Csillagok háborúja

Finn halála tényleg adta volna magát, ez a film legnagyobb hibája! A seprűs kisgyerek a végén szerintem rohadtul nem az Erőt használta, simán a seprűben van annyi automatizmus, hogy odaugrik a kezedbe. Szinkron pocsék volt, főleg ennél a jelenetnél. *halandzsa halandzsa* magyarul beolvasva: Lúk Szkájvóker dzsedimester *halandzsa halandzsa*. Kb.mint amikor a cigányokat hallgatod beszélni, de a számokat meg a dolgozni-t magyarul mondják a lovári közben... Sajnos Győrben ez van, ilyen hosszúságú filmnél nem opció az este 8-as feliratos vetités.

A hackerkeresős mellékszál kb. a kötelező kocsmajelenet miatt kellett (ugye, ez anno a nagyon ikonikus sokfuralénytmutassunkmeg dolog volt, ma ennek már a CGI-tenger közepén nincs akkora ereje, de valamiért mégis őrzik a hagyományt ezzel), azt én is kihúznám a filmből.

Szóval, elégedett voltam vele, más igények alapján készül, mint az előző trilógiák, de ez nem is baj! Jöhet a következő.

Amúgy azok az idióta porgok csak engem idegesítettek marhára? Az ewokok sem voltak sokkal kevésbé bicskanyitogatóak, illetve ugyanilyen olcsó, átlátszó marketinghúzásnak szánták őket a maguk korában, de nekik legalább volt valami szerepük a történetben is. Ezeknek?...

R2-t törölnie kellett volna, hagyják őt békén a faszba, meghalni ment oda, nem válaszokért vagy reményért. Sajnos ez sima ütközés. JJ még Lukenak készítette elő a terepet, Johnson Jake Skywalkert (link) használta a filmjében.

I came here to die, azért az eléggé árulkodó, hogy rohadtul nem ez volt az elgondolás Ep7 alatt, aztán meg szartak rá...

Lehet, meggondolta magát közben. Mondjuk eredetileg nem örökre akart visszavonulni, csak egy kis időre elmélkedni, aztán szép lassan belenyugodott, hogy már úgysem tud változtatni semmin.

Egy másik lehetséges magyarázat talán, hogy nem saját maga miatt hagyott hátra térképet, hanem elsősorban a bolygó miatt, hiszen ha jól értettem, ez az a hely, ahol a Jedi Rend született, itt volt az első templomuk.

De valóban elég zavaros az egész, amit nagy valószínűséggel az is fokoz, hogy a két rész között változtattak a sztori irányán jelentősen. Nagyon nehezen hiszem el, hogy eredetileg így tervezték volna, hogy az Ep. VII végig Luke kereséséről szól, az epizód csúcspontja, ahogy Rey megtalálja, a kamera ott köröz felettük percekig, aztán az Ep. VIII azzal indul, hogy Luke dühösen lehajítja a kardját a szikláról a picsába...

Mondjuk én ehhez a témához azt is hozzávenném, ahogy összeáll egyáltalán a térkép az Ep. VII-ben. Végig ott van a másik fele R2-nál, már a film közepén nyugodtan felfedhetné mindenkinek, mégis vár egészen a végéig, hadd küszködjenek azok a köcsögök a Halálbolygóval egyedül, Luke segítsége nélkül. A film végén aztán mégis meggondolja és aktivizálja magát... De mi változott időközben? A közvetlen veszély éppen hogy enyhült a Halálbolygó felrobbantásával. Az egyetlen érdemi különbség, hogy Rey akkor fut be a lázadók bázisára, R2 akkor találkozik vele először. Talán őt akarta mindenképpen eljuttatni Luke-hoz valamiért?... Később, a bolygón is konkrétan ő győzködi Luke-ot Leia régi hologramüzenetének lejátszásával, hogy kezdje el végre Rey kiképzését... Persze ezen túlmenően a miértre továbbra sem tudok választ adni. Vagy hogy egyáltalán miért lenne egy droidnak ilyen erős, önálló akarata, hogy még a mesterével is szembeszálljon, vitatkozzon vele...

Az eddigi SW filmek nagy részében jelentős szerepet kapott a hipertérben való ide-oda ugrálás, és ugyan a TFA-t valamilyen szinten már töröltem a memóriámból, de abban nem volt egy Falconnal beugrás a pajzsok mögé szál? Mindegy, a lényeg az, hogy én elviselem Leia űrsétáját, az űrben terjedő hangot és a gravitációnak engedelmeskedő bombákat, de ez a film a saját univerzumának mond ellent azzal, hogy az Első Rend hajói NEM KÉPESEK AZ ELLENÁLLÁS HAJÓI ELÉ UGRANI. Azok után, hogy a cutting edge technology szinten tudják őket még a hipertérben is követni, nem tudják kiszámítani az ugrásra képtelen flotta útját? Miért nem találtak ki valami kevésbé ostoba indokot, ami a film fő megoldandó problémáját képezhetné?

És egy mini Halálcsillag, a negyedik, hát az agyam leteszem. Szakadjanak már le erről a nyüves témáról.

Nincs nosztalgia? És a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér jeleneteinek újraforgatása micsoda? A Hoth bolygó meg a lépegetők megidézése? A Rey, Kylo, Snoke jelenetsor, ami kísértetiesen a Jedi visszatért idézte? Segítsen, Obi-Wan Kenobi, ön az utolsó reményem? Luke a Falconon? Yoda? Köszönöm, nem is kell a válasz, kitalálom: ezeknek mind funkciója volt, ez nem nosztalgiafacsarás, én nem érem fel ésszel a filmművészetet.

Mondom ezt úgy, hogy amúgy amikor Rey és Kylo Snoke előtt álltak a szőnyeg szélén, majd együtt küzdöttek a vörös gyökerekkel, az baromira bejött (meg az egész Force bond, ami Snoke halála után is fennmaradt), a Yodás jelenet is szépen összeállt a végére, meg a Hoth2 vérvörös sója kurva jól nézett ki, szóval tetszettek ezek, de na, nevezzük már nevén a gyereket.

Számomra a kiképzés és az Erővel kapcsolatos részek valahogy felemásak voltak, nem tudom, talán több kifejtést elviseltem volna, de lehet, hogy egy újranézés kell csak. Kylo törekvése, mely szerint vesszen az egész, kezdjük elölről, szintén tetszett, de tartok attól, hogy ez sem kapja majd meg a kellő mélységet a harmadik részben.

Phasma szánalom, Gwendoline Christie teljes elpazarlása, ezért kár volt visszahozni. Holdo jó is lehetne, de kár, hogy a Leiával fennálló kurva nagy barátságát külön regényekből kell megismerni, mert a filmbe szokás szerint nem fértek be ilyen karakterépítő pillanatok. Az tetszett viszont, amikor elnéző szeretettel nézte a kiütött Poe-t, hogy jól van, hülyegyerek vagy, de kedvelünk, és rögtön utána ajánlkozott, hogy feláldozza magát a többiekért, ott azért felsejlett halványan valami érdekes karakterkezdemény.

Viszont ha már a JJ által belengetett szálakról van szó, akkor leszögezem, hogy nekem az égvilágon semmi bajom nincs azzal, hogy Rey egy utolsó senki. Szerintem jó ez így.

Snoke gyors kiiktatását pedig csak azért sajnálom, mert tetszett a karakter, és szívesen megtudtam volna többet is róla.

Luke látogatása a Sólymon! Nagyon erős ez a rész, főleg a nosztalgia miatt, de a jelenbe is jól illeszkedik. Legszívesebben mondjuk átraknám máshova. R2 ottmaradhatott volna vele és az üzenet lejátszása után következhetne a sós-hothi nagyjelenet.

(B verzió, hogy eleve kihúzza a fejét a seggéből ettől - ahogy részben most is tette - de a "na figyelj, pont ezért nem lesz több jedi" kurzus helyett ő is elkezdhetett volna inkább reménykedni. Obi-wan azért nagyobbat hasalt Vaderrel és mégis lelkesen látott neki a galaxis rendjének helyreállításához..

...amik az egész sagának a legjobbjai között vannak, és a VI. részbeli Vader-Luke, az I. részbeli Jinn-Kenobi-Maul féle ütközetek mellé nőnek fel (és le is hagyják a többit, hogy kullogjanak). Ahogy testvérem is megjegyezte, itt nem ugrabugrálnak mindenféle lehetetlen helyeken. Az erdőbeli jelenet az előző részben és itt a Snoke halála utáni párbaj annyira szikár, annyira brutális, annyira nyers, hogy éppen ez illik ehhez a fegyvernemhez. Itt érezni lehetett, hogy van súlya a fegyvernek és nem legyőzhetetlen szuperkatonákká teszi a használóit, viszont nem is egyszerű gyalogok (ebben Lucas túllőtt a célon, nagyon táposnak akarta bemutatni a Köztársaságbeli Jediket).

Éppen ezért a szikárság miatt nem vártam semmiféle epikus "üsd vág nem apádot" a végére, éppen ezért is éreztem azt, hogy a végső Luke-Kylo jelenet nem illik ez egész filmbe (a trükk ellenére sem). Ahogy lentebb írtam, Finn halála és mint új univerzális példakép ("az Erő más személyben, más típusban, más formában is alakot ölthet") sokkal erősebbé tehette volna a végső kisfiús jelenetet IS és a szimbolikáját (ebben az esetben nem érezném keserű szájíznek, sőt, azt mondanám rendben van).

...hogy Snoke és Kylo kapcsán nagyon is tetszik az álláspontod, z így ebben a formában szerintem helyes értelmezés is, a szemeben a "kivitelezéssel" és a kifuttatáséval vannak gondok, de ezt leírtam lentebb. Továbbra is állítom a magam számára, hogy a Kylo Renben dúló belső lelki háborúban is valami érdemibb változás kellett volna (bár, ehhez felírom azt pozitívumnak a film javára, amikor Ren nem reagál arra, honnan mennek el Reyék, mikor az bezárja szimbolikusan is előtte az ajtót), szerintem a Yoda-Luke-féle jelenettel rá is erősíthettek volna erre, valamint Finn halálával és Luke esetleges halálának utolsó részre eltolásával). De ezek már értelmezésbeli különbségek, ki hova helyezné a hangsúlyt.

Mert a Jedi-Sith ellentét destrukciója, ami elvileg ennek a trilógia az alapja szerintem, nagyon is illik a Star Warsba, csak a megvalósítás döcögős és igazodik kicsit a korszellemhez.

szerintem elég nagy különbség van a névtelen senki->vadiúj, csomagmentes karakter és a "jelentéktelen kis szar senki vagy" között.

...amikor és ahogy Snoke meghal. Hatalmas erejű sith, pontosan látja a gondolatokat, csak hát nem érti a jót, nem érti azt a fájdalmat, ami Kylo-ban tombol. Nem a létezéséről nem tud, hanem a természetét nem érti, így nekem a jelenet, amikor meghal, nemhogy nem szánalmas, hanem egyenesen csodálatos. Egy olyan finom szinten mutat rá a Sötétség és a Fény közti különbségre, hogy majdnem beszartam a gyönyörtől: itt a Gonosz ellentéte nem a Jó, hanem a Nem-Gonosz. Ugyanezt erősíti Luke vonala is a kétségek és félelmek által gyötört hősről, aki nem egy szent, nem egy eszmény, mert ezeket csak a világ varrta rá. Ő is csak egy ember, aki viszi magával a múltját, és annak a következményeit, amire az Erő sem gyógyír és nem is menti fel ez alól. Nekem erről szólt ez a Star Wars: megmutatta, hogy mindkét oldalon emberek vannak, a Jó/Rossz felosztás lemeze lejárt, az Erő pedig nem egy varázslat, nem egy plusz valami (midiklorián faszom), hanem az Egység, annak a tudása, hogy minden Egy.

Az tök igaz, hogy a Laura Dernes vekengés Dameronnal erősen "manufactured tension" - ez a nagyon tipikus amerikai forgatókönyvírói megoldás, ahol egy karakter minden feszültséget feloldhatna azzal, ha beszélne, de nem teszi. Ez nyilvánvalóan elég átlátszó, és fájó, hogy a filmnek egy jelentős szelete erre a tensionre épül. Az egyetlen dolog, ami miatt engem kevésbé zavar (de zavar), az az, hogy ezen keresztül tanul meg Poe egy olyan dolgot, amitől a karaktere fejlődik. Biztos értelmesebben is lehetett volna ábrázolni ezt a fejlődést, és annyira nem is volt irritálóan átlátszó ez a tipikus hollywood-i megoldás - engem eskü meglepett, amikor kiderült, hogy Holdo igazából jófej. Én speciel itt tökre Poe-val mentem, és amikor kiderült, hogy egy fasz, akkor magamat is fasznak éreztem - és ez jó. Számomra ez egy meglepő csavar volt a sztoriban, hiába az egyik legidegesítőbb írói megoldás kellett hozzá.

Egyetértek azzal, hogy Finn nagyon kilóg ezekből a történetekből. Nem kezdenek vele az írók semmit, érdekes karakter volt a VII.-ben azzal, hogy egy szakadár Stormtrooper, de ez a vonal abszolút eltűnt ebben. Mondjuk itt sokkal inkább visszavettek a "vicces feka" archetípusból, amit díjazok, és az ázsiai csajjal való kalandja szerintem organikus része lett a sztorinak, nem teljesen légbőlkapott. A végén a csók az elég giccs, főleg, hogy aztán a csaj túl is éli. Azt nem tudom, Finnek tényleg meg kellett-e volna halnia, mert az a halál viszont légbőlkapott lett volna - az egyetlen pozitívum az lett volna, hogy a történet megszabadul egy felesleges elemétől. Azután, hogy túlélte Finn, azt gondoltam, azzal "kompenzálnak", hogy a csaj legalább meghal, erre ő is túléli - ezt egyáltalán nem értettem.

Sajnáltam, hogy Phasma itt is el lett kótya-vetyélve, volt egy kis fájt vele, de itt sem kapott azért nagyobb szerepet, mint a VII.-ben.

Kicsit fárasztó ez a "kik a szüleid Rey, na kik a szüleid" dolog, amit Kylo erőltet - itt már kicsit kilógott a lóláb azt illetően, hogy a film szándékosan fel akarja ültetni a nézőit. Számos más elemében okosan csinálja ezt a film, de itt túl direkt volt. Ettől függetlenül remélem, hogy így marad, mármint hogy Rey valóban egy senkiházi kiscsaj

A kaszinós szegmens valóban elég uncsi és légbőlkapott, Paige története és szenvedése, hogy jaj, kis bányászgyerek, szivattak minket, az állatokat is kínozzák, egyáltalán nem tudott meghatni, számomra túl átlátszó volt. Az egyetlen dolog, ami kompenzált, az Benicio del Toro karaktere, amit - úgy látom, sokakkal ellentétben - én kurvára szerettem. Ráadásul csípőből lehoz egy tök vicces figurát del Toro, még a dadogás is bejött Aztán az átállása szerintem organikusan következett a korábban felépített karakteréből, tehát ezt nem írom az erőltetett csavarok listájára. Ő elmondta, hogy leszarja, ki a jó fiú, ki a rossz fiú, aztán Finnék ezt jól be is szopták. Féltem, hogy majd valahogy visszahozzák, hogy mégis jó, de szerencsére eltűnt a süllyesztőben az árulása után.

Mondjuk úgy tűnik, ezzel is kisebbségben vagyok, de a ceruzaszkeccs-szerű ábrázolása a First Ordernek, minden tisztjének és Huxnak is engem egyáltalán nem zavar. Ez a túlzott nácis beszédstílus sem vet ki az egészből, szóval nem tudom, ez nekem tök okés. És a végtelenségig megvédem a film befejezését a seprűs kissráccal

Kylo nem ugrat senkit, egyszerűen csak hatni akar rá valamivel, amiről tudja, hogy neki fontos, de igazából lényegtelen.

A visszaemlékezésnél pedig nekem pl. teljesen az volt az érzésem, hogy nem maguktól szálltak fel arra a hajóra, amit látunk. Viszont ha meg mégis, akkor nyilván eladták a gyereket annak a valaminek, a rabszolgasorsnál meg azért gondolom, ha minimálisan is, de jobbak lehettek a kilátásai.

Aztán simán lehet az is, hogy elfelejtették, hogy a TFA-ban volt ilyen jelenet. Semmin nem lepődnék meg az új trilógiával kapcsolatban...

Amúgy most tényleg az a hivatalos és elfogadott megoldás, hogy Rey egy noname senki? Tegnap óta visszaolvasgattam ezt a topikot, meg a filmeset is, de nem találtam nagyon olyan hozzászólást, ahol vitatkoztatok volna ezzel. Én ezt nem akartam elhinni egyszerűen...

Akkor Kylo mit ugratja végig, hogy tudja, kik a szülei? Ha nem valami ismert emberek lennének, akkor miért dörgölné az orrunk alá ennyiszer?

Plusz még a TFA-ban van az a jelenet, amikor látomásai támadnak Luke fénykardjának megtalálásakor. A látomások között van egy olyan kép, hogy kirakják a Jakkun a nagy darab faszi megőrzésébe helyezve, kicsi Rey meg sírva könyörög a távolodó űrhajó felé, hogy ne hagyják ott. Ha a szülei valóban bennszülött jakkui guberálók lettek volna, ahogy ő maga állítja Luke-nak, abba ez az előbbi emlékkép semmilyen szempontból nem illik...

Rey remek. Még valamelyest a névtelenségét is hajlandó vagyok elnézni. Ezzel is inkább csak Kylo tálalása a baj, ez a "jelentéktelen kis senki szar vagy" szöveg egy csöppet durva. Ugyanakkor egy Rey Skywalker és a Rey Soloban (még ha ezek összehozása családfa és a timeline szempontjából is nehezen összeegyeztethetőek) is látok fantáziát. Luke lányaként (filmben is elhangzik, hogy legenda volt, ki tudja, talán befigyelt egy jedi groupie még a jakkun) főleg érdekes lenne a dolog. Anakin próféciás egyensúlyteremtése végre teljesül a vérvonal két ágában, Kyloban a sötétség, Reyben a fény. Elsőre volt ez inkább rossz, meglátjuk JJ mihez kezd majd ezzel a ponttal, ha egyáltalán. Tükrös jelenet erejéből mondjuk így sem, úgysem fog veszíteni. Tényleg jó, hogy barlangi kiruccanás utáni csalódottságában és reménytelenségében sem törik meg, sőt megpróbál még Kylon is segíteni.

(Mellesleg pacsi a costume designernek, imádom ezt a Bastila cosplayt! Ep9 kívánságlista 6. tétele; duplapengés fénykardot Reynek!)

Poet eredetileg is bírtam, most viszont ő is javult. Az ezúttal is bosszantó, hogy a konfliktus a vezetőséggel mesterségesen generált, csak mert az kispadról frissen felállított admirális nem akar kommunikálni vele. Elég lett volna egy "Leia jó barátom nekem is, bízik bennem, bízzon maga is nagymenő". Főleg úgy, hogy az evakuálásnál - noha eszméletlen - mégis ~kibékültek. Meg lehetett volna tartani ezt a karakter a későbbiekre, Leiaval is működött volna a kamikaze akció. Mit tudom én úgyse fog felépülni, hátramarad, elcsalja őket. Ja nem, hát akkor marad a bumm. Kylo és Rey patthelyzetét is megoldotta volna, ha éppen megérzi, hogy anyu épp az oldalukba fog csattanni a mazdájával. (B verzió amit még a mozi előtt írtam, csere Lukekal).
Sajnáltam Poe csapatát, akiket a tfa röviden mutogatott, itt meg szinte offscreen írtak ki. Bemutatkozás Rey-jel kicsit furcsa volt, én azt hittem, hogy ezen már túl vannak. Láttam viszont a szikrát, át is váltottam tumblör üzemmódba, PoeRey! (püré?) Na de komolyan, enyhe Han-Leia vibeot éreztem és ez csak egy pár mp-es bemutatkozás, lehet ezt még mélyíteni. Ezerszer inkább ezt, mint, hogy Finnékkel valami szerelmi háromszögbe bonyolódjanak...

Finn újra. Továbbra is JIB-bel vagyok, megtagadni az áldozatát a film egyik legnagyobb hibája. Még így is, hogy tudtam mikor téríti el a dagi, vártam, hogy megtörténjen. Annyira adja magát, annyira...helyes ez a tett, erre elveszik tőle egy erőltetett szerelmi szál miatt. Egyéként még a terv kiagyalásánál jól működnek együtt, a kaszinóban is - ami totál fölösleges a filmbe a bukott küldi miatt - amikor éppen nem politikai témák közvetítésére használják őket.

Na és akkor a szaftosabb részek. Egyszer, Luke. Ez a része újráról újrára fog majd tisztulni, most mindenesetre inkább tetszett, először nem annyira. A napi rutin (főleg a >felejthetetlen reggeli) bemutatása helyett azért mehetett volna az idő inkább a 3. leckére, az ugyanis kimaradt. Obi-wan és Yoda újramondott Erő definíciója adja, a fűszállal csiklandozós poén is azon kevesek egyike, amelyik elfér a filmben. A nézőponti visszaemlékezés szintén jó, de a korábban említett karakteridegenséget most is éreztem. Illetve úgy összességében az volt az érzésem, hogy az egész jedi projectje csak Kylo scriptelt gonoszsága miatt bukott el és nem azért, mert valamit rosszul csinált volna. A jedi tantervet is csak a szigetre érkezve találta meg, addig szerintem saját ötletei és tapasztalatai alapján mehetett a tanítás, amik azért nem a hagyományos jedi módszerek lehettek.

Yoda másodjára a fölösleges oszlopba került. Jó volt látni a bábut, viszont az egész beszélgetés csak idézhető filozófia szövegekből áll. A faégetés szimbolikus, de leginkább értelmetlen, mivel Rey a könyvekkel együtt távozott (oké, csaltam, elsőre nem tűnt fel, de azóta olvastam easter egg cikkeket és bizony most láttam ahogy bepakolta mindet egy fiókba a Sólymon). Szóval ennek így üres fanservice íze van.

Végezetül Kylo. Ő sínylette meg a legjobban az újrázást. Az elsőre is feltűnt hibái csak még nagyobbak lettek. A Rey-es kapocs tetszik (már csak a kotor "utalás" miatt is, ez persze nyilván nem szándékos). Az is, hogy nem vitték el a kapcsolatukat valamilyen romantikus irányba (nyitva hagyva az esetleges rokoni szálat, nem kell újabb később kínos Luke-Leia csók). De! De! Direkt figyeltem és ugyebár ez a kötelék valójában Snoke bábmesterkedése a trükkös csapdájához, nem pedig az Erő akarata. Bár az érdekes, hogy a végén Snoke nélkül is megy, akkor hogy is van ez. Mindegy, Lord Mazsola op...aki egy teljesen átlátszó trükktől odavész. Uh, béna. Jó lett volna valami háttér őróla is. Nem kell a darth plaegis reveal (habár elég pöpec lett volna, ha majd már a teljes trilógiát ismerve nézzük vissza ezeket a filmeket és ott van Williams bácsi dallamával az utalás), de a "nem lehet akárki jedi" szabály a sötét oldalt használókra is vonatkozhatna. A sithek le lettek győzve a Returnben, mégis honnan került elő egy ilyen figura, aki mellett az uralkodó is eltörpül?

Elkalandoztam, vissza Kylohoz. Azt már korábban is említettem, hogy a liftes jelenet már a kezdéssel ellövi a jelenet poénjait. A galaxison átívelő telefonbeszélgetések eddig remekül mélyítik mindkét karaktert (kivéve a félmeztelenkedős, jó, hogy nem egy olyan volt, amiben Rey-re pisilés közben nyit rá), a tróntermi team-up fight látványos, jól megkoreografált, van értelme. Erre mit csinálnak? Az egész eddigi építkezést hazavágják ezzel a kibaszott hatalomátvevős klisével. Ráadásul ez a hülye ep3 anakin szöveg, a "gyere padmé, miénk a galaxis, lesz körte-evős kedd meg amit akarunk". Nagy meta címszavakkal megy az "engedd el a múltat". El is tudnám fogadni. Basszák meg a Jedik, basszák meg a sithek, a köztársaság, a birodalom, ellenállás, jarjar, mindenki. Lépjünk le innen, inkább keressük meg egy jobb, a saját utunkat az Erőben. Két elveszett fiatal, sötétség és fény kvázi avatárja egymást támogatva (nem szerelmi szál!, ezért még mindig jár a pont) abszolút új és érdekes húzás lenne. De neeem, mert ugye Kylo gonosz és kész, nincs remény.

Ez a nincs remény egyébként a végénél is rohadt szar érzés volt. A galaxis kussol, jó nekik a rabiga. Egyrészt puhapöcsű banda ezek a szövetségesek, másrész megint a világépítés hiánya, mégis mit ért akkor a Birodalom legyőzése? Az egész csak előkészítés Luke nagyjelenetére, ami szerintem ütősebb lett volna, ha ott van hús vér valójában. Akár az x-wingjén belovagolva, ha már egy fél pillanatra az is feltűnt a filmben. Végigrepül, kilő pár lépegetőt, "Organa tábornok, itt a vörös 5-ös"! De legyen, a sztori miatt most az erő asztrális kivetülést is tud, viszont akkor sem éreztem szükségesnek a halálát. Főleg nem úgy, hogy élve vagy halva is borítékolható a visszatérése a 9-ben.

A lovászfiú pedig továbbra is csak elkúrja a végét. Azért is utálom, mert ettől a kurva kölyöktől kiújult a >ptsd-m

...hogy mást ne mondjak, csak a nagy találkozás a trónteremben, ahova a jó tanítvány (Rey/Luke) önként megy oda a rossz tanítvány (Kylo/Vader) hívására, hogy megjelenhessenek a gonosz vezér (Snoke/Palpatine) színe előtt. Meg ahogy Kylo győzködi Reyt, hogy csatlakozzon hozzá, és ők ketten uralják együtt a galaxist...

Jó, most lépjünk túl azon a kérdésen, hogy Holdo aladmirális miért nem oszthatta meg vele már alapból, hogy mi a terve valójában. Ebben az esetben az egész konfliktus köztük fel sem merült volna valószínűleg. Annak ellenére, hogy az ilyen megoldások továbbra is zavarnak valamilyen szinten, de már kezdem megszokni, hogy hozzátartoznak az SW filmekhez. Ugyanez történik akkor is például, amikor Kylo hatszor elmondja Reynek, hogy tudja, kik a szülei, csak addig nem jut el egyszer sem, hogy ténylegesen el is árulhassa neki/nekünk.

Én most így elsőre kétféle magyarázatot tudok kitalálni az eseményekre.

Az egyik az, hogy Kylo mindenkit megtévesztett. Elképzelhető, hogy még saját magát is, ő sem tud kiigazodni a saját gondolatai és az érzései között... De ha Snoke valóban rosszul olvasott a gondolataiban, és nem érzékelte, hogy az életére tör, akkor ennyi erővel Luke is teljesen félreismerte a kiképzés során. Szóval az a jelenet, amikor rájött, hogy a sötét oldal már magával ragadta teljesen, és hirtelen felindulásból megpróbálta eltenni láb alól, pont ugyanakkora tévedés volt tőle, mint Snoke-tól az, hogy bízott benne.

A másik lehetséges magyarázat, hogy Snoke valójában számított erre a húzásra, és ő tévesztett meg mindenkit, tulajdonképpen csak eljátszotta a saját halálát. Ugye még mindig nem tudjuk, hogy ki Snoke valójában, de ha esetleg igaz az a korábbi teória, hogy ő Palpatine mestere, Darth Plagueis, akkor egyszer már végigcsinálta ugyanezt. Palpatine is a tanítványa volt, és ő is azt hitte, hogy végzett vele, illetve átvette az uralmat tőle. Számomra ez a változat sokkal szimpatikusabb őszintén szólva.

Talán az utóbbihoz kapcsolható valahogyan a film legutolsó jelenete is, amikor az Anakin-utánzat rabszolgakisfiú próbálkozik az Erő használatával. Az eredeti változatban ugye Anakin születése is éppen annak köszönhető, hogy Plagueis, aki rájött, hogyan győzze le a halált, illetve teremtsen életet, elkezdte manipulálgatni az Erőt. Bár őszintén szólva nem tudom, hogy ebből a két évvel ezelőtti nagy tabula rasa után a vadonatúj kánonban mennyit hagytak meg...

A SW-ban az Erő a spirituális minőség mellett egy kvázi mágiának tekinthető (ha ez a szó nem tetszik, akkor legyen elmebeli képességek, bár ez torzító definíció), és mint ilyennek, meg kell, hogy legyenek a saját szabályszerűségei. Akkor is igaz ez, ha a világ rendjében változások mennek végbe és változtatnak az addigi természetén. A negedés, erőltetett remény szimbólum ehhez a változáshoz nem elég.

Noha sem az OT, sem a PT (a midikroliánok sem kavartak be nálam, érdekes megközelítésnek tartottam, illőnek egy megcsontosodás felé tartó Rend kisérőjelenségéhez, ahol az eredeti szellemibb útról áttértek az anyagibb, technokratább irányba, mely részese a bukáshoz vezető útnak) hatására nem gondoltam azt, hogy az Erőhasználók kiváltságosok lennének. Még akkor sem, ha az eddigi főfilmek a Star Warsban a Skywalkerek története.

Mi értelme annak, ha bárkiből lehet bárki (értsd, Erőhasználó)? Természetesen, ha a buddhizmusból panteizmussá csökkentett Erőt spirituális útként fogjuk fel, akkor helytálló az, hogy mindenki számára nyitott a felfelé vezető út. Viszont, amennyiben itt többről van szó, akkor annál jobban lerágott és közhelyesebb csontot nem lehet elénk dobni, és korunk young adult-irodalma mind-mind erre épül. Ez lenne az újszerű, bátor? A magam részéről kétlem.

Ahogy Davkar is írja ez a téves gondolat Rey (és az eljövendő történetek szereplőinek) jelentőségét öli meg. Amit Rey útján a képébe hányavetien vágnak egy kurva zseniálisan megírt pillanatban a szülei kapcsán (remélem nem találják ki az ellenkezőjét mégis a következő részben, mert EZ kurva erős karaktermomentum), amikor érzelmileg terhelt, Anakinhoz képest nem bukik el, és ebben a szereplőben bőven van lehetőség az azonosulásra a "legeldugottabb helyen is teremhet babér", viszont mivel a Hős Útját járja be, így nem veszik el annak egyensúlya sem, hogy ezáltal nem teremtődnek minden bokorban "eddig nem tudtuk, de most kiderül, hogy több van benne" fordulatú karakterek, amik közepes írók kezében üres deus ex machinává válnak.

Ha egy ilyen horderejű változás áll be a világ rendjében, annak okait illő bemutatni, különben értelmét veszti az egész és üres érzelmi giccsé silányulnul. A fikciónak is megvannak a szabályszerűségei. HA megmerték volna lépni azt Finn kapcsán, amit lentebb írtam, és az ő személye lett volna a gyerekek új példaképe, akkor az az egész rezonált volna arra, amivel a film szereplő végig küzdöttek, hangoztattak, legyen szó Lukeról vagy Kyloról.

Az, hogy egész bukott Jedi Renden kívül az Erő más személyben, más típusban, más formában is alakot ölthet. Ezt lehetett volna kifuttatni Finnben, lásd az előző részbeli helyzetei is sugallták(az erdőbeli jelenet), hogy benne van ez a lehetőség. Én meg a felett borzadok el, hogy mások ezt nem látják.

Luke maga mondja, hogy az Erő nem a tárgyröptetésről szól, és erre a végén meg szembeköpik ezt azzal a sokak által ajnározott jelenettel? Hogy ez egész nemcsak a Jedikről szól, erre a végén a béna, erőltetett kiállása lesz újra a remény szimbóluma, mert csak úgy mindenki...?

Finn a Star Wars történetének legelpazaroltabb karaktere, az áldozatának és az ebben rejlő üzenetnek (miszerint nem kell Jedi-féle képeségekkel rendelkezned, hogy Erő megnyilvánulása légy) az elvetése a nézők legtotálisabb hülyének nézése, ráadásul nem következetes a saját koncepciójának végigvitelében. Nekem kurvára fájt a végső jelenet.

Ha a készítők ki merték volna mondatni Luke-al és főleg Yodával, hogy saját bukásukhoz önmaguk Erő-értelmezése is vezetett, az egy jóval éretebb pillanat lehetett volna.

Erről szólt volna az egész film, Reyben részbeb megkaptuk, Finnél sajnos nem, pedig ez a pékdakép sokkal fontosabb lehetett volna, hogy az Erőben és az Erőn túl is rejlik érték.

Így nyerhetne értelmet a film címe, a törlődjön el a múlt: Jedik, Sithek, az Erő ajnározása, a Lázadás, a Birodalom. Szerintem ezen az (egyik) úton lehet bemutatni a világ rendjében beállt változást.

Ha már JJ megírta, >használjuk!
Akkor félreértetted, az Erő nem mindenkié és nem lehet bárki jedi. Ott van mindenhol, része az élet, a halál, minden ami közötte van. Az Erő használók tudják...ööö használni. Lucas itt baszta el a prequeleket a midikloriánokkal, túlságosan is magyarázni akarta valamilyen ~tudományos oldalról, számszerűsíteni, hangsúlyozni, hogy anakin miért és mennyivel erősebb, mint a többiek.
A kiskölyökkel elvesznek Rey jelentőségéből, hisz minek kell ő ha bárkit berángathatnak az utcáról jedi jelképnek? Sürgősen el kell felejteni a srácot, mert a 9-re nem kell időugrás, sem pedig újabb gyerekszínész. Ep1-ben mindeni megtanulhatta ezt a leckét, szerencsétlen Jake Lloydnak az élete is ráment erre (valami olyasmit olvastam legutóbb, hogy szanatóriumban kezelik skizofréniával...)

Ne már, superLeia kurvagáz. A kirepülős "halála" hirtelen, fel is szisszentem annál. Carrie ugye meghalt, hát akkor így oldják meg - gondoltam én. Erre visszahozzák ezzel a hülyeséggel, a fél filmet átalussza, majd amikor felkel, akkor sincs már túl nagy szerepe. Oké, ott a búcsú, ami adja, de igazából átvehette volna Luke feltartóztatós szerepét, ha visszatér force-ghostként. Jobb lett volna a szembenézés is. A trailerben már ellőtték, hogy úgysem fog tüzet nyitni a hídra, egy személyes találkozás még erősebb lett volna, hiszen itt Ben már főnáci Kyloként terpeszkedik. Ha anyun is átgázol, akkor ennyi, tényleg nincs visszaút.

Nagyon meglepő, hogy Yoda megjelenését itt gyűlöltétek, miközben szerintem az az egyik legkirályabb pillanat az egész filmben. Számomra abszolút hiteles és értelmes megjelenés, nem kizárólag fan service céllal. Kifejezetten tetszett, hogy azon a ponton eloszlik egy pillanatra az addig felvezetett szuperkomolyság a történetben, Luke dühösen fel akarja gyújtani a könyveket, majd miután Yoda közbelép, mindketten egy kicsit könnyedebb jelenetbe kerülnek, ahol ráadásul egy tök értelmes gondolat fogalmazódik meg. Szellemes, meglepő, nekem kurvára tetszett.

A legvégén, amikor a kissrác magához force-olja (ugye??) a seprűt, ezt sem teljesen értem, mi a kifogásotok. Én úgy értelmeztem, erre fut ki a teljes történet, hogy az Erő mindenkié, bárkié - ilyen szempontból lényegtelen, hogy Reynek kik a szülei, sőt, jobb lenne, ha tényleg az maradna, hogy senkik. Mert a film pont erre játszik rá, így értelmezi újjá az erőt: bárkié lehet. Egy kicsit szembemegy a múltbéli filmekkel, hiszen ott az Erő használata valamiféle örökölhető tulajdonság volt, szóval ez az az egy dolog, amit a filmnek majd meg kell magyaráznia, ha megtud. De ettől eltekintve szerintem kurvajó ötlet így újrafesteni a mitológiának ezt az elemét. És a végén a srác, hát pont erre futott ki nálam a történet. Szóval furcsállom (ez két L-lel van?) az ellenérzéseket.

Az a pillanat, hogy Leia visszarepül a hajóba, a tökös és az elmeroggyant határán mozog, de én a tökös mellett teszem le a voksom, látva a film kontextusán belül. Itt viszont megértem, hogy az emberekből miért vált ki viszolygást első blikkre. Nyilván ez egy olcsó deus ex machina megoldás, lusta forgatókönyvírói fordulat. Másfelől viszont magától értetődőnek kell lennie, hogy az írók százezerféle más módon megmutathatták volna Leia erejét. Vagy százezer más módon húzhattak volna egy "meghal-mégsem hal meg" csavart. Ők viszont ezt választották - egy olyan megoldást, amiről tudniuk kellett, hogy a többségből hányingert vált ki.

Én viszont úgy éltem meg, hogy egy kurva érdekes pillanat - amúgy tök jól van megrendezve szerintem -, és egy netes kritikában fogalmazták meg úgy, hogy a készítők mertek azzal játszani, hogy az Erőnek új oldalait is meglássuk. Ne mindig csak a "nem ezeket a droidokat keresed" meg a fojtogatás legyen, hanem itt olyanokat léptek - telekinetikus beszélgetések, avatar kivetítés, vákuum túlélése -, amiket korábban nem ismerhettünk. Ezt az újítást a lehető legdurvábban demonstrálták, bele az arcodba, nesze itt van, percekig túléli az Űr gyilkos környezetét, aztán még repülni is tud. Tudjátok mit, nekem ezzel nincs bajom. Elismerem, hogy a téboly határán mozog a pillanat, de én el tudom fogadni. Szimplán azért, mert értékelem, hogy a készítők csavarni akartak a mindenki által unásig ismert Erőn, és én ezt ebben a formában el tudom fogadni.

Luke kivetülése a végén, az az egész jelenet, nekem semmi bajom ezzel. Nyilvánvaló volt, hogy nem ő az, aki ott van, tehát annyira nem nagy csavar (bár voltak, akik így fogalmazták meg ezt a pillanatot), de itt megint azt kell, hogy értékeljem, hogy mindenki várt egy kurvanagy Luke-Kylo kardpárbajt - a készítők meg azt mondták, hogy ezt akarjátok? Igen? Na, akkor buktátok. Nekem ez így 2017-ben az egyik legnagyobb franchise kapcsán egy nagyon vicces hozzáállás, maximálisan díjazom. És az egy kifejezetten epik pillanat, amikor visszavágnak Luke-ra, ahogy ül a sziklán. A halálával úgyszintén nincs bajom, látványra kifejezetten nevetségesnek tűnhet, elsőre én is inkább húztam a számat, de aztán el tudtam fogadni.

A film végén egész jó lett a hangulat, a szokásos csoportképes zárás is meglett volna. Rey az utolsó jedi, a remény, a jelkép ami kell, hogy folytathassák (epizódot, a harcot) erre elkúrják azzal, hogy bevágják a lovászfiút...

Reyhez maximális +1! Nincs megkísértés, ő (is) csak válaszokat akar. A "sötét oldal" ehhez csak eszköz. Köszi a tükrös magyarázatot, érdekes, kár, hogy csak ilyen érintőlegesen foglalkoztak ezzel is. Ez pont olyan cucc lett volna, ami nem egészen SW, de a valódi vallási háttér miatt bőven elférne ebben a mitológiában.
Emiatt nem vagyok kibékülve a szülei magyarázatával. Szerettem volna persze, de nem számítottam rá igazán, hogy bármelyik elmélet bejön. Bár ugye a saga főszerep miatt a Skywalker adná magát. Viszont ez a senkik nagyon a másik véglet, fájdalmasan lackluster reveal lett így. Túlságosan vele van az Erő, hogy csak egy névtelen senki legyen. Továbbra is bízom benne, hogy Kylo csak hazudott/ő sem tudja és csak el akarta bizonytalanítani.

Lukekal kapcsolatban még nem döntöttem el hogy érzek, részben őmaitta kell az újrázás. Ezek tényleg érdekes és erős pillanatok voltak, ugyanakkor karakter idegenek is. Mikor legutóbb láttuk annak reményében sétált bele a csapdába, hogy megmentheti az apját, akiben megérezte a jóság szikráját, holott azért Vader eléggé az ultimate evil volt az OT-ben. Hogy jutottunk el innen oda, hogy egyáltalán csak egy pillanatra is felmerüljön, hogy agyonverje a lézerbottal az unokaöcsit...

Finnel kapcsolatban is egyetértek. Pár könnycsepp már be volt töltve, poharamat is emeltem, erre paff, elveszik az áldozatát. Azért is adta volna ez az önfeláldozás, mert eddig ugye egyetlen motivációja volt: Rey. Halálcsillag mentőakció a tfaban, a mostani kaszinós kiruccanásra is azért vállalkozott, hogy Rey biztonságban hazatérhessen. Itt viszont végre nem csak róla szól a dolog, őszintén, magától életét adná az ügyért, a reményért. Az is tetszett, hogy még Poe is lemond a küldetésről, pedig ugye pont egy hasonló húzással nyitotta a filmet.

Kezdem azzal, amit tetszett:

- A történet legjobb eleme továbbra is Rey útja. Az előzetesek azt sugallták, hogy megkísérti a sötét oldal, holott a szememben semmi ilyen nem történt. A Luke által érzett sötétség inkább a nem ismert múltjából érzett frusztráció és bánat volt, nem pedig az, hogy megragadta volna bármi is. Ám a lány ennek ellenére megmaradt Hősnek, aki lelkiismeretes, dacolni akar mindenkivel, jószándék vezérli. Sőt, a szembesülés a félelmeivel érdekes, lehet, hogy öntudatlan beleépítés volt a történetbe, de a régi, valódi spirituális iskolákban (keresztényeknél és szufinál is megjelenik) a tükörszimbólum lényeges tanítás. Pl. a Dűne Káptalanházban is megjelenik a Tükrök Csarnoka: ez az elme a kezdeteknél, itt szembesülhetsz az éned látszólagos végtelen permutációival, aminek a végén ott a énen (éneken!) túli Én. Noha Rey nem ment el eddig (és a készítők sem mentek bele jobban) és a fájdalma sem oszlott el teljesen, ám mindezek ellenére nem torzult el a jelleme. Ez a film nem a Hős bukásáról szól, azt már meglépték, még akkor is, ha félresikerült.

- A kiképzésben és a megfáradt mester képében mindaddig semmi izgalmasat nem találtam, amíg fel derült a múlt, hogy Lukeban egy kósza gondolat erejéig megfordult, hogy megöli az unokaöccsét, és az, hogy ez mennyire nem illik magához a Jedi mítoszhoz és felfogáshoz, és hogy Jedik története bizonyos szempontból a kudarcok, arrogancia és a bukások története. Tetszett, hogy megmutatták a másik nézőpontot is, Kylon Renét, hogy élte meg ezt az egészet. Sőt az, hogy már eleve fiatalként tombolt benne a pusztító szenvedély, még érdekesebbé teszi Luke karakterét, főleg azt, hogy noha Jedi volt látszólag, nem tudott mihez kezdeni ezzel az erővel ő sem (elsősorban saját magára értem, nem Benére).

Ez a része a nyolcadik résznek szerintem rohadt zseniális. Talán a legszemélyesebb részlete az egész szériának. Ha ezt a vonalat erősítették volna az egész részben, sőt, ebből építenék a EU-val eltörölt, egyfajta grey Jedi vonulatot, ami már fel-fel villant Qui-Gon Jinn karakterében a fősodorban, akkor elégedettebben bólintanék.

Kevésbé tetszett, de nem ítélem meg olyan vészesen:

- Poe Dameron karaktere az előző részben eléggé parkolópályán lebegett, igazából most sem bővítették a karakterét, de azt kell mondjam a motivációi és jelleme alapján a tettei rendben vannak, az ábrázolásuk is, hogy mit mikor miért tesz. Nem a cselekményszálára gondolok, pl. a film elejei egymagam kiállok egy egész Birodalmi Flotta ellenre, hanem arra, hogy önmagában egy ilyen karakternek van helye az új hármasban, mivel szerintem egy nagyszájú, "impulzív", a szíve a helyén van szereplő illik a kalandfilmes, csatározós közegbe, akikkel a fiatalabbak azonosulni is tudnak. Nem túlságosan Han Solos, szóval ő még rendben is van...

- Rey megmenti az Ellenállókat. Finn halálával ez így ütős lehetett volna (erről lentebb). Ezért a részért nem haragudtam, belefér a Hős útjába, meg volt ugye jeladó is (magyarázat), meg már akkor odaér, amikor még le se szállnak a bolygóra, tehát nem az utolsó pillanatban jön elő semmiből. Ez a fénypontja a szériának, mármint a hős szála, meglepő, hogy nem cseszték el.

Nagyon nem tetszett:

- Sokakkal ellentétben nekem abszolút nem tetszett Leia egész filmbéli jelenléte (méltó búcsúnak sem tekintem, bár örültem, hogy láttam). Míg Luke szálán többnyire adtak lehetőséget Mark Hamillnek, hogy árnyalni tudja Luke karakterét, sajnos Carrie Fishernek ezt nem adták meg ezt - az egy kikelek az ágyból, lelövöm az engedetlen tisztet jeleneten kívül inkább olyan szereplő volt, mint Xavier a Loganben. Ott sem használták ki a megöregedett szereplőben rejlő lehetőségeket, inkább csak kötelező elemek és elmondandó szövegek szócsövének sajnálatos filmes eleme lett. Így szerintem az elsütött humoron kívül nem volt pozitívnak ítélhető a testvérével való találkozása sem, olyan gyenge és erőtlen lett, mint a Hanéval való "összefutás".

Az űrből való visszarepülése meg nekem volt kínos.

- Kylon Ren karakterén sikerült valamit javítani, és noha egy kallódó hős archetípusát próbálták volna megjeleníteni, nem sikerült tökéletesen (nem Adam Driveren múlik, mert rohadt jól játszik). Ez a karakter sokkal jobban működne, ha az előző részbeli legelső jelenetét kihagyják. Egy belül a saját dühével és múltjával küzdő, frusztrációkkal terhes, az egyik oldal mellé állni nem képes személyiségben nincs meg azt a fókuszáló képesség, amit ott (megtartja a lézerlövedéket és közben mást is cselekszik) és a Snoke-al való jelenetében megírtak neki (a mestere hatalma ellenére sem látja a valódi gondolatait), és ez szememben nem írói és újító lelemény, hanem az elemi karakterépítés és aszemélyiségtípusok nem ismerése. Ez utóbbit meg el tudnám fogadni akkor, ha ezt az árulást -ami nem új a Sötét oldalon, hisz a legtöbb "sötét" oldalra állt korábbi tanítvány is elárulta a mesterét- követően a sóbolygón nem ugyanazt a frusztrált egyént látnánk újra, még Luke ellen is, hisz egy lényegi fordulópont lenne ez a döntés, a hatalom átvétele.

Két kurva rész óta lebegtetik, hogy Kylo Renben/Ben Soloban valami erő/szándék leledzik, kétszer pufogtatják el Vader örököseként, ő saját maga is egy harmadik utat kínálna fel Reynek szavakban, csak ezekből semmi nem látszik, pedig épp most zárult a második rész. Legalább erre a pontra eljutva lehetne látni ebből valamit, ha tényleg szeretnének ezzel kezdeni valamit, hogy ne bénán fusson ki a harmadikban: vagy úgy, hogy mégiscsak megmenekül vagy úgy, hogy egy dühös és sérült milyen pusztításra képes (ez a kérdéskört szerintem kisebb hibákkal, de 'Az erő krónikájá'-ban sokkal jobban körbejárták).

Itt, ezen a ponton lett volna lehetőség, ebben a részben, hogy Kylo Renből valamilyen harmadik utat csináljanak az Erő értelmezésében, amivel valóban megkísértheti Reyt és a nézőket is (hogy ne az Ellenállásnak szurkoljanak), Ren karakterépítésében benne lehetett volna ez, hisz nem öli meg az anyját, innen lehet fejlődni a karakternek és adhattak volna valami érdemibb magyarázatot arra, hogy miért is ölte meg az apját.

Így azonban a Reyel való "kapcsolata", beszélgetése is visszásnak hat, és gyengének, Snoke "csapdája" is durván gyenge fordulat. Már gyerekkora óta a sötétséggel küzd, de van benne jó? Reyen kívül is láttatni kellett volna vele olyan tetteket, amiknek hatására elgondolkodik, hogy van benne más is a sötétségen kívül.

- Finn karakterélt továbbra is totál feleslegesnek éreztem ebben a formában, túlságosan háttérszereplő, akkor is, ha küldetésekben vesz részt. Pedig ott volt lehetőség! Az elvett áldozata ütős lehetett volna, sokat emelhetett volna az útján, mert az íróknak tudni kell, mikor kell feláldozni és megölni a hőseiket. Ez egy remek pillanat lehetett volna, sőt, azt kell mondjam, EZ lett volna az igazi újítás a Star Warsban. Legyőzi az ellenfelét, Phasmát, feláldozza magát a barátaiért, és mindezt szeretetből (az én olvasatomban nem gyűlöletből tette, de hát kellett az az oda nem illő mondat...). Róla még ejtek szót lentebb.

- A porkok? Az ewokoknak és a gunganoknak legalább volt szerepük. Eladható plüssökért kár volt őket beletenni, a Jedi szigetének gondnokai is minek?

- Yoda megjelenése? Számomra itt egy kötelező SW-elem felirat villogott, ráadásul sokkal hatásosabbra is sikeredhetett volna, mert így csak megint az jött át, hogy a Jedik mégiscsak kellenek... Ha már Luke is felismerte, hogy volt egyfajta arrogancia a Jedikben, ami folyton bukáshoz vezet, Yodán keresztül tovább vihették volna azt gondolatot szerintem. Elismerni, hogy ez az út a jövőben is hiba lenne, másképp állni az élethez, a képzéshez, az Erőhöz (mekkora újítás lehetett volna, hogy egy több száz évet élt lény elismeri ezt, aki az univerzum ikonikus figurája!). A "mágia" (itt egy spirituális erő) evolúciója/devolúciója amúgy sem idegen a spekulatív fikciótól.

- Nincs univerzumbővítés. Lehet, hogy az eredeti trilógiában sem ismertük meg az univerzumot, de azóta eltelt negyven év. Még az eltörölt és Legends-szériává átváltott Expanded Universe ellenére is van egy lélegző világegyetem, és nem könyvekből, összefoglaló cikkekből akarom megtudni, hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet, mert az, hogy van egy kis csapat, akik épp egy helyen vannak MIND, és majd ebből lesz ismét Köztársaság. Ez így továbbra is gyenge másolat, gyerekként az eredeti trilógiában valahogy mégiscsak éreztem, hogy van egy univerzum, itt meg azt, hogy van az univerzumnak egy kis szeglete, ahol két csapat torzsalkodik. A végső gyerkőcös jelenetnél majdnem fogtam a fejem a fejemben.

Nem három évtizeddel ezelőtt vagyunk, és a sokak által lesajnált előzmény-trilógia legalább ezen a téren jól teljesített. Ezt itt már KEVÉS számomra.

- A kaszinóbolygó a lehető legrosszabb pontja a filmnek, az áruló hackerrel együtt (semmi új nincs benne, ahogy abban sem lett volna, ha nem árulja el). Ráadásul ők lazán elugranak ide, de az Első Rend meg képtelen eléjük, feléjük ugrani...Áááááá.....

Az egész küldetés alapja: ott mostam fel, ismerem ám a helyet, csak be kéne jutni - Finn ahhoz képest, hogy egy rohamosztagos, nagyon jól ismeri a birodalmi védelmi rendszert. Egy ilyen személynek az átállásából sokkal többet ki lehetett volna hozni, főleg, ha nem az előző rész elején lépik meg rögtön. Így a kihagyott zicceres halálának atomnagy súlya lehetett volna! És nem a Luke kiáll a birodalmi, bocsánat, rendbeli lövöldébe-nek. Mekkora súlya lenne, ha gyerekek nem a klisés, menő Jedi karakterét tekintenék példának, nem azzal játszanának, hanem az lenne a példa, hogy a rend egyik, volt lényegi embere feláldozza magát (akinek a személytelen kód volt a neve csak), hogy az ellenállás fennmaradjon! Pedig ez mind ott volt a karakterben! A karakterépítés, kérem, karakterépítés (el sem hiszem, hogy ez az a Disney, aki felépítette a Tony-Steve-Bucky-szálat, talán az baj, hogy túl hamar akart nagyot markolni)! Ez a pont rohadtul fájó!

Basszus, ez mekkora újítás lehetett volna! Az egyik lényegi főszereplő meghal. Ezzel már lehet azonosulni. Abszolút megértem jawiska és davkar csalódott hangnemét.

- Visszatérve a kaszinó vonulatra, maga az egész film, ami egy ŰRBEN való üldözésre épül, nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen egy kis ŰRhajóflottát lehetetlen, hogy ne érjen be egy olyan flottamonstrum, aminek a korábbi részekhez képest már olyan technológia is a rendelkezésére áll, ami képes bemérni, hová ugranak egyes hajók, sőt, mivel nem a teljes flotta van itt, nyugodtan beugorhatnának eléjük. Nem a kurva tengeren vagyunk.

A korábbi részeknek is az űrbéli tér kezelése egy kurva nagy hibája volt, a Birodalom visszavágban is arra szálltak ki a hajók a bolygóról, amerre a birodalmi erők voltak. Itt is. Nem hiszem el, hogy a készítők nem olvasták el a főbb hibapontokat, amiket felhoztak a régi részekkel kapcsolatban. Az ultra gáz, hogy erre képesek voltak egy egész részt felhúzni. Nekem ez nem újítás a blockbusterek sorában, hanem továbbra is az, hogy Hollywood továbbra is hülyének nézi a nézőket - persze a legtöbbeknek a pörgés, az akciók, a humor elviszik a hátán ezt a mozit. A szórakoztató faktor megvan, ezt elismerem.

- Luke szellemharca, halála - ezt inkább nem is minősítem. Szép, szép, Obi-Wan Kenobit idéző a halála. Ha jól emlékszem, a színész sem nyilatkozott teljesen pozitívan a sorsával kapcsolatban, sőt, az előzmény trilógiát eredetibbnek tartja az előző résznél.