, formás lányról van szó) és mivel elég szar gyerekkora volt, a bulikon is nyilván ott lesz (bár támogatnám, ha szocializálódna, ezzel nincs is gond). Nyilván baromság ilyeneken agyalni, most élvezni kell egymást, de azért mégis megkérdezném, hogy ti milyen buktatókat/előnyöket véltetek felfedezni ilyen esetben?
10 évente egyszer próbálkozok csajnál és akkor is ez van.... Mindenesetre megfogadom a tanácsotokat és leépitem.
Annál is inkább mivel megtudtam (nem tőle), hogy együtt van még a barátjával.Igaz nem boldog vele.
"Ezt tisztázandó tavaly december elején félrehivtam és megkérdeztem, hogy esetleg nem e azért ilyen kedves velem mert többet érez irántam mint munkatárs, de ő erre azt mondta, hogy igyekszik mindenkivel egyformán kedves lenni és hogy csak félreértem."
Pontosan mire is számítottál? Arra, hogy majd ő előbb teszi szóban egyértelművé az álláspontját veled kapcsolatban mint te? Ez a hozzáállás neked eddig többnyire bejött? Úgy menekülsz mindig az elől a rengeteg lány elől aki egyértelműen közli az érzéseit? De lehet, hogy félreértettem a leírást, akkor ne haragudj, csak kicsit az jött le belőle mintha azt sem tudtad volna (már a fura reakciói előtt sem), hogy most akarsz tőle valamit avagy sem, és bosszankodnál, hogy ő miért nem tudja.
Azt meg tényleg ne várd, hogy ő "legyen annyira tökös". Alapvetően magáért beszél a kifejezés, ilyen kérdéskörben megmosolyogtató ezt így használni.
Természetesen nem az előttem szólókkal akarok ellentmondani, és valóban a leírtak alapján nem feltétlenül egy olyan illetőről van szó akivel érdemes lenne kapcsolatot tartani.
Szerintem kár nevén nevezni: Egyszerűen vannak ilyen lányok és kész! Őket az élteti, hogy a környezetükben mindenki rajongjon értük akinek van mit himbálni a lába között mert ettől. Eljátsszák a méhkirálynőt, begyűjti maga köré az hím alattvalókat (méhész szaknyelven - és nem röhögni - heréket) aztán válogat. Akkor enged közel magához, amikor tőled akarja magát fontosnak érezni, aztán ellök amikor erre nincs szüksége.
Viszont minél inkább azt tapasztalja, hogy te távolodnál egyre jobban közel enged magához. Ez pedig maga a csapda: Egy idő után te már nem tudod eldönteni, hogy végül is mik vagytok. Barátok? Egy pár? Aztán minél fájdalmasabban érintenek egyes megnyilvánulásai annál inkább rájössz, hogy hiányzik minden, amitől ő vagy barát vagy a párod lenne, de addigra már annyira belegabalyodtál a dologba, annyira megadtad magad, hogy ha esetleg volt is valaki a környezetedben, akivel nagyobb esélyed lett volna (bocs inkább úgy mondom lett volna) már látja mennyire gyenge tudsz lenni.
Szóval ember, önbecsülést! Vértezd fel magad, szard le nagy ívbe és bármilyen mendemondát vagy hírt, amit ő terjeszt csak söpörj le magadról. Ha látja, hogy elvesztett téged egy hónap múlva olyan lesz, mintha soha nem is lett volna semmi.
Hozzáteszem ennél már csak az rosszabb, aki ezt azzal kombinálja, hogy "jaaaj van barátom, de a kapcsolatunk nem jó te viszont annyira megértesz" viszont a barátját soha nem hagyja el, max ha már elege van elpanaszolja neki, hogy te mennyire ráakaszkodtál.
Az amcsi közbeszédben ennek a fajta nőnek az a neve, hogy Attention Whore. Ez komoly. Így hívják a randitrénerek (és rohadtul ajánlom ezen trénerek követését). Ott kellene kezdeni az egészet, hogy hallgatsz egy pár órányi Corey Wayne-t, hogy képbe kerülj a dolgokkal. Nem PUA, semmi ilyesmire ne számíts. Színtiszta igazság a női gondolkodásról amely kiszülte az Attention Whore-t is.
Szaladj, rohanj, egy percig se figyelj erre a senkiházira. Soha semmit nem fogsz vele nyerni. SEMMIT.
Olyan ember ír most neked, aki találkozott már ilyen lánnyal és bele is szaladt a zsákutcába.
A tanácsom: Rohanj, fuss, szaladj és vissza se nézz. Az ilyen lányok azok, akik tipikusan talonban tartanak, azért mert bár nem vagy a kimondott esete ő igényli, ha van egy köre, aki körülrajongja. Tud válogatni és meg is teszi, addig pedig a többit egy "húzd meg ereszd meg" játékkal tartja sakkban. Mikor túl közel kerülnél hozzá, ad egy olyan reakciót, amitől eltántorodsz, ha túl távol kerülsz tőle, visszacsábít.
Ennek két kimenetele van első körben: Ha túlnyomulsz, akkor te kicsit belerokkansz, ő kicsit beadja a derekát, de annyira nem, hogy visszaemlékezve kapcsolatnak nevezhesd. Te 100%-ig bedobod magad, hülyét csinálsz magadból és egy életre megbánod, hogy kikezdtél vele, de már csak akkor, amikor késő.
Vagy ha ignorálod ő kezd el közeledni feléd, elhiteti, hogy lehet valami, belemész, elsőre jónak tűnik aztán egyre inkább azt veszed észre, hogy te elveszel a kapcsolatban, neki mindenre felmentést adsz, majd egy fél év után mikor már valaki mást behülyített dobbant mellőled.
A legjobb tanácsom így az, hogy még most építsd le. Lehet, hogy szép, kedves, első benyomásra aranyos és te odavagy érte, de az ilyen lányoknál csak bukta lehet a dolog. Nem elég csak ignorálni, el kell felejtened és másfele nézned, vagy csak élvezni, hogy még ott tartasz, ahol bárkid lehet.
Tegnap dolgoztam, ő is bent volt....Egész nap üres tekintettel jött-ment.Néha egymásra néztünk de el is kapta rólam a szemét.Tisztára olyan hangulat volt mintha jártunk volna és szakitottunk.Végül már kinomba munka végén odamentem hozzá megkérdezni hogy minden rendben van e, azt monda, hogy csak lefárasztották a vevők, de örül neki, hogy észrevettem, meg láttam is rajta, hogy jobb kedve lett.
a leírtak alapján ez pont az a fajta nő lesz, akit ha ignorálsz, akkor fog csak igazán rád mászni. pont ezért előbb-utóbb adódik majd a szitu és eldöntheted, h meg akarod e dugni vagy nem. szerintem ne, ha együtt dolgoztok akkor a későbbi feszengést nem éri meg az egész. komoly dolog meg soha nem lesz belőle.
Hát igen, ez egy kényes helyzet, mert ilyenkor szerintem olyasmire kell rászánnod magad, amire nem minden férfi képes, amikor eljön az idő!
Azt nem tudom, hogy városi vagy-e, vagy vidéki, de igazából annyira nem is fontos. Gondolom bárhol laksz is, télen nálatok is esik a hó és el szoktátok lapátolni valahogy. Na, azt a lapátot kéne előkeresni valahonnan, bevinni melóba, és jól tarkón baszni vele ezt a szerencsétlen picsát.
Az ugyanis milyen egy rongy már, aki az ő valódi közeledésére adott reakciódat azonnal felhasználja ellened, először úgy, hogy hülyének néz és tagad, utána meg úgy, hogy fűnek-fának azt pofázza, hogy nem basztad meg, pedig meg akartad, meg a többi?
Nagyon bensőséges kapcsolatra lehet számítani tőle, ha így kezel egy egyszerű ismerkedési helyzetet.
Van egy aranyos, csinos lány a munkahelyemen akivel már vagy 10 éve együtt dolgozok.Igazából néhány szemezésen és pár érdekes dolgon kivűl semmi nem történt.
Pl. elkezdtem beszélgetni egy kolléganővel, ő ezt meglátta, odarohant és elterelte a kolléganő figyelmét rólam, úgy hogy elkezdett vele beszélgetni.
Pár hónappal ezelőtt viszont azt vettem észre hogy velem mintha kedvesebb lenne.Ezt tisztázandó tavaly december elején félrehivtam és megkérdeztem, hogy esetleg nem e azért ilyen kedves velem mert többet érez irántam mint munkatárs, de ő erre azt mondta, hogy igyekszik mindenkivel egyformán kedves lenni és hogy csak félreértem.Mondom oké semmi baj, csak tudni akartam.
Nem is lenne ezzel baj, csak mire átöltöztem és leértem, már hallom ahogy újságolja a kolléganőnek, hogy zoli az előbb félrehivott aztán bepróbálkozott.
Mit mondjak nem esett valami jól, hogy igy kezeli ezt a dolgot.Mondanom se kell 2 nap múlva már mindenki tudott róla a cégnél.
Teltek-múltak a hónapok ugyanolyan munkakapcsolat maradt köztünk, viszont kicsit többször nézegetett.
Kb 2 hónappal ezelőtt egy diáklánnyal beszélgetett tőlem pár méterre, de fél fülel hallom, hogy megkérdezi tőle hogy lefeküdjön e velem.
2 héttel ezelőtt viszont elsétált előttem kb 6 méterrel egy kollégával és mondja neki, hogy már bánja hogy nem feküdt le velem.Rá egy hétre kikérezkedtem a mosdóba pont tőle (ő a csoportvezető).Végzek a mosdóba nyitom ki az ajtót és látom hogy ott áll nem messze.Pont akkor jött ki a női mosdóból egy kolléganő és kérdezi tőle, hogy esetleg nem e arra vár hogy felszabaduljon a mosdó.Azt mondta hogy vár valakit.Ekkor léptem ki az ajtón, ő meglátott elkezdett mosolyogni, én is rá, de csak elmentem mellette.Úgy voltam vele, ha akar valami majd szól, én meg tettem a lépést, ha időközben meggondolta magát elvárom, hogy legyen annyira tökös, hogy odajön mélyen a szemembe néz és elmondja hogy te figyelj akkor visszautasitottalak, de meggondoltam magam és esetleg lehetne köztünk ez vagy az.
Legutóbb meg jöttem be dolgozni ő ott állt a munkaállomáson.Úgy nézett ki mintha a monitort nézné, de láttam a szemén, hogy oldalra néz énfelém.Én kinézem belőle, hogy csak kamu volt és csak azt nézte, hogy egyedül jövök e be.
Úgyhogy most valami olyasmit pletykálnak a cégnél ha jól hallom, hogy ott lett volna nekem csak nem foglalkoztam vele vagy valami ilyesmit.
Totál igaz. De milyen jó tudni, hogy mi a helyes irány nem? Jobb mint sötétben tapogatózni, hogy húú a nők egy nagy rejtély és kiismerhetetlenek .. hát most már közel sem gondolom ennyire reménytelennek a helyzetet. Bár még mindig nagyon függök a csajok reakciójától és ez nem jó. Folyamatosan próbálom elemezni magam és sulykolni magamba, hogy nem kell rosszul éreznem magam amiatt, ha egy csajjal valamiért mégsem haladna jól a dolog.
Most alakul az egyik hölgyeménnyel valami. Elképesztően jó a szex, a csaj aranyos, én speciel nem tervezek semmi komolyat, de nagyon jó lenne nem elcseszni mert amit eddig tapasztalok kettőnk kapcsolatából az olyan mocsokjó, nosztalgikus érzéseket hoz elő belőlem, hogy már ezért is függök az egésztől. És ez gáz. Már most érzem, hogy az önigazolásomat keresem ebben a kapcsolatban is. Ha nem vigyázok akkor most is elcsúszok ezen és úgy végződik mint minden eddigi kapcsolatom. Csajozni egész jól tudok, párkapcsolatban viszont borzasztóan gyengén muzsikálok. Na mindegy, lesz ami lesz, jobbat nem tudok jelenleg.
Egyszerű ez: fejben dől el. De tényleg. Idáig viszont igen, el kell jutni, 'el kell fejlődni'. Amennyiben nincs empírikus utad, baszhatod, a könyvek csak iránymutatók, apró mankók, amik persze hasznosak lehetnek.
( nem neked mondom, csak úgy )
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)
Természetesen nem ez a PUA szarság a könyv, annak kb az ellentéte. Itt tényleg valamiféle személyiségfejlődést fogalmaz meg mint alap követelményt. Ergo ott kezdődik az egész, hogy megteremted azt a létalapot amiben te önmagadra egy értékes és tiszteletreméltó személyként tekintesz stb stb. Ismerjük szerintem az ilyen önkép, önbizalom, magabiztosság dolgot, ez nem is új senki számára. A vonzalom alapját abban látja a szerző, hogy, ha két személy között kialakulhat vonzalom (nem tudsz mindenkit felszedni mert egész egyszerűen valakinek nem jössz be és kész) akkor arra kell törekedned, hogy ne legyél "needy". És ezt alátámaszthatom kb az összes kapcsolatommal, hogy egy egyetemes igazság. Aki nem tudná mi az a needy annak erről annyit, hogy az a needy személy aki a boldogságát alárendeli az ellenkező nem pozitív/negatív visszajelzéseinek. Ergo rá vagy parázva, túlagyalsz dolgokat stb stb. Sokszor észrevettem, hogy egy csaj baromira vonzódik hozzám míg én hozzá még max csak egy kicsit. Összejövünk mert miért ne, jó csaj. Elkezd megfordulni a felállás, egyre inkább azt érzem, hogy a csaj mennyire király, elkezdek kételkedni önmagamban, hogy talán nem is vagyok elég jó, mindez kihat a viselkedésemre, "kisugárzásomra", cselekvéseim szándékára stb stb. A vége az, hogy a csaj önmaga számára megmagyarázhatatlan okokból teljesen elveszíti az érdeklődést irántad. Totál jogosan. Oda vissza működik ez, de nőknél sokkal erőteljesebben.
Ez csak egy nagyon szokásos forgatókönyv ami velem speciel nagyon sokszor előfordult. Természetesen nem erről szól az egész könyv, de ennek analógiáján követi végig, hogy mit is kellene csinálnod meg min kellene változtatnod. Ergo itt nem csajozási szövegek vannak meg hasonló bullshitek.
Lényeg a lényeg - alkalmazok sokmindent a könyvből és gyökeresen változott a nőkhöz való viszonyom. Alig 1-2 hónap alatt ott tartok, hogy egy rakás randin voltam és a legtöbb csajnál nagyon nagy sikerem van. Mindezt úgy, hogy egy rakás nulla voltam ezelőtt. Úgy érzem átlátom az egész szitut és megértettem mi mindenben hibáztam korábban. Igyekszem mindet elkerülni, másképp csinálni.
Ugyanilyen jó segédanyag a youtube-on található feka csávesz csatornája - Locario Fan (így megtaláljátok) iszonyatosan sok videója van és tényleg mindenre kitér. nagyon sok az összhang közte és az imént említett könyv között és ez már kapásból szimpatikus. Persze ő ilyen nagyon fekásan tolja az egészet, ezt vagy megszokja valaki vagy nem. A lényeg, hogy mind a személyiséged fejlődéséről szól. Főként pszichológia az egész.
Az azért fontos, hogy sem a könyv sem a feka csávó nem párkapcsolati tanácsokat ad hanem abban segít, hogy dűlőre juss a nőkkel és, hogy a lehető legtöbb csajjal tudj megismerkedni és potenciális jelölteket ne bassz el gyermeteg hibákkal meg rossz felfogással. Én speciel imádom .. rohadt sokat segített.
Hát azért mégiscsak felsorolhatnál néhány dolgot, ha időd engedi, hogy valami halovány fogalmunk legyen legalább az irányról, amit felvesz a könyv Csak néhány pontban, tényleg kíváncsi vagyok!
Mindenkinek aki problémákkal küzködik a csajok terén:
Mark Mason - Attracting women through honesty
Kikúrt biblia ez a könyv. Annyi, de annyi mindent megértettem és világossá vált egy csomó hülyeség, hogy azt felsorolni se tudnám. Mindenkinek erősen ajánlott.
Igen, ő.
Nem, nem amiatt lett vége. (Nem mondom, hogy nem játszott szerepet, de nem az a fő ok, ezt hagyjuk)
Nem tudom, én most így utólag ezt az egy évet, amit ebbe a kapcsolatba öltem, totális időpocsékolásnak tartom. Főleg, hogy igazából így 30hoz közeledvén kurvára szeretnék már valahova kilyukadni, család gyerek stb dolgok, és ez így elég bosszantó.
Ezért is írtam, hogy az olyan kavarásokra, ahol az ember már az elején is klasszikusan érzi h nem fog menni hosszú távon, az eddigi pár hónap (vagy jelenlegi egy év) helyett maximum pár hétvégét fogok szánni.
Ő az, akiről korábban meséltél, szóval - bocsánat a kifejezésért, de - a nimfomániás leányzó? Emiatt lett végül vége, vagy más ok játszott közre?
Amúgy én is így vagyok, ha meg se próbálom, akkor utána hetekig basztat a gondolat, hogy mi lett volna, ha mégis. Ha meg megpróbálom és pofára esek / nem jön össze, utána teljesen nyugodtan le tudom zárni ezt a dolgot magamban és sokkal könnyebben továbblépek, a saját lelkiismeretem magam felé tiszta ez esetben, hogy én mindent megtettem, nem rajtam múlt, így ebbe bele kell törődni és ennyi, nem csesztet a "hülye vagyok, miért nem próbáltam meg legalább érzés".
"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"
De igen, őróla van szó.
Több mint egy év után szakítottunk tegnap...
Az ilyen "ha" dolgok... Olyan mint pókerben...
Az elején fejjel gondolkodsz és nem adod meg a hívást flush húzóra. Aztán felmerül benned a gondolat, hogy "ha"... Aztán elkezded megadni. És mindig elbukod. Aztán megjön az eszed és nem adod meg többet flush húzóra.
Többet én sem adom meg szerintem. Max egy hétvége erejéig...
Ha van egy alakulóban lévő kapcsolatod, ami esetében már a legelejétől, már a kavarás státusztól érzed h
"Ne, ez nem jó ötlet"
"De tényleg ne, meg se próbáld, csak időpocsékolás"
"De tényleg, nincs semmi értelme, kurvára nem illetek össze és te nem ilyen nőt akarsz"
Nah az ilyen esetekben hallgatnod kell magadra és maximum elhúzni pár jó numeráig a dolgot, mert tényleg nincs semmi értelme hosszú távon és csak ugyanúgy elfgosz pocsékolni az idődből egy (vagy esetekben sajnos még több) évet, mint én.
Nos baromira nem lehet ezt más szemszögéből megítélni, de itt úgy érzem a kolis, fősulis dolog egy nagy hátrány. Mindezek mellett pedig az életkora aggasztó egy kicsit. Én nagyon nehezen bíznék komoly kapcsolatot egy 20 évesre. Egész egyszerűen azért mert még "élni" akar majd (nem biztos, ez csak általánosítás). A kolis dolog engem sokkal jobban zavarna na meg a ritka találkozások. Viszont, ha belsőleg meg megfogtad az Isten lábát akkor nagyon nem lesz könnyű a döntés. Ha ez velem történne akkor egy szép kis kínkeserves őrlődésként vizionálnám a jövőbeli kapcsolatomat a hölgyeménnyel. Na de én egy külön állatfaj vagyok, nekem még az életben nem jött össze semmi komoly kapcsolat szóval kiszólt a lyuk a gödörből. Mindazonáltal tudom milyen érzés bizonytalanságban, kétségek közt élni és amondó vagyok sokkal jobb a semmi mint az őrlődés. Ezért is vagyok nagyon szinglipárti. Ha elég masszív önbecsüléssel és ego-val rendelkezel akkor jól fogod bírni az ilyen rizikós dolgokat. Ha úgy véled, hogy ezen tulajdonságok híján vagy mintsem dúskálsz bennük, inkább mellőzd.
Olvasva itt a hozzászólásokat, arra jutottam, én is leírom a jelenlegi helyzetem, hátha valaki volt már hasonló cipőben és ír rá valami okosat vagy bármit.
Majdnem 1 éve vagyok szingli, most nem rég ismerkedtem meg egy lánnyal Ő 20 én 27 vagyok. 26 évesen volt egy 19 éves barátnőm, aki után megfogadtam, hogy 25 év alatti lánnyal többet nem kezdek. (Mielőtt valaki liliomtiprónak néz, előtte levő lányok 24-25 évesek voltak.)
De így alakult, megismerkedtünk, órákat beszélgettünk először interneten, aztán minden nap órákat telefonon, aztán elkezdtünk találkozgatni, az is nagyon jó volt, gyakorlatilag politikán kívül mindenről tudok vele beszélni, olvasni is szokott, filmeket is szeret.
Főiskolára jár, albérletben lakik, saját szobája van, van jogsija,és van hobbija is, 14 éves kora óta az összes nyarat végig dolgozta, nagyon önálló, most suli mellett is dolgozik,sokszor hétvégén is. Szeret bulizni de ha van valamilyen munka, akkor inkább dolgozik csütörtök reggel, mint egy szerda esti buli. Bevallom őszintén nekem ez nagyon tetszik és azért ezektől függetlenül barátnőivel elszokott járni ide-oda. Kettesben is minden jó, minden működik, szóval örülünk Vincent.
De akkor mi is az amiért írok erről. 27 éves vagyok, elég konkrét elképzeléseim az életemről, mind munka mind magánéletemben és bármennyire is jó ez így eddig, van pár dolog, ami aggaszt.
Ennyi idősen már valóban csak komoly kapcsolatot szeretnék, viszont mennyire lehet komoly kapcsolat ha a távolság miatt a nyárig heti max 2x tudunk találkozni, nyáron meg ha olyan helyen dolgozik amilyenről már szó volt heti 1x. Most az albérlet nagyon drága neki, és kollégiumba szeretne menni, 3 szobatárs, nekem meg kell majd megint koli kártya, és majd akkor majdnem 30 évesen járkálhatok majd fel a koleszba... Persze megértem, sokkal olcsóbb stb. és akkor még vannak álmai, pl suli mellett nyáron 3-4 hónap amerika majd jövő nyáron.
Tudom ez mind mind a jövő, de már estem pofára, nem is egyszer, és bár nem sok nézet eltérés volt eddig köztünk, összesen 2, mindkétszer ezeken gondolkodtam el "veszekedés" után, akkor, hogy mennyire lehet ennek jövője, és mi van ha úgy járok, hogy 30 vagyok és volt egy újabb kapcsolatom amiben alig találkoztam a barátnőmmel...
"A fiataloknak azt üzenem, élvezzék ki a játék minden pillanatát, mert nagyon hamar vége lesz." - Mario Lemieux
Jah oké, értem. Ebben igazad van, én nem is így értettem az "alap" szót. Inkább csak egy kiszólás(vagy mi) volt, hogy igen ennek alapnak kellene lennie egyébként.
Jah oké, értem. Ebben igazad van, én nem is így értettem az "alap" szót. Inkább csak egy kiszólás(vagy mi) volt, hogy igen ennek alapnak kellene lennie egyébként.
Nem feltétlenül azon akadtam ki, hogy hobbi kategória alá veszed vagy sem, hanem az "alap" szó bántotta a szemem. Rengetegen vannak, akik a kötelező olvasmányokon kívül más könyvet nem vettek még a kezükbe(vagy még azokat sem). Kevesen vannak, akik évente pár könyvet elolvasnak és elképesztően kevesen, akik mondjuk havonta 1-2-t. Nem feltétlenül komoly irodalomra vagy agysebészet felsőfokon könyvekre gondolni itt. Én mondjuk kifejezetten hobbi kategória alá veszem magamnál, mert bárhová utazok, bárhol várakozom, mindig van nálam könyv és olvasok.
Én tényleg úgy gondolom, hogy az olvasás az nem egy hobbi. Most miben más az annál mint amikor filmet nézel? Mármint úgy a lényegét tekintve. Szerintem nem sokban. Az egyiket olvasod a másikat nézed/hallgatod.
Azért persze van az a masszív olvasási szokás ami már tényleg egy hobbi ahogy a filmnézés is lehet egy ponton túl már hobbi mert olyan mélyen beleveted magad, hogy tényleg nem csupán egy hétköznapi dolog, azon túlmutat. Nézőpont kérdése.
Erre majd mindenképpen szeretnék reagálni, de majd csak otthonról. Kicsit a páromról mesélve.
De mondjuk azt én sem tudom hova tenni, hogy közel tökéletes a kapcsolat, de igazából nincs nagyon közös pont (vagy csak nem tértél ki rá), hülyeségnek tartja az egyik kedvenc időtöltésedet és igazából nagyjából tesz mindenre magasról. Vagy legalábbis érdektelen, de ez nálam kb. egy és ugyanaz...fura.
Mivel a véleményemet és tapasztalatomat osztottam meg, azt a saját szemszögemből tettem. Tény, hogy vannak dolgok amik nekem zavaróak, főleg úgy, hogy magamat szinte mindenben érdekeltnek tartom, és kevés dolog van amit utálok, vagy amiről ne tudnék beszélni, csak az értelmetlen dolgokat utálom és nem tudom elfogadni(pl: műköröm, ami szerintem se nem szép, se nem praktikus, ellenben kurvára haszontalan, és relatíve drága). Viszont az állításom továbbra is fennáll, hogy amit szembeállítottam vele kapcsolatosan az az, hogy nekem van hobbim vs neki nincs hobbija, én soha nem tudok unatkozni, ellenben ha huzamosabb ideig nincs mit csinálnia, képes unatkozni, én meg kb ott vagyok fejben, hogy az lenne a legjobb ha nem lenne szükség az alvásra, mert az alvással is csak időt baszunk el az életünk azon szegmenséből amiben lehetne tevékenykedni. Persze ettől még imádok aludni, de kurvára szar abból a szempontból, hogy életünk harmada erre megy el
Közel tökéletes, de azért leírtál 20 olyan dolgot, ami a Te lényednek a része, ő pedig érdektelen/elveti. Hmmm, i smell love in the air.
Nagyon nem tudok most érdemben írni hozzá, nem azért fizetnek (), de az én exem, akit itt is megsirattam, nagy kocka. Legyen kocka nőtök. Csak ne vegye komolyan a kompetitív részét a szobában ülve, mert amíg én képes vagyok röhögni a balfaszokon az ötödik elveszített LOL-meccs után, addig ő az elsőnél sík idegbeteg, és persze kin vezeti le és kihez köti az egész rossz élményt, aki ott van mellette... Másfél év szünet után újra egymásra találtunk, együtt voltunk másfél évet, január elseje óta "szünet" van köztünk. Értelmes, okos, de elképesztően makacs és sok mindenben hajthatatlan személyiség. Nagyrészt a saját hibámnak tudom be, hogy egyszerre akart királylány és NŐ lenni, csak nem jól kezeltem le vele ezt a helyzetet, ami elkezdte gyilkolni a kapcsolatunkat, rossz döntésekbe hajszolva engem és őt is. Persze ennek belátása kimerül nála annyiban hogy "erről többet nem akarok hallani, komolyan azt hiszed az én hibám ebből bármi is?" - és az érzelmek hülyesége folytán még tényleg azon gondolkozom hogy igazából minden az én hibám bazmeg.
Na ez az Most épp magamon röhögök, mert kb. úgy felment a pumpa bennem, hogy megmásfélszereződött a vérnyomásom, amikor ezt a kis sztorit olvastam arról, hogy a csaj hogyan áll a videójátékokhoz. Ezek a nők, ebben a történetben minden benne van. Hobbi az nincs, bazdmeg, de a másiké az szar, bár láthatóan fingom nincs róla, soha nem próbáltam, ökörségeket beszélek róla, és egyenlőnek tartom a dohányzással
Komolyan, vissza kell fognom magam, hogy ne írjak olyat, amiért reggelre már elvinnének.
Azt mondja meg nekem valaki, hogy honnan ez a kurva nagy önbizalom? Honnan ez a kérlelhetetlen hiánya az alázatnak a világ felé, hogy egy milliók által űzött, számomra full ismeretlen dologhoz undorral állok hozzá úgy, hogy közben a szívem választottja észérvekkel (amikről én nem is hallottam) kénytelen bizonygatni, hogy nincs vele semmi baj?
A tudatosságnak, a logikának és a következetességnek az ilyen szintű hiánya számomra felfoghatatlan és tolerálhatatlan.
.
Én mondjuk kifejezetten hobbi kategória alá veszem magamnál, mert bárhová utazok, bárhol várakozom, mindig van nálam könyv és olvasok. 
