Csajozás!!!:) - csajok és pasik

BTW azt kell mérlegelned, hogy ha nem jön össze, barátként szükséged van-e rá. Ha igen, akkor taktikázni kell, mert egy egyoldalú vallomás ezt elcseszheti. Én két évig vajúdtam, mert volt egy lány, akiről el tudtam képzelni, hogy az exem örökébe léphet, de nem voltam biztos benne, hogy neki "úgy" szüksége van rám. Viszont irgalmatlanul jó arc a lány, ezért a barátságot nem akartam eldobni. Végül nem lett belőle semmi, elengedtem, viszont most kb a legjobb barátaim között van, és nem is zavar túlzottan, hogy boldog párkapcsolatban él, sőt örülök is neki. Néha még filózok azon, hogy lett volna-e esélyem, de nem haltam bele, akkoriban is helyén tudtam kezelni a dolgot, és nem hagytam, hogy teljesen elszédítsen.

Szóval én taktikapárti vagyok, de ha ő tűnik a nagy ő-nek, akkor bele lehet állni az őszinte vallomásba is, bár ez mostanában úgy veszem észre, nem szokott működni.

Ezt muszáj leütnöm...

"többet nyújtok-e neki, mint az "átlag" vagy csak egy jó span vagyok. Mert utóbbi esetben kb. baszhatom."

Akkor mégiscsak jó úton jársz!

Amúgy hasonló cipőben vagyok én is, az utolsó bekezdésben lévő taktikával próbálkozom én is, csak annyi a különbség, hogy az én dilemmám nem új keletű, hanem vissza-visszatérő.

Na így "lehiggadva", racionálisan átgondolva igazából fogalmam sincs, hogy mit érzek.

Az "első látásra" túlzás volt, mivel egy kolléganőmről van szó, aki 3 hónapja dolgozik ott, ahol én. 1,5 hónapig nem is foglalkoztam vele, míg múlt hónapban egyszer rá nem írtam facebookon, aztán kapásból 3 órát beszéltünk. Aztán eltelt pár nap, pár beszélgetés, meg egyik pénteken egy "baráti találkozó" és múlt hét óta minden nap együtt ebédelünk. Ennek ellenére még mindig nem tudom, hogy be vagyok-e skatulyázva "friend zone"-ba vagy félsz van benne. Annak ellenére, hogy csütörtökön együtt jöttünk haza (3 percre lakunk egymástól), amit ő kezdeményezett, pénteken meg együtt mentünk melózni, facebook-on ha dumálunk, mindig én kezdeményezem a beszélgetést (igaz van céges internal chat is, ott felváltva irogatunk, ott sokszor ő kezdeményez) és ha kérdezek, ugyan beszédes, de nem igazán kérdez vissza.
Abban 100%-ig biztos vagyok, hogy nem vagyok neki közömbös, de nem tudom belőni, hogy hogy vagyok "elkönyvelve" nála.
Azt tudni kell, hogy már fél Európát bejárta és pont ez a spontaneitás tetszik benne talán a legjobban -azon kívül, hogy gyönyörű-, de ez azzal is járhat, hogy sokkal könnyebben ismerkedik/barátkozik, ergo nem tudom, hogy többet nyújtok-e neki, mint az "átlag" vagy csak egy jó span vagyok. Mert utóbbi esetben kb. baszhatom.

Kicsit átmegyek most "leszarom"-ba, még ha nehéz is lesz kibírni, hogy ne írjak rá vagy ne kezdjek el érdeklődni a napja felől, de kíváncsi vagyok, hogy zavarni fogja-e, mert ha nem, akkor egyértelmű, hogy csak barátok lehetünk. Nagyon elbaszott taktika?

Ez elvileg így egy értelmetlen kérdés.
Definiálni kéne ilyen nagyon egyszerű (nem) dolgokat, mint pl. szerelem.
Szerintem kialakulhat egy nagyon erős érzés első látásra, de ez millió dologtól függ, és szerintem ez nem a szerelem. De ha később esetleg lesz valami ebből a dologból, és pozitív élmények veszik körül az egészet, akkor esetleg érezheted újra ezt az érzést. Szóval valahol talán maradandóbb, mint a szerelem.
Én emlékszem, amikor a(z ex)barátnőmet "először" megláttam. Valójában valamennyire ismertük egymást, de egy jó darabig nem nagyon találkoztunk, és aztán megláttam egy kávézó ablakból, amin akkor majdnem átestem. És ez az érzés még akkor is megvolt, amikor már maga a szerelem elmúlt, mondjuk 4-5 év után. Mármint lenyugodott, meg szeretet lett belőle, meg a többi ilyen szöveg.
Most, hogy már nem vagyunk együtt, és találkozunk, már nem érzem ezt. Talán egy kicsit, de annyira nem. Szóval ez nem szerelem, és nem feltétele egy jó kapcsolatnak, de sokat segíthet

Respect is not given. It's taken.

Nem, max ösztönös kufircolhatnék első impulzusra.

[link:http://imgview.info/download/20150525/buddha-pictures-1920x1200.jpg]>

a szerelem annal bonyolultabb dologinthogy egy kvazi ismeretlen embert lefektetnel majd elnel vele hawaiin vegtelen penzbol es csak a jo szemelyisegjegyeit ismered meg.

a szerelem az majd akkor lesz igaz, ha minden szaros hibajaval egyutt is a masikat akarod (es nem elviseled csak).

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Hisztek abban, hogy "szerelem első látásra"?

Én múltkor olvastam egy tök jó sztorit, ahol a csaj szintén lemondta a randit, szerintem érdemes elolvasni: http://csajozosdumak.hu/mutasd-meg-a-lanyoknak-hogy-erdemes-veled-talalkozniuk/
Szerintem tanulságos meg vicces is.

Ezek a nők a kiskutyákat sem érdemlik meg. Jól néznek ki, és jó dolgukban nem tudják, mi a faszt nyűglődjenek már.
Én is szeretem a nőket, de a tisztelet ugyanolyan az irányukba, mint bárki más felé: ki kell érdemelni. Igazad van, keressen idősebb nőt, 35 fölött, ott is nézze meg a hátteret.

Respect is not given. It's taken.

Igen = talán
nem = nem

Ezekkel az alapvetésekkel indulj mindig neki egy beszélgetésnek.

Az meg hogy miért nem mondja meg egyenesen a dolgokat egy nő sem, azért van, mert kellenek nekik a kiskutyák.

Láttatok már kiskutyát, nem? Aranyos, folyamatosan törleszkedik, bújik hozzád, jobb kedved lesz tőle, megsimogatod, igazából semmit nem kell csinálni, csak ne zavard el, és akkor majd árad belőle a szeretet feléd, neked pedig ettől jó kedved lesz. Na, azok a nők, akik csak nyújtják a felesleges és értelmetlen dumát, azoknak kellenek a kiskutyák, hogy jobb kedvük legyen. Nem basztál el semmit igazából, csak épp ezek a dolgok egy 40 éves nőnek fontosak. Vagy kezdj el idősebb nőkre hajtani, vagy tanuld meg a helyükön kezelni az ilyen csajokat. Persze, vannak kivételek, egyértelmű, és menjen a picsába, aki szerint ezek nőgyűlölő dumák, mert nem azok, én imádom a nőket meg minden, de jelentős hányaduk érzelmi szempontból egy ostoba kislány szintjét se ugorja meg.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Lehet, hogy ezt mondta, csak nagyon körbe írta akkor. Ez a boldog lennék veled amúgy, de én vagyok a hibás faszom szöveg miért kellett bele? Plusz előző nap direkt kérdeztem, hogy amúgy akkor mi zujs velünk, mi lesz a randival, s akkor is mondhatta volna ezeket... négyszemközt.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

"Az első négy szó a lényeg. Nem-akar-tőlem-semmit. Akkor mi a faszomért nem ezt mondja?"
Ezt mondta, csak nem értetted.

Respect is not given. It's taken.

Felszoktam venni a kesztyűt, ezen nem múlik. Ha vitára kerül a sor, esélye sincs neki

Slussz poén: Írtam neki, hogy azért megbeszélhetnénk ezt szóban, van egy-két kérdésem, amire szeretnék választ kapni. Persze baszott válaszolni normálisan, csak néha egy-egy mondatot. Ezzel is felhúzott, de aztán... barátnője írta nekem, hogy neki írta, hogy nem akar tőlem semmit, ez nem fog változni ezzel, s ne írkáljak, mert csak felhúzza magát és csak rosszabb lesz. Az első négy szó a lényeg. Nem-akar-tőlem-semmit. Akkor mi a faszomért nem ezt mondja? Nehéz elhinni, de ha ezt mondja, vagy azt, hogy nem akar randira menni, bár rosszul esett volna, de lenyelem, mert arról nem tehet, ha nem jövök be neki. De miért írt olyanokat, amiket alább bemásoltam? Ezzel tette számomra rohadtul szar érzéssé. Meg így rohadt nagyot is csalódtam benne. Eleve szemembe nem bírja mondani, ezt is a barátnőjével üzeni meg, s egyébként is arra se méltatott, hogy rendes válaszokat írjon. Kicsit elmehet a faszba. Tudom, hogy nem szabad sajnálnom ezt a helyzetet, s jobb ez így, de nem tudom szabályozni a rossz kedvemet. Ezért este iszunk

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

"Ne nyomd fullba a rendes sráct mert nem lesz benned semmi kihívás. Ennyire egyszerű szerintem. Ha nincs benned kihívás, könnyen adod magad, nem leszel érdekes, a csaj fog irányítani, ő tartja a gyeplőt miközben nincs tudatában annak, hogy rohadtul nem erre van szüksége. Ha veszekedni kell vele hát veszekedni kell, de muszáj, hogy néha érvényesítsd az akaratod és ne rendes-kedveskedd el az egészet. Ez igaz a kapcsolatra is és a kezdeti ismerkedésre is. Legyen tartásod, legyen magabiztosságod (ezt ő mondta és milyen igaza van)."

Sztem ez a tökéletes leírása annak, ahogy a csajok többsége gondolkodik. Sztem is ez nagyjából a recept.

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Hali,

Csak kíváncsiságból benéztem ide és lám teljesen aktuális a téma nálam is.
Én 2 hónapig jártam egy értelmes, intelligens csajjal (bár voltak agyament f*szságai azért bőven, ettől most tekintsünk el). Állítása szerint külső-belső-szex kombó tökéletes mégsem szerelmes ezért vége. Ahogy a szavaiból kivettem: túl kedves, rendes vagyok. Ezt így konkrétan nem mondta ki, de valóban ez egy létező jelenség, ezt szerettem volna közölni veled ezzel. Sokszor megjártam már ezt, sokan nem mondják ki (mert nem is értik), hogy miért nem szeretnek meg egy idő után úgy igazán. Sok kapcsolatom során egyszer voltam igazán tahó és sz*rtam a nő fejére (ez váltakozott rendes-kedves időszakokkal természetesen). Na az tartott másfél évig. Az összes többi kapcsolatom 2-3 hónap után kifújt. Mint valami mágikus időtartam, mind ugyanaddig tartott és nagyon hasonlóan lett vége. 1 hónap öröm és boldogság majd 1-2 hónap látványos leépülés a csaj "érzelmeit" illetően. Hosszú évekig nem voltam kapcsolatban és azt hittem ezek a dolgok már elmúltak, hogy már nem így lesz, hogy fejlődtem én is és meg tudom fogni a nők érdeklődését. Ó hogy mekkorát tévedtem. Beleestem ugyan abba a hibába. Megadtam neki mindent amire szüksége lehet - kedvesség, odaadás, figyelem stb. Az évek alatt faszára kigyúrtam magam, lett egy jól fizető állásom, kb minden csaj jó pasinak tart, baromi sok témáról lehet velem beszélni, idegbeteg, agresszív állat nem vagyok, nagyon diplomatikusan tudok minden konfliktust rendezni, tényleg baromi sokat fejlődtem a régi énemhez képest - eredmény: ugyan az.
Probléma? Ne nyomd fullba a rendes sráct mert nem lesz benned semmi kihívás. Ennyire egyszerű szerintem. Ha nincs benned kihívás, könnyen adod magad, nem leszel érdekes, a csaj fog irányítani, ő tartja a gyeplőt miközben nincs tudatában annak, hogy rohadtul nem erre van szüksége. Ha veszekedni kell vele hát veszekedni kell, de muszáj, hogy néha érvényesítsd az akaratod és ne rendes-kedveskedd el az egészet. Ez igaz a kapcsolatra is és a kezdeti ismerkedésre is. Legyen tartásod, legyen magabiztosságod (ezt ő mondta és milyen igaza van).
Rendes-kedves romantikus srác vagy? Kitartást hozzá, nehéz dolgod lesz. :\

Egyébként mikor volt szerencsém négyszemközt beszélgetni vele, annyira meglepődtem, hogy milyen normális, nem ilyenek gondoltam megmondom őszintén. Elmesélt dolgokat, még régebbről, s valahol megértettem, hogy ő miért olyan, amilyen. De emlékszem egy viszonylag korai facebook beszélgetésben mondta, hogy mindig kell valaki, aki fogja a kezét. S amikor elmesélte ezeket, akkor megértettem, hogy miért. Ezért érdekes, hogy én ezt tudnám adni, s mégse kell

Arról meg nem tehetek, hogy igyekszem úriember lenne, nem én válaszottam, ezt adta a gép, ilyen vagyok, pont. Amúgy egy helyen lakunk, s van egy társaság, amibe járhatnánk mindketten, bár én csak mostanában voltam, nyilván nem ok nélkül. Legjobb barátnőjével beszélgettem, s ezt ő se érti. Sose tudott rajta kiigazodni, de ez mindenen túl tesz nála is már.
Az a baj, hogy én komolyan gondoltam, ő meg talán nem akarja ezt. Én férfinak tartom magam, ő viszont még nem nő... nem kívánom, hogy így legyen, de ha majd a kövtkező szar kapcsolatán túl lesz, remélem eszébe jutok majd..

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Ez egy nagyon tré nő, áldd az eget, hogy visszautasított. Ha összejöttök, kb. 3 hónapon belül valami óriási faszságba torkollik az egész, és ez jóval biztosabb, mint hogy ő mennyit tud adni, meg viszonozni, meg a hülyeségei.
Az ilyen nők valójában elmebetegek, minden szarba mindent belemagyaráznak, megnézik a horoszkópodat, égi jeleket keresnek és olyan barátnőket kérdeznek meg, akik a facebook profilodra sem néztek még rá.
Mondom, örülj neki, hogy így alakult. Ha értelmes nővel találkozol, észre fogod venni: fényes aurájuk van, sorszámozva vannak és "0,001%" feliratú pólóban járják a világot.

Respect is not given. It's taken.

Agyfasz. Utasítottak már vissza valaha azért, mert rendes srác vagy?? Most kb. ezt érzem. Idézem a szaftosabb részeket:

"Biztos vagyok benne, hogy boldog lennék veled, hogy sok mindent megtennél értem és én azt sosem tudnám olyan mértékben viszonozni"

"Az nyilvánvaló, hogy nagyon kedvellek és vannak olyan dolgok amiben megegyezik a véleményünk az ízlésünk és van amiben nem, ami még jobban összerántana minket. De nem tudom magam elképzelni melletted bármennyire is szeretnám. Én állandóan pörgök, izgek-mozgok nem tudok egy helyben megmaradni. Iszonyatosan rendes,kedves, megertő es imádnivaló vagy, és szerintem az egyik legnagyobb hibám kovetem el azzal, hogy visszautasítalak, de nem akarok úgy összejönni veled, hogy nem szeretlek"

Na most az a kibaszott helyzet, hogy ismerem úgy max egy hónapja, s randira hívtam, nem azt mondtam, hogy jöjjünk össze. Erre azt írta, hogy de akkor egyenesen utam lenne, mert könnyen belémesne. Kérdeztem természetesen, hogy ez miért is baj? Az ő részéről lenne rossz, mert nem tudna nekem annyi mindent megadni, amit elvárunk egy kapcsolattól. Hogy nem tudná viszonozni az érzéseimet... Aztán még írja, hogy az jobb lenne, ha elkezdenénk ismerkedni s utána mondaná, hogy bocs!?

Erre meg ezt írtam idézem:
"nem lenne jobb, csak te olyan kibaszott biztos vagy benne, hogy nekünk még csak véletlen se működne
csak akkor ne tudtam volna h lenne nálad esélyem
...
mert valójában meg nincs
de talán igazad van
ha van valaki aki tisztelne, megbecsülne, megértene, szeretne stb, aki mellett lehetnél önmagad, s neked nincs rá szükséged, akkor nekünk sincs szükségünk egymásra tényleg
naivan azt hittem, erre vágynak a nők, mert mindig ezért sír mindenki, hogy sok a seggfej
de ha van valaki, aki nem az, ő meg nem kell
egyszerű ez.."

Bullshit. Tényleg olyan gyökerekkel járt eddig, legutóbbi pasija is otthagyta pár hónap után, így nem is kereste már, nem volt hajlandó lejönni hozzá, hogy találkozzanak. És így neki az fura, hogy én romantikus vagyok, meg így tényleg rendes. Meg, hogy elhívtam randira s ezen volt fennakadva, hogy ő fél ettől, mert sosem volt igazi randin. Annyi lett volna bazdmeg az egész, hogy elmegyek hozzá, viszek rózsát, bemegyünk a városba, beülünk valahová inni vagy enni, aztán sétálunk a Tisza-parton és a rózsakertben, aztán max megpróbáltam volna megcsókolni. Tényleg kibaszott félelmetes. Engem az zavar, hogy ez a nulladik esély kategóriája. Mert meg se adja az esélyét annak, hogy randizzunk, vagy megpróbáljuk. Mert ő predesztinálta, hogy nem működne, mert nem tudná viszonozni az érzéseimet, s akkor ez így is van. Csak azt az egyet felejti el, hogy mindenki más. Talán van bennem valami, ami az eddigiekben nem volt... Meg ez milyen buziság már, hogy "nem tudnám viszonozni". Ő maga írta, hogy boldog lenne velem. So what? Mit jelent a viszonzás? Nem szeretünk egyformán, azt amit én megteszek, nem kell neki is. Csak legyen önmaga, s tegye, amit a legjobbnak gondol. És én is azt teszem, s ez tökéletesen elég lenne. De nem, túl kell kombinálni. Nonszensz nálam ez.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Az sem lehetett egy igaz(i) barát...

Örök érvényű igazság, hogy a nők nem viselik el, ha a volt pasijuk továbblépett, még ha anno ők is dobták ki a srácot. Mint a cipők esetében: folyamatosan újat akarnak, de a régitől sem hajlandóak megválni.

Gondolom piszkálta a csőrét, hogy jókedvű, kiegyensúlyozott és boldog vagy valaki mással. Hidd el, ma már mindent tagadna, te láttad/értetted rosszul, és az új fickója a világon a legjobb - de te persze találhatnál jobbat is. Teljesen tipikus reakció lenne. (Mondom ezt saját tapasztalatokból kiindulva, teljesen ismeretlenül, amiért újfent bocsánatot kérek. Rendszerint nem kedvelem a partvonalról beugató kibiceket, akiknek közismerten semmi sem drága...)

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

az eset vicces oldala, hogy anno en hisztiztem itt, mert 1,5 ev utan lelepett osztalytars-baratal
Pl baratnom tobb exevel is soroztunk mar, s az eredmenye az lett, hogy van 2-3 uj haverom, akikkel osszefuthat az ember egy sorre, ha akar, stb. Sajna inkabb az exek "minosege" ami szamit, ugy tunik.

A jó öreg "exek és új barátnők" kezdetű probléma. Legjobb mindenkinek, ha sosem találkoznak egymással, ha csak nem elkerülhetetlen valami miatt. Sőt, ha jót akarsz magadnak, te se nagyon találkozgass vele, csak ha már mindketten kizárólag barátként, haverként tudtok a másikra gondolni. Ez elmondásod alapján neki még nem megy. Nyilván ezért is került elő eleve ilyen állapotban. A mostani kedvesed bármennyire jó fej és toleráns is, azért biztosan elraktározta valahol az esetet. Ha elfogadsz egy kéretlen (de kőkemény tapasztalatokon alapuló) tanácsot, max. írásban, esetleg telefonon mondd el exednek, hogy ez így nem volt oké, de egyelőre ne ülj le vele kettesben. Láthatóan ez neki még nem megy. Bocs a beleugatásért, de ugye én sem voltam mindig házas, és nekem is voltak zűrös eseteim ...

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Tegnap ritka kellemetlen helyzetben volt részem. Elindultunk barátnőmmel sörözni, felhivtam legjobb barátom, csatlakozna-e. Megkérdezte, jöhet-e az unokatestvére s a pasija is (történetesen egyik exem a csaj). Mondom, ja, miért ne, két hónapja jóba vagyunk újra.
Mire sor került a találkozóra, ők már sör-bor-vodka, mindenen túl voltak. Exem részegen, alpári stilusban beszélt/viselkedett, feltűnően fogdosta a karomat minden alkalommal, mikor mondani akart valamit, mondogatta, most milyen jól nézek ki, bezzeg régen, stb. Féltékennyé próbálta tenni a pasiját, meg az én barátnőmet is, akire az est közepén rászállt, s faggatta idegesitően arról ki vagy, mi vagy, tipikusan úgy. ahogy a nem-szimpatikus embereket méred fel magadnak. Álllandóan felemlegette, hogy mennyi ideig voltunk együtt, igy meg úgy volt - ami nem lenne baj, de kérkedően tette. Mindenkit próbált oltogatni, de inkább lett szánalmas végül. Láthatóan rájátszott direkt az egész stilusra, de ilyennek én se láttam anno, unokatestvére se, s még mostani barátja se. Kb. épphogy rám nem hajtott. Majd kifakadt, milyen szar az élete, ezek után másfél óráig a wc-t támasztotta. Utána szépen elváétak útjaink, bekamuztam, hogy a kocsma zár, s leráztuk őt (nem akart lelépni, de a jóbarátunk tulajdonos finoman megkérte, hogy valahogy küldjük el őt).
Szerencsére barátnőm lazán vette a dolgot, s miután kiszörnyülködtük magunkat, inkább próbáltuk tolerálni. Én hamar rájöttem, hogy két lehetőség van - vagy elküldöm a zanyjába, vagy ignorálom, utóbbit választottam, s a pasijával jól elbeszélgettünk.
Mindenesetre amúgyis találkoztunk volna január elején, úgyhogy egy kiadós lebaszás jár majd neki.

Én is hasonló cipőben vagyok. Nem tudom miért, egyszerűen nem értem. Nyilván én mozgok rossz társaságokban meg ilyenek, de már kezd elég lehangoló lenni a dolog.

De ha már megint ebbe a topicba evett a rosseb, akkor már írok is egy aktuális sztorit(igen, már megint xD). Szóval ma jöttem fel Pestre vonattal Győrből. Hosszú éjszakán vagyok túl, meg egy rém rettenetes lerészegedésen meg guinnes rekorder hányás mennyiség után, de ez most lényegtelen, a lényeg annyi, kissé viseltes vagyok az éjszaka miatt . Szóval ülök a vonaton, és nagyon hamar elkaptam egy lány pillantását ahogy kényelembe helyeztem magam. Mondom magamban, hogy ez biztos csak véletlen, de az illető lány az ízlésemnek tökéletesen megfelelő, szóval a későbbiek során azért felé-felé pillantottam, és így lett pár akart vagy nem akart szemkontaktus. 40 perc után úgy voltam vele, hogy mégis csak beszélni kéne vele, még akkor is, ha ez a "odamegyek hozzá megszólítom és lesz ami lesz" módi egyáltalán nem az én asztalom, meg józanon ilyet tenni? Hát, ehhez túl félénk vagyok, de ezúttal erőt vettem magamon, azzal a megkötéssel, hogy nem a vonaton, hanem a vonatról leszállva szólítom meg. A gond csak annyi volt, hogy alapjába véve én a végállomásig mentem(Keleti) volna, de miatta Kelenföldnél szálltam le . Na mindegy is, elkönyveltem magamban, hogy nem gáz, van már szuper 4-es metró, nem lesz gond. Ahogy leszálltam, kicsit nehezen tudtam vele tartani a lépést, de egy picit megállt, és akkor odaértem. Megszólítottam, és közöltem vele a következőt: Szia! Nem akarlak zavarni vagy feltartani, de az az igazság, hogy láttalak a vonaton, és hosszas elmélkedés után arra jutottam, hogy szeretnélek megismerni. Elhívhatlak valamelyik nap valahova találkozni és beszélgetni?

Őszinte leszek, önmagamat is megleptem ezzel a dumával, mert rögtönöznöm kellett. A lány majdnem, hogy zavarba esett, de sajnos nem azt a választ kaptam amit szerettem volna, de rettenetesen korrekt volt(a válaszba nem vizionálok bele semmit). Annyit mondott az első megdöbbenések után, hogy: "Nagyon szépen köszönöm, de sajnos vissza kell utasítanom, mert barátom van"

Na hát ez van. Sosem szólítottam meg így lányt, csak úgy random utazás miatt, de hát ezt is kipróbáltam. Túl félénk vagyok ehhez, de ezzel is sikerült egy kis bátorságot gyűjtenem . Később még a metrón együtt utaztam vele a Rákóczi térig, ott sikerült megtudnom a nevét, és facebookon is ismerősnek jelöltem, miután készségesen állt a dologhoz, hogy ha úgy van, egy kávéra valamikor a jövőben összefuthatunk. Erre viszont már nem alapozok tényleg semmit.

Ez lenne a mai történetem

Nem veszem magamra az efféle kijelentéseket, de azért tagadhatatlanul szarul esik ilyen sarkos gondolatokat olvasni általam becsült emberek klaviatúrájából. (Még akkor is, ha tudom és tisztelem, hogy eleve sarkosan fogalmazol, továbbá volt alkalmad rossz tapasztalatokat begyűjteni. Még akkor is, ha akár őszintén, akár lovagiasságból azonnal be lennék sorolva a "jelenlévők kivételek", illetve a "te úgyis a 2%-ba tartozol" kategóriákba.) Az is zavar, amikor a nők szidják a férfinemet, mint a bokrot.

Azt pláne rühellem, amikor a logikát és egyáltalán magát az értelmet kisajátítja magának az egyik nem, és ez megint nem csak a férfiak szokása, bár mintha őket gyakrabban elragadná ez a fajta hübrisz. Mert ez az, és erre megannyi rossz tapasztalat (hülye barát/nő, hülye kolléga/nő, hülye főnök/nő) sem ad felhatalmazást.

Az én magyarázatom annyi, hogy biztonságosnak tűnő, de valójában nagyon zavaros korban élünk. Az emberek ennek megfelelően kallódnak, szenvednek, próbálkoznak, keresik magukat meg az életük értelmét, pofára esnek, és ez a zavarodottság kihat minden döntésükre, ráadásul minél fiatalabbak, annál nagyobb az esély arra, hogy már őket is ilyen elveszett szülők nevelték fel. A párkapcsolatok, családok terén pláne ez a helyzet. A magam részéről egyáltalán nem kívánom vissza azt a sokszor elsiratott ún. aranykort a hagyományos családmodellel, amikor jóval szigorúbb, egyben kiszámíthatóbb szabályok közé voltak szorítva a népek, de a mai szabadsággal logikusan együtt jár annak a lehetősége is, hogy két ember egy biztos, szilárd alapokon álló ház helyett csak egy nyűglődő, lelkileg problémás szarkupacot tud felépíteni. És persze mindenkinek résen kell lennie, ha nem akar lelki és anyagi romlásba kerülni egy-egy balul sikerült választás után, de erre nem az az univerzális válasz, hogy jó, akkor démonizáljuk egymást az obligát "1-2% talán nem olyan" kitételekkel, hátha az valami mágikus páncélként megvéd minket. Épp eleget olvasgattam mind a férfihangot, mind a feminista oldalakat ahhoz, hogy a nem létező tököm teli legyen az egésszel. Mindezt (a sarkításokat, az elméleteket arról, hogy a másik nem tagjai mind elmebetegek) megint csak az elbaszott korszellem számlájára írom.

Hozzáteszem, hogy én magam meg a kapcsolatfüggő szöges ellentéte vagyok, gyakorlatilag egy klasszikus, a könyvtárának/hobbijainak élő agglegény, vagy női példával élve egy Miss Marple jellegű vénasszony veszett el bennem*, ezért nyilván a legjobb szándékaim ellenére sem tudom kellő mélységig átérezni azt, amikor az ember társra vágyva folyamatosan, már-már kétségbeesetten próbálkozik és csalódik. Ezért nem is nagyon nagyon szólok hozzá a topikhoz, maximum drukkolhatok, hogy mindenkinek sikerüljön.
(* Nem feltétlenül életcélom, hogy kutyák, macskák, öt tonna könyv és kütyü között dögöljek meg örök nagynéniként, de van még bennem valami romantikus elképzelés arról, hogy majd összesodor az élet a megfelelővel, ha húsz év múlva, akkor húsz év múlva.)

Persze, hogy olyan, mintha magadat látnád, mert Laccy megfogalmazta azt a világlátást, amit az emberek 90%-a ugyanígy megél... az emberek ugyanis rohadtul ugyanolyanok és ugyanúgy működnek

Nem azt mondom, hogy ez lesz a helyes megoldás a csajozásotokra, de szerintem jót fog tenni, ha egy-két dologról elkezdtek egy kicsit más fényben gondolkodni. Például Laccy, nálad előjött ez a "páwa" téma - akkora hülyeség, hogy ez lenne az ideál. Nincs ideál, illetve mindenkinek más, de attól még, mert egy olyan ismerősi társaságban van, ahol mindenki egész nap a Viva tévét nézi, ettől még a világ nem 100%-ig ilyen. Nézd kicsit kívülről magadat, és meglátod, hogy te a "társadalomnak" (nagy szavak) csak egy kis halmazában élsz jelenleg, és lehet, hogy pont egy olyan halmazában, ami neked rohadtul nem szimpatikus. Ez a halmaz lehet egy sulis osztály, egyetemi szak, vagy akár egy egész város, nem tudom, nálad mi lehet a szitu. De gondolom nem is akarnál olyan lányoknak bejönni, akik ezt a viva tévés srác-ideált magasztalják, nemde? Majd rájössz, hogy hol van az a rétege az embereknek, ahova te igazán tartozol, vagy akikkel szimpatizálsz, de most valószínűleg nem ott vagy.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

23 éves vagyok és nemrég volt a 6. évfordulónk. Csak hogy legyen valami vidám is

I wish I could have known about the view from halfway down

Well said. Üdv kedves ikertesó. Mintha csak magamat látnám. Hát igen, én is ezen agyalok hogy hol az ökörhugyba lehetne értelmes csajokkal megismerkedni. Én is most bepróbálkoztam ezen az online társkereső vonalon, aztán majd meglássuk mi sül ki belőle.

Utolsó bekezdés +1

Én 20 éves vagyok, ősszel leszek 21, de én is úgy érzem, hogy olyan szinten korcsosult a világ, beleértve az ismerkedést is, hogy az flörtelem. Akiknek én tetszem, legalábbis akikről tudtam, hogy így van, azok ilyen kis 14-15 évesek. Most azzal mi a faszt kezdjek? Mert nem a kora miatt nem lennék vele, hanem mert miről beszélgessek vele? Mennyire komoly egy 15 éves kislány? Nekem már amúgy is terveim vannak, külföld miegymás. Neki meg még mondjuk el kéne végeznie a középiskolát.. Ehhez még annyit, hogy van az utcákban egy 16 éves lány, s neki vettem egy rózsát. Hosszú történet, hogy miért, de úgy örült neki, mintha az srác, akivel együtt volt vagy egy évig nem vett volna neki soha... kicsit vicces volt. Amúgy ő is tök szép, meg minden, normális is, de vannak olyan dolgai, amik miatt nem tudnám elképzelni vele.

Aki mondjuk korombeli, az még talán normális, de az tuti foglalt, vagy csúnya, vagy gyökér. Ha esetleg meg szingli és még akár be is jönnék neki, akkor sose tudom meg úgysem, mert ahogy én "csajozom", úgy nem csajozik senki Ránézek, visszanéz, akkor én elnézek, mert nehogymár, s akkor várom, hogy valami mágikus erő hatására rájöjjön, hogy tetszik, s ő lépjen. Lássuk be, ez nem a leghatékonyabb módszer Nekem valahogy annyira nincs önbizalmam odamenni valakihez, s megszólítani. Valószínű, hogy azért is, mert ennek a diszkós, "páwa" hajú ideálnak véletlen sem felelek meg. No, meg azért is, mert én nem tartom magam helyesnek-noha mondták már, hogy jól nézek ki-illetve szóban sosem tudom magam úgy kifejezni, ahogy szeretném. Pedig amúgy én is ezt a romantikus vonalat képviselem, szerintem nem járna rosszul az, aki velem van, de hát..

Van másik véglet is. Nem szégyellem, voltam fenn netes társkeresőn, mondván, why not? Ott meg, ilyen 30-35 éves nők nézték meg az adatlapomat feszt. Most az megint nem jó

Most abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudom hol ismerkedhetnék... pedig de jó lenne már valaki

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Sokszor úgy érzem, hogy nem lehet elég okos az ember. Vagy nem is érdemes túlagyalni. Esik, ahogy puffan.

Csak okosan akkor!

Nem Te vagy a pancser, valóban nagyot fordult a világ, és nem a jó irányba. Én mondjuk 30 vagyok, de az esetek 99%-ában úgy érzem, hogy egy letűnt kor gyermeke vagyok. Én is kifogástalan nevelésben részesültem, a szüleim igyekeztek olyan értékrendet belém nevelni, amivel könnyűszerrel nekivághatok a nagyvilágnak, de nem kevés alkalom van, mikor csak pislogok, és engem néznek csodabogárnak. A nőket megérteni pedig soha nem fogom, de már le is tettem róla. Nekem is volt egy nem kicsit érdekes kalandom februárban, ami le is zárult, mert szélnek lett eresztve a hölgyemény, és most is az utóbbi két hétben egy olyan abszurd szituációba csöppentem, ami vagy hihetetlenül jól fog elsülni, vagy piszkosul rosszul, de egyelőre minden szuperjó és gyönyörű, de majd elválik. Mindannyian a sors kezében vagyunk.

Engem komolyan mondom megátkoztak... tuti az exem volt!

Eltelt már 2 év mióta kitettem, azóta nem igazán csajoztam, de most hogy is mondjam előtört bennem a vadászösztön, így elkezdtem adogatni magamnak és egyes szimpibb csajoknak egy-egy esélyt. Gondoltam, aki mer az nyer és hogy ha nem is próbálkozok, akkor a remete csak a kutyájával élő önképem fog beteljesülni. Na az elmúlt 4 hónapban úgy voltam vele, hogy találtam 3 értelmesnek tűnő leányt. A kritériumaim egyszerűek voltak: legyen valami nőies megjelenése, egyénisége és legyen valami esze is. Eddig jó emberismerőnek gondoltam magam, de rá kellett ébrednem hogy naivságom határtalan volt. Mindegyik csajjal befürödtem, na persze nem egyszerre próbálkoztam nálunk. Az egyiknek még még érthető volt az indoka: összejött mással, akit előttem ismert meg. A másik 2 viszont nem is tudom... sorolnám rájuk a negatív jelzőket de nem. Inkább leírom a sztorit, amint mind a 2 lány eljátszott (nem ismerik egymást).

Történt, hogy megismerkedtünk neten (na hol máshol?!), beszélgettünk úgy 3-4 napot, és megbeszéltük, hogy találkozzunk. Na hát tali előtti nap behisztizett, nem lett belőle semmi. 1 hónap csend, utána valahogy megint beszélgetni kezdtünk és mondta hogy ha már elmaradt az első tali, pótoljuk be. Na ebből az lett, hogy megbeszéltük a helyet és időt, csak épp nem jött el. Oké, innentől kezdve nem foglalkoztam vele, de nem értem minek kell játszani a másikkal, ha egyébként baromi nem akar tőle semmit? Ugyanezt eljátszotta a másik csaj is, akit gyerekkoromból ismerek és ő kezdett el kezdeményezni. 2 hetet beszéltünk aztán ő is feldobta hogy talizzunk meg hogy átjön... Mondtam hogy találkozzunk először, menjünk el sétálni és beszélgessük. Elvégre nem láttam vagy 5 éve. Na mikor találkoznunk kellett volna akkor ő "bealudt" este 7-kor, ergó nem lett semmi se a találkából. Utána megkérdeztem, hogy ez most mi volt? Mire ő "bocs, csak nem tudtam mit akarok". Éljenek a kiismerhetetlen női egyedek. Hát nem tudom, lehet el kellene mennem valami vajákos asszonyhoz, hogy "megtisztítson".

Az a baj a mai társadalommal, hogy egyszerűen már mindenki mindenbe többet lát. Nem lehet szemtől szemben találkozni, mert az már randi. Ha bókolsz, akkor már rögtön többet akarsz és még sorolhatnám. Komolyan úgy érzem, hogy én kort tévesztettem (pedig csak 24 leszek). Engem a szüleim normális, értékrenddel rendelkező embernek neveltek. Szeretek küzdeni és udvarolni a kiszemeltemnek, de ezt mára ahogy látom egy az egyben csak kinevetik. Ami nyerő: páva külső (idióta frizura + márkás ruhák), Alma Phone és hogy minden hétvégén bebassz valami menő helyen. Meg ez hogy egyszerűen nem tudok már sehol se normálisan ismerkedni, az már vicc. Persze lehet, hogy én vagyok a pancser. Nem tudhatom mert elfogult vagyok magammal szemben, de na.

Az a vicc, hogy én több, éveken át tartó és nagyjából működő kapcsolat után és közben is pontosan ugyanezt a véleményt osztom. Az, hogy nekem most nem ilyen barátnőm van, csak egy kivételt erősítő szabály. Az összes nő elmebeteg, és nagyon nagy hibát követ el az a férfi, aki ezt nem tartja szem előtt. Logikát és következetességet várni tőlük pedig közröhej, viszont el kell gondolkodni, hogy akkor mit is lehet tulajdonképpen
Ez esetleg a nők 1-2 %-ára nem igaz, úgyhogy lehetnek azért kivételek, de az esély is kurva kicsi, hogy találjunk ilyeneket.

Respect is not given. It's taken.

Teljesen mindegy, hogy mennyire értelmesnek tűnik, meg okosnak, meg műveltnek (úgy értem bazmeg, hiába beszélheted vele végig az összes kedvenc filmed és könyved és szerződ és rendeződ), és normálisnak (mindegy mit mond), egy nő előbb vagy utóbb, de inkább előbb úgyis lecseréli magát az ugyanúgy kinéző, de ostoba, X-dimenzióbeli alteregójára, aki teljesen ellentétesen viselkedik az addigi énjével szemben.

Ez az esemény akkor következik be, amikor valamit bele is kellene rakni a kapcsolatba, amibe addig az idején kívül semmi mást nem kellett. Eljutottam arra a pontra, hogy akinek udvarolni kell, az mehet is tovább, komolyan bazmeg, hülyítsék a saját anyjukat most már.

Oké, első idegből írok most, de ezt az évet kezdem hihetetlenül megunni már.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Azért zavart, mert úgy gondoltam, egy randi azért belefért volna. Nem a világ. Ugyanakkor viszont, így is kialakulhatott volna benne vonzalom, de nem történt meg. Azért sajnálom, mert most teljesen megszakítottuk a kapcsolatot. S persze ez is miattam van. Legalábbis szerinte. Mert ez a női logika: Kicsit megbántott ezzel, hogy elutasított. Aztán megharagszik rám, mert megsértődtem. Fuck logic. Aláírom, tényleg én is megbántottam őt, de utána én kértem tőle bocsánatot többször is, s javasoltam, hogy maradjunk barátok, de ő nem akart már. Hát jó.

Amúgy meg, úgy nem illetünk volna össze külsőre, mert rohadtul nem volt az esetem. Viszont cserébe nagyon jól megértettük egymást.

Azóta amúgy sikeresen "elbaszfaszkodtam" a kiszemelt lányt a suliban. Igazából még csak nem is beszéltem vele, szóval.. Néha annyira gyökér vagyok...

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Ezt csak most olvasom. Egyenes volt a csaj, ez miért probléma?

Nálam pont fordítva történt, elvittem randira, utána össze-vissza kitért a konkrétumok elől (nem mondott egyértelmű nemet, de érzi az ember), inkább én is hagyom a fenébe.

Kár, hogy szegény lebukott ezzel a videoval.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Ahogy kell zsír a kiscsákó

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

nagy király

Ebből a srácból még nagy csajozógép lesz.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Shit happens. Van egy lány. Vagy mondjam inkább úgy, volt?
Egy éve ismerem nagyjából. Úgy "találkoztunk", hogy amikor az egyetemre jártam még, s nem volt angol órám, regisztráltam a sharedtalkon. Azért, hogy ne rozsdásodjon be a nyelvtudásom. Itt kezdtünk el beszélgetni angolul (ő is magyar), s mivel jónak találtuk egymás társaságát, facebook barátok lettünk. Láttam róla képet, s őszintén szólva nem kimondottan volt az esetem. (Így szokták az emberek megfogalmazni, ha valakit nem nagyon tartanak szépnek) Pár hónapig nem nagyon dumáltunk, csak így alapvető udvariaskodó dolgokról. Aztán valahogy így egyre többször beszélgettünk, nyilván azért, mert jó fej volt a másik. Tavaly ősszel találkoztunk először, mint barátok. (Pedig nem lakik olyan messze). Én a magam részéről, noha mint mondtam, nem kimondottan tartottam az esetemnek, úgy voltam vele, hogy akármi lehet. Ehhez meg kell a személyes találkozás. Érzések így nem nagyon alakultak ki, de kellett ez. Azután mégegyszer találkoztunk decemberben, mert pont mindkettőnknek dolga volt Pesten. Valahogy utána kezdtem el gondolkodni rajta, hogy amúgy meg lehetne több, ha ő is úgy gondolja. Erről nem annyira régen beszélgettünk így online, s azt mondta, ő nem nagyon gondolt még erre, de meglátjuk. Találkozunk többet, s majd kiderül. Meg hogy majd elmegyünk randizni, mert mégiscsak úgy kell. Lófaszt mentünk!

Most az volt, hogy pénteken tartották a szalagavatóját. Szervezési okok miatt, azt talált aki, menjek már csütörtökön hozzájuk. Ez így is volt. Úgy gondoltam, ez most nem rólunk szól, hanem róla, s amúgy sem volt időnk kettesben nagyon, felesleges lenne úgymond lépni valamit. Pénteken este tízkor, a rendezvény utána jó pár órával javasolta, hogy beszéljük meg mi is van. Ez annyiból állt, hogy elmondta, ő próbált nem barátként nézni rám, de nem ment, s hogy nem akar hitegetni. Aha. Nem mondtam rá inkább semmit, úgy viselkedtem, mint előtte. Másnap pedig jöttem haza 10 órási vonattal. Nemrég beszéltünk, s felhoztam neki, hogy most ennyiből megállapította, hogy nem tud rám úgy nézni? Nem is randiztunk, meg semmi. Erre az mondta, hogy nincs meg a kémia benne, s hogy felesleges lenne bármi is... Hiába mondtam, hogy mert eddig barátként találkoztunk mindig, egészen más lenne egy randi, le se szarta. Kicsit ki voltam a dolgok miatt, egészen a beszélgetés végéig. Valahogy megnyugodtam tőle. Ilyenkor általában hagyagolni szoktam az illetőt, akár végleg is, de most nem lesz feltétlenül ez. De megváltozik a hozzáállásom, az biztos. Mert lehet igaza van, hogy nem lenne értelme semminek sem, de azért egy esélyt adhattunk volna neki... nem másodikat, vagy harmadikat. Elsőt. De ha nem, hát nem. Azért sírni nem fogok utána..

Bocsi, ha hosszú lett, meg nem olyan érdekes, de jó érzés volt leírni.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

legalabb viszonylag hamar rajottetek erre, s nem huztatok sokaig

Vége.

Nem különösebben nagy törés, a leírt dolgok ellenére hamar kipukkadt a dolog, hogy nem sok közös van bennük, de kellően 'egzotikusak' sem vagyunk egymás számára, hogy az ellentétek vonzzák egymást dolog érvényesüljön.

Igazság szerint feledni az előzőt jó volt, bunkó dolog, és abszolút nem ilyen felfogásban mentem bele ebbe a kapcsolatba, de végkövetkeztetésnek megteszi ez is.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

ofc el is asnam magam

Látszik, hogy nem matekos/term.tudományos irányban tanultál tovább.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Igen, igen, jogos...
A megfejtés: analitikai kémia!

LM:
ja, valami ilyesmi lesz a baja. Csak a pillanat hevében nem sikerült realizálnom.
Mondjuk ez így is furcsa...mármint, eleve úgy fejeztük be az azelőtti beszélgetést, hogy 100%, hogy találkozom vele, kifejezetten vele, és valamikor a haverokkal iszunk. Szóval így már érthetőbb, meg lehet ezen sértődni - hogyha az ember direkt szeretne megsértődni, (és ennek érdekében 5 perccel azelőtti azonos témájú beszélgetést kezel úgy, mintha semmi köze nem lenne a dologhoz).
Mindegy, majd megoldódik. Csak nem terveztem az eddig is 0 hatásfokú vizsgaidőszakot azzal tölteni, hogy őt vigasztalgatom valami utolsó utáni mikroszkopikus faszságért.

A másik dolog meg, ami csak úgy beugrott: tényleg olyan sokszor, mintha direkt keresné az alapot a megsértődésre, veszekedésre. Ez nyilván eleve nehezen elviselhető...ráadásul az első komolyabb kapcsolatomban én voltam egy idő után ilyen.

ez, mint lehetőség akkor se merült volna fel bennem, ha adsz egy hét gondolkozási időt. inkább valami gépelési hibára gondoltam

jajajajaja

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Analízis nevű tantárgyra gondolt, mielőtt engednéd a pajzán fantáziád.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"