Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Mostanában cinematic platformerekkel tele a padlás. Szerencsére – tenném hozzá. Ha csak az idei esztendőre tekintek vissza, akkor ott van a Tarsier új játéka (franchise-a?), a Reanimal, a mesésen szép Planet of Lana II: Children of the Leaf, a Solid Snake-et is kifigurázó Darwin's Paradox!, valamint a cyberpunkba hajló Replaced. Mind remek cím, egy év játéka választásnál is nehéz lenne közülük egyet kiemelni (lehet, a következő alkalommal lesz platformer szekció is? – hint, hint!). Ebbe a mezőnybe érkezik most egy új versenyző, és tisztességgel helyt is áll ebben a komoly mezőnyben.
A LIFTED receptje pedig végtelenül egyszerű (vagy legalábbis annak tűnik, de egész biztosan nem ennyire szimpla). Az Adventure Works stúdiót alapító Jeffrey Ashbrook már alapból jó ajánlólevéllel rendelkezik, hiszen a Disney-től kezdve a világ legnevesebb szórakoztatóipari cégeinek tervezett különféle vidámparki és/vagy más élményeket. Egy archeológustárssal tett utazás Egyiptom ősi sírhelyeinél azonban nem csak örökre szóló élményt, de ötletet is adott – egy videojátékhoz.
A játék főhőse Ari, aki épp meglátogatja kedvenc professzorát, hogy némi plusz pontot szerezzen a suliban. A tisztességben megőszült öregúr gondolatai viszont egész máshol járnak, és villámgyorsan belekeveri a srácot egy óriási kalandba. A prof ugyanis szép csendben összehozott egy időgépet, és egy mesés kincs megszerzésére készül (mentségére szóljon, hogy a szerelem vezérli, az ereklyével próbálná szíve választottját lenyűgözni). Az öreg csontok mellé azonban jól jön a fiatal izom, így mire Ari észbe kap, barátnőzés helyett évszázadokkal korábban landol a furcsa telefonfülke szerű szerkezet és a Doki társaságában.
Dokit mondtam volna? Nocsak! A játék nem is igazán titkoltan (de nem szemtelenül) sokat merít a Vissza a jövőbe trilógiából, de ismerős lehet a „szállítóeszköz” is Bill és Ted kalandjaiból. Mindezzel azonban semmi baj nincs, hiszen a játéknak abszolút van saját karaktere, és inkább tiszteleg az ihlető források előtt, semmint pofátlanul másolná azokat. A minőség pedig nagyon bájos és szeretnivaló. A karakterekkel együtt lehet örülni, bánkódni, ehhez pedig a kiváló szikronmunka is hozzájárul (na ezért nem érdemes vele spórolni).
Maga a játékmenet pedig nem igazán van túlbonyolítva. A környezetet és a fizikát is alapul vevő fejtörők sokasága, rengeteg ugrálást, futkározást hozó akció, valamint pár képesség vagy eszköz (mint a csáklya) határozza meg a 4–5 órára rugó kaland gerincét. Na meg egy pimasz és gonosz főellenség, aki annak ellenére sem tágít, hogy nincs olyan jó lehetősége ugrálni az időben, mint nekünk. A feladataink azonban annak ellenére sem nehezek, hogy két fokozat közül is választhatunk – elakadni szinte lehetetlen, de a végtelen újrakezdés sem jellemző. A környezet pedig a szokásosnak mondhatóan változatos, havas, dzsungeles, sivatagos tájak hoznak változatos látványvilágot.
Ahogy már korábban említettem, a LIFTED hihetetlenül könnyedén mixeli össze az alapanyagokat és varázsol belőle egy kerek egészet. A recept? Egyrészt nem veszi komolyan magát (olyannyira, hogy például a szereplőknek végtagjai sincsennek, pontosabban Rayman módjára lebegnek), másrész pedig mindenek felett egy olyan párost helyez a középpontba, amelyet mások nagyon gyakran elfelejtenek: a felhőtlen szórakoztatást és magát a játékost. A készítők még az üzleti szempontokat is ennek vetették alá, és jelenleg egyelőre csak PC-re hozták kis a játékot, de aztán majd jönnek a konzolok is hamarosan. Mi őszintén reméljük, hogy ezt követően meg a folytatás is – akár új részek, akár más kalandok képében, de várni fogjuk.
