Ez volt 2021

Senki nem mondta, hogy nem élhetsz boldog életet. Mindössze arra reagáltam, hogy halál után sötétség és vége meg hogy semmi célja és értelme a létezésnek.

Van, aki így oldja meg azt, hogy nem képes feldolgozni az elmúlás tényét. Ettől én még ebben az idősíkban / dimenzióban szeretnék boldog életet, nem egy lehetséges utópiában. Ha létezik, létezik, függetlenül attól, mit hiszek.

Dark Archon

Struccpolitika

I wish I could have known about the view from halfway down

"ha jobban belegondolok dolgokba akkor annyi igazságtalanságot és szenvedést látok, hogy elmegy a kedvem mindentől"

Erre külföldön már van egyébként kifejezés: doomscrolling

Igazából a világ nem ilyen, de tömörítetten a tragédiákat vetítik elég. Én eldöntöttem, hogy nekem bőven elég a magunk problémája, nem nézek híreket. Egyedül az állatkínzás, ami szíven üt.

Dark Archon

Én szoktam magam ilyenekkel vigasztalni, mert igazából a fasz se tudja, mi lesz később, aztán a mi kis fejlett tudatunknak, így az enyémnek is megnyugtató arra gondolni, hogy talán nincs még vége.
Mondjuk azzal a lendülettel az is beugrik, hogy a világ jó 80 százalékára, illetve a családok legalább 70 százalékába nem szeretnék újraszületni sem emberként, sem állatként.

Apropó, jómúltkorjában azon morogtam magamban az időnként felmerülő "egy rossz vicc az élet" hangulataimban, hogy az egész élővilágunk arra épül, hogy a növények, emberek, állatok egymást irtják az életért, hogy legyen mit enni, legyen hol élni, hogy kinek az utódai maradjanak meg, ám ehhez kifejlődött sok fajban egy olyan idegrendszer, ami érzésekre képes, az emberek esetében nagyon mély empátiára is, ami pluszban szarrá teszi ennek a rendszernek az elviselését.

De mint mondtam, szerencsés ember vagyok, mert ezekkel a negatív érzésekkel szemben épp elég jót fel tudok vonultatni. Persze ilyenkor próbálok nem belegondolni abba, hogy elég lenne felborítani a hormonrendszerem ahhoz, hogy az agyam bedobja a törölközőt.

Egy noname senki fórumozó véleménye aztán nem sokat számít, de coming out jön:

Van pár ember innen, akiket személyesen ismerek, és nagyon kedvelem őket (pl. JIB-vel és gothmoggal lassan kilenc éve járunk össze, bár a pestis jól közbeszólt az elmúlt időkben), de a csak nicknév-avatar szinten ismertek közül te, subject és Mattmatthew vagytok a kedvenceim, úgyhogy nekem is hiányoznál.

Nyilván nem véletlenül kötöttem ki itt, nekem is úgy van huzalozva az agyam, hogy az életen, világon, halálon, mi értelme dolgokon kattog igen gyakran. Én is kaptam traumákat, pofonokat, csalódásokat jobbról-balról, meg ha jobban belegondolok dolgokba akkor annyi igazságtalanságot és szenvedést látok, hogy elmegy a kedvem mindentől. De közben egyre biztosabb vagyok abban, hogy a lehetőségekhez képest nagyon szerencsés életem volt eddig, sok szeretettel, emberi kapcsolatokkal, és lehetőségem volt felszívni magamba mindazt a jó élményt, ideát, érzést amikért én is szeretek élni.

Úgyhogy az öngyi témát én csak akkor szoktam élénken elemezni, ha olyan szcenáriókat forgatok a fejemben, hogy mi lesz, ha épp jönnek értem a nilfgaardiak, oroszok, nácik, isis, ávósok, indiánok, inkvizìtorok (you know what I mean, csoportok élénk érdeklődéssel a testi-lelki kínzások iránt), és gyorsan ki kellene szállni egy nagyobb szívás megelőzése érdekében, akkor mi lenne a legcélravezetőbb módszer.

Bezzeg ugye ha elfogadnátok, hogy a halállal semmi nem ér véget és igen is mindenkinek van feladata az életeiben... De ez már egész más téma és rengetegen el is határolódnak még a gondolattól is.

Én az angus marhasteakkel vagyok így, hogy már megérte élni A héten is voltunk egy steak házban, és nagyon jó volt: 25dkg steak, narancsos bbq mártás, tigrisrák farkak, grill zöldségek.

Otthon is szoktam csinálni időnként, nem bonyolult amúgy, a jó minőségű alapanyag a kulcs.

Dark Archon

Nincs végcél, nincs semmi magasztosság, egyszerűen túlfejlett az emberi tudat, és nem hajlandó feldolgozni, hogy nem vagyunk különlegesek, és nincs küldetésünk itt.

Az én tudatom teljesen feldolgozta. Nyomasztó, hogy meg fogok halni, meg mindenki más is akit ismerek, azt volt nincs, de hát attól még élni kurva jó. Anyukám babgulyása miatt már megérte megszületni

Arányjavítás: rendkívül jó szüleim voltak, nekik mindkettejüknek elég rosszak. (Alkoholizmus, öngyilkosság etc).
Nekem sosem merült fel a gondolat, csak amikor már olyan részeg voltam, hogy az agyam 96%-a leállt és beképzelt problémákon szomorkodtam.

I wish I could have known about the view from halfway down

Gyerekek! Amúgy olvasva a hozzászólásokat, úgy érzem nem véletlenül vagyok én ebben a társaságban. Tudnék én is mesélni, de nem szeretném, hogy eret vágjatok. Mindenesetre örülök, hogy itt lehetek.

Smith ügynök már megmondta, hogy mik vagyunk.

Igen, bizonyára jégkorszakok is azért váltják egymást, mert akkor is olyan rohadt sokan voltak a Földön. Igaz, hogy már a 90-es években téma volt ez a globális felmelegedés, de máig nem kopott ki. Pár (tíz)ezer éves hullámokról beszélünk, ez ilyen... hol melegebb van, hol hidegebb, egy egészen icipicit összetettebb ennél, ahogyan száguldozunk a világűrben, de nem koptatom tovább én sem a billentyűzetet.

Dark Archon

Pedig nyugodtan koptathatod tovább!

Én is csak a saját véleményem írtam. És így érzem igen ennyi az érvem hogy marhaság. De nem akarok senkit meggyőzni én sem.

Csak olyan egyoldalú hogy hangosabb volt itt ez az antiszoci oldal (minek gyerek stb...). Miközben azért az emberek jelentős része kiteljesedik abban amit itt fölöslegesnek meg lassan emberiség ellenesnek festegettek fel...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

"A szaporodásunk meg ösztönös kényszer amit el lehet nyomni, de bemesélni hogy nem érdemes egy marhaság. Ennyi erővel a fáról minek másztunk le ha a vége a globális felmelegedés lett...? "

Szaporodni egy vírus is tud, azért ne legyen egy embernek ez a fő célja. A kényszer viszont nagyon jó szó Pont erről írnak a többiek.

Szenvedély nélkül a foci halott.

A globális felmelegedéshez mondjuk pont az agyatlan szaporodás is hozzátesz, szóval itt jönne be a tudat vs. ösztön, amit eddig is emlegettem. De hát arra sem vagyunk képesek, hogy úgy éljünk, hogy a gyerekeink gyerekei - mivel ugye az kell! - ne dögöljenek meg majd huszonévesen a mi mostani életvitelünk miatt.

Meg eleve nem tartom igaznak, hogy ez a kényszer mindenkinél belülről fakadóan jelen lenne, rohadt sokan a társadalmi nyomás miatt követik, vagy egyszerűen bele sem gondolnak, csak így volt ez mindig szokás, aztán csinálnak gyereket, mert ezt a mintát látták. Saját családomban is igaz ez egyik sógoromra, máig látszik is, hogy rohadtul nagy hiba volt részéről. Én sosem éreztem erre kényszert, sok ismerősöm ugyanígy van ezzel, mások meg őszintén vágynak rá, évek óta így terveznek, egyikben sem látom a kivetnivalót, amíg nem basztatja egyik a másikat.

De én nem koptatom tovább a számat ezen, szerintem nem kevés kommentben írtam alátámasztott érveket, szimplán csak hogy a saját helyzetemet magyarázzam, de megint ott tartunk, hogy "bemesélés", és az ellenérv meg az, hogy marhaság...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Súlyos negatív hullám túltengés lengedezik ebben a topikban!

Csak szólok hogy én még soha nem terveztem öngyilkosságot, de nem dicsekvésből csak azért hogy javítsam a siralmas arányt!

Én azt mondom az ember társas lény: egyedül lenni nem természetes egy életen át! Kellenek minimum a barátok köréd!

A szaporodásunk meg ösztönös kényszer amit el lehet nyomni, de bemesélni hogy nem érdemes egy marhaság. Ennyi erővel a fáról minek másztunk le ha a vége a globális felmelegedés lett...?

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Rohadtul nem kell, hogy maradjon utánunk bármi. Max van, aki így érez. Szíve joga.

Nos, számomra pedig ez az, ami teljesen nonszensz, és amit biológiai/társadalmi kényszernek neveztem lejjebb. Mégis miért kéne maradjon utánunk bármi? Ez a gondolat nekem szimpla emberi arrogancia.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Ez nem önzőség, hanem egy döntés, hogy mire fogod az idődet (és pénzedet) fordítani.
Nekem nem azért van gyerekem, hogy ő maradjon meg utánam. Ez inkább tűnik önzőségnek, csak azért felnevelni valakit, hogy valami maradjon belőled a halálod után. Ennél azért többről szól az egész

Szenvedély nélkül a foci halott.

Na, itt van a kutya elásva! Mivel semmi nem marad utánunk, az élet értelme, hogy tovább add. Semmi más nem számít igazából.

Pyrogate: minden pénzt és időt magadra fordíthatsz, ellentétben a szüleiddel. Sci-fi kifejezéssel élve megszakad a ciklus. Ugyanakkor ettől sem leszel boldogabb.

Dark Archon

Mint szülő mondom, szerintem semmi önzőség nincs abban, ha valakinek nincs gyereke. Miért lenne kötelező?
Sokkal visszatetszőbb számomra, amikor az emberek mindig a gyerekkel takaróznak, meg a gyereket hibáztatják az el nem ért céljaikért, feladott álmaikért.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Jah amúgy én semmit nem vettem magamra, nekem se tűnt fel, hogy lehülyéznél bármelyik ponton. Pedig már két konzolom is van.

Azt mondjuk nem értem, hogy az indokomat miért tartod hülyeségnek. Rettenetesen frusztrál engem, hogy erről az egészről én soha nem dönhettem, "rám erőltették" a létezést és a tudatot. Nekem ez nem kell. Mégis mekkora pszichopata kretén kéne legyek, hogy ezt én is megtegyem valakivel, miközben évekig küzdöttem ennek a súlyával?

Mit mondjak egy gyereknek, amikor eljut egy olyan pontra, hogy a létezés értelmét firtatja, miközben szilárd meggyőződésem, hogy egyszerűen nincs? Nincs végcél, nincs semmi magasztosság, egyszerűen túlfejlett az emberi tudat, és nem hajlandó feldolgozni, hogy nem vagyunk különlegesek, és nincs küldetésünk itt. Hát nem, ezt én nem kívánom másnak, épp elég volt saját magamban helyretenni.

Szóval én tartom, hogy teljesen valid az indokom, és éppen ebből következik az alkalmatlanságom is. Rengeteg potenciális fájdalom, értetlenség, frusztráció okozását kerülöm el azzal, hogy egyszerűen nincs kinek okozni.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Mindjá' elmesélem, figyelj: elég nagyban fel kell adnod magad egy gyerekhez, tehát, önzőség nem tovább adni az életet. Nem írtam, hogy ezért szemét, azt már te költötted hozzá. Nincs semmi baj az önzőséggel, a gyerek mellett is vannak dolgok, amikről nem vagyok hajlandó lemondani.

Amiért nem akar gyereket, az a hülyeség. Szerintem. Ha valaki úgy érzi, hogy nem alkalmas rá, megint más kérdés.

Komprende?

Dark Archon

Így se úgy se érdekled őket, a gyereked érdekli, aki majd később adózóvá válhat...plusz a szavazat, más nem.

Durva azért olvasni, hogy ennyien gondolkodtok/gondolkodtatok öngyilkosságon. Közben az egyik legjobb barátom, aki hosszú, nehéz évek után (szintén erősen hajlott 10 éve az öngyilkosság felé, én voltam az egyik támasza akkoriban) végre egyenesbe jött, megházasodott, gyereket terveznek, erre kiderült, hogy elég agresszív daganata van. Kurva igazságtalan az élet. Azért nagyon remélem, hogy felgyógyul. Egy másik életvidám barátomat 5 éve vesztettem fel balesetben...

Szenvedély nélkül a foci halott.

Úúú, öngyi topik! Nice!

Autós, ugrós, jármű elé vetős módszerekkel távozók igenis basszák meg... Saját életével(halálával) mindenki azt kezd amit akar, másokét viszont ne akadályozza. Nekem vonatos élményem volt, előttünk lévő járatnál ugrott valaki, több órás csúszást okozva önmagánál jóóóval több embernek. Autós gondolat úgy látszik elég általános, de én inkább az út menti fákat nézegettem ilyennél.

Én is racionálisan (full CSI) szoktam gondolkodni rajta. Hol, mikor, milyen módszer plusz leginkább, hogy ki találna meg. Azért nagyon nem mindegy, hogy akiket "megviselne" azok csak értesülnek róla vagy magán a tényen túl még a látvánnyal is sokkolnám őket. Sokszor ~segít is így végiggondolni, mert amíg az ilyen részletek érdekelnek addig úgysem fogok lépni. Volt egyszer mélypont amikor csináltam próbavágást, de direkt? nem látható helyen. Akkor se volt meg a kellő eltökéltség, mert nem ment mélyre aztán fontos helyen elég érdekes lett volna magyarázni utána a dolgot.

Heh, sokáig amúgy most február volt megcélozva, mert számolgatás után (nincs már ünnep, nincs a közelben senkinek szülinapja, esemény sincs amit befolyásolna) ezt tűnt a legalkalmasabbnak. Egy ideje mondjuk töröltem (halasztás?) plusz novemberben temettünk nagymamát (korona yay) is szóval elég hülyén venné ki magát a dolog. Nem a kedvesebbik mama volt, szóval engem nem viselt meg, de édesanyámat nem tenném ki egy újabb gyásznak ilyen hamar (főleg így ~indokolatlanul).

Gyerekek. Eh, -1. Minimum egy 20+ éves project, ideálisan egy dinamikus 2x-es szorzóval, amit időközben számtalan külső és belső tényező befolyásolna. Nem érzem azt, hogy anyagilag és érzelmileg (heló utóbbi pár bekezdés) tudnék olyan startot biztosítani, hogy érdemes lenne egyáltalán ilyesmibe belefogni. Plusz félelmeim 60%-a gyerekhez kapcsolódó (*életkor* testi, lelki egészség, biztonsága, stb) szóval jobb szeretek ezeken csak álmatlan éjszakákon forgolódni, mint ténylegesen aggódni.

Két témát kombinálni is szoktam néha. Nincs értelem, terv, miegymás, az én életem csupán csak annyi célt szolgált, hogy valami jövőbeli fontos ember apja voltam. De ez ugye egy kövér (még csak nem is) talán, amire nem érdemes alapozni semmit.

De legalább **art sem érünk a kormány szemében. Ha nem házasodsz, nincs gyerek, akkor lófa** a se**edbe! Úgyhogy már megéri nekünk.

Jaja, ha nem lenne a topik akkor még mindig nem érteném, hogy miért hülye itt a fórumon mindenki rajtam kívül.
Legalább így kiderült, hogy vannak itt traumák dögivel! Aztán sosem lehet tudni, hogy mi segít, akár a közösség is lehet, bár nem tudom mennyire számít adekvát közösségnek egy fórum.

Man literally too angry to die

Még, hogy kér megnyitni ez a topicot
Mindenki saját igényeit akarja kielégíteni azzal, hogy csinál vagy nem csinál gyereket, szóval mindenki önző.

I wish I could have known about the view from halfway down

Büdös életben nem értem meg azt, aki - miután másik fél érvekkel alátámasztja, hogy miért nem akar gyereket - leönzőzi (miért is, de tényleg?!), lehülyézi, aztán jön, hogy jobb is, hogy nem akarsz gyereket.
Döntsék már el, könyörgöm, hogy most akkor azért vagyok önző és szemét, mert mérlegelve ezer dolgot nem akarok gyereket, vagy rohadjak meg és ne is szaporodjak.

Nekünk sincs gyerekünk és nem is tervezünk. Ezzel szemben remélem hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak.

Igen, akkor érted meg őket. Mikor a gyerek született, elkezdtem nem keveset inni, az asszony helyett én kerültem afféle szülés utáni depresszióba. A mellőzöttség, illetve, hogy igazából nem sok mindent lehet kezdeni egy pár hónapos gyerekkel. Bömböl, ha kell, ha nem, amit nem egy férfi idegrendszerére terveztek. S valahol megértettem, apám is miért lépett le. Nem való mindenkinek. A pénzt is elherdálta, végül csak adósságot örököltem volna utána, ha le nem mondok róla. Ugyanakkor pont ezért, én kitartok a gyerek mellett, és kimásztam a gödörből. Vettem egy nagy levegőt 30 évesen, hogy márpedig én nem leszek egy szerencsétlen f@sz, kerestem barátnőt, abból feleség lett, majd ház, kutya, gyerek, stb. Amiket egyébként már középiskolásan is elterveztem.

Szóval nem feltétlen az önsajnálat a legjobb megoldás, hanem, amikor az ember túllép az apja / anyja negatív példáin, nevelésén. Lehet persze hibáztatni másokat, kifogásokat keresni, de igazából az okot kizárólag magadban kell keresned, minden eszköz adott, hogy jobban érezd magad.

subject17: "tehát a saját sara, ha nem tetszik neki valami, amit sosem kért?"
Ugyan, hogyan kérte volna? De, ha téged egy ilyen paradoxon megnyugtat, jobb is, ha nem vállalsz gyereket. Egyébként meg igen. Kapott egy lehetőséget, a legjobb tudásunk szerint felkészítjük az életre, aztán maga dönt. Támogatjuk, terelgetjük, de az ő élete.

Dark Archon

"Szerintem mindent összevetve ők ketten ártottak nekem a legtöbbet..."

Én is nagyon sokáig haragudtam szüleimre, pedig édesapán már 1999-ben elhunyt, de a harag még jó sokáig elkísért. Elherdáltak mindent. Volt egy nagyon szuper lakásunk Pécsen a Mecsek oldalban, volt Fenyvesen nyaralónk, volt mohácsi telkünk és két autónk. Minden oda lett és '93-ban a mamához kellett költözni szörnyű körülmények közé. Éjszaka még utoljára tett valaki a tűzre a pincében, de reggelre már 8-10 fokra ébredtünk, vizet és áramot is kapcsoltak ki pár alkalommal. Szóval bennem olyan iszonyatos harag gyűlt össze, ami csak érlelődött és belülről pusztított. Olyan 3-4 évvel ezelőtt kezdtem el távol-keleti spirituális dolgokkal foglalkozni, mert rendbe kellett tennem magamat fejben, hogy az egyre súlyosodó testi tüneteket/betegségeket el tudjam hagyni. Akkor kezdett átformálódni a nézőpontom is, hogy igazából csak hálával tartozom mindkettőjüknek. Hiszen tökéletesen megmutatták azt az életvitelt, amit el szeretnék kerülni és aminek szöges ellentét szeretném képviselni ebben az életemben. És azóta kezdtem meggyógyítani édesanyámmal is a kapcsolatunkat. Szép fokozatosan próbálok minden vélt vagy valós sérelmet megbocsátani. Nem egyszerű és hosszú folyamat. Évek óta tart és ki tudja még mennyi idő lesz. Viszont az egészségem elég jól rendeződött és rengeteg olyan dolgot veszek észre nap mint nap, amire ez idáig vak voltam. Nem egyszerű, de néha elég csak egy kis lökés a nézetváltás felé és gyökeresen megváltozhatnak dolgok. Engem is próbált terelni bátyám efelé az út felé évekig, de csak megmosolyogtam és legyintettem sokáig. Nem voltam rá kész és emiatt nem is érkezett el az ideje. Viszont egy ponton mégis igent mondtam és emiatt azóta is hálás vagyok.

Én lehetnék akár jó apuka is, de nem szeretném megtudni. Szerencsére párommal ugyanúgy látjuk a dolgot, Ő sem szeretne. Bízzunk benne, hogy így is marad, mert az már régen rossz, ha két külön dolgot akarunk. És azért így 6,5 év együttélés után szerintem szuper, ha ennyire nagy az egyetértés továbbra is. Nem akarunk szülők lenni és a házasság sem vonzza egyikünket sem. Bőven elég az a pár óra, amit barátoknál eltöltünk a kicsikkel. És tudjuk, hogy a végén elköszönünk és hazamegyünk a nyugiba. Meglátjuk meddig tart ez az állapot, de most minden rendben van és ez a lényeg. A jövő meg hoz, amit hoz.

Szépen tönkreoffoltuk a topic-ot, elnézést érte... De azért a felmerült dolgokra még válaszolok, aztán inkább költözzünk át a helyzetbe, de azt se bánom, ha hagyjuk is a témát. Igen, én hoztam fel, már bánom is.

goodboy007:
Párod mikor volt utoljára?
Az utolsó komolynak nevezhetőnek 17 decemberében lett vége, utána megpróbáltam a távkapcsolatot, de az több ok miatt sem működött a távolságon felül is. Aztán még párszor összegabalyodtam exemmel is másfél év után, de 20 végén annak is vége lett, ezúttal érzésre végleg.
Edzés terén én anno egyszerűen megoldottam a motivációt, azt pontosan tudtam, hogy nem fogok terembe járni. Szóval vettem itthonra komolyabb szobabiciklit, komolyabb padot, súlyzókat, összesen jópár százas értékben. És bármennyire is nem volt kedvem sokszor, de egy 100k-s bicikli nekem ne legyen ruhafogas...

david139: Na mondjuk ettől én is depressziós lennék.
Nem függ össze, már évek óta így csinálom. És közben nem csak hullámvölgyek voltak, hanem egész jó időszakok is. Már kölyökként sem voltam nagy gyümölcsös, pedig akkor még a kertben nőtt mindenféle.
Na akkor már keresned sem kell, csak újra elmenni hozzá
Hát, anno a diagnózis felállításáig jutottunk pár ülés után, akkor felmerült kezelésként a csoportterápia vagy a gyógyszer. Én ehelyett utánaolvastam, egy ideig egész jól tudtam kezelni a helyzetet magamnak is.
nem adnak neki egy marék öngyi gyógyszert
Egy marékkal nem, pontosan kiszámított adagokat kapsz. Viszont azt nem ellenőrzi senki, hogy beveszed vagy elraktározod.

LordMatteo: Nyilván attól is függ, hogy milyen autóval ütközik és hol. De egyrészt ahol nekem ez megfordult a fejemben még árok sincs, másrészt nem hiszem, hogy a kis Almera-m különösebb kárt tudna okozni egy kamionban. De nyugi neked is, másnak is, ha kiszállásra adom a fejem vigyázni fogok nehogy más is megsérüljön...

MattMatthew:Attól meg már nekem lett rossz közérzetem, hogy ilyen kevés zöldséget és gyümölcsöt eszel! Oh, sokszor mást sem. Volt egy időszak idén, amikor annyira nem volt hangulatom még enni sem, hogy 4-5 napokon keresztül elvoltam pirítóssal. Ha jobb kedvem volt akkor csináltam szendvicset. Pedig tele volt a hűtő, de francnak volt kedve főzni.

Dark Archon: Persze, rengeteg áldozattal jár, de akkor érted meg igazán a saját szüleid

Szóval ha mégis lenne gyerekem megérteném fateromat, aki mióta az eszemet tudom egy mocskos alkoholista és évek óta nem beszélek vele és miatta a fél család szemében én vagyok a fekete bárány mert ezt a szemébe is mondtam? Még anyummal egy fokkal jobb a kapcsolatom, bár ez is csak az utóbbi 2-3 évben kezdett javulni, de ennek be is tettek a tavaszi események.
Szerintem mindent összevetve ők ketten ártottak nekem a legtöbbet, mert nélkülük nem is lennék itt

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én azt mondom, hogy én alkalmatlan lennék, mivel nem akarom csinálni az egészet, ergo ez egy sokkal jobb döntés a világra nézve is.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Az miért befolyásolja, hogy te akarsz-e gyereket vagy sem, hogy sok szülő alkalmatlan a gyereknevelésre és nekik mégis van?
Pont az kellene motiválja azokat a szülőket, aki tudatosan jutnak el arra a döntésre, hogy érkezzen a gyermekáldás, hogy a sok hülyét valahogy kompenzálni kell.

Ezért is tettem hozzá, hogy függ attól, hogy hogy jutsz el a gondolathoz. Édesapám révén megtapasztaltam ezt a "másik típust" is, végül időben megtalálták, azóta sikerült visszarázódnia az életbe. Évekig iszonyatosan haragudtam rá, amiért képes volt itthagyni minket egy borzalmas helyzetben, hogy magát "mentse", nem voltam hajlandó az ő nézőpontját nézni. Egy frusztrált tizenöt éves voltam, egy alapvetően fos szituációban, amit ő generált (épp hónapok óta nem volt áram itthon), egészen tizenkilenc éves koromig válaszolni sem voltam hajlandó a születésnapi stb. üzenetekre, amikkel próbálkozott felvenni velem a kapcsolatot.

Akkor sikerült annyira felnőnöm, hogy kezdeményezzek egy találkozót, és szerencsére ő is őszintén beszélt erről az egészről, és valahol talán meg is értettem, mindenesetre megbocsátottam - mellette pedig a legnagyobb félelmemet is eloszlatta. Számomra az mindig az volt, hogy olyanná válok, mint ő, de az elmondásai alapján (ahogy ő megélte az egészet) úgy érzem, nem tudnám ennyire semmibe venni azokat, akik elvileg a legfontosabbak számomra.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Nem szeretnék túlzottan belefolyni a lenti vitába, de az a helyzet, hogy sokan - hála Istennek - itt racionálisan gondolkodtok, és valahol mintha ugyanezt várnátok el egy pszichotikus állapotban lévő öngyilkos-jelölttől is. Sokáig én is utáltam azokat, akik miatt elkéstem reggel a munkából, mert a metró elé vetették magukat. Aztán pár éve egy nap én is eljutottam egy ilyen állapotba... nem is tudom, valahogy olyan csábítónak tűnt az ötlet, ráadásul sokkal kisebb erőbefektetést és akaraterőt igényelt, mintha saját kezűleg oldottam volna meg a dolgot. Az volt a szerencsém, hogy akkor volt kit felhívnom, amúgy utána napokig felszíni tömegközlekedéssel mertem csak hazamenni. Kurva szar érzés és nem kívánom senkinek, de azóta már nem tudok ugyanúgy gondolni azokra, akiknek sikerült ez a manőver. Nincs meg a végzettségem ahhoz, hogy ezt tényként előadjam, de szerintem ez valahol hasonló ahhoz, amikor az életedért menekülsz, az agyad a túlélési ösztöntől vezérelve kikapcsol, és még csak fel sem fogod, hogy a menekvésben éppen hány embertársadon taposol keresztül, szó szerint. Na hát ez is egyfajta menekvés, csak közben nem old meg semmit, ha sikerül. Szerintem érezze jól magát mindenki a bőrében, az a lényeg, ha meg nem, akkor értelmet kell adni az életnek. Most ez valakinek lehet egy gyerekvállalás, vagy gyerek-nemvállalás, elkezdhetsz valamit tanulni, új célokat keresni, az a jó, hogy tényleg szinte végtelenek a lehetőségek.

#7 Ricsi: kösz, ezt nem tudtam, de hasznos infó.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Abban mégis mi a logika, hogy továbbadjak valakinek egy "ajándékot", amiről én magam is gondolkodás nélkül lemondanék? Számomra ez nem több, mint egy hülye biológiai-társadalmi kényszer, amit illetően a vágy engem teljes mértékben elkerül. Azért az embernek elég rég nem kell már fajfenntartásért küzdeni.

Lehet aztán dobálózni itt az önzőség dologgal - igen, az vagyok, nem is tagadom: ezerszer fontosabb a saját és a környezetemben levők boldogsága, minthogy kreáljak egy túlnépesedett bolygóra még egy életet. Adjam fel az életvitelemet, a megszokásaimat, mindent, csak azért, hogy valaki mást is arra ítéljek, amivel gyerekkorom óta csak küzdöttem?

És éppenséggel ráhúzhatjuk a te kommentedre is az önzőséget: életet adni csodálatos - neked! A gyerek meg hogy mit kezd vele, az más kérdés - tehát a saját sara, ha nem tetszik neki valami, amit sosem kért? Nyilván direkt forgattam ezt most ki, csak szúrja a szemem, hogy te azokat nem érted, akik megmagyarázzák, tehát valid indokuk van. Inkább örülni kéne, hogy léteznek emberek, akik fel tudják mérni a saját alkalmatlanságukat. A családomban rajtam kívül mindenki pedagógus, közvetetten épp elég véggyökér szülőt láttam, akik csináltak egyet-kettőt, mer' hát azt úgy szokás, bele sem gondolva, hogy nekik ez megfelelő életvitel-e, egyáltalán meg tudják-e akár anyagilag, akár érzelmileg (jó vicc) teremteni a megfelelő környezetet annak a szerencsétlennek. Aztán csoda, hogy tele van minden hasonlóan gyökér, lelki és értelmi sérült gyerekekkel.

No mindegy, ez nem az a topik, sorry az offokért.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Sosem értettem azokat az embereket, akik megmagyarázzák, miért nem akarnak gyereket. Igazából ez az önző. Életet adni csodálatos dolog. Persze, rengeteg áldozattal jár, de akkor érted meg igazán a saját szüleid. Hogy aztán a gyerek mit kezd ezzel az ajándékkal, más kérdés.

Ezt leszámítva arra jutottam, amire te is. Nem idegeskedem apró-cseprő hülyeségeken, és igyekszem minél több élményt begyűjteni, mielőtt lehúzzák a függönyt.

Dark Archon

Attól függ, hogy jutsz el a gondolathoz. Engem pl. végig valamilyen szintű racionalitás vezetett az életemben, és amikor később ilyesmi gondolataim felmerültek, én szimplán egy megoldásnak láttam volna, hogy eltűnjek végre ebből az értelmetlen fosból. Nem volt nagy idegösszeomlás, csak totális céltalanság és kedvtelenség, nem értettem, hogy most ez az egész mégis minek kell. Ennek ellenére soha nem kívánnám senkinek azt sem, hogy megtaláljon utána, nemhogy másokat is veszélybe sodorjak. Valamint a családnak okozott lelki trauma sem elkerülhető, egyszerűen nem láttam módját annak, hogy ez megoldható legyen a kecske-káposzta elven.

Idővel megtanultam elfogadni, hogy ennek bizony semmi értelme, ez van, nincs miért ezen lovagolni. Arra törekszem, hogy olyan dolgokat tudjak csinálni, amik jó érzést váltanak ki, annál többet úgyse lehet kihozni az egészből. Pillanatnyi szarságokon nem idegeskedem magam halálra, az megoldást úgysem hoz. A racionalitás bizonyos elemeit is száműztem, bár végiggondolom a dolgokat, nem mindig úgy cselekszem, sokkal-sokkal többet szocializálódom is - nagyon későn jöttem rá, hogy nagyon igénylem, csak épp le is fáraszt, és szükségem van aztán egy kis magányra, hogy "feltöltődjek" újra. Egészen kiegyensúlyozottnak érzem sok területen az életemet, csak sajnos nagyon sok dolog kimaradt az életem során, amíg én sem ismertem saját magamat, és magammal szemben is maszkban éltem. Egyetem végére mertem egyáltalán próbálkozni ezzel, hogy most akkor azért (nem) csinálok-e valamit, mert (nem) szeretném, vagy szimplán az adott döntés illik-e a kialakított kamu személyiséghez.

Mindenesetre amíg idáig jutottam, az sziklaszilárd elhatározássá vált, hogy soha nem akarok gyereket - baromi önző dolognak tartanám, hogy ezt a tudatot ráerőltetem valakire, aki sosem kérte.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

De ezt hiába magyarázod. Eleve az, hogy valaki eldobja magától az életet, annyira idegösszeomlásban van és nem gondolkozik racionálisan, hogy nem fog gondolni a járulékos veszteségre. Ahogy a városban 120-szal száguldozó, 2 általánost végzett beporcukrozott egyének sem.

Volt számos hullámvölgyem nekem is- meg szerintem mindenkinek, de igazából az egyetlen, aki ebből ki tud rángatni, önmagad.

Sokszor azonban nem tudod irányítani az eseményeket, és engem igazán az tud kiakasztani. Rengeteg rendezvény elmaradt tavaly az ad-hoc jellegű, inkompetens korlátozások miatt. A tavaszi pont úgy jött ki, hogy 3 kiba***tt nappal egy olyan szabadtéri verseny előtt, ahova 2 hónappal előtte neveztem.

Szóval én csak azt remélem, hogy x. hullám ide, y. oltás oda, most már hagynak élni. Bár a környező országokat nézve nem ez a jellemző, még mindig azt hiszik, ennek vége lesz valamikor.

Dark Archon

Lehet, hogy jobbá teszi. Legalábbis pont a te tapasztalatod mutatja, hogy nme feltétlenül jó irány ez, bár tény és való, hogy könnyű sok szempontból.
Attól meg már nekem lett rossz közérzetem, hogy ilyen kevés zöldséget és gyümölcsöt eszel!

Man literally too angry to die

"én már láttam mit csinál egy kamion egy tetszőleges személyautóval, ha nagy sebességgel ütköznek. És a kamionsofőrnek ott sem lett baja." Igen, én is láttam. Édesapám kamionozott 30 évig. Ez egy nettó baromság, hogy a kamionsofőrnek nem lesz baja soha a balesetben "mer fönn ül a magasba' ".

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Akkor már nem lennél mérges!
Nyilván nem akarom cáfolni azt, hogy bárki is beteg fasz lenne. Illetve alapvetően nem szeretem azt a hozzáállást, hogy ha van egy nagy volumenű probléma akkor az illegitimmé teszi, hogy a kisebb, járulékos dolgokról is beszéljünk. Ebben igazad van.
Viszont ennél a kérdésnél szerintem kell annyi önkontroll, hogy az ember ne hozza fel, még ha igaza van akkor se, a jelenlévők érintettsége miatt. Nem hiszem, h SG nagyon érzékeny lenne rá, de akkor sem elegáns a sok lehetséges megközelítés és téma közül ezt (is) választani.

Man literally too angry to die

Zöldség-gyümölcsöt egyszerűen oldom meg, a bevásárlás utáni első héten SEM eszek ilyesmit. Ami nagy ritkán kell zöldség levesbe az van a fagyasztóban, a krumpli eláll sokáig, gyümölcsöt meg pontosan tudom, hogy idén mennyit ettem (3 egész banánt). Ami vitamin kell azt megoldom tablettákból. Ezért szedek egész évben multi, C és D-vitamint (egyebek mellett), elég nagy dózist. Igen, D-t is egész évben, mert napra se sokat járok.

Na mondjuk ettől én is depressziós lennék.


Egyfelől harmadik nekifutásra találtam egy olyat, akivel hajlandó is voltam őszintén beszélni, másfelől meg semmi gyógyszeres nem jöhet szóba. Jó esélyt látok arra, hogy "nem rendeltetésszerűen" szedném.
Na akkor már keresned sem kell, csak újra elmenni hozzá Feltételezném, hogy ha valaki öngyilkos hajlammal megy, akkor nem adnak neki egy marék öngyi gyógyszert, de mégis megoldható valahogy a kezelés.

I wish I could have known about the view from halfway down

Azért kíváncsi lennék, hogy mi lenne a vélemény akkor, ha kiderülne, hogy a kiszemelt kamionban ott volt a sofőr kisgyereke és mondjuk az meghal, a magát megöngyilkoli szándékozó pedig túléli és onnantól cipelnie kell ezt a terhet.
Biatorbágyon volt olyan, hogy valaki leugrott a viaduktról és agyonnyomta az alatta elsétáló gyalogost...Mi van, ha ez egy 4 gyerekes anyuka vagy apuka, ahol ő a főkereső és a halálával nem csak ő lesz halott, de egy rakás másik ember élete is tönkremegy?!

Volt olyan időszak az életemben, amikor gondolat szintjén egyfolytában előjött az, hogy jobb lenne a világ nélkülem és azon túl, hogy szerencsére túl tudtam rajta lépni és az adott szituációból a pozitív dolgokat raktam el magamban, igenis aki tényleg meg akarja tenni, az egyedül, másokat nem veszélyeztetve nyírja ki magát. Ha a pillanat hevében -mi lenne ha balra tekerném a kormányt MOST- akarja megtenni, akkor valójában nem is akarja...és egy jó pszichológus/életmódváltás/új hobby segíthet.
BTW a sport nagyon sokat segít ebben, mert mindig ad célt, ha az korábban nem is volt.

Shadowguard:
Párod mikor volt utoljára?
Ez a másik "dolog", ami kell. Én önértékelési gondok miatt elég későn kezdtem el csajozni és a mostani párom mellett (de Peace és david írásaiból is ez látszik) teljesen máshogy telnek a mindennapok. Fontos az érzelmi kötődés, meg persze a szex is.

2021 (és 2020) ezért is volt szar, mert teljesen elillant az a hozzáállás, ami részemről meg volt az edzés iránt. Az elején a "gyanús vagy, takarodj be a kórházba 2 hétre" protokoll, majd az edzőtermek lezárása túl sok kihagyás volt, mostanában meg felújítás körül forog az életem igen nagy része, úgyhogy 2022-t a régi hozzáállásommal megegyező, sőt, még nagyobb szintre szeretném vinni sport szempontjából.

Mivel barátnőmnek van egy saját háza, ezért én fogok odaköltözni, amint kész, de sok szempontból egy régi és összetákolt épületről van szó. Pl. teljes elektromos-hálózat csere kellett rajta és a villanyóráig bejövő még kész sincs, most zajlik a klímák felszerelése, hogy legyen normális fűtés, illetve kint is az útat csináljuk a szomszéddal, meg kertrendezés is volt. Marha sok pénz és energia az egész, de jó látni, hogy alakulgat és így tudok nyugodtan új otthonként tekinteni rá, ahova szívesen megyek haza. Elvileg ehónap végéig sikerül végre összeköltözni.

Újra és újra elfog az érzés, hogy szakmailag többet akarok, úgyhogy november végén előfizettem az "A cloud guru" training site-ra, hogy növeljem a tudásom. Pláne, mert eldöntöttem, hogy a mostani munkahelyem az utolsó, ahol kötelező irodai jelenléttel akarok dolgozni. Egyszerűen az idióta, control freak vezetőség az oka, ami miatt be kell járni. Még így a korona kellős közepén is csak heti 2 HO van és noha azzal a feltétellel jöttem ide 2020 októberében, hogy nekem ez évente +1-el növekszik 4-ig, szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy nem kezdenek el jövő héten bullshit-elni arról, hogy miért nem kapom meg. Mivel csak német kollegák vannak a csoportomban, szakmailag semmi értelme benn ücsörögni, azzal, hogy költözöm BP-ről pedig nem lesz kedvem heti háromszor 2x1 órát a bejárásra szánni. Szerencsére a munkaidő nem strict, úgyhogy el lehet csalni, majd az ilyen napokon csak 6-7 órát dolgozom, de én úgy érzem, hogy abszolút évekig el tudnék még lenni full HO-ban is.

Ehhez hozzátartozik, hogy többet szeretnék egyéb könyveket olvasni, nagyon szeretem a pszichológiát, de tavaly gyakorlatilag semmit nem olvastam, pedig 2020 őszén megvettem Philip Zimbardo négy kötetes sorozatát és az eleje alapján rendkívül izgalmas, de amikor van egy kis időm, egyszerűbb és kényelmesebb volt sorozatozni.

Tavaly elég komoly összeget toltam bele a kriptóba, úgyhogy remélem nem jön idén egy több évig tartó medvepiac, ugyanis idén tényleg meg szeretném végre venni a Civic Type-R-emet, ami a tavalyi évben a felújítások miatt nem valósult meg és idén is necces októberig -motoros szezon vége-, ezt már most látom . Még úgy is, hogy az albérleti díj nyilván meg fog maradni ezentúl a zsebemben.

És itt visszakanyarodom az önfejlesztésre, hogy tavaly februárban két állásajánlattal is megtaláltak LinkedIn-en, mindkettő 35-40%-kal nagyobb bért jelentett volna, mint az itteni alapbérem, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek a bérfejlesztésre, a KSH-s (kamu) számokat látva minimum 10%-ot kellene adniuk, de az itteni vezetést ismerve ez kb. esélytelen.

david139: Ha ez téged megnyugtat pont azért húztam félre a kormányt, mert nem akartam egy másik ember napját is elb@szni. Veszélyben biztos nem volt, azon a részen még árok sincs és én már láttam mit csinál egy kamion egy tetszőleges személyautóval, ha nagy sebességgel ütköznek. És a kamionsofőrnek ott sem lett baja.
Szakembernél anno már voltam egyszer, mikor egy ehhez hasonló mélypontról felpattantam. Egyfelől harmadik nekifutásra találtam egy olyat, akivel hajlandó is voltam őszintén beszélni, másfelől meg semmi gyógyszeres nem jöhet szóba. Jó esélyt látok arra, hogy "nem rendeltetésszerűen" szedném.

MattMatthew: Pedig ilyen szándékom nem volt vele, de ha úgy érzed ez jobbá teszi az életedet akkor váljék egészségedre. Különben 500 óra nem is sok, én cirka 2,5 hónap alatt játszok annyit a steam szerint (most 109,1 óra/két hét a profil alapján). Bár én nem egy címmel, hanem sokkal.
Zöldség-gyümölcsöt egyszerűen oldom meg, a bevásárlás utáni első héten SEM eszek ilyesmit. Ami nagy ritkán kell zöldség levesbe az van a fagyasztóban, a krumpli eláll sokáig, gyümölcsöt meg pontosan tudom, hogy idén mennyit ettem (3 egész banánt). Ami vitamin kell azt megoldom tablettákból. Ezért szedek egész évben multi, C és D-vitamint (egyebek mellett), elég nagy dózist. Igen, D-t is egész évben, mert napra se sokat járok.

Peace: Engem nem nagyon van, aki kirángasson. Egy ismerősöm volt, akinek ez ment, de ő kiköltözött Angliába. Egy ideig még beszéltünk, de szép lassan az is elkopott, a baráti társaságot évek munkájával leépítettem, a párkapcsolatról meg végképp letettem. Mondjuk már egyszer voltam így vele, vesztemre pár éve hagytam magam meggyőzni az ellenkezőjéről. Azt nem kellett volna...

szbszig: Majd amikor már a fórumra se írsz be napokig, mert már azt is túlzó szociális érintkezésnek érzed akkor kezdj el aggódni

McCl@ne: Nálam ezt tölti be a mértéktelen játékvásárlás meg a rengeteg kockulás. Nem feltétlenül jó egyik sem, de amíg a monitort bámulom legalább nem ezen pörög az agyam. Meg az itthoni edzések, az legalább kellemesen le tud fárasztani. Csak sajnos így is van olyan, hogy este lefekszek és hiába érzem magam fáradtnak, de nem tudok elaludni, mert akaratlanul is elkezdek gondolkozni, hogy mennyire értelmetlen az egész.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Beteg fasz vagyok, ez van, de kurva mérges lennék, ha a halálom valaki más öngyilkossága okozná.
Neked van ilyen történeted amit leírhatsz, nekem nincs közöm ilyesmihez, szakértelmem sincs. Megtettem amit megtehettem, javasoltam, hogy forduljon szakemberhez. Ezen felül szerintem megfogalmazhatom a jogos kritikát, hogy másokat veszélyeztetni nem szép dolog.

I wish I could have known about the view from halfway down

Szörnyen hangzik. Könnyű ilyennel dobálózni, hogy "ezek csak anyagi javak" meg "az a fontos, hogy Ti életben vagytok!", de azért csak felkavarja és felforgatja az ember életét. Nem beszélve a lelki traumáról. Azért egy ilyen átélése azzal is jár...